Út, 1960 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1960-03-01 / 1. szám
1960 március ho UT 15. oldal a polgári partok politikusait es feltűnő előszeretettel újságírókat es munkásmozgalmi vezetőket hivott meg tanulmanyutakra, melyek progressivitast igazoló kirakateredmenyek megismeresehez vezettek, bar nagy részükben, de az azokon résztvevő külföldiek között a világnézetek es politikai változatok minden arnyalata képviselethez jutott. Ha egy csilei szakszervezeti vezető ezen a tanulmanyuton bejarja Kinanak bejárásra szabadda tett részéit es latja, hogy a kínai nép milyen fegyelmezetten es áldozatkészén igyekszik behozni évszázados elmaradottsagat a nyugati kulturelettel szemben —, mert látni csak ezt lehet es szabad —, okvetlenül melyen befolyásolva es elamulva tesz összehasonlításokat az itteni es hazai munkasviszonyok es progressio térén. — Vegülis arra a konklúzióra jut, hogy Kinaban mégis csak nagyot alkotnak a vörös ideológia megszallotjai. Es mert ezzel a felepitö lazas törekvéssel szemben a maga hazajaban semmifele magasabb munkaseletnivot állítani nem tud, mely lehetöve tenne a csilei munkásnak, hogy demokratikus szabadsagai anyagi vonatkozásban is élvezhesse, a Nyugat ne csodálkozzon, hogy a szakszervezeti munkasvezetö a Cordillerak nyugati lábánál úgy száll ki a PANAGRA negymotoros gépéből, mint a kommunista ideológia uj apostola. önkenytelenül is a toliamra szalad egy csomo kérdés. Vajon segitik valamilyen formában a magasan iparosodott gazdag államok kitünően kereső munkásai, vagy munkás-szervezetei az alacsony vagy meg nem kialakult ipari kultúrával rendelkező országok ehberert dolgoztatott munkásait? Tesznek valamit erette azok, akiknek a bere a háború befejezese után oly energikusan emelkedett vasarloertekeben, azokért, akiknek keresete a nyersanyagarakkal együtt oly melyen alul maradt, hogy termelt verejtekük kaloriaerteke munkabérük többszörösét éri el? Az USA- ban kioltják a tüzet a Martin-kemencekben az acélipar munkásai, mert nekik 2—4 dollar órabér nem eleg es Adenauer Németországában ugyanennyi markaval elégedetlen a munkás. A szakszervezetek azt mondjak, hogy a munkásréteg erdemen alul részesül a gazdasági fellendülés anyagiakban megnyilvánuló eredményeiben, es allitjak, hogy ez szociális igazsagtalansag. Nos az industrializalt államok magas eletstandardja kialakulasaban a nyersanyagtermelő országok munkasnepenek két kézi munkása is pozitiv tenyezö de hogy ennek a munkásnak az eredményben való reszesedese csak platonikus jellegű, ez is szociális igazsagtalansag, meghozza az előbbinél egy oktavval magasabb skálán égbekiáltó. Nyugatnemetorszagban az ipari munkásság között sokkal több autótulajdonos van, mint a feher ing viselesere kötelezett magan es köztisztviselői kar tagjai között, a legtöbb hűtőszekrényt, televíziós készülékét a nemet kereskedelem a Ruhrvidek munkásai között helyezi el es az USA-ban gyakorlatilag minden ipari munkás gépkocsi es sajat családi ház tulajdonosa. Amilyen jól bírjak magukat anyagiakban a munkások ezekben az országokban, eppen olyan gazdagok szakszervezeteik is. A szakszervezeti tagok magas milliókban számolt befizetéseiből nem csak a lukrativ ügyvitel költségéi nyernek fedezetet, hanem fogyasztó, beszerző, epito stb. szövetkezeteket is tartanak fenn a szakszervezetek, sajat bankjaik vannak es adott esetben a sztreiksegelyek kifizetését is hónapokon at viselni tudjak. Szép es jo mindez, de vajon ezzel biztosítva is van a nyugati munkás aurea aetas-a? Kerdezem: hány külföldi szakszervezeti vezetőt hivott meg magahoz Vöröskinahoz hasonlóan, de annal nagyobb es szelesebb betehintest engedélyezve a látogatónak, tanulmanyutra például a DEUTSCHE GEWERKSCHAFTSBUND az elmúlt evekben a meg fejletlen es kialakulófélben levő országok munkasszervezeteitöl? Hányát engedett tanulni iskolaiban, hánynák adott modot a továbbképzésre szemináriumaiban? Hány ilyen külföldi ipari munkásnak adott alkalmat gyakorlatilag is magaeva tenni a nemet munkás magasabb szaktudását? Hány latinamerikai tanulónak adott a szakszervezet továbbképzésre, az alkalmazott szociológia elsajatitasara, tudományos müvelesere stipendiumot? Hány ilyen tengeren túli munkást hívtak meg ezek a munkasszervezetek, hogy megismerjek es ertekeljek, azutan hazájukban a szerzett ismereteiket átadhassak munkastarsaiknak a nyugati szabad világ szociális berendezkedeseiröl a szülőotthontól a munkahelyen at a nyugodt öregséget biztosító nyugdíjig? Ne mondja senki, hogy ez az allam, az ipar, esetleg egy erre a celtra kreált szerv kizárólagos feladata. A szükségét, a nyomort leküzdeni, annak minden jelentkezesi formajavai szembe a harcot felvenni feladata mindenkinek, aki anyagi es erkölcsi szempontokból arra kepes. Ezenfefül ez önvedelem is, melyre a személyes erdek kötelez. Az Egy. Államok, Kanada, a szabad Europa, Ausztrália, Uj-Zeeland munkásai es szakszervezetei rendelkeznek ennek a harcnak mind anyagi, mind erkölcsi feltételeivel. Szervezeteiken keresztül sok-sok munkás testvérüknek megadhatják mind hivatásukban, mind a szociális igények vezetese térén a továbbképzés es ismeretkibövvites lehetőséget. Ha ök ezt nem teszik, es ha ezeknek a Ghánából, Bolíviából, Kubából es az Isten tudja honnan mindenhonnan való embereknek nem adjak meg a lehetőséget, hogy megismerjek es helyesen ertekeljek a magas ipari kultúrával rendelkező államokban a demokratikus államforma kereteben elő munkastarsaik anyagi, szociális es munGyászhir Oberhausenben Toth Janos testverünk harmincéves korában halálos vegü közlekedési baleset aldozata lett. Tóth testver a nemzeti magyarok megbízható, kötelessegtudo harcosa volt. Kivalasa nagy veszteseget jelent. Az oberhauseni magyarsag, mely emleket megőrzi, nagy szambán jelent, meg temetesen. Ugyancsak képviseltette magat a HIAG, a nemet önkéntesek bajtársi egyesülete. kaügyi helyzetet, akkor ezek az emberek követni fogjak a kommunista világ vezetői hívását, ismereteiket a bolsevizmus fertőző szűrőjén keresztül gyarapítják es helyzetük félj a vitasara kizárólag azt az utat fogjak ismerni, melyre egyedül a vörös eletszemletet irányítja őket. A gazdag iparosodott országok szakszervezeteinek preventív segelynyújtása ezeknek a munkásrétegeknek el nem vitatható feladata, mert, ha Latinamerika, Afrika es Ázsia munkastarsadalma a kommunizmushoz sorakozik fel, akkor csak az idő kérdésé, hogy az európai kontinensnek meg szabad részé es Eszakamerika is mikor lesz aldozata ennek a keleti pestisnek. A felvonulásban levő kommunizmust a termelést benito munkabeszüntetések feltartoztatni sohasem tudjak. Ennek egyetlen hatályos eszközei Nyugatnemetorszag nagyszerű gazdasági minisztere Erhard jelölte meg, amikor munkája végcélját az általános jólétnek mindeki szamara való biztosításában határozta meg. Nemzetközi síkon ennek a gondolatnak realizalasaban a fejlett ipari országok munkasszakszervezeteinek közre kell működni, hat valóban meg vannak arról győződve, hogy a nyugati világ sok gyarlósága ellenere meg mindig jobb, mint a keleti szisztéma annak minden látszólagos eredményei ellenere, mert a diktált kollektiv „szabadság“ nem pótolja az individuum egyeni szabadsagát es mert a hatalom diktatúrája felett magasan felette all a Jogállam eszmeje. Ceterum censeo Mosquam esse delendam! Santiago, 1960 évi januar ho 1.—n. földeaki Navay Imre dr.
