Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)

2022-12-20 / 293. szám

141 RÉGIÓSPORT 2022. december 20. | www.ujszo.com 2006 óta III. ligások a nagyölvedi focisták J. MÉSZÁROS KÁROLY Aki figyeli a régiófocit, aligha­nem tudja, hogy a Lévai járás­ban fekvő Nagyölved csapa­ta nagyon magasan,az ország harmadik vonalában játszik már hosszú évek áta. A nyá­ron a szlovák szövetség hatás­körébe került Ili. liga nyugati csoportjában is megállta ősz­szel a helyét, hiszen a 11. he­lyen telel a 16 tagú mezőny­ben, igazán kiegyensúlyozott teljesítménnyel, még a gólará­nya is döntetlen. Urbán Ferenc klubmenedzserrel a nagyölve­di futball titkát boncolgattam. Minek tudható be ez a figyelemre méltó helytállás? Számunkra a piramis csúcsa, hogy a szlovák szövetség hatáskörébe ke­rült III. ligában szerepelhetünk. Be­érett a harminckét éves munka gyü­mölcse, azoknak a vezetőknek az igyekezete, akik 1991-ben kezükbe vették a helyi labdarúgás irányítását. Sokat jelent szánunkra, hogy ilyen magas osztályban képviselhetjük kis falunkat. Nyáron olyan kósza hírek terjed­tek, hogy immár huszonöt éve fut­balloznak a III. vonalban. Ez való­ban igaz? Ha nem, akkor mennyi évadot töltöttek ebben a bajnok­ságban? 1992 nyarán megnyertük a járási pontvadászatot, és immár harminc éve vagyunk a kerületi szintű bajnok­ságokban. 2006 augusztusában győz­tünk a Castkovce elleni osztályozón, és azóta megszakítás nélkül a III. li­gában tartjuk magunkat. Ez példátlan ebben a mezőnyben, hiszen ellenfele­ink rendre lecsúsztak egy szinttel lej­jebb egy bizonyos időre, majd később visszakerültek. Számunkra már a 17. bajnoki évad zajlik egyfolytában eb­ben a vonalban. Mi tartja egy alig 1500 lakosú faluban ilyen magas szinten a fut­ballt? Az olyan megszállottjai ennek a já­téknak, mint amilyenek mi vagyunk a vezetőségben. Harminc éve beletesz­­szük nemcsak az időnket, a tudásun­kat, hanem a pénzt is, és soha nem viszünk ki belőle. Ez a titka annak, hogy a falunk ilyen szinten játsz­hat. 1991 óta, mikor belevágtunk, a nagyölvedi csapat vagy feljutott, vagy maradt a mezőnyben, de soha nem esett ki. Ez rengeteg napi munkával jár, amit rááldozunk arra, hogy falunk a focinak köszönhetően országosan is ismert legyen. Milyen az érdeklődés? Mennyi­re nézőcsalogató a nagyölvedi III. ligás futball? Ha majd egyszer nem lesz nálunk ilyen szinten ez a labdajáték, talán akkor fogják igazán elismerni és fel­fogni azt, hogy milyen magaslatokon vagyunk. Megélve például azt, hogy a Szlovák Kupában kivertük az iglói (Fotó: Facebook) együttest és az I. ligás Senicát, s majd háromezer néző előtt Csavrics góljá­val csak l:0-ra kaptunk ki a pozsonyi Slovantól. Talán a falubeli lakos nem is fogja fel, hogy mit is játszunk, de úgy tapasztalom, hogy az utóbbi idő­ben elég sok néző jár a lelátóra a kör­nyékbeli falukból, és nagyra értékelik, hogy térségünkben III. liga van. Hányán szoktak kimenni a baj­nokikra? Két-háromszázan. Ha valamelyik közeli település csapata látogat hoz­zánk, akkor érthetően többen. Játszanak nagyölvediek is III. li­gás együttesükben? Hazai futballisták is segítettek ab­ban, hogy feljutottunk a kerületibe, majd a harmadik osztályba. Sajnos, ma nem tudunk ilyen szintű játékoso­kat kinevelni. Falun ez roppant nehéz feladat. Ezen a szinten már rengeteg ligajátékos futballozik, és többnyire olyanok, akik kiskoruktól az I. osz­tályban szerepeltek. Ezért nincs hely­beli játékosunk. Van klubfilozófiája is a nagyölve­­di futballnak? A nép szórakoztatása az elsődleges számunkra. Kikapcsolódást kínálni a falu- és környékbelieknek. Ugyanak­kor azt is hozzátenném, hogy az után­pótlással is foglalkozunk. A kezdők szintjén rengeteg gyerek jár hozzánk, hét faluból hordjuk a játékosokat. Ha nem is ami csapatunkba, a III. ligára, de nevelünk futballistákat a környék­beli faluknak. Nem szerepeltek rosszul ősszel a III. ligában. Milyen terveket szö­vögetnek a folytatásra? Gondolom, ennek a szintnek a megőrzése sem marad ki belőle... A mostani évad arról szól, hogy az országos szövetség hatáskörébe került bajnokságot játszhat kis falunk. És azt is kijelenthetem, hogy talán a legjobb csapatunk van a mezőnyben, amit az eredmények ugyan nem tükröznek, mert sok sérültünk volt az őszi idény­ben. Tavasszal szeretnénk a 16 tagú bajnokság első felében végezni. Biz­tos vagyok benne, hogy jó téli felké­szüléssel és a sérülések elkerülésével összejön minden, amit elképzeltünk, s csapatunk, amelynek fele húszéve­sekből áll, kiharcolja a kívánt helye­zések egyikét. Kukó Miklós polgármester, Tóth István (2.), Zdeno Ambro (1.), Repovszky Péter (3.) és Horváth Béla főszervező (A szerző felvétele) Kaposkelecsényi siker a kártyázok miniligájában lecsényi Juhász János két elsőséget szerezve 560 ponttal végzett az élen. A nagykaposi Bánóczi András egy elsőséget elérve 499 ponttal lett má­sodik, a nagyszelmenci Tóth Rudolf 481 pontot begyűjtve harmadik. „Élsősorban annak örülök a leg­jobban, hogy két év kényszerű kiha­gyás után újra ilyen magas létszám­ban találkoztunk. Külön örömöt je­lent számunkra az, hogy nemcsak a Bodrogközből és az Ung-vidékről, de szlovák környezetből is voltak versenyzők, ami jelzésként is értel­mezhető, hiszen ezzel a szervezést is elismerik barátaink. Jelenlétük pozitív hatással lehet a versenyre, hiszen régiónk határain túl ilyen módon is népszerűsíteni tudjuk ezt a kártyajátékot. Mindezeket figye­lembe véve kíváncsian várom, vár­juk a következő, jövő évben sorra kerülő máriásrendezvényeket, az új bajnoki idényt” - nyilatkozta la­punknak Horváth Béla. (pan) Immár 23. alkalommal találkoz­tak verseny keretében a Máriás nevű kártyajáték Ung-vidéki és bodrogkö­zi kedvelői Zétényben, kiegészülve kassai, nagymihályi, tőketerebesi és szobránci meghívottakkal. A 11 for­dulóból álló miniliga zárókörében 49-en küzdöttek a helyezésekért. A két évvel ezelőtt tűzeset következté­ben megrongálódott kultúrház mára már teljesen felújított falai közt Ku­kó Miklós polgármester és Horváth Béla, a helyi versenyek főszervezője üdvözölte a játékosokat és kívánt ne­kik sok sikert és kellő összpontosí­tást. A maratoni, hétórás verseny so­rán a kassai Zdeno Ambro forgatta a legügyesebben a lapokat. Második­ként a kisgéresi Tóth István zárt, a nagykaposi Repovsky Péter harma­dik helyezésével pedig az Ung-vidék is képviselte magát a dobogón. Összetettben viszont a minili­ga első három helyezettje mind az Ung-vidékről került ki. A kaposke-Lúcsi hagyományteremtés A kis csallóközi településen, Lú­­cson egy rendhagyó esemény, vala­mint a Mikulás mozgatta meg a falu apraja-nagyját nemrég. A Bősi Fu­tóklub oszlopos tagja, Kun Meton Martina, aki egyébként lúcsi lakos, álmodott egy merészet. Egy kis téli mozgásra invitálta a lakosságot egy futóverseny keretén belül. Mi sem adhatott volna jobb apropót ehhez az eseményhez, mint a Mikulás-nap. Az ötlet sok ember fantáziáját moz­gatta meg, akik mind felsorakoztak a főszervező mögé. Vállalkozók, tűz­oltók, a lakosság egy emberként részt vett a szervezőmunkában. Volt, aki anyagilag, volt, aki fizikai munkával, de mindenki próbált segíteni, hogy megvalósulhasson a falu életében ed­dig soha nem tapasztalt esemény. A jeles napon elég cudar idő fo­gadta a bátor jelentkezőket. 65-en neveztek a versenyre, de az utcák is megteltek lelkes szurkolókkal. Az önkénteseknek köszönhetően készült a gulyás, a tea, na meg a forralt bor, hogy célba érkezéskor mindenki a maga módján fel tudjon melegedni. A legifjabb futókat ajándékcsomag, a többieket emlékérem is várta. Hatalmas ováció fogadta a Miku­lás megjelenését, aki rögtön a lelkes csoport élére állt, és korát meghazud­tolva szintén végigfutotta a távot, ami a gyermekek esetében pár száz méter volt, az idősebb korosztálynál pedig 4 kilométer. Az egész esemény remek hangu­latban telt, rengeteg nevetés, buzdítás és természetesen remek sportteljesít­mények is fűszerezték a napot. Az esemény végén Kun Meton Martina mindenkinek megköszönte a sok-sok segítséget, majd elmondta: „Ezzel a futással hagyományt próbá­lunk teremteni. Az első alkalom máris bebizonyította, hogy egy ilyen tömeg-Az örömfutás résztvevői (A szerző felvételei) A Mikulás sem ülhetett fel a szánjára rendezvénynek micsoda közösségfor­máló hatása van, közelebb hozza egy­máshoz az embereket. Akik pedig be­vállalták a futást is, büszkén térhetnek haza, mert elmondhatják magukról, hogy tettek valamit az egészségükért is. Innentől kezdve minden évben sze­retnénk megrendezni a Mikulás-na­pi futást, remélhetőleg egyre több résztvevővel, valamint a terveimben szerepel egy másik hasonló esemény megrendezése is, ami szintén egy je­les naphoz lesz köthető, de ez még egyelőre titok.” (kzs) ; "iiWHWWI|!|1* mm „ JSt w mm Mr' így néz ki, amikor a nagyölvedi tizenegy a győzelmet ünnepli

Next

/
Oldalképek
Tartalom