Utitárs, 1958 (2. évfolyam, 2. szám)

1958-02-01 / 2. szám

Magyar államegyház felé? uTjmr Külföldön élő evangélikus magyarok lapja. Szerkesztő és kiadó: Terray László Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kirkens Nödhjelp, Kirkegt. 5. Oslo. A szerkesztőbizottság tagjai: Kótsch Lajos, Pátkai Róbert, Szépfalusi István. A lap ára egy évre 7 dán korona vagy ennek megfelelő külföldi pénzösszeg (1,00 US dollár, 25 osztrák Schilling). Kibontakozás A magyarországi egyházi helyzet eny­hén szólva zilált. A világ egyházai nap mint nap a legnagyobb érdeklődéssel fordulnak a magyar evangélikus egyház felé, s új­ságok és egyházi lapok cikkei azt mu­tatják, hogy már a népi demokrácia iránt megértést tanúsítók is csak fejcsóválva próbálják megemészteni az új híreket. Jellemző a helyzetre, hogy mikor a Daily Telegraph január közepén arról adott hírt, hogy Ordass püspököt letar­tóztatták, világszerte a legtöbb napilap és egyházi lap közölte i hírt, részben kommentálta is mert már erre is képes­nek tartották a magyar államot. Mi örömmel állapítjuk meg, hogy a jelen helyzetben a nyolc évvel ezelőtti utaktól és módszerektől legalább némileg eltérő módon haladnak a dolgok. Bár sok minden miatt merednek a hajunk szálai az égnek, mégis eddig legálább még sen­kit nem tartóztattak le hamis vádakkal a Déli Egyházkerület vezetői közül. De nem lehet kétséges, hogy az állam túllőtt a célon. Tudomásunk szerint az abszolutizmus kora óta nem fordult elő, hogy egy már elismert püspököt az állam egyszerűen eltávolított s helyébe újat ültetett volna. Néhány éve az akkori egyházi veze­tőség azzal vádolta a külföldi egyháza­kat, hogy szemükben minden magyaror­szági egyházi kérdés személyi kérdés. Ma az a benyomásunk, hogy az állam szemében minden egyházi kérdés szemé­lyi kérdés! S ennek csak az lehet az oka, hogy a legfelsőbb állami hatóságok nincsenek tisztában az evangélikus egy­ház való helyzetével. Hogy ez szándé­kosan adott téves információkon alap­szik-e vagy pedig »csak« információk hiányán, nem tudjuk. Kérdés, nem kellene-e félretenni az államnak a személyi kérdéseket, s leülve a tárgyalóasztal mellé a tárgyi kérdések vitatását tűzni ki a napirendre. S ha az állam büszkesége ezt nem engedné meg, akkor biztosan szívesen vállaná a közvetítő szerepét - sőt, e szerepre kétségkívül hivatva lehetne - az az Evangélikus Világszövetség, melynek főtitkára nem resteilte hazájában politi­kai gyanusítgatásoknak tenni ki magát Januári számunkban hírt adtunk arról, hogy az Evangélikus Élet és a londoni Times jelentései szerint személyi válto­zások voltak várhatók a Magyarországi Evangélikus Egyházban. Múlt számunk óta külföldre érkezett jelentések alapján most a további fejleményekről kívánunk beszámolni olvasóinknak. Oj püspököt és egyetemes felügyelőt nevez ki az állam Az állam által az evangélikus egyház élére helyezett miniszteri biztos minde­nekelőtt az üresedésben lévő egyetemes felügyelői tisztséget tölttette be a szo­kásos választás teljes mellőzésével, Mi­­hályfi Ernő személyében. Ugyanakkor az északi egyházkerület éléről eltávolította Túróczy Zoltán püs­pököt, akit 1957. február 6-án az Állami Egyházügyi Hivatal képviselőinek jelen­létében iktattak be püspöki állásába. Helyébe, ugyancsak minden választás teljes mellőzésével, dr. Vető Lajos teo­lógiai tanárt helyezte. Ez a kinevezés december elején történt, míg az egyház­­kerület presbitériuma csak dec. 15-én foglalkozhatott a kérdéssel. A gyüleke­zeteket meg sem kérdezték. Az Egyetemes Presbitérium ülése December 23-án ülést tartott az Egye­temes Presbitérium, az állam által ki­nevezett új vezetőség, Mihályfi Ernő és Vető Lajos elnöklete alatt. Mihályfi Ernő bejelentett, hogy »sem az egyetemes felügyelő személyében, sem a Déli Egyházkerület felügyelőjének személyében nem történt változás«, vala­mint hogy ö annakidején (saját lemon­dása előtt!) még hozzájárult Dezséry László lemondásához s ahhoz, hogy a Déli Egyházkerület vezetését annak tör­vényes püspöke, D. Ordass Lajos vegye át, de hogy ez a hozzájárulás »természe­tesen nem pótolja az Elnöki Tanács hozzájárulását«. A továbbiak folyamán a Presbitérium megállapította »ténybeli és jogi téve­dését az egyetemes felügyelői tiszt meg­­üresedése tárgyában«, azaz tudomásul vette Mihályfi Ernőnek a miniszteri azzal, hogy egy keleteurópai egyházat, és a saját kormánya által félig-meddig el-nem-ismert kormányt, 15 hónapon be­lül háromszor is meglátogatott. Mert azt nem gondolhatja komolyan a magyar állam, hogy a kibontakozásnak csak az lehet az útja, hogy a világ szemeláttára anyagi előnyök megvonása útján kényszerítse a magyar evangélikus egyházat az állam előtti Canossa-járásra. Az ilyen »kibontakozás« csak a kö­zépkorban fordult elő, - igaz, akkor az egyház diktálta, de azt máig is megve­téssel emlegeti a történelem. Szerk. biztos által egyetemes felügyelővé való kinevezését, kijelentette továbbá, hogy Vető Lajost tekinti hivatalra idősebb püspöknek, felhívta a Déli Evangélikus Egyházkerület Tanácsát, hogy terjessze fel jóváhagyásra az állami hatóságokhoz az 1956 október 1. óta bekövetkezett személyi változásokat, felszólította Veö­­reös Imrét, hogy mondjon le az egye­temes főtitkári állásról Grünvalszky Károly javára s megállapította, hogy továbbra is Groó Gyula a Sajtóosztály ügyvivő lelkésze. Mint januári számunkban közöltük, az Evangélikus Életben megjelent cikkek­ből már korábban kivehető volt, hogy mindezeket a személyi változásokat az Állami Egyházügyi Hivatal követelte. Mihályfi Ernő kijelentette, hogy az Egyetemes Presbitérium ezen határoza­taival »jelentős lépést tett a kibontakozás felé«. Magas kitüntetések December 30-án 23 egyházi vezető részesült magas állami kitüntetésben, köztük hét református és két evangéli­kus, Dr. Vető Lajos és Mekis Ádam. Vető Lajos azért kapott kitüntetést, mert »as ellenforradalmi puccs alatt megmaradt a népköztársaság iránti hű­ségében« s »a szocializmust építő magyar nép és a békemozgalom érdekében« kifej­tett munkásságáért. A miniszteri biztos további szerepe Az Evangélikus Élet január 19-i száma hírt ad arról, hogy az egyházegyetem elnöksége levelet intézett a művelődés­ügyi miniszterhez, melyben felsorolja az Egyetemes Presbitérium határazatait, az Országos Béketanács Evangélikus Békebizottságának kibővítését és más határozatokat, s végül kéri, »hogy az 1957. november 26-án kelt intézkedéssel az evangélikus egyházhoz kiküldött Gre­­nák Károly miniszteri biztos visszahívá­sáról Miniszter tír intézkedni szíves­kedjék«. Kállai Gyula művelődésügyi miniszter válaszában rámutat arra, hogy az állam és az evangélikus egyház közötti »jóvi­szony helyreállítása érdekében bizonyos intézkedések megtétele az elkövetkező időkben is még szükségessé válik, külö­nösen ami a Déli Egyházkerület vezeté­sét illeti. »Ezek alapján visszahívja a miniszteri biztost az Egyetemes Egyház és a Északi Egyházkerület ügyeinek inté­zésétől, de »a Déli Egyházkerületnél Grenák Károly miniszteri biztos további működése egyelőre még szükséges.« »Befejező nyilatkozat« Január 21-i keltezéssel nyilatkozat jelent meg az Evangélikus Életben, me­lyet Vető Lajos, Mihályfi Ernő és az Állam Egyházügyi Hivatal vezetője, Horváth János írt alá. A nyilatkozat először is azt állapítja 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom