Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-02-01 / 2. szám
Egyházi élet Chilében Tíz esztendővel ezelőtt, mikor ráléptem a nagy útra, hogy megkeressem a világban azt a darab kenyeret, amelyet a Mindenható sokezer kilométerre hazámtól tett le számomra, - igen szűkre szabott útipoggyászomban a lélek számára is tettem le egy darab útravalót; a Bibliát. Az egyetlen köny. vet, amellyel elindultam, ugyanazt a Bibliát, amelyet elindultam, ugyanazt a Bibliát, amelyet több mint 30 évvel előbb konfirmációi emlékként kaptam. A háborút követő esztendők gazdasági és lelki zűrzavarában kemény küzdelemnek bizonyult egy új létalap megteremtése. Ismeretlen országok, népek, szokások, nyelvek, kiima, munkakeresés az anyagi síkon; a sajátunkétól eltérő gondolkodásbeli és erkölcsi világ a lelki síkon, igen próbára tették küzdöképességemet. Életem delén túl, becsületes munkával felépített múltat, szeretteimet, hazámat, otthonomat kellett elhagynom. így jutottam el Chile földjére amelyről azelőtt - puszta létezésén kívül - vajmi keveset tudtam. Most, ha így tíz év távlatából visszagondolok az átélt eseményekre, buzgó imádsággal adok hálát a Mindenhatónak, hogy mindezekhez erőt, kitartást és mindent leküzdö hitet adott, de nem utolsó sorban azt, hogy bölcseségével elrejtette előlem azokat a fizikai és lelki megpróbáltatásokat, amelyek ez idő alatt reám várakoztak. Mert így esetről - esetre le tudtam őket küzdeni, de nem hiszem; hogy ez sikerült volna, ha a történések egész sorozatát láttam volna előre. Még tartottak a kemény fizikai munkában eltöltött évek fáradt törődései, mikor a lélek táplálékot kért újból. Szinte az élet gyakorlati elviselését tette számomra lehetővé a Biblia. Minden problémámra választ, minden kétségemre hitben való megerősödést adott. Már nemcsak történeteket, példázatokat; Krisztus megváltói munkájának leírását jelentette, hanem a hit elapadt forrásának buzgó és friss erővel való feltörését. S a lélek nem elégedett meg az önmaga szárnyalásával, társakat keresett a magasságokhoz való eljutás örömében. Igen; nemcsak a bánat, az öröm elviseléséhez is társakat keres a lélek. Mint a súlyos betegségből felépülő ember - a Teremtő bölcs akarátából - fokozatosan nyertem vissza lelkem egyensúlyát azáltal, hogy előbb magyarnyelvű de másvallású, majd idegennyelvű de protestáns istentiszteleteken vehettem részt. Ahogy szélesedett az aktív hitéletben való részvételem, oly mértékben nőtt bennem a kívánság, hogy anyanyelvemen és protestáns hittemben dicsérhessem az Urat és Szent Vacsorájának ismét vendége lehessek. Hét év után élő valósággá lett számomra Krisztus szava: »Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. A Chilében élő protestáns magyarok kislétszámú gyülekezete megpróbálta hitének szárnyait bontogatni. Mindenki azt adta hozzá, ami tulajdona volt: szervezeti munkát, imádságot, bibliamagyarázatot, de mindenekfelett hitét és buzgóságát. így juttottam Isten kegyelméből és a gyülekezet kívánságára - miután állandó lelkészünk nem volt - a lelkipásztor-helyettesi tisztségbe. Milyen felemelő is volt, mikor együttes énekünk az Egek Urához szált, mikor alázatos szívvel elmondott egyszerű imánkba elmerülve közel éreztük magunkat Isten trónusához és mikor a December végén az ausztráliai Wollongong és Newcastle városában is tartottak magyarnyelvű evangélikus istentiszteletet. A bécsi magyar evangélikus egyetemista bibliakör karácsony és újév között 5 napos svájci jólsikerült autóturát rendezett. A Belgium Evangéliumi Protestáns Egyház zsinatának igazgatósága 1958. december 28.-án iktatta be hivatalába Pándy András magyar református lelkészt és a magyar gyülekezet presbitériumát. A Belgiumi Magyar Protestáns Gyülekezet ezzel egyházjogilag és törvényesen is elismerten működik. A sydneyi gyülekezetünk ádventi és karácsonyi vásárral egybekapcsolt szeretetvendéségen előadással szolgált Csörsz Győző református lelkész. A »Nemzetőr« elmúlt év decemberi, németnyelvű kiadásában Gyenge Imre ref. lelkész részletes cikkével elevenen számolt be a tavalyi felsööri magyar protestáns csendesnapról. December 21.-én Budapestről Becsbe érkezett Kelemen Erzsébet diakonissza testvér, a Fébé volt Budapest-Damjanich utcai egyházi könyvereskedésének Biblia magyarázatán keresztül szólt hozzánk és hitünkben erősített meg benőnket az űr. Törekvésünk híre eljutott más országokban sőt más kontinenseken élő testvéreinkhez is. Közelebbi és távolabbi államok lelkipásztorai látogattak meg bennünket és segítettek a megindult hitélet éltető tüzének szításában. Isten nem hagyja el a benne bízókat. Tíz év göröngyös útjain való bizonytalan járás után mélységes hittel és hálaadással köszönöm meg mindeneket átható nagy szeretetét, életem bölcs irányítását, hogy ismét anyanyelvemen dicsérhetem az ö nagy kegyelmét és szeretetének velem való közöltetését. Haypál A. vezetője. Életével külföldi magyar evangélikus világszórványunkban - ma még ismeretlen helyen - akar szolgálni. A bécsi magyar evangélikus gyülekezet 1958, évi közgyűlés jellegű szeretetvendégségét 1959. január 11.-én Bécsben tartotta meg, amelyen 196-an vettek részt. A résztvevők 12 tagú egyháztanácsot választottak 1958 december 31-én gyülekezetünknek 839 tagja volt. Az amerikai evangélikusságunk »Erős vár« cimü lapja, decemberi számában részletesen beszámol gyülekezeteik életéről és munkájáról. Argentínában újabban Rosario és Tandil mellett Cordobában is tartanak istentiszteleteket. Karácsonykor Oslóban 40-en vettek részt a magyar istentiszteleten. A norvég fővárosban és közvetlen környékén élő magyar protestánsok száma kb. 60. Január 8.-án tragikus hirtelenséggel elhunyt Dr. Horusitzky Henrikné 80 éves korában, amint éppen Szombathelyről Bécsben volt látogatóban. Egyházunkban hosszú éven keresztül több tisztséget betöltött, különösen is a Luther Szövetségben. Sz. I. A volt klosterneuburgi (Ausztria) tábor protestáns kápolnája 5
