Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)
2022-12-20 / 293. szám
www.ujszo.coml 2022. december 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Karácsony viták nélkül MÉSZÁROS KRISZTINA Néhány napja megkeresett egy ismerősöm, hogy beszélgessek vele a párkapcsolati konfliktusokról és arról, miért vitatkozunk karácsonykor is. Tudják, miután a munkás hétköznapjaim nagy része azzal telik, hogy vitás helyzetek alakulását hallgatom, majd azok érzelmi oldalának megértésére összpontosítok, gyakran kerülök abba a helyzetbe, hogy tőlem magánemberként is azt várják, ne legyenek konfliktusaim. Pedig vannak, csak megpróbálom ezeket minimalizálni és másképp megélni, de a karácsonyi időszak így is tartogat kihívást számomra is. Ez az az ünnep, amikor hirtelen az egész éves családi működéssel ellentétesen együtt leszünk, ráadásul azzal a külső és belső nyomással, hogy most nagyon kell szeretni egymást, mert a szeretet ünnepe erről kell, hogy szóljon. Meggyőződésem viszont, hogy attól, hogy itt a karácsony, nem kell mindenkit minden áldott pillanatban csodálatosnak, hibátlannak, Buddha-pózban lebegő félistenként csodálni. Sőt! Induljunk ki abból, amit év közben a családban tapasztaltunk, és ne tegyünk a családtagokra és önmagunkra nagyobb elvárásokat, mert akkor törvényszerű a csalódás. És ne legyenek irreális elvárásanik önmagunkkal szemben sem! Ha én egész eddigi életemben kiborultam azon, hogy a takarítás ellenére nem makulátlanul tiszta az otthon, akkor ideje felismernem és elfogadnom azt, hogy idén is lesz egy pillanatom, amikor kellemetlen érzésem lesz ettől a ténytől, s jó lenne, ha nem tragikusan értelmezném, hanem csak felismerném, hogy igen, ez idén is így van. Aztán menjek tovább! A következő nagy vitaforrás a gyerekek viselkedése. Mert soha, semmiben nem segítenek, mert mindenen morognak! Mondják a szülők, miközben valóban egyedül végzik a házimunkák nagy részét. Jó lenne, ha ezen változtatnánk, mert a gyerekek már kiskortól képesek bizonyos feladatokat elvégezni, ami miatt részesei lesznek az ünnepi hangolódásnak, de lehet, hogy nekünk, felnőtteknek ez még több munkával járó folyamat lesz, mert a csemeténk nem olyan alaposan, pontosan, megbízhatóan végzi el a feladatot, mint mi. Mégis megéri, mert fontos, hogy ők is megtanulják kivenni a részüket a családi feladatokból. S ha megcsinálta, amit rábíztunk, emeljük ki, amit jól csinált, amiben segített, mert a visszajelzés itt is fontos. Ha a kamasz az év nagy részében dünnyögött, és nem osztotta meg velünk az érzéseit, ne karácsonykor boruljunk ki azon, hogy nem mosolyog az egyik mamára, vagy nem fejti ki a véleményét az ünnepi asztal díszeiről! Helyette nézhetjük, hogy az élete egy ilyen összetett szakaszában hogyan és mikor enged közel magához bennünket, és nyissunk felé akkor, amikor ezt képes befogadni, és éljünk meg vele közelséget! Tudom, nagyon nem egyszerű, de lehet ezt egyfajta karácsonyi kihívásnak is tekinteni. Viccelek! Az ünnepek a nagy feszültségeknek kedveznek, hiszen ha sokáig nem mondtuk ki egymásnak, hogy mi bánt bennünket, vagy milyen érzésekben vergődünk, egy banális vitából óriási veszekedés gerjedhet. Mert a sok frusztráció utat keres és leginkább okot, hogy kikerüljön belőlünk. így már most, napokkal az ünnepek előtt, ha úgy érezzük, nincsenek rendben a legfontosabb kapcsolataink, üljünk le és fogalmazzuk meg magunknak egy levélben, naplóbejegyzésben, hogy mit is érzünk, mi bánt bennünket, akár azt, hogy mire lenne szükségünk a másiktól! Ez a módszer a szűrő, ugyanis ha leírom, ha átgondolom, kisebb eséllyel mondok a szeretteimnek dühből gondolatokat, helyette már ezzel a módszerrel adtam magamnak időt, hogy elgondolkodjak azon, vajon én hogy szeretném megoldani az adott hiányt, gondot, elakadást. Végül pedig a legfontosabb: próbáljunk a jelenben lenni és felismerni, hogy az élet épp most zajlik, hogy sem a jövőn aggódni, sem a múlton rágódni nem ad annyit, mint valóban észrevenni, ami megadatik az életünk egy pillanatában. Mert mint minden, ez is elmúlik, de nem mindegy, hogyan. EBBEN A GÖDÖRBEN KELL ÚJRAHASZNOSÍTANI A BIODIVERZITÁST ELLENZŐ POLITIKUSOKAT... Történelmi egyezség a biodiverzitásról Történelmi megállapodás született a biolágiai sokféleség csökkenésének 2030-ig történő megállításéról. Több mint 200 ország - az Egyesült Államok és a Vatikán kivételével - írta alá Montrealban a biodiverzitásról szóló Copl5 konferencián azt a megállapodást, melynek célja, hogy az emberiség az évszázad közepére harmóniában éljen a természettel. A célok között szerepel, hogy az évtized végére megvédjék a bolygó 30 százalékát a természet számára, tervben van egy 500 milliárd dollár értékű, a környezetkárosítás elleni támogatás, illetve az, hogy helyreállítsák a bolygó szárazföldi, belvízi, part menti és tengeri ökoszisztémáinak 30 százalékát. A tárgyaláson részt vevő kormányok sürgős intézkedésekben állapodtak meg a veszélyeztetett fajok ember okozta kihalásának megállítása érdekében. „Hat hónappal ezelőtt még azt sem tudtuk, hogy egyáltalán meg tudjuk-e tartani ezt a konferenciát, azt pedig még kevésbé tudtuk, hogy el tudjuk-e fogadni ezt a történelmi megállapodást. Ez csak a jelen lévő országok együttműködésének köszönhetően vált lehetővé” - mondta a kanadai Steven Guilbeault, a környezetvédelmi aktivistából lett miniszter. Az elmúlt évtizedekben a kormányok nem teljesítették a természetvédelemmel kapcsolatban kitűzött céljaikat. Ezen a mostani megállapodással igyekeznek változtatni. Úgy döntöttek, egy új alapot hoznak létre az ENSZ fő biodiverzitásfinanszírozási mechanizmusán belül. Emellett a gazdag országok megállapodtak abban, hogy az évtized végéig 30 milliárd dollárnyi támogatást nyújtanak a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására. (Guardian, 444) Szupererő vataőőin Péter Látványosan elhasal az alsós kisdiák a sétálóutca kövezetén. Elsőre nem tűnik különösnek a dolog, a téli ruházatnak is tompítani kellene az utcakővel való ütközést. Megesik az ilyesmi, ám a hirtelen feltörő sírása másra is utalhat. Mielőtt a sor elejéről odaérne hozzá a pedagógus, a közvetlenül mögötte haladó társai azonnal kinevetik. A tanárnő reakciója gyors és pontos: arra figyelmezteti őket, hogy ha sír a fiú - aki láthatóan a könyökét fájlalja -, akkor biztosan nincs jól, ők pedig segítség helyett kiröhögik. A végjátékot már nem látom, remélhetőleg tényleg nincs baja a fiúnak, ám a jelenet nem hagy nyugodni, noha nem mondhatnám, hogy meglepett. Egy másik település másik köztere: az idős férfi ugyan nem nagyon, de mégis eldől a kerékpárral. Szinte azonnal kettő, hét-nyolc év körüli gyerek megy oda hozzá, majd segítenek összeszedni a kosárból és a szatyorból szétguruló javakat. A férfinak minden jel szerint szerencsére nincs nagyobb baja, de hát az életkor előrehaladása már csak ilyen, bizonytalanok a mozdulatok, együtt az egyensúlyérzék rossz tréfáival. Az egyik gyermekről utólag megtudom, az eset után elmélkedve, szinte önmagán meglepődve és csodálkozva elemezte a friss élményt: hogy milyen érzés ilyen esetben segíteni, s hogy mennyire érdekes, hogy ő erre voltaképpen képes. „Szupererő”? Akár még így is nevezhetnénk. Maradjunk annyiban, nehéz megmondani, hogy voltaképpen miben is állnak a gyerekek generációi közti különbségek. Az időseken természetesen a „bezzeg” érzése vesz erőt, de jól tesszük, ha némileg kételkedünk a múlt színpalettájában. Az mindenesetre tény, hogy egymás megalázása, hántása, piszkálása, kipellengérezése (te jó ég, vajon meddig folytathatnánk a rokon értelmű szavak ezen sorát?) manapság (is) része az osztálytermeknek, játszótereknek, s egyáltalán minden helyszínnek, ahol összejöhet legalább néhány gyerek. Ahogy látható, van példa erre a viselkedésre, meg amarra a „szupererőre” is. Vajon mennyire kedveznek utóbbinak a mindennapjaink, benne mi magunkkal? Régiós tudósítóként a Duna mente falvait, városait járva döbbenetes, mennyivel gyakrabban találkozik az ember azzal, hogy - képletesen szólva - a földön elterülőt a nevetés különféle fokaival illetik ahelyett, hogy valami más eljárásmódot használnának. Választás után vagyunk, a posztokért folytatott harc friss sebei még megvannak, gyakran egészen elképesztő, a jövőbe is kiható következményekkel. Országos szinten ugyan (még) nem választunk, de a pozsonyi parlament úgy néz ki, ahogy. Pártjaink - „nemzetiségi hovatartozástól” függetlenül - köprimitív indulatokat hordoznak kebleikben, s talán csak azért nem váltanak át teljes brutalitásba, mert a 20. században ebből jutott elég az eleink számára. Van-e egyáltalán nyoma annak, hogy a közéletben - ideértve a kommentszekciókban elsütött vélemények színvonalát is - a néhány kivételen túlmenően egy kritikus számú személy a „szupererőt” használná, amikor az embertársaival van dolga? Egyáltalán, lehet-e ma enélkül élhető társadalmat és államot működtetni? S jó-e, hogy ezeket a kérdéseket egyáltalán fel kell tenni? FIGYELŐ Az ukránok szerint Orbán Viktor őrült Azt gondolják az ukránok, hogy Orbán olyan őrült, mint Putyin - nyilatkozta a 24.hu-nak az ukrajnai Melitopol polgármestere, aki a múlt héten az Európai Parlamentben vehette át a Szaharov-díjat, amelyet Ukrajna népe kapott. Azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon belül vita van arról, vajon segítenek-e a szankciók Ukrajnának, és nem csak a Nyugatnak ártanak-e, Ivan Fedorov azt mondta: „Ha Magyarországon háború törne ki, minden politikai kérdést félretennének. Ha Putyin bevonulna Magyarországra, és fel akarná önöket szabadítani valamilyen probléma alól, amellyel valójában nem is küzdöttek, félretennék az összes politikai vitájukat. Putyin egy terrorista. Mit lehet csinálni egy terroristával? Izolálni. Fegyverekkel, szankciókkal, kapcsolatokkal. Végső soron pedig meg kell büntetni. Minden fellépés fontos, a turistavízumok elvétele is, ezt Magyarországnak is meg kell tennie.” Hozzátette: Orbán Viktor nem túl népszerű Ukrajnában. „Azt gondolják az ukránok, hogy Orbán olyan őrült, mint Putyin. Ez az igazság. Ha megkérdezi az ukránokat Orbánról, ezt fogják mondani. A második világháború fasizmusa és a mostani oroszizmus ugyanaz - számomra felfoghatatlan, hogy a magyarok ezt nem értik” - árulta el a polgármester, aki szerint Magyarország érthetően a saját országát helyezi előtérbe, de Putyin most éppen egyre mélyebb gödörbe ássa a sajátját. Kérdés, hogy ebben a magyar kormány Putyin mellett kíván-e állni. Fedorov nem érti, hogy mi áll Orbán oroszpárti politikája mögött, de nemcsak a miniszterelnök felelőssége, hogy ez így alakult, hanem ez a magyarok választása is, minden magyarnak a feladata. „Vannak választások Magyarországon, el lehet menni más pártokra is szavazni. Most Orbán az önök miniszterelnöke, és a magyarok feladata, hogy ezzel kezdjenek valamit. Nemcsak Orbán felelőssége ez az egész, hanem az egész magyar nemzeté” - jegyezte meg Melitopol polgármestere. (24 hu)
