Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)
2022-11-24 / 271. szám
32 SZALON ■ 2022. NOVEMBER 24. www.ujszo.com maszkodva, valamint saját levéltári kutatásaiból merítve rekonstruálja a szoborsorsokat. A könyv egyes fejezeteiben társszerzőként Szeder László geográfus-helytörténész működött közre, a lőcsei honvédemlékmű sorsát tárgyaló részben pedig Mária Novotnának, a Szlovák Nemzen Múzeum Szepesi Múzeuma igazgatónőjének tanulmányát is olvashatjuk. Mint ahogy a könyv is nemegyszer hangsúlyozza, a magyar emlékek ellen az első világháború utáni impériumváltás következményeképpen 1919-ben valóságos országos hadjárat indult, amelyben „élen jártak a korábban az antant hadseregeiben (főként francia és olasz oldalon), illetve a forradalmi Oroszország ellen a fehér ellenforMentés - másként Természetesnek vesszük, hogy Komáromban járva a Duna Menti Múzeum előtt Jókai Mór bronzba öntött alakja fogad, a Klapka tér ölelésében a névadó tábornok szobra áll, a pozsonyi Medikus-kertben pedig elsétálhatunk Petőfi márványba faragott alakmásához. T ermészetesnek veszsziik, pedig korántsem az, mert az említett szobrokat - sok más társukkal együtt - a helyükről parancsszóra eltávolították, hosszabb-rövidebb időre száműzték, és csak az irántuk érzett ragaszkodásnak, az értük történő bátor fellépésnek és részben a szerencsének köszönhető, hogy újra láthatjuk őket. A köztéren felállított szobrok, emlékművek részei a városképnek. Többségük közadakozásból, „hazafiúi” vagy „honleányi” lelkesedésből született, így az adott településen és környékén élők mindinkább magukénak érezték őket. Mindkét világháború után nemcsak az ország, a hivatalos nyelv, az emberek, de sok esetben az épített környezet is kicserélődött nagy- és dédszüleink körül, akaratuk ellenére. Orosz Örs Szoborsorsaink című könyve részletesen bemutatja az 1945 előtt a mai Szlovákia területén állított és fennmaradt, fellelt, megsemmisült vagy éppen ismereden sorsú, magyar vonatkozású emlékek fordulatokban gazdag történetét. A tekintélyes terjedelmű, több mint négyszáz oldalas, mintegy ezer korabeli és mai fényképpel illusztrált, kitűnően megírt szövegeket felvonultató album a szerző szerint is átfogó munka, bár nem a teljesség igényével született. Orosz Örs könyvében az általa — szubjektív szempontok szerint - válogatott emlékeket négy csoportba sorolja. A felvidéki - dévényi és nyitrai - millenniumi emlékművek mellett bemutatja a Gerlachfalvicsúcson szintén ez alkalomból felavatott emléktábla és a már rögtön a felállítása idején kétnyelvű (magyar-német) mecenzéfi millenniumi emlékmű sorsát. Ezek után a szabadságharcok (a II. Rákóczi Ferenc személyéhez kötődő és az 1848/49-es) emlékjelei, majd az uralkodók (Mária Terézia és Erzsébet királyné/ Sisi) emlékművei következnek. A sort az egyéb magyar vonatkozású emlékjelek zárják. A könyvet Függelék egészíti ki, ez két gömöri íalu egy-egy bronzszobrát- Pósa Lajosét Nemesradnóton és Mátyás királyét Sajógömörön - mutatja be, amelyeknek a színmagyar környezetben szerencsésebb sors jutott. Az urakat megkapáltató igazságos Mátyás szobrát, csodával határos módon, sosem mozdították el a helyéről, a szocializmus idején például a kapája mentette meg az elvtársak haragjától. Az egyes - Dévénytől Kassáig, Késmárktól Komáromig áhított - emlékek földrajzi helyének alapos bemutatása után a szerző a felavatás körülményeiről tudósító korabeli beszámolók mellett az értékmentő elődök munkájának ismeretében és a vonatkozó szakirodalomra táradalmárok oldalán harcoló Csehszlovák Légió tagjai”. A légionáriusok által ledöntött bronzszobrok értékes anyagát a legtöbbször beolvasztották (hacsak nem sikerült a helybelieknek valamilyen módon, legalább részben megmenteniük), a hófehér carrarai márványt pedig újrafaragták, ahogy az a könyvben korabeli képeslapok és fotók segítségével részletesen bemutatott pozsonyi Mária Terézia-szoborcsoport szétvert darabjaival történt. A masszív talapzatot több esetben a helyén hagyták, a feliratát letakarták, levésték és „csehszlovákbarátra” igazították. 1919 után sok helyütt M. R. Stefánik szobra, majd 1938- ban a visszacsatolt területeken az országzászló került rá. Mint ahogy a könyvből kiderül, akadtak olyan szlovák értelmiségiek is, akik felléptek a pusztítás ellen, így menekült meg 1921-ben a rimaszombati Tompa-szobor, 1922-ben pedig a szakolcai Gvadányi-emlék. 1945 után újra veszélybe került minden, ami a „magyar időkből” megmaradt, és megélénkült a vandalizmus is, amelynek a leginkább Petőfi Ligetfaluban felállított szobra látta kárát, és szenved ma is új, védett(ebb) helyén. A nagyvezekényi csata emlékművének oroszlánja 2013-ban maga futamította meg a színesfémtolvajokat, akik a szobor szétfurészelése közben a benne fészkelő darazsak miatt kénytelenek voltak menekülőre fogni. Orosz Örs nem csak elméleti szakember: a terepen érzi igazán elemében magát, a „szóbeli és helyszíni gyűjtés” áll hozzá közelebb. A Sine Mem Polgári Társulás alapító elnökeként kollégáival 2017 óra végez „szobormentő munkát”. Kutatnak a földben, a vízben (ahogy azt az érsekújvári első Czuczorszobor esetében tették), drónnal a levegőben; használnak georadart, dolgoznak pálcás szondázással; ásnak, emelnek, csiszolnak stb. A felkutatott és helyreállított szobrok, emlékművek mellett a könyv ennek a küldetésnek a kézzel fogható bizonyítéka. Nemcsak tartalmában és küllemében igényes emlékalbum, hanem egy tettre kész fiatalokból álló csapat kutatási naplója is egyben. Hiánypódó olvasmány - egy hiányt pódó „akciócsoport” frontemberének tollából. Sine metu. Benyovszky Mánya Agnes Orosz Örs: Szoborsorsaink Méry Ratio Kiadó - Kisebbségekért - Pro Minoritáié Alapítvány 2022 438 oldal Prágát helyen is forgatott a stáb. Az óváros és a várnegyed több arculatát is megmutatja a filmben. A bécsi palotabelsőt a prágai érsek rezidenciája játssza, a Rendi Színház, ahol 1787. október 29-én Mozart vezényletével tartották az operák operája, a Don Giovanni bemutatóját, teljes pompájával szolgálta az alkotókat. Legnehezebben az érseki rezidencia bérbevétele zajlott... Szabó G. László A folytatásban választ kapnak arra is, hogy: miért? Mi várta Formánt attól a naptól fogva, ahogy megérkezett Prágába? Hol lakott a forgatás ideje alatt? Mit tudott meg a személyi sofőrjétől? Hogy kapott vadonatúj telefont az a két idős, egykor arisztokrata hölgy, aki a ház másik szárnyában lakott? Miért lázadt fel a Csehszlovák Posta igazgatója? Mi szült a nemzetközi stáb tagjai között nem kis feszültséget? És mitől tartottak az elvtársak? A teljes írást elolvashatják a Vasárnap már keddtől, november 29-étől kapható számában. L ondon, 1979. november 2. Világpremier az Angol Nemzeti Színházban. Peter Shaffer Amadeusát ünnepli a közönség. London, 1985. február 15. Az ABC Cinema dísztermében Milos Forman Amadeusának bravózik a népes nézősereg. A kultikus alkotás felújított, rendezői változata, amely húsz perccel hoszszabb az eredeti verziónál, és szinte koncerttermi hangzást kölcsönöz a film zenei jeleneteinek, már DVD-n is megvásárolható. Bécs, Budapest vagy Prága. Európa három nagyvárosa közül kellett választania Saul Zaentznek, a film világhírű amerikai producerének. A kérdés ugyanis az volt: hol lehet a legolcsóbban, ezzel együtt a legautentikusabb helyszíneken leforgatni a Mozartról és Salieriről, vagyis a tehetség és a középszerűség örök harcáról szóló filmet. Bécs a legdrágább választás lett volna, Budapesten kevesebb városrész felelt meg az alkotói elvárásoknak, Prágában viszont a politika, vagyis a nagy hatalmú pártvezérek kara állta útját a produkciónak. Az akkor már tizenöt éve Amerikában élő Milos Forman disszidensnek számított Csehszlovákiában. A barrandovi filmgyár vörös bárói hallani sem akartak arról, hogy egykori honfitársuk, aki a Száll a kakukk fészkére című rendezésével már világszerte ismert rendező volt, betegye a lábát az országba. Csak rontaná a levegőt, nézeteivel sokakat megfertőzne, hangoztatták. Maradjon csak ott, ahol van. De a felkínált dollármilliókra kicsordult a nyáluk. Politikai töltete nincs az anyagnak, hiszen két zeneszerző bonyolult kapcsolatáról szól, nyugtatták magukat. A hatalmas összeg jól jönne a stúdiók felújításához. Forman soha, semmilyen Csehszlovákia-ellenes petíciót nem írt alá Amerikában. Ha megtette volna, Prágában élő iker fiai pályáját nehezíti. A disszidensek mellett viszont teljes mellszélességgel kiállt, ebből nem csinált titkot. „Ha megígéred, hogy senkit nem fogsz felkeresni közülük, és régi cimboráddal, Václav Havellel sem találkozol a forgatás heteiben, kiharcolom, hogy itthon forgathass”- közölte a rendezővel a prágai filmgyár kommunista igazgatója. „Rendben - felelte Forman.- De te is ígérd meg, hogy ha az említett barátaim közül keres fel valaki, akkor azzal sem önmagát, sem a készülő filmet nem fogja veszélyeztetni.” Kézfogás közben tett ígéretet az igazgató. ,A szavamat adom rá” - mondta. A végső igenre azonban, amely az ország első számú „főkolomposától”, a kommunista párt központi bizottságának élén álló köztársasági elnöktől, Gustáv Husáktól érkezett, sokáig kellett várni. A forgatás első napja 1983. január 3-ra esett. Mozart szobáját és a lelki betegek intézetében levő celláját a filmgyár stúdiójában építették fel. Prága szívében több Vasárnap-előzetes: Mozart szerette
