Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-05-01 / 5. szám
Gondolatok útközben UTITÁKI Külföldön élő magyar evangélikusok lapja. Szerkesztő és kiadó: Terray László Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kirkens Nödhjelp, Kirkegt. 5. Oslo. A szerkesztőbizottság tagjai: Kótsch Lajos, Pátkai Róbert, Szépfalusi István. A lap ára egy évre 10,50 dán korona vagy ennek megfelelő külföldi pénzösszeg (1,50 US dollár, stb.J A lelkünkre várunk A nagy Afrika-kutató és misszionárius, Livingstone Dávid utazásai során történt egyszer, hogy négynapos megerőltető gyaloglás után bennszülött teherhordozói sztrájkba léptek. Hiába volt a kérlelés, fenyegetés, rábeszélés, semmit sem használt. Végre egyikük kibökte, miért nem hajlandók tovább menni: Várnunk kell, míg a lelkünk utolér bennünket. De jó is volt ezeknek az afrikai teherhordozóknak, hogy megvolt bennük a készség, hogy kárpótolják magukat azért, amit a Nyugat gyilkos tempója elrabolt tőlük. Mi egész más világban élünk. Nemcsak hogy nincs meg bennünk az akarat, hogy idönkint leüljünk és »várjunk a lelkünkre«, hanem annyira elragad a tülekedés, rohanás, hogy már természetünkké lett a zaj, a tempó, egyszerűen szükségét sem érezzük a csendességnek. Magyarországi evangélikus egyházunkban évtizedek folyamán, az egyház lelki megelevenedésének hatása alatt alakult ki az az áldott szokás, hogy nyári konferenciákon, rövidebb-hosszabb összejöveteleken próbálja az egyház népe megkapni azt az elengedhetetlenül szükséges elcsendesedést, amely nélkül keresztyén életet élni nem is lehet, amely nélkül csak rohanásban élő robotok lesznek belőlünk. Mai szétszórtságunkban erre még nagyobb szükségünk van. Hiszen még ahol vannak is istentiszteletek, bibliaórák, ott is ritkák az alkalmak. Nem is szólva azokról, akik olyan országban vagy olyan vidéken élnek, ahol magyarnyelvű igehirdetés nincs is. Fiaink-leányaink pedig anyanyelven való hitoktatás nélkül nőnek fel. Ragadjuk hát meg örömmel azokat az alkalmakat, melyeket szétszórtságban élő evangélikusságunk kap az elcsendesedésre e nyár folyamán. Lapunk e számában konferenciai naptárt közlünk: azon alkalmak jegyzékét, ahol elcsendesedve, kikapcsolódva »várhatjuk a lelkünket« s kérhetjük Istent, hogy az ö Leikével világosítson és szenteljen meg bennünket. Szerk. Reálisan számolva a tényekkel, látnunk kell, hogy az 1956-os magyar szabadságharc, illetőleg az azt követő események, szakadékot vágtak addigi és mostani életünk közé. A felettünk elzúgott vihar kérdésessé tett számunkra egy sereg meghatározott fogalmat, illetőleg újakat ébresztett. A viszonylatok egész területén új világnézetet, társadalmi szemléletet, politikai, gazdasági és erkölcsi meggyőződést nyerhettünk a régiek mellett. Ez a folyamat korántsem ért véget. Az eltelt idő és tapasztalat ellenére is, most kezdődik ez tulajdonképpen bennünk. Ebben az új világban, amikor új és újabb hatások, szellemi áramlatok érnek bennünket, kell találnunk egy rendszert, egy belülről megértett érzületi és öntudati meghatározottságot, amelyből tudjuk helyesen érteni mindazt, ami körülöttünk történik. Ma a tapasztalás és tanulás a természeti és szellemi világ egészét fogalmasítja és rendszerezi, azaz igyekszik leegyszerüsiteni, a maga számára rendszerbe zártan, érthetővé tenni. Ez a törekvés lényegileg mindig megvolt. Emberi, természetes és szükségszerű azért, mert az ember a világból jövő hatásokat úgy egészében képtelen felfogni. Ilyen szempontból érthető, magyarázható a filozófiai és társadalmi rendszerek keletkezésének egész sora, - az ókortól napjainkig - amikor egy sajátos alapállásból, szempontból próbálja megérteni az ember az univerzumot, benne az erkölcsi, politikai, esztétikai és egyéb tényezőket. Azonban, ahogyan ezt már említettük, ma az ilyen áramlatok részéről az igény egyetemesebb, mint volt eddig bármikor is. Ha így áll a dolog, egész magyarságunk, de elsősorban ifjúságunk számára alapvetően szükséges annak átgondolása, hogy mi legyen az a kiinduló pont, ahonnan új önértékelésünket, új tájékozódásunkat megkezdhetjük. Erre sürget az is, hogy életünk általában mind földrajzi, mind lélektani szempontból »úton levő«, azaz még mindig mozgásban van. Gondoljunk arra, hogy a továbbvándorlások még nem Konferenciai naptár Máj. 24. Eidanger, Norvégia. Máj. 31. Kristiansand, Norvégia. Júl. 7-13. Jönköping, Svédország. Júl. 14—20. Jönköping, Svédország. Júl. 21-28. Jönköping, Svédország. Aug. 8-22. Hothorpe Hall, near Rugby, Anglia. Aug. 12-16. München, Németország. Jelentkezni a lakhely szerint illetékes lelkészeknél lehet, ahol közelebbi felvilágosítást is kaphatunk a konferenciák programjára vonatkolag. fejeződtek be, új környezetünkben az elrendeződés tart, ifjúságunk közül sokan a nyári szünidő alatt más országokban szeretnének új ismeretekkel gazdagodni. Az ifjúságban örvendetesen tágul ez az igény. Egyszóval az emberekkel való érintkezési felületünk határtalanul kitágult. Mi legyen hát az alap, amelyen megállhatunk ? Amikor gondolkodók új tájékozódást, új önértékelést kerestek - bármikor is a történelem folyamán - legtöbbször nem új felfedezést tettek, hanem egy régi, vagy egészen elfelejtett igazságot hoztak felszínre, helyeztek új megvilágításba, adtak életet néki. Csak alapvetően igaz fogalmak újragondolásából támadhat élet bennünk, születhet határozott keresztény magatartás minden viszonyulásunkban, munkakörülményeink között, tanulmányaink alatt,vagy éppen akkor, amikor szórakozunk, színházban vagyunk, mély vagy felületes ismeretségeket kötünk és igy tovább. Jézus Krisztus szinte minden beszédével fordított az embereken, meggyőzte őket arról, hogy nem kell a régit csak azért követniök, mert az régi, megszokott és éppen ezért könnyebb, hanem keresniök kell az eredetit, az ős istenképüséget, amely a teremtettség idején, az első emberpárban implicite minden ember sajátja volt. Errevonatkozólag a Mi Urunk azt mondja, hogy mindezt benne találjuk meg, pontosabban így: »Én vagyok az út, az igazság és az élet.« (János ev. H,6). Ezzel már feleltünk is arra a kérdésre, hogy milyen igazságból kell kiindulnunk, mi az utunk és az életet hogyan tudjuk helyesen érteni keresztényi szempontból. Az apostolok közül Pál volt az, aki legtöbbet utazott, sokat volt úton, egy más gondolkodású világot, a farizeusi gondolkodás dogmatikus világát hagyta maga mögött. Legjellemzőbb rá ez a beszéd: »Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mivel Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére« (Róma 1,16-17). Megtalálja az evangéliumban mindazt, amit ma mi keresünk, az új önértékelést és tájékozódást, ügy indul el mindig, mint aki nem tudja, hogy mi lesz utjának a vége, de mindig tudja, hogy mi a célja. Az élet tágra nyílt számára, tudta, hogy e kaotikus világban melyik az a vonal, amelyen haladnia kell. Végül a ma fölvetett problémára a feleletet így adja meg: »Mert más fundámentumot senkisem vethet azonkívül, amely vettetett, amely a Jézus Krisztus.« (1. Kor. 3,11). Pátkai Róbert. HIBAIGAZÍTÁS Az öriszigeti lelkészbeiktatásról márciusi számunkban közölt tudósításba sajnálatos hiba csúszott. A 330 tagot számláló gyülekezetnek nem 50, hanem kettőszázötven tagja vett részt az ünnepségen. Szerk. 3
