Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)

2022-11-15 / 264. szám

www.ujszo.coml 2022. november 15. KULTÚRA 113 „Karimatkával" az erdőben Matusek Attila a Szentivánéji álom társszerzője lett Kassán, és ez nem költői túlzás RÖVIDEN Híres aktot hoznak rendbe Firenzében JUHÁSZ KATALIN Ha egy fiatal rendező lehe­tőséget kap egy kedvenc da­rabjának színpadra állítására komoly kőszínházban, akkor minimum nagy pukkanásnak kell hallatszódnia. Nos, a kas­sai Thália Színházban akkora robbanás törtónt, hogy a kon­zervatívabb nézők a szünet­ben hanyatt-homlok menekül­tek a detonáció hatására. Abszolút megértem őket, hiszen nincs mindenki felkészülve egy for­radalmi, abszurd és meghökkentő húzásokkal teli produkcióra. Ekkora mértékű alkotói bátorságot a 2019-es Ma már nem mész sehova óta nem tapasztaltam a Tháliában: ezt a mos­tani alapanyagot ráadásul nem kortárs szerzők írták, hanem egy bizonyos William Shakespeare, 1600-ban. A színházrajongók persze jól tud­ják, hogy a Szentivánéji álom egyike azon daraboknak, amelyekkel gyak­ran kísérleteznek a rendezők. Szin­te csábítja őket az egyszerre fura és megkapóan emberi történet, a mági­kus nyelvezet arra, hogy rugaszkod­janak el a földtől és találjanak ki va­lami eredetit. Érzik, hogy Szent Iván éjjelén bármi megtörténhet. Érezte ezt Matusek Attila is, aki évekkel ezelőtt pozsonyi gimisek­­kel már megrendezte ezt a komédiát, legalábbis egy kezdetleges verzióját. Mert kőszínházban, profi társulattal még nagyobbat lehet álmodni. Ér­dekesség, hogy az akkori szereplők közül ketten, Katona Eszter és Hégli Bence már-már kész színészek, a po­zsonyi színművészeti egyetem hall­gatói. Pukkot, a tháliás előadás fősze­replőjévé avanzsáló bajkeverő manót Hégli Bence játssza, aki itt inkább va­lamiféle kíváncsi, kísérletező művészt testesít meg. Varga Anikó (Titánia) és Hégli Bence (Pukk) (Fotó: Németi Róbert) A szereplők nem versben beszélnek, ami eleve más milliót teremt, ha úgy tetszik, közelebb kerülnek a nézőhöz. Csak úgy záporoznak az (egyáltalán nem rejtett) utalások a minket körül­vevő világra. A három szinten zajló történetből a rendező-társszerző azo­kat a mozzanatokat emelte ki, ame­lyek itt és most fontosak. Nagyobb hangsúlyt kaptak a mesteremberek, az a bizonyos „színház a színházban”, ami Shakespeare-nél többször felbuk­kan. Előkerültek a mai problémák, a kultúra finanszírozása, a kompro­misszumkényszer, a kiszolgáltatott­ság. És persze a színészbetegségek: sztárallürök, túlbuzgóság, ripacséria. Az első felvonás több mint fele róluk szól, de mi, nézők ezt egyáltalán nem bánjuk, mert a szereplők sziporkáz­nak, és a két szerző - az avoni és a komáromi - remek szöveget ad a szá­jukba. Matusek érdekesen fordítja ki az Oberon (Öllé Erik) és Titania (Var­ga Anikó) közti viszonyt, Pukknak például itt Titánia a főnökasszonya, és Oberon szeret bele a szamárrá változ­tatott színészbe (Nádasdi Péter). Ezen apró változtatásokkal az eredetinél is furább helyzeteket lehet teremteni. A fiatal szerelmesek, Heléna (Ka­tona Eszter) és Lysander (Bállá Bar­nabás, a harmadik szinművészetis) is másképp viszonyulnak az egy korosztállyal feljebb helyezett Helé­nához (Lax Judit) és Demetriushoz (Madarász Máté), mint az eredetiben. Itt például felbukkan napjaink fontos kérdése, hogy mikortól számít öreg­nek egy nő. Michal Losonsky díszlete pazar, és fokozatosan kap egyre fontosabb sze­repet, a végére csodák mezeje lesz. A színészeknek minden előadás ingye­nes fitneszedzés, főleg Hégli Bencé­nek, aki Púkként úgy szökell, siklik a díszletben, mint egy „valódi” kobold. És nem elég, hogy mindenkit össze­vissza bájol a varázsvirág-kivonatot helyettesítő piros LED-fénnyel, még Titániával sem átall flörtölni, és má­sokat is megkömyékezne, ha beven­nék a csapatba. Itt viszont ő az a kar­mester, akit a hangverseny után nem hívnak bulizni a zenészek. A kellékek is érdekesek, a fiatalok például hátizsákkal, hálózsákkal és „karimatkával” felszerelkezve szök­nek meg Athénból, aminek persze tudjuk a szép magyar nevét (polifo­­am matrac), de valljuk be, mi nem ezt használjuk. Lám, elég egy szó ahhoz, hogy nézőkként földrajzilag is otthon érezzük magunkat. Jelentős előadás született a Thália Színházban, amely akár egy sajátos rendezői stílus születése is lehet. Ki tudja? Hiszen Szent Iván éjjelén bár­mi megtörténhet... Firenze. Elkezdődött Artemisia Gentileschi híres aktfestményé­nek restaurálása. A barokk mes­ter alkotásán hat hónapig dol­goznak a restaurátorok, és egyút­tal virtuálisan felfedik a képnek azokat a részleteit is, amelyekre a cenzúra miatt hetven évvel a mű születése után drapériát fes­tettek, hogy takarják a meztelen­séget. Az életnagyságú, 1616-ból származó aktfestmény, az Allegória dell'Inclinazione (Az inklináció allegóriája) felte­hetően magát Gentileschit ábrá­zolja. Gentileschi, akinek festé­szetére nagy hatással volt Cara­vaggio, első nőként lett a firenzei művészeti akadémia tagja. Az Incilantiont ifjabb Michelangelo Buonarroti, a reneszánsz művész dédunokaöccse rendelte meg ott­honába, amelyből később a Casa Buonarroti múzeum lett. (MTI) Felcsendül az 50 éves Aqualung Pozsony. Igazi zenei csemegére számíthatnak a Jethro Tull-rajon­­gók csütörtökön, november 17-én az MMC klubban. A brit zenekar egykori gitárosa, Martin Barre prezentálja elejétől a végéig az idén ötvenéves Aqualung című lemezt. A dalok legalább fele év­tizedek óta nem hangzott el élő­ben, legalábbis nem Ian Ander­son jelenleg is aktív zenekarának tolmácsolásában. Martin Barre 1968-tól 2012-ig volt a zenekar tagja, azaz jelentősen befolyásol­ta a Jethro Tull hangzását, még ha nem is ő volt a főnök. Az 1971 - ben megjelent Aqualung album címadó dalának gitárszólója be­került a Guitar World magazin minden idők 20 legjobb szólóját listázó összesítésébe. (juk) Hajdú Szabolcs és a Látókép Ensemble tart előadást Pozsonyban Az Egy százalék indián cfmű darabot holnap este 8 órakor játszák az Augusz­tus 29. utca 4-es házszáma alatt (Forrás: Látókép Ensemble) Tarolt az MTV-gálán Taylor Swift Szerdától péntekig tart a Cez prah (Küszöbön túl) nevű fesz­tivál, mely nem szokványos térbe, lakásokba viszi a szín­házat. Az elmúlt két évadban a nézők csak az interneten ke­resztül nézhették, idén újra személyesen is részt vehetnek az előadásokon. Hajdú Sza­bolcs színházi és filmes alkotó­­közössége, a Látékép Ensemb­le Egy százalék indián című előadását holnap láthatják az érdeklődők. Az Egy százalék indián a neves rendező és színész, Hajdú Szabolcs és a Látókép Ensemble harmadik színdarabja, mely a csapat előző két darabjával - az Érnelláék Farkasék­­nál és a Kálmán-nap című előadá­sokkal - együtt akár egy trilógia utolsó részének is tekinthető. A da­rab főhőse három középkorú pár, akik egy temetést követően találkoz­nak, hogy felhörpintsenek néhány pohárkával. Ahogy azt Hajdú Sza­bolcs eddig darabjaiból megszokhat­tuk, a főhősök hétköznapi, az élet­szakaszukra jellemző problémákkal küzdenek, melyek gyakorta tehetet­lenségbe és kétségbeesésbe taszít­ják őket. Míg az Érnelláék Farka­­sénkál esetében a gyerekneveléssel kapcsolatos viták, a Kálmán-napban az intimitás, a szexualitás hiányából fakadó feszültségek és az ezzel kap­csolatos morális kérdések okozzák a párkapcsolati válságot, az Egy szá­zalék indián az identitás, az örökölt magatartási modellek és a modem kori nemi szerepek kérdéseire fóku­szál. Az előadást holnap 20 órakor, az Augusztus 29. utca 4-es házszám alatt tartják. A lakásszínházi előadásokon kívül érdekesnek ígérkező koncertek, iro­dalmi felolvasások és beszélgetések is várják a közönséget. A rendezvény összes programjára ingyenes a belé­pés, a létszám azonban korlátozott, ezért a rendezők kérik, hogy a láto­gatók előre jelezzék részvételi szán­dékukat a matej.feldbauer@literamy­­klub.sk e-mail-címen. (k) Düsseldorf. Taylor Swift négy trófeát is elvitt az MTV Európai Ze­nei Díjátadóján, amelyet idén Düs­seldorfban tartottak. Az amerikai énekesnőt hét kategóriában jelölték a díjra, végül a legjobb popénekes, a legjobb előadó, zenés videó (All Too Well) és hosszú zenei klip el­ismerését kapta meg. Swift így La­dy Gagával egyetemben a legtöbb MTV Európai Zenei Díjat tudhatja magáénak - mindkettőjük tizenket­tőt kapott eddig. Az MTV EMA díjátadójának há­zigazdája Rita Óra és Taika Wai­­titi volt. A düsseldorfi gálát David Guetta és Bebe Rexha közös előadá­sa, az I'm Good (Blue) nyitotta meg. A Will of the People című számá­val ezt követően a Muse lépett fel, amely az estén a legjobb rock kate­gória díját szerezte meg. Az együt­tes a trófeát az ukránoknak és az iráni nőknek ajánlotta. Három kategóriában győzött tá­vollétében Nicki Minaj, aki a leg­jobb dal és hiphopszám díját is megkapta. Harry Styles, aki ame­rikai turnéja miatt nem volt jelen, a legjobb élő fellépés, valamint a legjobb angol és ír előadó díját szerezte meg. Az estén nagy sikert aratott az ukrán Kalush Orchest­ra fellépése is, akik májusban az Eurovíziós Dalfesztivált is meg­nyerték. Az együttes frontembe­re, Oleg Pszjuk elmondta: nagyon fontosnak tartják, hogy hangot ad­janak az ukránoknak, fellépéseik­kel felhívják a figyelmet Ukrajná­ra, az ukrán kultúrára, a háború el­leni küzdelmükre. Az MTV EMA díjait 17 - női és férfi előadókat nem különválasztó - kategóriában a rajongók szavazatai alapján osz­tották ki. A PSD Bank Dome-ban megrendezett díjátadó közvetítését több mint 170 országban láthatja majd a közönség. (MTI, bbc.com) Taylor Swift a díjátadón (Fotó: TASR/AP)

Next

/
Oldalképek
Tartalom