Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)

2022-11-02 / 253. szám

KULTÚRA 101 2022. november 2. | www.ujszo.com Még a gombokat is megkomponálta Kilencvenéves lett Theodor Pisték, az Amadeus Oscar-díjas jelmeztervezője, de ma már csak ecsetet vesz a kezébe SZABÓ G. LÁSZLÓ Autóversenyzőként a cseh­szlovák válogatott tagja volt, hiperrealista festőművészkánt a tengerentúlon is kiállított, világhírű mégis kosztümterve­zőként lett. Theodor PiitSk az Amadeus jelmezeiért Oscar-díjat kapott 1985-ben. Ma, kilencvenévesen már csak a festészetnek hódol. Salieri mondja Mozartra utalva Mi­los Forman remekművében: „Min­denki szeretett. Én is szerettem maga­mat. Egészen addig, amíg nem jelent meg ő. Azon az estén megváltozott az életem.” Maestro Pisték élete egy fikarcnyit sem változott azután a bizonyos nap után, amikor elnyerte az Amerikai Filmakadémia aranyszobrocskáját. Kosztümtervező volt, Milos Forman „udvari szabásza”, és az is maradt. Az autóversenyzést 1974-ben, jelmezter­vezői munkásságát 1999-ben fejez­te be. Művészcsaládból érkezett. Szülei színészek, egyik nagyapja festőmű­vész volt. O maga Frantisek Vlácil­­nál kezdett, a Fehér galambbal. Ezt követte később a Méhek völgye, majd a Marketa Lazarová. Jifí Menzelhez a Bájos férfiak kurblival és a Sörgyári capriccio köti, Juraj Herzhez a Vám­pír négy keréken. Milos Formánnál az Amadeus volt az első munkája, a Larry Flynt az utolsó. „Ismertem őt a prágai Semafor Színházból, még a hatvanas évekből, de itthon, még mielőtt elment volna, nem dolgoztunk együtt. Miroslav Ondrícek, az operatőre hívta fel rám a figyelmét, amikor az Amadeusra készült. Hajnali háromkor csöngött a telefonom. Forman hívott New York­ból. Volna kedved egy nagyjátékfilm­hez? - kérdezte. Ilyenkor nem mond­hatja az ember, hogy most rengeteg munkám van, esetleg azt, hogy meg­kérdezem a feleségemet. Vagy rög­tön nemet mond, vagy azonnal igent. Természetesen igennel válaszoltam. Ennyi elég is volt neki. Lerakta a te­A prágai Vár díszőrsége is tőle kapott lefont. Ez volt az én szóbeli szerző­désem.” A színészi pálya soha nem vonzot­ta, ezért nem választotta szülei hiva­tását. Már gyerekként is rajzolni sze­retett, nem verset mondani. Ennek kö­szönhetően döntött a jelmeztervezés mellett. „Kosztümöt kreálni nem abból áll, hogy anyagot veszel, és megrajzolsz néhány mai vagy korabeli ruhát. Még az utóbbihoz is eredeti ötletek szük­ségesek. Végiglapozhatsz egy tucat művészeti albumot, napokat tölthetsz a világ legnagyobb képtáraiban, a vé­gén akkor is neked kell kitalálnod, hogy mit visel az adott figura. Előbb persze tudnod kell, milyen a jelleme. A lehető legtöbb ismeretet kell meg­szerezned róla. Meg kell fejtened a belső világát, el kell képzelned a já­rását, a mozdulatait. A kosztümter­vező nem azért öltözteti a színésze­új egyenruhát két, hogy ne járjanak mezítelenül a kamera előtt, hanem hogy megmu­tassa a karakterüket. Egy kosztümös filmben, mint amilyen az Amadeus vagy a Valmont volt, az sem mindegy, milyen a mellény szegélye, vagy hogy milyenek a gombok. Igazodnod kell a kor divatjához, utána engedheted csak el a fantáziádat.” Az Oscar-díjat a Flashdance sztár­jától, Jennifer Bealstől és Glenn Clo­­se-tól vette át Los Angelesben, és angolul mondta el köszönőbeszédét. „Ez az első amerikai filmem - kö­zölte a világgal -, és eddigi pályám legnagyobb és legboldogabb napját hozta el. Mivel a film csapatmunka, köszönettel tartozom minden cseh és olasz munkatársamnak. De leg­főképpen Milos Formánnak. Nagy filmet csinált, ezért mindenki naggyá vált, aki dolgozott benne.” O is ren­geteg ajánlatot kapott ezután. Termé­(Képarchívum) szetesen Hollywoodból is, mégsem költözött el Prágából. „Hogyan boldogultam volna egy idegen országban, én, aki korábban csak a lengyeleknél dolgoztam? Mások talán ész nélkül rohantak volna, hogy meglovagolják a hirtelen jött sikert, én nem akartam elköszönni a családom­tól. Ez a lehetőség elfogadhatatlan volt számomra. Több mint száz filmmel a hátam mögött ma sem bánom, hogy így döntöttem. Még akkor sem, ha Amerikában egy Oscar-díjas alkotó előtt minden ajtó megnyílik. Még az államelnök is fogadja őt.” Az Amadeus kosztümjei Rómá­ban, a világhírű Umberto Tirelli mű­helyében készültek. Hogy miért őt vá­lasztotta Theodor Pisték? „Párizsban láttam Ettore Scola A postakocsi című filmjét Marcello Mastroiannival a főszerepben. XVI. Lajos szökéséről szólt a történet. Nem volt eget verő alkotás, de a kosztümök lenyűgöztek. Ott jegyeztem meg Ti­relli nevét. Formánnál, az assziszten­sével és az Amadeus producerével fel is kerestük őt Rómában. A világ talán leghíresebb szabója, de az egyik leg­nagyobb despotája, figyelmeztettek, akik személyesen ismerték őt. Erről aztán meg is győződhettem. Fehér szalon, fehér rózsák, fehér fotelek, fehér szőnyegek. Tirelli piros ingben fogadott bennünket. Mi négyen úgy néztünk ki mellette, mint a menekül­tek. Nemhogy engem nem ismert a mester, még Forman nevét sem hal­lotta soha. O csak olaszul beszélt, mi kézzel-lábbal magyaráztuk neki, mit szeretnénk. Egyáltalán nem volt lelkes tőlünk. Az volt a szerencsém, hogy a hónom alatt szorongattam az Amadeus kosztümterveit. Belenézett a mappába, és azonnal igent mondott. A végén még kölcsönzött is egy kész kabátot a Salierit alakító F. Murray Abrahamnek.” Forman következő rendezésével, a Valmonttal a legrangosabb francia fil­mes elismerést, a César-díjat nyerte el. Merteuil márkinét Annette Bening formálja meg a filmben. Hét kosztü­möt tervezett számára, de a producer csak hatot engedélyezett. „Utánam repült Rómába, és jött vele Forman is, hogy lebeszéljenek a hetedik darabról. A forgatáson az­tán kiderült, hogy mégis szükség van rá. Leállt a stáb, hogy akkor mi lesz? Csinálj gyorsan valamit, könyörgött Forman. Ha utáltak volna a varrónők, nem segítenek. De mert végig mellet­tem álltak, szétfejtettek egy régi kosz­tümöt, ment a mosodába az anyag, két óra múlva pedig már jött is vissza, és még éjjel megvarrták az új kosztü­möt. Ilyen emberekkel dolgoztam!” Az Amadeus kosztümjei évek óta vándorolnak a világban, hogy kiál­lításokon csodálhassa őket a közön­ség. Theodor Pisték, már Oscar-díjas jelmeztervezőként, Václav Havel fel­kérésére a prágai Vár díszőrségének pompás egyenruháját is megtervezte. Aki a Hradzsinban jár, ma is ebben látja a Várkapu előtt szolgálatot telje­sítő katonákat. A szerző a Vasárnap munkatársa KULT MINOR tündérkert: ADY SZIMFONIKUSOKKAL NOVEMBER 15. 4 ^ KOMÁROM ^ * EGRESSY BÉNI VMK, 19:00 NOVEMBER 22. í DUNASZERD AH ELY MK' * CSAPI.ÁR BENEDEK VMK, 19:00 a ír ab M Családi Könyvklub 01 2022. november 15-én, Komáromban, november 22-én pedig Dunaszer­­dahelyen kerül bemutatásra a Lennék valakié című koncert, amelyen Ady Endre válogatott versei szólalnak meg szimfonikus zenekar kíséretében. A produkció szervezőjével, Antal Ágotával beszélgettünk. Ady Endre születésének 145. évfordulójához közelítünk, és felmerül a kérdés, miért aktu­álisak a versei a mai korban ugyanúgy, mint száz évvel ezelőtt? Mivel megmaradtak bennünk a vágyak, a bűnök, a fájdalom és a félelmek is, így nincs nagy különbség az aktualitást illetően. Felismerjük a saját félelmeinket, gyarlóságainkat Ady Endre verseiben. Ady a versei által rámutat a fáklyára, amit meg kellene gyújtanunk annak érdekében, hogy jobban rálássunk a saját helyzetünkre. A zeneszerző, Pető Zoltán nagyzenekarra hallotta meg a dallamokat a versekben. A különböző hangsze­rekhez párosulnak az egyes elemek, hangminőségek, pl. a zongora a születés hangszere, a fuvola a lélek, az éteri, a megfoghatatlan hangszere. A versek zenével párosulva olyan színpalettát jelenítenek meg, ami kiterjeszti a sza­vak értelmét. A zene mindig jelen volt az életünkben, mint altatódal, ima, mantra. Ezek a dallamok nyugalmat hoztak, még akkor is, ha nem értettük az értelmüket, a csend felé vezettek. Remélhetőleg a koncert alatt, illet­ve, utána, a szívekben is megjelenik majd néhány léleg­zetvételnyi csend, ami pár másodperc erejéig az egység felé mutat utat. Kik a koncert közreműködői? Büszkeséggel tölt el, hogy hazai fiatal tehetségekkel tu­dunk dolgozni. Énekesként Mórocz Virágot hallhatjuk, aki mes­terképzését végzi a Budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián, va­lamint Tóth Károlyt, aki sokrétű színészünk, és énekeshangját is megmutatta a jelenleg is futó hazai Sztárban sztár c. mű­sorban. Szebellai Dániel, szintén fiatal tehetséges színészünk, aki az első évadát tölti a Komáromi Jókai Színházban. Baross Loretta operaénekes Győrből érkezik, Mórocz Virág tanárnője volta Richter János Zeneművészeti Középiskolában. Ami pedig a zenekart illeti, több, mint negyven ember fog zenélni élőben a színpadon, büszkeséggel tölt el, hogy a Szlovák Nemzeti Színház és a Capella Istropolitana kama­razenekar zenészei vesznek részt a produkcióban. A karmes­ter Cseh Tamás lesz, aki a Szlovák Nemzeti Színház szimfo­nikus zenekarának első szólóbrácsása, a szlovákiai magyar zenei élet egyik kimagasló egyénisége. Mindenkit szeretettel várunk. (PR) DP220578

Next

/
Oldalképek
Tartalom