Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1959-02-01 / 2. szám

Egyházi élet Chilében Tíz esztendővel ezelőtt, mikor rálép­tem a nagy útra, hogy megkeressem a világban azt a darab kenyeret, ame­lyet a Mindenható sokezer kilométerre hazámtól tett le számomra, - igen szűkre szabott útipoggyászomban a lé­lek számára is tettem le egy darab útravalót; a Bibliát. Az egyetlen köny. vet, amellyel elindultam, ugyanazt a Bibliát, amelyet elindultam, ugyanazt a Bibliát, amelyet több mint 30 évvel előbb konfirmációi emlékként kaptam. A háborút követő esztendők gazdasá­gi és lelki zűrzavarában kemény küzde­lemnek bizonyult egy új létalap megte­remtése. Ismeretlen országok, népek, szokások, nyelvek, kiima, munkakere­sés az anyagi síkon; a sajátunkétól el­térő gondolkodásbeli és erkölcsi világ a lelki síkon, igen próbára tették küzdöké­­pességemet. Életem delén túl, becsületes munkával felépített múltat, szeretteimet, hazámat, otthonomat kellett elhagynom. így ju­tottam el Chile földjére amelyről aze­lőtt - puszta létezésén kívül - vajmi keveset tudtam. Most, ha így tíz év táv­latából visszagondolok az átélt ese­ményekre, buzgó imádsággal adok há­lát a Mindenhatónak, hogy mindezek­hez erőt, kitartást és mindent leküzdö hitet adott, de nem utolsó sorban azt, hogy bölcseségével elrejtette előlem azo­kat a fizikai és lelki megpróbáltatásokat, amelyek ez idő alatt reám várakoz­tak. Mert így esetről - esetre le tud­tam őket küzdeni, de nem hiszem; hogy ez sikerült volna, ha a történések egész sorozatát láttam volna előre. Még tartottak a kemény fizikai mun­kában eltöltött évek fáradt törődései, mikor a lélek táplálékot kért újból. Szinte az élet gyakorlati elviselését tette számomra lehetővé a Biblia. Min­den problémámra választ, minden két­ségemre hitben való megerősödést adott. Már nemcsak történeteket, példázato­kat; Krisztus megváltói munkájának leírását jelentette, hanem a hit elapadt forrásának buzgó és friss erővel való feltörését. S a lélek nem elégedett meg az önmaga szárnyalásával, társa­kat keresett a magasságokhoz való el­jutás örömében. Igen; nemcsak a bánat, az öröm elviseléséhez is társakat keres a lélek. Mint a súlyos betegségből felépülő ember - a Teremtő bölcs akarátából - fokozatosan nyertem vissza lelkem egyensúlyát azáltal, hogy előbb magyar­nyelvű de másvallású, majd idegen­­nyelvű de protestáns istentiszteleteken vehettem részt. Ahogy szélesedett az aktív hitéletben való részvételem, oly mértékben nőtt bennem a kívánság, hogy anyanyelvemen és protestáns hittemben dicsérhessem az Urat és Szent Vacso­rájának ismét vendége lehessek. Hét év után élő valósággá lett szá­momra Krisztus szava: »Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és talál­tok; zörgessetek és megnyittatik nék­tek. A Chilében élő protestáns magyarok kislétszámú gyülekezete megpróbálta hitének szárnyait bontogatni. Mindenki azt adta hozzá, ami tulajdona volt: szer­vezeti munkát, imádságot, bibliama­gyarázatot, de mindenekfelett hitét és buzgóságát. így juttottam Isten kegyel­méből és a gyülekezet kívánságára - miután állandó lelkészünk nem volt - a lelkipásztor-helyettesi tisztségbe. Mi­lyen felemelő is volt, mikor együttes énekünk az Egek Urához szált, mikor alázatos szívvel elmondott egyszerű imánkba elmerülve közel éreztük ma­gunkat Isten trónusához és mikor a December végén az ausztráliai Wol­longong és Newcastle városában is tar­tottak magyarnyelvű evangélikus is­tentiszteletet. A bécsi magyar evangélikus egyetem­ista bibliakör karácsony és újév között 5 napos svájci jólsikerült autóturát ren­dezett. A Belgium Evangéliumi Protestáns Egyház zsinatának igazgatósága 1958. december 28.-án iktatta be hivatalá­ba Pándy András magyar református lelkészt és a magyar gyülekezet presbi­tériumát. A Belgiumi Magyar Protes­táns Gyülekezet ezzel egyházjogilag és törvényesen is elismerten működik. A sydneyi gyülekezetünk ádventi és ka­rácsonyi vásárral egybekapcsolt szere­­tetvendéségen előadással szolgált Csörsz Győző református lelkész. A »Nemzetőr« elmúlt év decemberi, németnyelvű kiadásában Gyenge Imre ref. lelkész részletes cikkével elevenen számolt be a tavalyi felsööri magyar protestáns csendesnapról. December 21.-én Budapestről Becsbe érkezett Kelemen Erzsébet diakonissza testvér, a Fébé volt Budapest-Damja­­nich utcai egyházi könyvereskedésének Biblia magyarázatán keresztül szólt hoz­zánk és hitünkben erősített meg be­nőnket az űr. Törekvésünk híre eljutott más orszá­gokban sőt más kontinenseken élő test­véreinkhez is. Közelebbi és távolabbi államok lelkipásztorai látogattak meg bennünket és segítettek a megindult hit­élet éltető tüzének szításában. Isten nem hagyja el a benne bízókat. Tíz év göröngyös útjain való bizonytalan járás után mélységes hittel és hálaadás­sal köszönöm meg mindeneket átható nagy szeretetét, életem bölcs irányítá­sát, hogy ismét anyanyelvemen dicsér­hetem az ö nagy kegyelmét és szerete­­tének velem való közöltetését. Haypál A. vezetője. Életével külföldi magyar evan­gélikus világszórványunkban - ma még ismeretlen helyen - akar szolgálni. A bécsi magyar evangélikus gyüleke­zet 1958, évi közgyűlés jellegű szeretet­­vendégségét 1959. január 11.-én Bécsben tartotta meg, amelyen 196-an vettek részt. A résztvevők 12 tagú egyház­tanácsot választottak 1958 december 31-én gyülekezetünknek 839 tagja volt. Az amerikai evangélikusságunk »Erős vár« cimü lapja, decemberi számában részletesen beszámol gyülekezeteik éle­téről és munkájáról. Argentínában újabban Rosario és Tan­­dil mellett Cordobában is tartanak istentiszteleteket. Karácsonykor Oslóban 40-en vettek részt a magyar istentiszteleten. A norvég fővárosban és közvetlen kör­nyékén élő magyar protestánsok száma kb. 60. Január 8.-án tragikus hirtelenséggel elhunyt Dr. Horusitzky Henrikné 80 éves korában, amint éppen Szombathe­lyről Bécsben volt látogatóban. Egyhá­zunkban hosszú éven keresztül több tisztséget betöltött, különösen is a Lu­ther Szövetségben. Sz. I. A volt kloster­neuburgi (Ausztria) tábor protestáns kápolnája 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom