Út, 1960 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1960-10-01 / 8. szám
1960. október ÜT 9. oldal szakszervezet, a CIO és AFL számos, a munka revíziójával kapcsolatos ötletét támogatja. A Legfelsőbb Bíróság nemrégiben Mr Cox - ra hivatkozott a kereskedelmi ügyvezetés hatalmának korlátozásával kapcsolatban. A Roosevelt éra idején mind a munkaügyi, mind az igazságügyi minisztériumokban dolgozott; ha Kennedyt elnökké választják, kulcspozíciót fog betölteni az adminisztrációban. Walt Whitman Rostow, 43 éves, gazdaságtörténelmi tanár a massachusettsi technológiai intézetben, nemrégiben feltűnést keltett világszerte véleményével, mely szerint túlzottnak tartja a Szovjetoroszország rohamos fejlődéséről terjesztett híreket. Szerinte a közvetlen veszély kútforrásaként az amerikai politika tekinthető: több pénzt követel a kormánytól iskoláztatásra, tudományos kutatásra, rakétákra és külföldi segélyre. John Kenneth Galbraith, 51 esztendős, harvardi közgazdasági tanár, neves iró; magasabb kormánykiadások szószólója, kisebb hangsúllyal a fogyasztói javak termelésére, enyhe ár- és munkabérellenőrzést javasol a kormány részéről az infláció elkerülésére. A háborúban az árellenőrző bizottság igazgatójaként működött, a Truman-adminisztráció is gyakran igénybevette tanácsát. 1952-ban ő írta Adlai Stevenson beszédeit. Arthur M. Schlesinger Jr, 42 éves, harvardi történelmi tanár, iró, véleménye szerint az USA túl sokat ad ki magáncélokra és túl keveset közcélokra. A „New Deal" történelmének írójaként szokták emlegetni; azt jósolja, hogy Amerika a „növekvő idealizmus" és „progresszivizmus" új kora felé halad. Szintén beszédeket írt Stevenson számára. Kennedy agytrösztje eredetileg 22 személyből állott, akik a harvardi egyetem és massachusettsi technológiai intézet karából verődtek össze, •— mindkettő Cambridge, Mass.-ben van. Abram Chaves, 38 esztendős harvardi professzor ennek a csoportnak igazgatója. Kennedy a védelmi és leszerelési problémákat illetően sokat ad Jerome Wiesner fizikus véleményére, aki a mass, techn. intézet villamosság- és elektrotechnikai tanára és Eisenhower elnök tudományos tanácsának is tagja. E belső tanácsadói kör az utóbbi hónapokban egyre növekedett azzal, hogy más egyetemekről is egyre több egyetemi tanárt vontak bele a demokraták kiépülőiéiben lévő tudományos vezérkari törzsébe. E jelenség az újság megállapításában is emlékeztet nagyban a „New Deal" időszakra, — sokan ma már Kennedy vezérkari törzsét „Young Deal"-nek is nevezik. A tárgyilagos szemlélő meg fogja állapítani, hogy ha a tudósok gárdájában, akiknek egy új demokrata adminisztráció felajánlaná kulcspozícióit, nem is csak baloldali entellektüelek találhatók, — a túlsúly mindenesetre náluk lenne; félő, hogy ez az újonnan beszervezettekkel oly helyzet kialakulásához fog vezetni, amikor a pozitív erők csak kompromisszum útján tudják befolyásukat részben érvényesíteni, míg a negatív erők úgyszólván gátlás nélkül működhetnek. E tényt még inkább hangsúlyozni látszik a cikk írója által nyilván örvendetesnek elkönyvelt jelenség, hogy t. i. a liberálisok kritikája Kennedyvel szemben azóta úgyszólván teljesen elnémult, amióta a tudósokkal együtt dolgozik. Kennedy kabinettjében tervezett külügyminiszter Chester Bowles, idáig Connecticut állam képviselője a reprezentáns-házban, de szó van arról is, hogy Adlai Stevenson esetleg külügyi államtitkár lesz. Hadügyminiszternek azt a Symington szenátort akarják megtenni, aki McCarthyt megtámadta, amikor bizottsága élén vizsgálatot indított a honvédelembe beszivárgott kommunisták ellen. Az US News & World Report szerint a Kennedyprogramm lényege: deflációellenes. Nagy kiadásokat tervez, honvédelem, iskolák, külföldi segélyek, szociális biztosítások, telepítési programmok, munkanélküli biztosítások terén. Nagyobb adóztatást követel. A sztrájkokkal szemben inkább közvetítést, mint hatósági beavatkozást javasol, a Taft-Hartley törvény enyhítését. Iskoláztatásnál: a nyilvános iskolák fokozott támogatását, a tanerők fizetésének emelését, — a felekezeti iskoláknak közpénzekből való támogatása ellen van. A négerkérdésben a teljes egyenjogúsítás híve. Az elnökválasztási időszakot kétszeresére, vagyis 8 évre akarja meghosszabítani. Fel akarja venni a diplomáciai kapcsolatot a Vatikánnal. A bevándorlás terén nem akar többé számszerű korlátot szabni a kommunista országokból bevándorolni kívánó politikai menekülteknek. 1954-ben az ú. n. „Bicker-Amendment" ellen szavazott, amely az elnök jogait korlátozta. A kommunista csatlósállamokat, gazdasági és katonai segélyei szeretné magához édesgetni és „elcsalni" Oroszországtól ... Az arabokkal baráti politikát javasol, az arab-zsidó ellentétek elsimításával, a szabad algíri kormány támogatását. Újabban Vöröskina elislerése ellen van, de szeretné a kapcsolatokat „javítani” (Formózát megtartani, Matsut és Quemojt feladni). Az Eisenhower által elrendelt két felfüggesztést, — az U-2 szovjetoroszországi felderítéseit és az újabb H-bomba kísérleteket illetően, — fenn akarja tartani. A leszerelés tekintetében: egy egész tudományos intézetet akar létesíteni e kérdés előkészítésére és tervek kidolgozására. Az elmondottakból tárgyilagosan leszűrhetjük, hogy bármilyen szépen hangzó beszédeket is írjon Kennedy számára agytrösztje, még akkor is, ha az itt elmondottaknak pontosan ellenkezőjét találnák Ígérni, — elnökké választása legjobb esetben is csak a jelenlegi puha irányzat folytatását jelentené. A Roosevelt elnökké választása óta az USA-ban működő erők következetesen rombolták le a nyugati kultúra falait. Eisenhower elnöksége ezt a folyamatot nem tudta visszafordítani, csak legfeljebb lelassítani, Félő azonban, hogy Kennedy elnökké választása újabb lendületet ad a rombolóknak. A „Deal" szó üzletet, megegyezést jelent. Ahogy Roosevelt „New Deal" embereinek első dolga volt felvenni a kapcsolatot a Szovjetunióval és a háború köpenye alatt mérhetetlen milliókat eltékozolni e barbár és embertelen rendszer fenntartására és megerősítésére, ahogy Roosevelt odaajándékozta Sztálinnak fél Európát, Truman pedig egész Kínát —- úgy törik ma már az új „Deal" emberei a fejüket egy újabb, még nagyobb mérvű történelmi csaláson, amely a kommunizmust világuralomhoz segítené. Könnyen követhetjük az egész stratégia menetét: inflációban az amerikai néppel megfizettetni a kommunista-rendszer egy színvonalra való emelését. Dióhéjban elmondva, tulajdonképen erről van szó. Ezt érti pontosan Hruscsov is, az amerikai „tojásfejű" entellektüelek is, koekzisztencia alatt. A leszerelésen megint milliókat lehetne megtakarítani itt is ott is, — és ezt vállvetve belevetni a történelem idáig legnagyobb szabású tervébe, amely minden baloldali „haladó" gondolkodású ember álma: egyetlen nagy világkormány alatt egyesíteni a földgömb szocializált proletárjait! Van ebben a tervben „fantázia" bőven, ezért érdemes Hruscsovnak az UNO ülésére New Yorkba utazni, közvetlenül a választások előtt. Hátha sikerül neki a bomba-üzlet reményében a nagytőke hatalmasait rávenni, hogy ne Nixont, hanem Kennedyt támogassák. Ha példáúl csak az egy Nelson Eockefeller New York városát hangolná át a demokraták oldalára, ha ugyanakkor a munkásvezetö Walter Reuther, — akivel legutóbbi amerikai tartózkodása alatt oly csúnyán összekülönbözött Mr Hruscsov, — e nagy kibontakozás reményében az általa vezetett munkásmilliókat a demokratákra szavaztatná! Mert hiszen ha e terv megvalósúl — nincs munkanélküliség . . . Gondoljuk el, mit jelent ez. Békét, fellendülést . . . Közben a kulcspozíciókat betöltik a baloldal emberei. A sajtót, távolbalátást teljesen kezükbe kapják. Ekkor aztán megfordúl a kocka: míg a Szovjetunió áruival elárasztja a világot, az USA-n jelentkeznek az infláció első láztünetei, gazdasági válság, nyomor, a tömegek
