Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)
2022-11-15 / 264. szám
www.ujszo.coml 2022. november 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A könnyekhez nem kell tolmács Egy kitalált ország JUHÁSZ KATALIN „Kitettek bennünket a vagonokból, nem értettük az utasításokat. Lekászálódtunk a gyerekekkel, azt sem tudtuk, hol szállásolnak el bennünket. A helyi lakosok rendesek voltak, bár nem fogadtak bennünket túl nagy örömmel. Egy udvaron várakoztunk, a zimankós időben szerencsére kisütött a nap, az akkor alig kétéves apádat egy párnára fektettem. Nem tudtam, hazatérünk-e valaha”. A deáki mama visszaemlékezéseit a deportálás idejéből hangfelvétel őrzi. Most, amikor szombat délután egy teremben ülök az ukrán anyákkal, akaratlanul is eszembe jutnak efféle párhuzamok, amikor azt hallom, leszálltak a vonatról és nem tudták, merre induljanak. Fiatalok és ápoltak, de a tekintetük komor, a mozdulataik tétovák. Nehezen oldódnak fel, amikor a szervezők arról kérdezik őket, sikerült-e tavasz óta beilleszkedniük a helyi lakosok, munkatársak közösségébe. Először szlovákul beszélgetünk, mert az ukrán menekültek többsége március óta nyelvórákra jár, a többségük már érti, de még félve beszéli az itteni államnyelvet. Némileg oldódik a hangulat, amikor a jelenlévő, idestova hat-nyolc éve itt élő ukrán vagy orosz résztvevők szólnak hozzájuk. A járási székhelyen lévő segélyszervezetek a megérkezésük óta segítik az anyákat és a gyerekeiket. Örömmel fogadták, amikor kérés nélkül önkéntesként, tolmácsként csatlakoztak hozzájuk azok az érsekújvári, illetve térségbeli lakosok, akik ugyancsak odaátról érkeztek, jóval a háború kitörése előtt. Hat éve jött az országba az a fiatal gyerekorvos, aki ma már a szülészeten tolmácsol az anyáknak, tavasz óta öt ukrán csecsemő jött a világra. Az orvoslátogatások és szükséges ügyintézések során is ott állt az asszonyok mellett, akiknek nem adatott meg, hogy a férjükkel együtt örüljenek az új jövevénynek. Akik csak megüzenték az otthon maradóknak, hogy jó helyen és jó kezekben vannak. Oldódik a hangulat a teremben, amikor egy közép-szlovákiai megyeszékhelyen diplomát szerző orosz fiatalember szól hozzájuk. Evekkel ezelőtt menekült el a hazájából, itt alapított családot. A járási székhely kirándulóhelyeiről, boltjairól, kellemes hangulatú falatozóiról mesél, egyfajta eligazítást nyújtva a több mint fél éve érkezőknek arról, mennyi felfedezni való van a városban. Segítőjük hónapok óta egy középkorú hölgy is, aki harminc éve jött ide férjhez. Amint megérkeztek az első menekültek a városba, máris jelentkezett a Vöröskeresztnél, és a mai napig segíti az anyákat; jól tudja, milyen új helyen kezdeni, idegennek lenni. Időnként megszakítják a beszélgetést, hogy pogácsát majszoljanak, kötetlenebbül is beszélgethessenek. Később körkérdés következik azzal kapcsolatban, mi az, amit a legnehezebb volt megszokniuk a menekülteknek. Többen is elmondják, mennyire nehéz volt feldolgozniuk, hogy ebben az országban nem jelentenek semmit. Nem számít, hol éltek eddig, milyen végzettségük van, mit értek el az életük során. Nincstelenek, vendégek, megtűrtek, ezeket már ukránul mondják. Időnként segítséget kapok a mellettem ülőktől, mert gyér diákköri orosz tudásommal nem mindent értek, inkább csak megérzek. Amikor egy idősebb asszony kerül sorra, képtelen válaszolni és megnyílni. Halkan sírni kezd. A könnyekhez nem kell tolmács, öszszeszorult torokkal figyelem, ahogy egyik sorstársa, egy fiatalabb hölgy átöleli, és elmondja helyette: teljesen egyedül érkezett az asszony, munkát talált a helyi konzervgyárban, délutánonként kézimunkával múlatja az időt a szükségszálláson. Sem a háborúról, sem az otthonaikról, sem a férjeikről nem beszélnek. Erről nem tudnak beszélni. Ehhez nincsenek megfelelő szavak sem szlovák, sem ukrán nyelven. Gyorsan múlik az idő, odakint besötétedik, egyre gyakrabban nyílik az ajtó, előbb csak egy-két, később már egész csapatnyi gyerek surran be, elunták magukat a földszinti teremben berendezett játszóházban. Jönnek egy nagy ölelésre a biztonságot adó anyához. Itt, ebben az országban ez jelenti számukra az egyetlen biztonságos pontot. A szállásuk változhat, az óvoda, az iskola még nagyon friss élmény. Az apa, a nagyszülők, a régi barátok távol vannak. Az ismerős környezet fájón messze van, talán igaz sem volt! Sok mindent meg sem tudnék fogalmazni, ami a levegőben vibrált és megértésért kiáltott. Talán csak annyit kérnék, legyünk türelmesek és figyelmesek mi, akik reggelente elindulunk otthonról a szeretteinktől, és este hazatérhetünk hozzájuk. Dieser: Isten a melegeket is elfogadja Helmut Dieser aecheni püspök szerint „teljesen mindegy, hogy melegek vagyunk vagy heteroszexuálisok", mert Isten mindenkit elfogad, ezárt az egyháznak kell változtatnia a hozzáállásán. „A homoszexualitás - ahogyan azt a tudomány is alátámasztja - nem rendellenesség, nem betegség, nem valamiféle hiányosság megnyilvánulása, és pláne nem az eredendő bűn következménye” - mondta Helmut Dieser aacheni püspök a Deutsche Wellének adott interjújában. A 60 éves Dieser szerint az azonos nemű emberek egymás iránti vonzalma az emberi szexualitás egyik lehetséges változata, s idejétmúlt az, ahogyan a katolikus egyház eddig viszonyult a melegekhez. „A minden embernek kijáró lelkipásztori gondoskodásnak része az elfogadás: Isten úgy szeret téged, ahogy vagy, amilyen most vagy, úgy fogad el. Mindannyiunk számára ez az élet igazi esélye: önmagunk lenni és fejlődni. Teljesen mindegy, hogy melegek vagyunk vagy heteroszexuálisok. Az egyház üzenete a homoszexuális embereknek is ugyanaz: Isten elfogad téged, mi mindanynyian elfogadunk téged! Ez lenne az értékvesztés? Nem inkább a valódi keresztény értékek megéléséről van szó? Én nem látok ebben semmiféle értékvesztést, épp ellenkezőleg” - mondta a püspök. A püspök szívesen megkeresztelné egy leszbikus pár gyerekét is, az egyházon belüli homofób hangok pedig szerinte félelemből és fenyegetettségérzetből fakadnak, (telex) gyszerre humoros és ijesztő, ami most következik. Az álhírek világában, amikor egyre többen hisznek el bármit, ami szembejön a közösségi oldalakon, akár egy nem létező ország is felbukkanhat a láthatáron. Legyen a neve mondjuk Listenbourg. Egy Twitter-felhasználó, akit bosszantott az amerikaiak hiányos földrajzi tudása, photoshoppal felrajzolt egy ilyen nevű országot a térképre, Spanyolország és Portugália mellé. Az Ibériai-félsziget nagyobb lett, és megváltozott az alakja. Az illető kíváncsi volt, hányán veszik ezt észre. Egy barátja rögtön vette a lapot és kommentelt: „Ki ne ismerné Listenbourgot?” Több se kellett az elvetemült, csibész twitterezőknek, kezdték felrakni a Listenbourgban készült fotókat, videókat, sőt valaki megírta a nem létező ország történelmét is, és kitette a Wikipédiára, ahol elég sokáig fent is maradt, mielőtt törölték. Listenbourgnak azóta himnusza, kormánya, bankja, szimfonikus zenekara is lett, sőt néhány világcég is beszállt a bizarr játékba. A Ryanair például közölte, hogy hamarosan új központot nyitnak Listenbourgban. Ilyenkor mindig a Wag the dog (Amikor a farok csóválja...) című film jut eszembe, mely még az internetkorszak előtt készült, és a tévé, illetve a média manipulációs erejét mutatja be. Ott az amerikaiak egy fiktív albániai polgárháborúról számolnak be, stúdióban készült „helyszíni” videókkal, hogy eltereljék a figyelmet valami másról. Felbérelnek egy hollywoodi producert, aki remekül kitalál mindent egy megható hőstörténethez. Azért mondtam az elején, hogy vicces és ijesztő is Listenbourg kitalálása, mert úgy veszem észre, kezd félrecsúszni a dolog. Azaz most már lassan kerek perec ki kellene mondani, hogy nincs ilyen ország. Mert az amerikai átlagemberek számára Európa tényleg csak egy folt a térképen, sokan azt se tudják, hogy több ország van ott. (Ahogy mi sem tudjuk a Google nélkül, hogy India vagy Kína hány államból áll, és mi a különbség köztük). Az USA lakosságának kb. nyolcvanöt százaléka nem járt még más kontiensen, útlevelük sincs. Az iskolában sem foglalkoznak más kontinensekkel, hiszen elég nagy az az ország, van mit bemagolni, mondjuk Dél-Dakotáról, ahol a Mount Rushmore áll, a hegyoldalba vésett amerikai elnökfejekkel. (Aki oda eljut, az már úgy érzi, járt a világ legfontosabb helyén.) A fiktív ország körül kialakuló felhajtás egyrészt jól illusztálja azt a félig-meddig virtuális világot, amelyben élünk, másrészt rámutat egyfajta társadalmi deformációra, amely az emberek hiányos műveltségéből, kiszolgáltatottságából, felületességéből, hiszékenységéből és manipulálhatóságából fakad. Sokan azért hiszik el az álhíreket, mert nem tanították meg őket önállóan gondolkodni. Mások csak lusták ellenőrizni, amit kézhez kapnak. A Twitteren vicceskedők pedig annak örülnek, hogy sikerült megvezetniük szellemileg alacsonyabb szinten álló embertársaikat. Nos, döntsék el önök, lehet-e felszabadultan kacagni ezen a sztorin. FIGYELŐ születése: Ukrajnában ezen a napon is tartották meg a karácsonyt évszázadokon át, ám az oroszukrán háború hatására változhat a dátum. 2022-ben a hívek december 25-én is ünnepelhetnek az ortodox egyház iránymutatása szerint, ami egyértelmű elmozdulás Vlagyimir Putyin Oroszországától a Nyugat felé. Karácsony időpontjáról régóta folyik már a vita Ukrajnában. A január 7-ei dátum megegyezik azzal, amit a moszkvai patriarchátus is tart - ez az egyházszervezet áldotta meg Putyin hadműveletét. Kirill pátriárka Putyin támogatója, aki korábban azt is mondta, hogy minden, a háborúban meghalt orosz katona megtisztul bűneitől. 2017-ben tette meg az ország az első lépést a decemberi dátum felé: nemzeti ünneppé nyilvánították december 25-ét, és az egyház is jóváhagyását adta, hogy a hívek aznap karácsonyi imát mondjanak. Ezt követően a Kijevi Metropolitánia 2022. októberi zsinati ülésén kéréseknek eleget téve bejelentette, hogy a gyülekezetek 25-én teljes istentiszteletet tarthatnak, ha úgy kívánják. A döntés országszerte mintegy hétezer közösséget érint. (infostart) Verhofstadt: Jobb lenne Orbán nélkül Dühös Twitter-üzenetben minősítette Orbán Viktor politikáját régi kritikusa, Guy Verhofstadt liberális EP-képviselő, korábbi belga kormányfő. Verhofstadt a Politico cikkét osztotta meg, amely szerint Magyarország vétóval fenyegeti az EU 18 milliárd eurós hitelfelvételi tervét, amely pénzből Ukrajnát támogatnák, hogy az működőképes maradjon a háború alatt. Az orbáni vétó állítólag a Magyarországnak járó uniós források kikényszerítését szolgálná. A liberális politikus mindezt úgy kommentálta: „A zsarolás Orbán cinikus és vakmerő játéka... mert hagyjuk, hogy megússza.” Hozzátette: „Talán jobban járunk, ha Orbán Európán kívül, Zelenszkij pedig belül van!” (24 hu) Ukrajnában máskor lehet a karácsony A háború miatt új időpontra kerülhet a karácsony - írta a The Guardian. A Julianus-naptár szerint január hetedikére esik Jézus
