Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)
2022-12-21 / 294. szám
www:ujszo.com| 2022. december 21. SPORT 115 Az Év parasportolójaként vonult vissza Farkas Henrietta Farkas Henrietta a gálán (Fotók TASR) OROSKYTAMÁS Amikor az Év sportolója-gálán kilencedik helyezettként átvette a díját, még senki nem sejtette, hogy néhány perc múlva, az Év parasportolója kategória győzteseként Farkas Henrietta a színpadon állva bejelenti, a mostani szezonban már nem fog versenyezni. A 35 éves látássérült alpesi síző 11-szeres paralimpiai bajnokként, 16-szoros világbajnokként fejezte be pályafutását, úgy, hogy 2019-ben a világ legjobb parasportolójának választották. A rozsnyói származású sízővei közvetlenül a gála után beszélgettünk. Milyen érzések kavarognak most önben? Nagyon örülök, hogy úgymond a dobogó tetején, a csúcson fejezhetem be a karrieremet. Egyrészt megkönynyebbültem, hogy kimondtam már a nagy nyilvánosság előtt is, hogy nem folytatom. Másrészt viszont hiányozni fog ez az élet és mindaz, ami vele jár: a hektikusság, az adrenalin, a hangulat, a felkészülések, a versenytársaim, önmagában ez az életstílus és a hozzá kapcsolódó érzések. Síelés közben olyan szabadságérzet kerít hatalmába, amit nem tud visszaadni más dolog, ez is hiányozni fog. De már úgy éreztem, hogy más irányba kell lépnem. Mennyi ideig gondolkodott rajta, mikorra érett meg önben az elhatározás, hogy búcsút int az élsportnak? Már az előző, a 2021/2022-es szezonban gondolkoztam rajta, hogyan tovább az idény után. Több lehetőség is szóba jöhetett: az, hogy egy szezont vállalok még, vagy akár többet, esetleg egy egész olimpiai ciklust. De az is felmerült, hogy mellőzök néhány számot, mert már nem győztem energiával, fárasztó volt mindig mindenben indulni. Azt is megéreztem azért, hogy múlnak az évek. Ráadásul az elmúlt években nagyon sok esésem volt, a térdeimmel sok probléma akadt, több műtétet is abszolváltam. Sok fájdalommal is járt már így a sízés, azaz több dolgot mérlegeltem, míg meghoztam a döntést. A környezete milyen irányba befolyásolta? Az igazat megvallva, az oktatási és sportminisztérium ezévi támogatása nagyon szomorúvá tett, nagyot csalódtam az államban. Mert azokkal az eredményekkel, amiket a pályafutásom során elértem, azokkal az elismerésekkel, például a sport Oscarral a tarsolyomban, amelyeket eddig elnyertem, 5000 eurós támogatást kaptunk a felvezetőmmel erre az évre. Ami eléggé dehonesztáló. A minsztériumtól még egy köszönöm sem hangzott el, hogy ilyen jól képviseltük az országot Pekingben a paralimpián. A paralimpikonokhoz és személy szerint a hozzám való viszonyulásuk nagyon nem volt szép. Ez meg is gyorsította a döntésemet, se kedvem, se energiám nem volt, hogy még ilyen nehézségekkel is megküzdjek és folytassam. A rengeteg szép élmény és eredmény közül melyik volt így utólag a legemlékezetesebb? A legelső nagy győzelem mindig emlékezetes, azok az érzelmek, amiket az ember az első sikerénél megél, megismételhetetlenek. Az újabb és újabb aranyérmeknek is nagyon örültem, de egyszerűen már nem annyira intenzív az az érzés, az első mindig első marad. De nagyon különleges volt az utolsó két arany is most Pekingben a paralimpián. Két vezetővel sikerült nyernem a kombinációban, az egyik számban az egyikkel, Matej Motykával, a másikban a másikkal, Michal Cervennyel mentem, ami egy nagyon nem standard szituáció volt. Michal nem egész másfél hónappal a téli játékok előtt megsérült, és nagyon szerettük volna, hogy a sok munka és befektetett energia ne vesszen kárba, ott lehessen a rajtnál és örülhessünk egy jó eredménynek. Mindenhogyan kombináltunk, hogy ő is ott tudjon lenni, és együtt tudjunk a dobogóra felállni. -Azzal, hogy ezen a szinten befejezi a sízést, rengeteg ideje felszabadul. Tudja már, mivel fogja tölteni? Ezt még nem tisztáztam magamban, még nyitott a kérdés, mivel fogok adott esetben többet foglalkozni. Meglátjuk, mit hoz majd az élet, milyen lehetőségek jönnek, milyen irányba fordulok. Úgyhogy nem tudom most ezt még megválaszolni, inkább azt mondanám, hogy én magam is várakozással tekintek a jövőbe, kíváncsi vagyok, mit tartogat számomra a jövő. Bízom benne, hogy pozitív élményeket, találkozásokat inspiráló emberekkel, egyszóval hogy az életöröm lesz rám a jellemző továbbra is. SPORTATV-BEN 11.50 - EUROSPORT 1, JOJ SPORT, CT SPORT: Síakrobatika-vk, Innichen, férfi és női síkrossz 13.30 és 20.00 - SPORT 1 (magyar), NOVA SPORT 2: Darts, PDC-vb 15.00 - SPORT 2 (magyar), SPORT 2 (cseh): Dubaji teniszgála 16.00 - CT SPORT: Cselgáncs GP 17.00 - JOJ SPORT: Spisskí Rytieri-Rogaska férfi kosárlabda Alpok-Adria-kupa-meccs 18.00 - RTVS SPORT: Ruzomberok-Young Angels Kosice női kosárlabda Extraliga-meccs 18.00 - NOVA SPORT 1: Tofas- Murcia férfikosárlabda BL-meccs 18.00 - NOVA SPORT 2: Szombathely-Strasbourg férfikosárlabda BL-meccs 18.30 - M4 SPORT: Győr-Kisvárda NB I-es női kézilabdameccs 19.00 - JOJ SPORT: Levice-H. Haifa férfikosárlabda EK-meccs 19.00- SPORT 1 (cseh), SPORT 2 (magyar): Saguntino-Rayo Vallecano foci Spanyol Kupa-meccs 20.00 - NOVA SPORT 1: Bilbao—Nymburk férfikosárlabda BL-meccs 20.30 - M4 SPORT: FTCJug Dubrovnik férfivízilabda BL-meccs 21.00- SPORT 1 (cseh), SPORT 2 (magyar): Torremolinos-Sevilla foci Spanyol Kupa-meccs 21.00 - ARENA 4: Manchester United-Burnley foci angol Ligakupa-meccs^ 21.40 - CT 1: Év sportolója díjátadó 1.05 (csütörtök) - NOVA SPORT 1: Florida-New Jersey hoki NHL-meccs 1.35 (csütörtök)—NOVA SPORT 2: Brooklyn-Golden State kosárlabda NBA-meccs 4.05 (csütörtök) - NOVA SPORT 2: Anaheim-Minnesota hoki NHL-meccs AKTUÁLIS ► A nagymihályiak 21 éves spanyol balhátvédje, Alex Mendez a DAC labdarúgócsapatához igazolt. „A nagyapám nagybátyjának az unokatestvére...” Hétfő este a pozsonyi Év sportolója-gálán jártunk. Újságíróként minden év vége (Budapesten újév eleje) az Év sportolója-gálán való részvételt is jelenti. Mit kérdezzek Zuzana Rehák Stefeceková sportlövőtől, ha a tavalyi interjú során már minden érdekes dolog szóba került? Úgyis az olimpiai bajnok síző Petra Vlhová fog nyerni, aki nem tud ott lenni Pozsonyban, minek ez a felhajtás? Aztán - ezúttal a Nemzeti Színház helyett egy előkelő fővárosi hotel halijába lépve - minden ilyen és ehhez hasonló kétség eloszlik. Mert közhely ide vagy oda, egyszerűen minden sportolónak jól esik, hogy még egyszer, nagy nyilvánosság előtt elismerik az ezévi teljesítményét, azt hogy adott esetben néhány percnyi versenyzés mögött mennyi rengeteg munka van. És a sportolók arcán egytől egyig az látszik, ez nem egy újabb letudnivaló médiaszereplés, megtiszteltetésnek veszik, hogy ünneplőbe öltözhetnek a gálára. Maga a díjátadó pedig - klasszikus tévés élő közvetítés hiányában is - mindig tartogat emlékezetes pillanatokat. Például rögtön az első díjazott, a sportújságírók szavazásán tizedikként záró birkózó, Tajmuraz Szalkazanov nyilatkozatát. A honosított vb-ezüstérmes, Európa-bajnok meglepően jó szlováksággal köszöni meg az elismerést, majd jó őszét módjára, kissé pajkos szemmel, de halálosan komolyan hozzáteszi: reméli, nemsokára meg is fogja nyerni az ankétot. A hetedikként záró vb-ezüstérmes vízi szlalomos, 39 évesen a top 10 rangidőse, Alexander Slafkovsky igazi show-t kerekít. „Jó, hogy azért az ékesebb sportolókról sem feledkeztek meg” - mondja mosolyogva, majd jön az obiigát miniinterjú a műsorvezető párossal.- Hányszor tévesztettek össze idén a hokis Juraj Slafkovskyval (aki egyébként második lett az ankéton)? —Nem szoktak minket összekeverni, inkább azt kérdezgetik, van-e köztünk valamilyen kapcsolat.- És van közietek kapcsolat? -Van. A teremben nagyobb nevetés tör ki, így muszáj tovább vinni az irányt.- És milyen ez a kapcsolat? Slafkovsky is nevet már, de hogy biztosan ne értsék félre, folytatja.- Rokoni. Távoli unokatestvérek Az év legjobb szlovákiai sportolói egy vagyunk. Az én nagyapám nagybácsija és Juraj nagyapja másodunokatestvérek. Kész, vastaps, az előre megírt rendezői poénok nem ülnek, de Slafkovsky spontán válaszai bejöttek mindenkinek. Mosolyt csalt az arcokra a már említett sportlövő, Stefeceková is („Igen, szoktam úszni, síelni, görkorcsolyázni, jógázni, tornázni..., de ez mind képen (Fotó: olympic.sk) olyan sportág, amit szeretek. Azt garantálom, hogy olyat senki nem fog látni, hogy egy tó körül rovom a köröket.”). Vagy épp a 18 éves Juraj Slafkovsky kisvideója, amint egy betonfal előtt állva, előre-hátra billegve, kisiskolás hangsúllyal felmondja a tanultakat, köszönet, jó szórakozást a gálához, szép ünnepeket. Persze komoly és megható pillanatokból sem volt hiány a szűk másfél órás, gyorsan pörgő díjátadón. A sportlegendák közé választott magasugrót, Mária Mracnovát spontán állótapssal köszöntötték a résztvevők. A lánya nevében az Év sportolója-díjat zsinórban negyedszer átvevő apuka, Igor Vlha pedig negyedszer is a sírással küszködve mondta el, mekkora öröm ez számára, és menynyi munka van a sikerek mögött. Mert Petra ugyan egy fenomén, de komoly meló nélkül messze nem tartana ott, ahol. Az élet minden területén követendő ars poetica ez. (ot)
