Utitárs, 1957 (1. évfolyam, 5-7. szám)

1957-10-01 / 7. szám

Paavo Viljanen: BÉKÜLJETEK MEG ISTENNEL! (Finn eredetiből fordította: Csepregi Béla) V. Az imádság. Ebben a kis Írásban az imádságtól indultunk el. Láttuk, hogy az imádság még a pogányok között is megtalálható. Ahol csak emberszív dobog, rejtettebben vagy nyíltabban fellelhető az embernek ilyen tapogatódzása Isten felé. Éppen itt van a kapcsolópont az evangélium hirde téséhez. De az ilyen vágyakozó, békességre még nem talált ember imádsága még nem imádság a szó igazi értelmében. Keresztyén hittanunk szerint az imád­ság »a szív beszélgetése Istennel.« Az igazi, bizalomteljes imádság hitből fa­kad. Luther Márton találóan mondja a Miatyánk bevezető szavainak magya­rázatában: »Isten ezzel arra biztat ben­nünket, hogy higgyük, hogy ő igazán Atyánk, mi pedig igazán gyermekei vagyunk és ezért bátran és teljes biza­lommal kérjük öt, mint a gyermekek édesatyjukat.« Először a hit, azután az imádság. Nemde a gyermek is akkor hozza elő bátran szülei előtt apró gondjait vagy piciny örömeit, ha az édesapjához vagy édesanyjához való viszonya töretlen. Ha a gyermek nem fogadott szót vagy másként vétett a szülői akarat ellen, akkor félénk, bátortalan. A rendezetlen dolgok mindig megnémítanak. Mikor Egyszer, amikor Jézus a népet taní­totta, néhány anya hozta gyermekét hoz­zá, hogy áldja meg őket. A tanítványok azt mondták az édesanyáknak, hogy ne zavarják a Mestert ilyen jelentéktelen kéréssel, hanem menjenek el. De Jézus magához hívta az édesanyá­kat gyermekeikkel, mondván: »Enged­jétek hozzám jönni a kis gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.« (Mk. 10:14). Azután Jézus megáldotta a gyerme­keket, elbúcsúzott tőlük és útnakindult, amikor egy fiatal ember jött szaladva utána. Nem tudjuk a nevét, de tudjuk, hogy gazdag, jelentős állást betöltő em­ber volt. »Jó Mester - mondta Jézusnak - »mit kell tennem, hogy örököljem az Isten országát ?« Jézus rápillantott átható tekintettel, és kérdezte: »Tudod a parancsolatokat, vagy nem ?« - »Igen - felelte az ifjú - és én engedelmeskedtem mindnek, de úgy érzem, még mindig hiányzik valami az életemből. Jézus nézte ezt az ifjút, és nagyon megkedvelte. »Te hiányolsz valamit - mondta - add el mindenedet és add a szegényeknek, azután jöjj és kövess en­gem.« azonban az édesapa és édesanya bizto­sították bocsánatukról és szeretetükről, egyszerre helyre áll a bizalmi viszony és semmi nem állja útját kérései vagy gondjai feltárásának. Ugyanez áll Istennel való viszonyun­kra is. Mikor a bűnös Krisztus gyülekezeté­ben a békéltetés igéje által megtapasz­talta Isten szeretetét, egyszerre bátor­ságot vesz arra, hogy úgy közeledjék a mindenható Istenhez, mint irgalmas­­szívü Atyjához. Az imádság lelkét Isten mintegy »keresztelési ajándékként« hul­latja az ujonnanszületett ember bölcső­jébe. Pál apostol írja: »A fiúságnak lelkét vettétek, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!« (Róm. 8, 15). Az ilyen ember­nek szól a már az őtestamentumban kifejezett bátorítás és biztatás: »Hívj engenm segítségül a nyomorúság idején és én megsegítlek téged és te dicsőítesz engem.« (Zsolt. 50: 15.) Az imádság tehát nem kegyelmi esz­köz, mint az Ige és a Szentségek, hanem imádság ott születik, ahol Isten az ö Szent Lelke és az Ige által bűnösöket vezethetett Jézus Kristushoz azaz a Krisztus gyülekezetébe. »Az Isten iránti szeretet - a keresztyén hittan nagyszerű megállapítása szerint - vezet imádságos életre.« (folytatjuk). Amikor az ifjú ezt hallotta, szomo­rúan visszafordult, mert nagyon gazdag volt. ő nem volt hajlandó odaadni gaz­dagságát még Isten országáért sem. írgy, mondta, nem követi az írr Jézus ál­tal megjelölt utat. Amikor Jézus Urunk látta, milyen szomorú ez a fiatal ember, így szólt ta­nítványaihoz: »Gyermekeim, milyen ne­héz azoknak, akik a gazdagságban bíz­nak az Isten országába bemenni... Könnyebb a tevének a tű fokán átmen­ni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.« (Mk. 10:17-27.) Jézus úgy értette ezt, ha egy ember jobban szereti gazdagságát, mint Istent, akkor majdnem lehetetlen tanítvánnyá lennie. Jézus Urunk nem gondolja, hogy csak a szegények követhetik őt, sőt a szegény emberek sem követik Jézust, amikor inkább a saját útjukon akarnak járni, mint Jézusén. Nekünk követnünk kell az Ur Jézust! Nemcsak szavainkkal, de cselekedeteink­kel is ezt kell mondanunk: Igen Uram, követlek Téged mindenképpen. így üdvözülünk majd! Atdolg.: P. R. Magyarnyelvű Bibliák, Újszövetségek, Lukács és János evangéliumok kaphatók az egyes országok magyar lelkigondozóinál, vagy közvetlenül iratterjeszté­sünkben: Lutherischer Weltbund Liechtensteinstrasse 20. Wien 9. Austria. Iratterjesztésünk több könyv megjelentetsét tervezi. Megjelené­sükről lapunkban hírt adunk. KRÓNIKA (folyt.) Három órás istentisztelet i Diósgyörvasgyári gyülekezetben. Tizennyolc 5-10 perces igehirdetés hangzott el a Galata levélről egy isten­­tisztelet keretében nyáron a Diósgyőr­­vasgyári evangélikus gyülekezet templo­mában. Az egyes igehirdetéseket, ame­lyeket az egyházmegyei közgyűlésen és lelkészi csendesnapok során együtt lévő 18 lelkész tartott, előzetesen megküldött beosztás és gondolat szerint a Galata levél gondolatmenetén kívül egy-egy korái versei kötöttek össze. Uj módszer­rel hirdettetett a régi, ma is időszerű evangélium ... A minneapolisi küldöttség Budepesten. Szeptember 9.-én este visszaérkezett a Magyarországi Evangélikus Egyház hat­tagú küldöttsége 6 hetes amerikai utazá­sukról Budapestre. A küldöttséget, amely Bécstöl gépkocsival tette meg az utat, Turóczy Zoltán püspök és Zászkaliczky Pál püspökhelyettes köszöntötte megér­kezésük után. Helyreigazítás! Múlt havi számunkba sajnos ismét több hiba került. Az őriszigeti gyüleke­zet történetével foglalkozó cikkben a gyülekezet jelenlegi lelkészének neve helyesen: Wallner János. Neve után két sor tévedésből kimaradt. A mondat he­lyesen így hangzik: »Az utóbbi években, 1949-ig Geistlinger Pál, ma Csáva (Stoob) lelkésze, majd napjainkig Wall­ner János szolgálja a községet, aki a gyülekezet történetét is megírta. UTITÁRÍ Monatsblatt für ungarische Lutheraner im Ausland. Herausgegeben mit Unterstützung des Lutherischen Weltbundes, Genf. Redak­teur und für den Inhalt verantworlich: László G. Terray, Kirkens Nödhjelp, Kirkegt. 5, Oslo, Norwegen. Mitglieder des Redaktions­ausschusses: Lajos Kótsch, Schussengasse 17, Stuttgart-Münster, Deutschland, Robert Pát­­kai, 5 Kingscroft Road, London NW 2, und István Szépfalusi, c/o Lutherischer Weltbund, Liechtensteinstrasse 20, Wien 9, Österreich. QYERMEI<EI<NEI< Egy fiatal ember, aki azt mondta: NEM DUPLEX-TRYKKERIET - K0BENHAVN (VEO HARRY 0LSEN)

Next

/
Oldalképek
Tartalom