Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)
2022-11-26 / 273. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2022. NOVEMBER 26. KIÁLLÍTÁS 9 Milyen környezetből származtak a szülők? Mindkettő polgári családból. A nagyapám apai ágon szintén jogász volt... Hogyhogy egyik Flórián gyerek sem lett az? Apánk annak idején megtiltotta, mondván, hogy „csak jogi pályára ne menjetek, mert ez nem jogállam”. De folytatom: a nagyapa az eperjesi jogi akadémián tanított is, tehát a pedagógia azért megvolt, nem újat találtam ki magamnak, s apám idősebb nővérei, Kató és Magdi néni is pedagógusok voltak. Egyébként megbecsült jogász család voltak Eperjesen a Flóriánok, sőt, nagyapámat, annak ellenére, hogy magyar volt, megválasztották polgármesternek is, s nem a Magyar Párt képviseletében, hanem a Városi Polgári Pártéban. Anyai nagyapám banki alkalmazott volt. Sajnos, a nagyapáimat nem ismertem, egy-, kétéves lehettem, amikor a nagymamáimat is elveszítettem. Mostanság eléggé beleástam magam a családfa felkutatásába, ott sok szlovák, lengyel, német névvel találkoztam. Amikor édesapádat elhurcolták, csak az egyéves Károly bátyád volt a világon. Édesanyád beszélt arról, hogy élte meg ezeket a nehéz éveket? Az én gyerekkoromban erről nem nagyon volt szó. Annyit tudunk, hogy eleinte anyám lőcsei szüleinél élt, de lévén, hogy az eperjesi nagymama beteges volt, s a két 99 ... beleesett egy poloska apám levesébe, s a mellette ülő nacsalnyik észrevette, kézzel belenyúlt apám levesébe, bocsánatkéréssel, hogy „elnézést, egy poloska”, s kidobta a bogarat... lánya már férjhez ment, Kató Budapesten, Magda Tornaiján élt, s nem volt ki gondozza, Károlykával Eperjesre költöztek apám szülői házába, s ott várták ki apám hazatérését. Anyámnak saját bevétele nem volt, de tudomásom szerint a jól szituált sógornői támogatták. A könyvben szó esik arról, hogy az itthon maradottak próbáltak eljuttatni az internáltaknak híreket otthonról, de ezek ritkán értek célba. Kató néni - dr. Kalavszky Miklósné — volt az, akinek ez 1946-ban sikerült. Ennek politikai okai voltak: Csehszlovákiából, amely a II. világháború után győztes hatalom volt, jogilag nem hurcolhattak el embereket málenykij robotra. Azt sem tudom, hogyan jött rá a család, hogy apám hol van, tőle nem jött posta, az internáltaknak nem engedték a levelezést, nehogy tudjanak róla, hogy ők ott vannak. Valószínűleg az első híreket és a címet úgy kaphatták meg, hogy valaki a táborból hazajutott, ha valaki nagyon beteg volt, azt hagyták meghalni, vagy hazaküldték. Ezért volt az, hogy a levelek nagy része budapesti apai nagynéném, vagy az anyám Kelet-Németországban élő nővére címéről mentek. Az érdekesség, hogy a nagynéném emiatt oroszul is megtanult, hogy hátha az oroszul írt levél simábban átmegy, mert az idegen nyelven írtakban nem értette az NKVD, hogy mi van benne. Az érdekesség, hogy a mi családi archívumunkban megvan szinte az összes itthonról íródott levél, de ami Nusalban íródott, abból semmi sincs. Gondolkoztunk, vajon miért: feltételezzük, hogy apámnak a leveleket sikerült elrejtenie, s hazahozta, ezzel szemben azokat, amiket anyám vagy a nagynéném kapott, eltüntették biztonság szempontjából. Visszatérte után édesapád nem lehetett az Ügyvédi Kamara tagja. Egyéb zaklatásnak is ki volt téve? Mondjam így: nem tudunk róla, mert ahogy nem nagyon beszélt a lágerről, ugyanúgy arról sem, hogy érte-e zaklatás. Egyetlen dolog, amire Károly emlékszik, neki nem engedték, hogy Eperjesen tanuljon, s a közeli Sóvárra kellett mennie gimnáziumba. Én arra emlékszem, hogy a kölykök Eperjesen sokszor kiáltozták utánam, hogy „Madara, Madara”. Milyen volt a későbbi kapcsolata édesapádéknak a vele együtt raboskodó barátokkal? Voltak többen, de apámnak az egyik kép hátsó oldalára írt megjegyzése szerint Pásztor Géza mérnök, Fiedler Viktor és apám volt a „három elválaszthatadan jó barát”. Visszatértük után gyakran jártak Eperjesre, Pásztorék egyik látogatásáról kép is fennmaradt, Fiedlerékről, aki Nyústán, majd Rimaszombatban dolgozott, nem találtam. Fiedlerék 1968-ban diszszidáltak Svájcba, s azután, hogy kicsit lazult a helyzet, apámék többször látogattak el hozzájuk. A Pásztor Géza emlékirataiban édesapád neve (Laci) nem sokszor szerepel, jogászként emlegeti őt a feljegyző. Ez valószínűleg annak az eredménye, hogy apám nem akarta, hogy benne legyen. Mintha mondott volna valami olyasmit, hogy nem mindennel értett egyet, amit Géza bácsi leírt. De hogy pontosan mi volt az, nem tudni. Pásztor Gézáéknál, akik 1983-ban költöztek ki Ulmba, nem jártak apámék, de én igen, 2010-ben, akkor már nagybeteg volt, de jól elbeszélgettünk. Ami a negyedikként említett, gépész Kovács Gyulát illeti, miután megjelent a könyv, egy eperjesi ismerősöm, egy idős hölgy mondta, hogy van egy barátnője, akinek a barátnője Kovács Mária. Az pedig a Gyuszi bácsi lánya. Fölhívtam, beszélgettünk, örült neki, mert létezik egy kép, amin mi náluk vagyunk Poprádon látogatóban. Megkértem, hogy gyűjtsék össze ők is az emlékeiket. A könyv kapcsán nyilván sok minden felmerült és még fel fog merülni. Talán egy második kiadásba bekerülhetnek... Egyelőre gyűjtöm az információkat, majd meglátjuk. Urbán Klára Vajda Lajos: Sikátor templommal, 1935, ceruza, papír, 313x224 mm Török köz - Kilátás a Péter-Pál-templomra, ismeretlen fotós, 1950-es évek Utcára viszik a múzeumokat Szentendrén Modok Mária: Kígyó utca Szentendrén, 1932, olaj, vászon Kígyó utca (Fotók: FMC archívuma/Deim Balázs) Utcára viszi a bezárt szentendrei múzeumok programjait a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC). A magas energiaárak miatt az FMC múzeumai és kiállítóhelyei is bezártak, programjaikat azonban igyekeznek eljuttatni a közönséghez az adventi időszakban is - mondta el Szebeni-Tóth Anett, az FMC kommunikációs vezetője. November 26. és december 17. között Múzeum korzó elnevezéssel művészeti sétákra invitálják a közönséget szombatonként, a programok a szentendrei múzeumok tematikájához kapcsolódnak. A belvárosi séták során első alkalommal rajzolni hívják a gyerekeket, akik a szentendrei festők, így például Czóbel Béla vagy Vajda Lajos kedvelt témáit rajzolhatják újra. A barangolás során végigjárják a sikátorokat, ellátogatnak a patakpartra és felkeresik a legizgalmasabb kilátópontot, ahonnan szétnézve megörökíthetik az eléjük táruló városképi részletet. A séta kiinduló témája Barcsay Jenő és Vajda Lajos egy-egy alkotása lesz. December 3-án a fotózás kedvelői a belvárost és környékét fedezhetik fel festmények segítségével. A résztvevők képről képre, utcáról terekre, patakpartról folyópartra vándorolnak és fedezhetik fel, hol állhatott a festő, amikor Szentendre egyik jellegzetes helyszínét megörökítette. A fotókon újraalkothatják a ma is látható városképi részleteket, hogy aztán a legfrissebb szentendrei képekből elkészítsék a Festői Szentendre albumot. Mindehhez az inspirációt Modok Mária egyik műve adhatja - mondta el az FMC munkatársa. Szintén 3-án várja az érdeklődőket a Szentendrei őstémák az utcákon és a képeken című sétára Muladi Brigitta művészettörténész, aki a Régi Művésztelep alkotóit idézi meg, köztük Ilosvai Varga Istvánt. A találkozási pont a Ferenczy Múzeum épületében lesz, ahol a tervek szerint néhány festményt is megtekinthetnek a látogatók. Művészet- és helytörténeti sétára hívják a látogatókat december 10- én, amikor Vajda Lajos nyomába eredhetnek a résztvevők Szabó Noémi művészettörténész vezetésével. A séta során megismerkedhetnek a város jellegzetes motívumaival, építészeti és természeti örökségével és a város azon „nagy látványaival”, amelyek megtermékenyítőén hatottak Vajda és kortársai művészetére. December 17-én két program is várja a helybelieket és a városba látogatókat. A Castrum séta során Szentendre római tábora ismerhető meg Rajna András régésszel, akinek vezetésével bejárhatják a terület hozzáférhető részeit, de a látogatók megismerhetik a feltárási eredményeket, a terület múltját, jelenét és a jövőre vonatkozó terveket is. A Barcsay Jenő nyomában címet viselő séta során pedig azokat a helyeket, utcákat, városrészeket járják végig a résztvevők Iberhalt Zsuzsa művészettörténész irányításával, amelyek Barcsay számára mindvégig fontosak voltak, hiszen a Szentendréhez szervesen kötődő művész a várost járva folyamatosan és kitartóan kutatta képeinek motívumait, az épületek, kapuk alakzataiból formálódó egyenes és ívelt felületeket. A programokról a muzeumicentrum.hu oldalon és az intézmény Facebook-oldalán lehet tájékozódni. A részvétel regisztrációhoz kötött (regisztracio@muzeumicentrum. hu). A kezdőpont a Ferenczy Múzeum adventi fényekkel díszített, hangulatos udvara, ahol apró meglepetés is várja a látogatókat - tájékoztatott Szebeni-Tóth Anett. (MTI) Vajda Lajos: Sárga ház, 1935 Motesiczky-ház, 2022
