Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)

2022-11-10 / 260. szám

www.ujszo.coml 2022. november 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Szólt az úr: „A bűnös halált érdemel?!” egyház intézmé­nye sosem volt egy makulátlan jelenség a világ­­történelemben. Legyen az katolikus vagy protestáns, a kereszténység számlájára írható számtalan olyan esemény, amely nem az emberi sze­­retetet, boldogságot vagy megbo­csátást hivatott képviselni. Nem egyszer írták felül az emberi érté­kek a tízparancsolat tanítását még az egyházon belül is, s ezeket a fol­tokat sajnos már nem lehet lemosni. A legfájóbb az ilyen helyzetekben az, amikor egy magas pozícióban ténykedő egyházi tisztviselő tesz valamilyen kijelentést (meggondo­latlanul), a megszámlálhatatlan kö­vetője pedig fejet hajtva elfogadja, rosszabb esetben igazat is ad neki. Orosch János nagyszombati érsek pár napja úgy fogalmazott körlevelében, hogy az számtalan ember szemében tüskét hagyott. Idézem: „Azok az emberek, a Tep­­láren tulajdonosától és a klub láto­gatóitól kezdve, akik koráról, eset­leges drogfüggőségéről, valamint megbotránkoztató - és a hívők ál­tal joggal észrevett - erkölcstelen viselkedéséről nem tudtunk meg semmit, egészen a sajnálatra méltó áldozatokig, tényleg mind ártatla­nok?” (Itt még az érsek úr hozzá­tette, hogy Jézus megbocsátott a bűnösöknek, s felhívta a figyelmet a megjavulásra.) A kilencedik pa­rancsolaton keresztül erre a kije­lentésre egy igen egyszerű választ is lehetne adni: „Ne tégy a te fele­barátod ellen hamis tanúbizonysá­got!” Nem lehet elégszer hangsúlyoz­ni, hogy kezd a világ kifordulni önmagából, az emberek pedig még jobban. Az érsek úr feltételezése több ponton fájó lehet a polgárság­nak. Miként került a képbe a drog­­függőség? Amennyiben elkezdünk feltételezgetni, akkor itt kijelenthet­jük azt is, hogy a tisztviselő a szó­rakozóhelyeken történő jelenlétet párhuzamba hozza a drogfogyasz­tással. Valószínűleg sokan megfor­dultunk már bárokban, klubokban, és nem lettünk drogfogyasztók, sőt ki sem próbáltuk azt. Ugyan­csak elgondolkodtató a következő felvetése: a megbotránkoztató, er­kölcstelen viselkedés, amit a hívők joggal észrevették. Ezzel a kijelen­téssel vitába lehetne szállni, mert bizony az egyház portája körül is tudnánk mit söprögetni, ha már az erkölcsösségről beszélünk. Hoz­zunk fel egy szélsőségesebb példát, és helyezzük mérlegre a melegbár­ban előforduló csókolózást és pet­­tinget egy papi pedofíliával. Merre fog elbillenni a mérleg nyelve? A közszereplők jobban odafigyel­hetnének arra, mit írnak egy közös­ségnek kiadott körlevélben, ugyanis a dolog visszaüthet. Talán csak egy katolikus belső viszályról van szó, amelyet szeretne Orosch János Ber­nard Bohemekkel lemeccselni, vi­szont ez nem a legjobb módja. Ber­nard Bobernek, a szlovák püspöki konferencia elnöke a terrortámadás után elítélte az erőszakot, és két ár­tatlan ember haláláról beszélt. Vala­hol ez az elvárt egy egyházi beosz­tottól, hisz a hatodik parancsolat is úgy szól, hogy „Ne ölj!”. Jó lenne, ha az ilyen fajsúlyos ira­toknál a Szentírás lenne a mérték­adó, s nem az önös érdekek, mivel egy közösséget mozgatni és befo­lyásolni nagyon veszélyes. „Mózes azt parancsolta nekünk a törvény­ben, hogy kövezzük meg az ilyene­ket. Hát te mit mondasz?... Amikor továbbra is faggatták, felegyenese­dett, és ezt mondta nekik: Aki bűn­­telen közületek, az vessen rá elő­ször követ... Azok pedig egymás ütán kimentek, kezdve a véneken. Egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. (Jn 8, 5-9)” Félidős választás FELEDY BOTOND Az amerikai félidős választás külső szemmel szinte ér­telmezhetetlen dolog. Hogy van az, hogy az alsóház­ban kétévente újraválasztják mind a 435 képviselőt és a szenátus egyharmadát? Amikor a négyéves demokratikus ciklusra panaszkodunk, hogy túl gyors és nem engedi meg a stratégiai előrelátást, akkor mit mondhat­nak a folyamatos választási üzemmódban dolgozó amerikai képviselő­ház tagjai? A kétkamarás rendszerük a szenátusban ellensúlyoz, ahol a mandá­tum hatéves, viszont nem egyszerre választják újra a teljes felsőházat, hanem kétévente az egyharmadát. Ez egyébként nem rossz megoldás arra, hogy ne hatévente adaptálódjon a rendszer az új társadalmi hullá­mokhoz és mozgalmakhoz, hanem kétévente azért kapjon az intézmény egy reality checket. A „félidős” jelleg egy másik hivatal mandátumidejéből követke­zik. Jelesül abból, hogy ez mindig az elnöki ciklus félidejénél történik, amely pedig négyéves. Tehát most Biden elnök első ciklusának felénél tartunk, amikor számára különösen kockázatos, hogy a maradék hivata­li idejében lesz-e a Kongresszusban valahol demokrata többség. Nagyon nehéz úgy kormányozni, ha csak a Fehér Házban van az egyik párt em­bere, miközben a Capitoliumban (ahogy a Kongresszus helyét hívják) a másik párt lenne többségben. így a félidős választás tétje az elnöki ciklus második felének kormá­­nyozhatósága, hatékonysága. A rossz hír, hogy tipikusan itt az elnököt adó párt szokott hagyományosan gyengébben szerepelni. Ehhez képest az első eredmények szerint a demokraták most jobban tartották magu­kat, mint amit a közvélemény-kutatások sejtetni engedtek. A másik, a mostani félidős ciklushoz kötődő nagy kérdés Donald Trump jövője. A republikánus párt nagyon megosztott abban, hogy Trumppal vágjon-e bele a 2024-es elnökválasztásba, vagy nélküle. Trump tábora hiperaktív, de egy bizonyos határon túl nem nagyon bő­víthető - ezt szépen úgy mondják, hogy magas az elutasítottsága is, nem csak az adott körben való népszerűsége. A másik teszt, hogy az ő általa kiválasztott és támogatott republikánus helyi jelöltek hogy szere­pelnek, és itt sem látszik gigantikus áttörés, inkább vegyes a kép. Ezek fényében különösen izgalmas lesz a félidős választás politikai értékelése, hogy milyen következtetést vonnak le a Trump-DeSantis vetélkedésből, mivel a floridai kormányzó szép győzelmet aratott most. A másik oldalon a demokratákat is várja a fájdalmas döntés, hogy Bi­­dennel vagy inkább mással vágnak-e bele 2024-be... FIGYELŐ Haragszik a magyar külügy Káderra Rastislav Kácer szlovák külügy­miniszter a Denník N-nek adott interjújában beszélt arról, hogy szerinte „teljesen elhibázott” a magyar kormány kampánya, azt állítva, hogy a szankciók jobban ártanak Európának, mint Oroszor­szágnak, és azok nélkül az inflá­ció is enyhülne. Közölte: „Ezek az érvek mintha a Kreml kéziköny­véből származnának. Az érvek, amelyeket a magyar kormánytól hallunk, gyakran megegyeznek azokkal, amelyeket a Kreml pro­pagandája használ az információs háborújában. Én ezt nem értem. Ezek a szankciók semmiképpen sem károsabbak Európa számá­ra. Egyesek még azt is mondják, hogy Oroszországnak segítenek - ha ez igaz lenne, Oroszország nem lázadozna ellenük. Magyarország ezzel a nézettel egyedül van az Európai Unióban, és teljesen elszi­getelődött a többi nyugati szövet­ségesétől.” A béke pártján álló ma­gyar kormány nem ül fel a szlovák külügyminiszter provokációinak - reagált Menczer Tamás magyar külügyi államtitkár. Az államtitkár szerint Kácerről már sokszor kide­rült, hogy nem szereti a magyaro­kat, amit a kormány sajnál, de tu­domásul vesz. (DeN, MTI) egész Európa érintett a Pegasus-botrányban EP-jelentés: Elkészült az Európai Parla­ment egyik bizottságának azon jelentéstervezete, amely a Pegasus ás más kámszoftve­­rek unión belüli illegális hasz­nálatát vizsgálja. Egy holland liberális képviselő, Sophie in’t Veid által jegyzett jelen­tés azzal vádolja az uniós országokat, hogy az eredetileg az olasz maffiá­ban megszokott omertát, a hallga­tás törvényét gyakorolják, egymást bevédve akadályozzák a nyomozást. Az ügyet vizsgáló bizottság például alig kapott adatokat az érintett tag­államoktól, szinte csak a nyilvános információkra támaszkodhatott. A jelentésben négy olyan országot neveznek meg, ahol civileket is meg­figyeltek kémprogramokkal. Köztük van Magyarország is, ahol újságíró­kat és üzletembereket is nyomon kö­vethettek és lehallgathattak, de Spa­nyolországban, Lengyelországban és Görögországban is széles körben használták a kémszoftvereket, mi­közben a legtöbbször homályos in­doklások vannak arra, hogy miért figyelik meg ezeket az embereket. Magyarországon egyértelműen poli­tikai motivációi voltak annak, hogy ügyvédeket, újságírókat, ellenzéki politikusokat figyeltek meg a Pega­­susszal, áll a dokumentumban. „A megfigyelés alkalmazása fe­letti politikai ellenőrzés Magyar­­országon teljes. Az Orbán vezette Fidesz-rezsim könnyedén, a jogor­voslattól való félelem nélkül veheti célba a jogászokat, újságírókat, po­litikai ellenfeleket és civil szerve­zeteket. Ráadásul szinte az összes magyar médium feletti ellenőrzé­sük lehetővé teszi számukra, hogy továbbra is a saját igazságverzióju­kat tegyék közzé, megakadályozva, hogy a média által végzett nyilvános ellenőrzések nagy része eljusson a magyar állampolgárokhoz” - írták az egyik, Magyarországról szóló pontban. Nem biztos, hogy a kémprogra­mokat minden uniós államban hasz­nálták, de szinte mindenhol olyan a gazdasági környezet, hogy elősegí­tik az ezekkel való kereskedést. A dokumentum Ciprust és Bulgáriát azzal vádolja, hogy a kémprogra­mok exportközpontjaként működik, Írországot azzal, hogy kedvező adó­zási feltételeket kínál, míg Luxem­burgot a fejlesztőknek nyújtott ban­ki szolgáltatása miatt teszi felelőssé, de Franciaország, Málta és Csehor­szág is a gyártók és kereskedők ked­velt célországa. „A spyware-botrány nem elszigetelt nemzeti visszaélések sorozata, hanem egy teljes körű eu­rópai ügy” - áll a jelentésben. „A kémprogramipar nagyon ho­mályos iparág, átláthatatlan és meg­foghatatlan, nagyon alacsony etikai normákkal rendelkezik” - mond­ta In 't Veid. Szerinte a kémprog­ramfejlesztők kihasználják az út­levélmentes schengeni övezetet és az „EU által szabályozott” címke jó hírnevét, hogy termékeiket köny­­nyen szállíthassák az egész blok­kon és azon túl is. A jelentés szigo­rúbb exportszabályokat szorgalmaz a kémprogramok értékesítésére és használatára, és azt is tisztázni kell, hogy nemzetbiztonsági célból med­dig lehet elmenni. Továbbá követeli, hogy az Europol, az EU bűnüldöző ügynöksége kapjon szélesebb jogkö­röket a kémprogramügyek kivizsgá­lására. (telex)

Next

/
Oldalképek
Tartalom