Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)
2022-12-01 / 277. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ 2022. DECEMBER 1. ZENE 25 Idén nyolcadik alkalommal rendezték Morvaország fővárosában, Brünnben a Janácek Nemzetközi Fesztivált. A november 2-án kezdődött két és fél hetes programsorozat 36 opera- és koncertelőadásán, nyolc helyszínen neves cseh és külföldi társulatok és művészek léptek fel. Brno neve a magyar közvéleményben mint vásárváros terjedt el, pedig kulturális élete az elmúlt évszázadokban, az Osztrák-Magyar Monarchia éveiben és a Nagy Háború után is meghatározó volt. A város különösen büszke a híres zeneszerzőre, Leos Janácekre, aki ugyan nem itt született, de tanulmányait a brünni Ágoston-rendi iskolában végezte, s a kiegyezés évében visszatért a morva fővárosba, és zenetanári állást vállalt. Gazdag életművet hagyott hátra, amiben egyebek mellett operák, zenekari művek, vokális, oratórikus művek sorakoznak. A magyar közönség viszonylag későn ismerhette meg művészetét. Magyarországon a cseh zeneszerzők közül Dvorákot és Smetanát favorizálták, az előbbitől az Új világszimfónia, az utóbbitól a Moldva a kötelező tananyagokban is helyet kapott. Janácek kamaraművei itt-ott elhangzottak, viszont operái csak az 1960-as évektől foglalták el méltó helyüket a magyar operaszínpadokon. 1960-ban a Katja Kabanovát, 1973-ban a Jenúfát (Její pastorkyna), öt évvel később A ravasz rókácskát tűzte műsorra a Magyar Állami Operaház. Véletlen egybeesés, hogy amikor már a brnói utamat szerveztem, akkor mutatta be a Nemzeti Filharmonikusok a zeneszerző Glagolita miséjét. Magyarország első számú zenekara - a Pesti Vigadóban rendezett esttel - a 110 éve született, legendás koncertmestere, Tátrai Vilmos emléke előtt tisztelgett. Egy személyes közvetett élményem is kötődik a zeneköltő színpadi műveihez, ezt Tamássy Éva operaénekesnek köszönhetem. A nemrég elhunyt kedves ismerősöm, 1968- tól nyugdíjazásáig a Kölni Opera tagja volt, abban az időszakban, amikor a németek is felfedezték Janácek életművét. Éva szinte az összes színpadra állított darabban szerepelt. Szívesen emlékezett az 1981-es Jenúfa bemutatójára, amikor az öreg Buryát alakította, a Katyja Kabanovátd., melyben szintén fellépett Ignatyevna Kabanova szerepében. A sort A ravasz rókácska zárta: ebben a gonosz Revírnikovát, az erdész feleségét alakította. Beszámolt még egy 1981. évi hangversenyről is, amelyet az Opera előcsarnokában tartottak, hogy bevezessék Janácek hangzásvilágába az érdeklődőket. Az estén elhangzott Janácek Egy eltűnt férfi naplója j című dalciklusa is, a mezzo szólamot Tamássy Éva énekelte. talmazzák. A balladisztikus részt hirtelen felváltja egy „ünnep”. Ekkor elszabadulnak az indulatok, bacchanália veszi kezdetét. Mindenki műmellekkel vonult ide-oda, s egyértelmű gesztusokkal fokozta nek meg, máskor szökőkúttá csoportosulnak, a gyönyörök kertjét (természetesen Boschnál szelídebb változatban) varázsolják elénk, de át tudnak változni fúriákká is. A főszerepet Helena Skárová, a konzervatórium hallgatója énekelte, a hallottak alapján érdemes követni előmenetelét. Rajta, s az énekka-Quo vadis, Janácek? ron kívül még David Machek, egy igazi basso profondo jelentett nagy élményt. Az árnyalt zongorakíséretet Katerina Duchonovának köszönhetjük, művészi alakítása mellett elismerést érdemel, hogy hetven percen keresztül lankadatlanul szolgálta a társulatot. A néhány napos látogatás sajnos kevés volt arra, hogy a fesztivál minden mozzanatáról beszámoljak. Szívesen megnéztem volna a Walesi Nemzeti Opera Makropulos-ügf előadását, vagy meghallgattam volna a Suisse Romande Zenekart. Majd legközelebb! Brünn a több mint két hét alatt igazi fesztiválvárossá vált. A zenebarátok elzarándokolhattak a Janácek Emlékházba, ahol a névadó életének utolsó tizennyolc évét töltötte. E falak között komponálta számos jelentős művét. Az épületet felkeresők megállhatnak a Mester dolgozószobájában, rápillanthatnak zongorájára, amit korábban nászajándékként kapott. Egy kijelölt útvonalon a város tele volt a zeneszerzőt formáló, emberméretű figurákkal, ezek vonalkódjáról értékes információkat tölthetett le a zenebarát. Azért, hogy a kulináris élvezetekre vágyók is megtalálják számításukat, Janácek házvezetőnőjének, Marie Stejskalovának a receptkönyvéből szemezgetett süteménykölteményeket is meg lehetett kóstolni. Azt is megtudhattuk, hogy a szerző nem szerette a spenótot, viszont a marhahúsból készített étkeket igencsak kedvelte. A fesztivál november 20-án zárta be kapuit. A szervezők örömmel számoltak be eredményeikről, az idei statisztikák minden várakozást felülmúltak. Mintegy 11 ezer fizető néző váltott jegyet a rendezvényekre, az átlagos látogatottság 73% volt. A hivatalos weboldalt 160 ezren keresték fel a világ minden részéről. A fesztivál - amellett, hogy értékes produkciókat állít színpadra - missziót is teljesít, hiszen az ország bővelkedik kiváló zeneszerzőkben és világhírű zenészekben. Talán e programsorozatnak köszönhetően is, magára valamit adó európai operaház időről időre bemutatja-felújítja Janácek műveit, amire Brünn minden polgára ugyancsak büszke. Csermák Zoltán Janácek utcai alakja (Fotó: a szerző) A holtak házából az egyébként is obszcén jeleneteket. Túl nagynak találtam a kontrasztot a két rész között. A pulpituson a fiatal dirigens, Robert Kruzík állt. Nem hagyott kétséget afelől, hogy kiváló ismerője Janácek műveinek, hiszen tehetsége Brnóban bontakozott ki, s szinte minden nagy cseh zenekarral dolgozott. A zeneigazgató kiváló szereplői gárdát vonultatott fel, gyenge láncszem nem is volt. A nemesembert alakító Roman Hoza szép baritonja figyelemre méltó. A Lukát megformáló Gianluca Zampieri különleges színfoltja volt az esmek, hiszen olasz létére a cseh repertoár specialistájaként tartják számon, nagy világjáró. Az előbbi előadásnál - drámaisága ellenére is — üdébb színfoltot jelentett a Síró szökőkút performance, a Brnói Konzervatórium Opera Stúdiójának ősbemutatója a Reduta Színházban. A zenei válogatásban Janácek-, Csajkovszkij- és Muszorgszkij-művek szerepeltek, a cím is a cseh szerző egyik opusa. A különleges előadás főszereplője Olga Janácková, a szerző leánya. Öccse halála után szülei kedvence volt, viszont egy fiatalkori betegsége később végzetes lett számára, és huszonegy éves korában elhunyt. Az előadás a bonyolult apa-lánya kapcsolatot dolgozza fel, a narrátor természetesen Olga. Életvidám teremtés, elkíséri a zeneszerzőt Szentpétervárra, s a szerelem is megérinti. Édesapja fontomként, egy szmoking alakjában van jelen a színen. Mozgás és ének jellemzi a bemutatót. A bájos fiatalok hol balettintézeti növendékként jelen(Fotó: Marek Olbrzymek) A Reduta Színház (Fotó:a szerző) (Fotó:a szerző) Brno híven ápolja a nagy zeneszerző munkásságát, a programsorozat 2004-ben a zeneköltő születésének 150. évfordulóján vette kezdetét, abban az évben az összes operáját bemutatták A kivételes siker nyomán folytatták a kezdeményezést, s a fesztivál 2019-ben elnyerte az angolok által alapított International Opera Awards elismerést. Idén a Quo vadis a zenei seregszemle jelmondata, utalva a műsorsorozatban szereplő oratóriumra, Feliks Nowowiejski lengyel zeneszerző - Sienkiewicz regényén alapuló - alkotására, s egyben kifejezve azt az útkeresést, ami a jelenlegi helyzetben az európai és a cseh társadalmat is foglalkoztatja. Az eseménysorozat szervezője a Brünni Nemzeti Színház. Az intézmény munkatársai nemcsak figyelemre méltó programot állítanak össze évről évre, de promóciós munkájuk is kiváló. Amikor újságíróként bejelentkeztem, másnap már válaszoltak, s később is készségesen segítették munkámat. Ä bőség zavarával küzdöttem a megnézendő műsorok kiválasztásánál. Két előadásról szeretnék részletesebben írni. A Janácek Színházban megrendítő élményt nyújtott A holtak házából bemutatója. Ez volt a szerző hattyúdala, színrevitelét már nem érhette meg, halála után két évvel tűzték műsorra. Az opera cselekményét Dosztojevszkij Feljegyzések a holtak házából című műve inspirálta, a szövegét maga a zeneszerző írta. Az orosz író - akit egy politikai összeesküvésben való részvételéért halálra ítéltek, majd „megkegyelmezve” szibériai fogolytáborra változtattak - egy fegyenctelep mindennapjait ábrázolja élethűen. E pokoli bugyorban mindenki a túlélésért küzd, nehéz embernek maradni az embertelenségben. Jin' Herman rendezése számomra felemásra sikerült. A kezdet pedig nagyon megragadott. A felülről leereszkedő krisztusi figura, a később leéngedett ezernyi lánc, a sötét fény félelmetesen hatott. A rabok lassan ébredeznek fel a félhomályban, majd kibontakozik a történet, a szibériai valóság. Mindenki a másik ellensége, akit nem az őrök vernek, azt bajtársai bán-A Glagolita-mise egyik oldala Janácek kézírásával
