Út, 1960 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1960-10-01 / 8. szám
„bájosan züllött“ leányzó körül forgott a téma. A „Hexenschuss“ c. „művésztragédia“ témája éppen úgy, mint a milánói kalaposlányé ... Molnár Ferencre az emlékeztetett az utóbbi időben, hogy miként ő is csak gittrágó-egyletet alapító kamaszfiukként tudta magyar földiéit látni, — „gittegyletnek“ csúfolják bizonyos magyar renegátok is náluk különb emigránstársaik szervezeteit. Hogy molnárierenci diagnózist alkossunk róluk: így abreagálják csepürágó komplexusaikat... Csak azt kérdezzük, mit szólnának Münchenben, ha mi Magyarországon a német irodalmat Kuby Erich-hel „népszerűsítenénk“. Aki hol a második világháború legendás hírű ejtöernyőstábornokát gyalázza egyelőre büntetlenül, hol a jelenlegi kommunistaellenes kémelhárítószolgálat főnökét, — fő jövedelmét azonban a „bájosan züllött“ kisasszonyok életrajzának megírása és filmrevitele jelenti. S akit ujságírótársai emiatt Rosemary Nitribit kitartottjának neveznek ... Adomahidy Domahidy Miklós modem „drámai játékkal“ lepte meg a magyar olvasótőmegeket. Mondanivalója az, hogy a világ úgy a legjobb, amilyen most, mert egy „baleset“ összes változatai csak bajt és szerencsétlenséget hozhatnak. Magyar Thornton Wilderként végigpróbál minden lehetséges változatot: mi lett volna, ha egy két halálos áldozattal járt autóbaleset csak egy áldozatot követelt volna. Részletek a drámai játékos párbeszédekből: „Éva: (nem érti) Lexi, — az kicsoda? Pál: Én vagyok. így hívtak az egyetemen. Az élő lexikon, — aki nem tud belelapozni önmagába és a bé betűnél megkeresni a butaságát, saját ostobaságát az o-nál...“ Később: Pál: Én mondtam magamról eleget. Láttál eleget. Nekem soha, én közben mindig imádkozom, — hogy örökké tartson vagy hogy már vége legyen. Nem tehetek róla. Pedig tulajdonképpen mines is különbség — vagy legalábbis nem a különbség számít. A különbség mindegy, a mozdulatok célja ugyanaz. Minden ugyanaz, csak az öröm nem. De az öröm nélkül undorító az egész. Ügy szaladsz utána a fürdőszobába, mintha a szenespincéből jönnél... Az orosz tradíciók a nemzetek közötti érintkezés nyelvezetében A török császári irattár őrzi Sirko Ivánnak, a zaporozsjei kozákság atamánjának a 17. század derekán Mohamed szultánhoz intézett diplomáciai érintkezést tanúsító levelét. A jegyzék szövege a következő: „Te Szultán! Az átkozott Sátán tejtestvére, Lucifer szolgája, Te akarsz tisztes lovagként feltűnni, Te aki piszokból keltél fel? Az ördög, amely fegyvertársaidat kihányta, majd újra fel is falja őket. Vedd tudomásúl, a dicsőséges kereszténység fiai soha nem lesznek alattvalóid! Mi a Te fegyvereidtől és hordáidtól nem félünk, azokat és Téged a vízen és a szárazon meg fogunk semmisíteni. Te, fia egy sertéskanokkal paráználkodó szajhának, babilóniai konyhatolvaj, macedóniai szekeres, jeruzsálemi serfőző szolga, alexandriai kancsal teve, tatár tenyészbika, disznófarok és rühös kutya! A zaporozsjeiek üzenik Néked, hogy arra sem vagy méltó, hogy az ö derék keresztény disznajaikat őrizzed. — Ezzel befejezzük írásunkat Hozzád, megengedve, hogy farunkon csókolj. Valamennyi Zaporozsjei kozák nevében irta ezt Neked te tetves állat: Sirko Iván, a Zaporozsjei kozákok atamánja." Nekünk úgy tetszik, Sirko Ivántól, a Kreml mai hatalmas atamanjáig, Nyikita Szergejevics Hruscsovig az orosz diplomáciai érintkezés tradicionális szóhasználatának fonalában szakadás nincsen . . . FIGYELEM! Testvérlapunk, a „CÉL" MEGHOSSZABBÍTOTT határidejű pályázati felhívása Az 1920 június 4.-én aláírt trianoni békeparancs 40. évfordúlója alkalmából a „CÉL" szerkesztősége pályázatot hirdet. Díjakkal tünteti ki azokat a cikkeket vagy tanulmányokat, amelyek a TRIANON ELŐZMÉNYEI ÉS KÖVETKEZMÉNYEI mottó alatt álló pályatételt a legmagasabb színvonalon dolgozzák ki és megfelelnek a következő alapkövetelményeknek: történelmi hitelesség, helytálló tartalom, meggyőző érvelés, kifogástalan magyar nyelvezet. Részvételi feltételek: a. / A pályázók szabadon választhatnak, hogy munkájukban az egész trianoni országcsonkitás előzményeivel és következményeivel kívánnak-e foglalkozni, ami magában foglalná a teljes bel-és külpolitikai, nemzetiségi, kulturális, gazdasági és stratégiai problémakört, vagy hangsúlyát tetszés szerint fektethetik a problémák valamelyikére is. b. / A pályamunkák terjedelme ne legyen 400 gépírt sornál rövidebb és 800 gépírt sornál hosszabb. c. / A pályázaton bárki résztvehet a „CÉL“ közvetlen szerkesztőségi karának és a bíráló bizottságnak tagjain kívül. d. / A bíráló bizottság a szerkesztőség vezető tagjaiból és felkért független magyar történészekből, publicistákból, szakértőkből áll. Döntése ellen fellebbezésnek vagy jogorvoslatnak nincs helye. e. / A szerkesztőség fenntartja magának a pályamunkák magyar és idegen nyelven történő közlésének jogát. Közlés esetén a kitűzött díjak magukban foglalják az írói honoráriumot is. Ha díjat nem nyert pályamunka kerül közlésre, szerzője írói honoráriumot kap. f. / A következő díjak kerülnek szétosztásra: 1. díj.... US. dollár 100.— 2. díj.... IV IV 70.— 3. díj___ n n 50.— 4. díj.... n n 40.— 5. díj.... tt ív 25.— 6. díj.... IV n 15.— g.l Beküldési határidő / a szerkesztőségnek való kézbesítést számítva/ 1960. november 15. A pályaművek jeligével ellátva két gépelt példányban küldendők a „CÉL“ címére: Casilla Correo 1966. Correo Central. Buenos Aires, Argentina. A pályázatok, — lehetőleg a légipostái továbbítást olcsóbbá tevő vékony papírra gépelve, — az ÜT címére is küldhetők.
