Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1959-07-01 / 7. szám

nekült diákok között szereztem, s ök nehéz körülmények között élnek. A me. mekült diáknak hiányzik a nyugodt kör­nyezet, s ez legtöbbsztör a lelki egyen, súly egyik alapfeltétele. Egy skandináv diák talán ezért tud 5-6 évet meg­feszített energiával, a szórakozásokról is lemondva, dolgozni. De talán azért is, mert neki tanulmányaihoz pénzt kell keresnie. De ö dolgozik, mert tudja munkája megtenni a gyümölcsöt. Szá­mol a jövővel. - De azonnal hozzá kell tennem, tapasztaltam, vannak olyan ma­gyar diákok is akik tudományosan komolyan dolgoznak és igy készülnek a jövőre, de érdekes, ezek közül többen távoltartják magukat a magyar cso­portosulásoktól, s ennek ellenére mégis magyarok. Az a benyomásom, hogy a magyar inkább a mában, mint a holnapban él - akkor is ha pénzügyi dolgokról van szó. Ha pl. véletlenül egy magyarnak luxusra 2000- Schillinge van, úgy azt azonnal elkölti, mig egy skandináv előbb átgondolja, talán holnap ugyanerre a célra 2500.- Schillingem lesz, s akkor valami szükségesebbre tudom költeni pénzemet. Természetesen ez azzal kap­csolatos, hogy a skandináv ember meg­szokta életlehetőségei bisztosak - hol­nap is. A magyar számol azzal, hogy holnap talán megváltozik minden, s nem marad semmije. Ezért akarja az életet élvezni - amíg lehet. A magyarok családi életét figyelve azt hihetné az ember a házastársak között kevés a felelősségérzet. Megítélésem sze­rint, több magyar igy gondolkozik: ha másba szeretek bele, akkor jogom van érzéseimet azonnal kifejezésre juttatni, s jogosan elhagyhatom az »előbbit«, akit talán röviddel ezelőtt melegen sze­rettem. Ez bizonyára azzal is kapcsola­tos, hogy sokan korán házasodnak, mie­lőtt még képesek lennék egy család eltartására. A magyarok megbetegedése külön fejezet. Különösen a férfiaknál. Ha va­lakinek fáj a torka, azonnal megméri hőmérsékletét - naponta négyszer. Bo­rogatást tesz nyakára és orvost hív. A következő éjjel halálát várja. S ha né­hány nap múlva, valamilyen csoda foly­tán jobban, érzi magát azonnal felke­resi a fürdőszobát, kinyitja az ablako­kat és 2 óra hosszat fürdözik; nem gon­dolva arra, hogy talán éppen most lesz valóban beteg. S ha valaki egy este jéghideg sört, ivottés ezért megfájdult a gyomra, azonnal korházba akarja utaltatni magát. Magyarok. Ezen a ponton nincsen le­hetőség a védekezésre ... A magyarok között osztálykülönbsé­gek vannak. Beszélnek u.n. »egyszerű« emberekről. Ha valaki tamult, úgy az »egy munkásnál« többnek tartja magát. Véleményem szerint egészen helytelen ez, mert méltó a munkás a maga jutal­mára. S a munka formája közömbös. Egy embert nem képzettsége, hanem emberi tulajdonságai szerint ítélnek meg. Fáj az, ha magyar menekültek kö­zött egy skandináv azt tapasztalja, hogy névtelenül ugyan, de a más nemzetisé­gű menekültekről igy beszélnek pl.: Debreceni Kiss László: Debreceni Kiss László Braziliában élő autodidakta magyar kőműves­mester. örömünkre szolgál, hogy az Utitárs hasábjain szólaltatja meg hangját először. Szerk. De szép a csendes, néma harc De szép a kedves, könnyes arc, De szép a csendes, néma harc, De szép az élő néma táj, De szép a szív, ha csendbe’ fáj. De szép a nap, ha kitekint Az alkonyatbái s visszaint. De szép áldástosztó kezünk, Mikor békével elmegyünk. Igazhitű nagy meggyőződéssel Az utamat, A múltamat, Nehéz küzdelmek sziklái rakták, Eszményeimet égig érőn, életmár­ványból, Küzdő, gyönyörű lélekfényben, Véres körmeim daccal faragták. A dallamok, A hajnalok, Istenajkú szépségeket hoztak, Prédaváró kis törpe En-nek Magamfelejtést, álnokmételyü vissza­vágást, Torpanást, félést sosem okoztak. Kétféle gazdagság Az Ür adta, az Űr vette el. Áldott legyen az úrnak neve. Jób 1, 21. A legtöbb ember irtózik attól a gon­dolattól, hogy szegény legyen s inkább gazdag akar lenni. De kétféle gazdag­ság van. Vannak emberek, akik gazdag koldusok, bár millióik vannak. Mindig többet és többet akarnak. Soha nem lesz elég autójuk, házuk, cselédjük, szó­rakozásuk. Gazdag koldusoknak nevesz­hetjük őket. De vannak mások - az előbbieknek épen ellentétei, - akik sze­génységükben is gazdagok. Ezek az igazán gazdagok. Jób elvesztette gyermekeit, betegség sújtotta, felesége is megkeserítette. Mé­gis azt mondta: »Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda vissza. Az ür adta, az ür vette el. Áldott legyen az ürnak neve.« »azok a jugoszlávok.« Megértem, a múlt­ban nézeteltérések voltak a nemzetisé­gek között, de a múltat felejteni kell, s a jelenben és jövőben kell élnünk. A magyar és a skandináv egy más nem­zetiségűnél nem jobb, de nem is rosz­­szabb. Azonosak vagyunk. Isten kép­mására teremtettünk mindannyian. Me­nekültek között ezt az állásfaglalást várhatnánk el, hiszen mindannyian azo­nos nehéz helyzetben vannak. Az utóbbi bekezdés talán negatívum volt, de éppen ezért örülök annak, hogy pozitívummal fejezhetem be beszámo-Az imáim, A hibáim, Magukért voltak hitesek, éltek Szent békességek szülő estéjén Sóhajos szépen, igazhitű, nagy meggyő­ződéssel. Szavamon szólnak a nemzedékek. A prédára vetett élet Ostromolják lélekországot. Jön a falánkság fehér lovon. Tatárjárás van, nincs segítség, Dől a vér a fehér havon. Prédára vetve minden élet, Már nem talál utat az elme, Roppant és egyszerű halál lesz, Ha nem segít az Isten kegyelme. Ne feddj meg érte Ne feddje meg érte, Istenem, ha látod Bánatsajtolta könnyem hullását, Amikor fényedtől bágyadtan vánszorgok, Nevelő csapásod miatt ha háborgók És vágyom fájdalmam gyors elmúlását. Ne vess meg érte, ha tántorog lábam, Vagy elfeledem jóságod sorát. Nagy tévelygésemben tőled ha eltérek, Sorsomban fordulást nem tőled remélek: Vond főiem kegyelmed biztos sátorát. Azért élünk nyugtalaságban és gond­ban, mert azon fáradozunk, hogy vagyo­núnkat növeljük. Bedig meztelenül jöttünk e világra, s ezért hálásaknak kellene lennünk azért a ruháért, melyet viselünk s nem vágyakozni oly sok más dolog után. Csak gazdag koldusokká leszünk, ha azon fáradozunk, hogy gyorsan meg­gazdagodjunk. A szegénynegyedek la­kói boldogabbak mint bárki más, pedig még szegénységüket is meg kell osz­tani másokkal. De a gasdagok boldog­talanok, mert azon fáradoznak, hogy nagyobb és nagyobb vagyonuk legyen. Ha van egy könyved, könyvespolcra vágyakozol. Ha az megvan, kell egy szo­ba, ahol a könyvespolc állhat, utána már egy egész ház kell, majd kert a ház körül s végül egy egész birtok. Áldott a szegénység s az aki szegény­ségében is gazdag! Kagawa. iámat. Az élet legtöbb területén a ma­gyarok gentlemenek. öröm megfinyelni milyen udvariasak asszonyokkal, gyer­mekekkel. A magyar legtöbbször ura szavainak. Érti az életmüvészetet. Sze­ret úriemberhez méltóan viselkedni. Sok­szor ez olyan erősen jelentkezik a ma­gyaroknál, hogy egy idegen nem tud ne­kik ellentmondani. Belőlünk skandiná­­vokból hiányzik ez a jellemvonás. Meggyőződésem, ha valaki jól bánt a mgyarokkal és lehetőségei szerint ta­lán segített is nekik, életre szóló barátot (folyt, a 4. oldalon) 2 NÉGY VERS

Next

/
Oldalképek
Tartalom