Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)

2022-11-09 / 259. szám

RÉGIÓ 2022. november 9. | www.ujszo.com Sokrétű támogatás az ukrán édesanyáknak Baráti, családias hangulatú ta­lálkozót szervezett múlt hét­végén a Szlovák Vöröskereszt helyi szervezete a Kompas köz­pontban az ukrán menekültek­nek és az őket segítő érsekúj­­vériaknak. Az összejövetelen részt vettek pszichológusok, orvosok, valamint olyan segí­tők, akiknek Nyitra megyében áttekintésük van arról, milyen gondokkal küzdenek a tavasz­tól ideiglenesen itt élő ukrán édesanyák és gyermekeik. ÉRSEKÚJVÁR A Szlovák Vöröskereszt érsekúj­vári szervezete a közelmúltban Pol­gármesteri díjban részesült a korona­vírus idején, valamint az ukrán vál­sághelyzetben tanúsított emberséges hozzáállásáért, segítő munkájáért. Az elismerést Radka Igrényiová, a szer­vezet vezetője vette át, aki a hétvégi találkozón személyesen köszöntötte az ukrán édesanyákat és segítőiket. A Kompas központban a találkozó idején játszóházat nyitottak az ukrán gyerekeknek. A Vöröskereszt helyi önkéntesei tavasztól jelen vannak az ukrán családok életében, már az ide­genrendészet érsekújvári irodája előtt felállított sátorban frissítővel várták őket, és tanácsokkal látták el a hosz­­szú úton elfáradt, testileg és lelkileg elgyötört menekülteket. A márciusi jótékonysági koncerten, melyet Ér­sekújvár önkormányzata és a Genera­tion of love szervezet valósított meg, a Vöröskereszt önkéntesei gyűjtést szerveztek, később a várossal együtt­működve gyűjtőpontot nyitottak, és idén ősszel tanácsadó központot léte­sítettek a főtéri kultúrházban. Rend­szeres találkozókat terveznek az uk­rán családoknak, hogy megismerjék a helyi lakosokat, illetve azokat az ukránokat, akik évek óta élnek a vá­rosban. Sorstársak segítése A harmincas éveiben járó Olena idén tavasszal érkezett a városba, de bevallása szerint önkéntesként már 2005-ben járt Szlovákiában, és egy­általán nem volt könnyű számára az ismeretlen környezetbe való illeszke­dés. Az ukrán menekülthullám indu­lásakor kötelességének érezte a sors­társai megsegítését az ügyintézésben és a mindennapi élet során. Hasonló helyzetben volt Natália, aki régóta él Szlovákiában és az ukrán menekültek érkezését követően tolmácsként segí­tette a Vöröskereszt munkáját, a szál­lást és állást, megfelelő nevelési és oktatási intézményt keresőket. Ole­na ma már Nyitrán koordinátorként dolgozik a Liga a Lelki Egészségért (LDZ) szervezetben, minden héten más-más városban tartanak foglalko­zásokat felnőttek és gyerekek számá­ra. Elmondása szerint nincs áttekin­tésük az ukrán menekültek számáról, mert városi szükségszállásokon, de magánszemélyeknél is laknak. A me­gyében mintegy 900 ukrán személy lehet alkalmazásban. Olena elárul­ta, néhány szót már ért magyarul is, mert alkalma nyílt megismerkedni az itt élő magyarokkal. A hétvégi talál­kozón egy magyarul is kiválóan be­szélő önkéntessel, Kelemen Allával is megismerkedtünk, aki immár har­minc éve él Szlovákiában. Március­ban a Vöröskereszt idegenrendészet előtt felvert sátrában tolmácsként, segítőként karolta fel az ukrán me­nekülteket. Álla idén ősztől a Vörös­kereszt ismételt megkeresésére szer­ződéses munkatársukként folytatja a munkát az itt élő ukrán lakosok eliga­zítását, támogatását illetően. Elszigetelten vidéken „Nagyon hálásak vagyunk minden segítségért, amit az érsekújvári la­kosoktól, önkéntesektől és szerveze­tektől kaptak az ukrán menekültek!” - fogalmazta meg a részt vevő ukrán nők nevében Oxana, aki gyerekor­vosként dolgozik az érsekújvári kór­házban. Lapunk kérdésére elmondta, hat évvel ezelőtt érkezett Szlovákiá­ba, kezdetben a keleti végeken dol­gozott gyerekorvosként, és három éve került Érsekújvárba. „Legalább öt ukrán csecsemő született a klini­kánkon a háborús konfliktus óta, és mivel az egyedüli, ukránul és szlo­vákul is beszélő egészségügyi dol­gozó vagyok az osztályon, vállaltam az ukrán édesanyák kérésére a tol­mácsolást. A későbbi orvoslátogatás, szükséges intézkedés során is segí­tettem őket” — jegyezte meg Oxana. A pszichológusokat tömörítő nyitrai Kácko szervezet munkatársaival is beszéltünk a találkozón, akiknek az önkéntesei kezdetben a határ menti övezetben lévő menekülttáborokban segédkeztek, nyújtottak lelki tanács­adást a háború borzalmai elől mene­külőknek. „Jelenleg már a megyében dolgozunk, mindenütt, ahol ukrán menekültek élnek. Pszichológusok vagyunk, akik segítő kezet nyújta­nak az ukrán lakosoknak. Az érsek­újvári Kompas központ vezetőivel folytatott egyeztetés eredményeként ide is rendszeresen, heti-kétheti alka­lommal visszatérünk, és egész napos programot kínálunk minden korosz­tálynak. Szükség esetén személyes konzultációt kínálunk. A menekül­tek igénybe vehetik az anonim tele­fonos lelki tanácsadást is a 0800 500 888-as telefonszámon, naponta reggel 8-tól 20 óráig” - tájékoztatta lapunkat Boris Katrusin. Beszélgetésünk so­rán szó volt arról, hogy a szlovákiai, így a megyében élő lakosok figyelme a szomszédos országban dúló hábo­rún kívül már sok minden egyébre is összpontosul. Leköti figyelmüket az energiaválság okozta áremelkedés, az élelmiszerárak emelkedése, sokak­nak megélhetési gondjaik vannak, ke­vesebb figyelmet fordítanak az uk­rán menekültekre, akik továbbra sem mernek hazatérni a bizonytalanba. „Nyitrán és Érsekújvárban vannak jótékonysági szervezetek, amelyek folyamatosan gyűjtéseket szervez­nek, adományokkal látják el az ukrán lakosokat. Kisebb községekben azon­ban hiányzik a humanitárius segítség, a tartós élelmiszerekből álló csoma­gok, a ruhaneműk. Ismerek telepü­léseket, ahol több mint harminc me­nekült van elszállásolva, de nagyon más körülmények között élnek, mint a városban lakók. Közösségben még vidéken is könnyebben boldogulnak a menekültek, mert összefognak, fel­keresik a korábbi kapcsolattartóikat. Mindenképpen több tárgyi és lelki támaszra szorulnak azok az ukrán menekültek, akik el vannak vág­va az itteni ukrán közösségektől” - egészítette ki az elmondottakat Bo­ris Katrusin pszichológus. Rendkívül hasznosnak tartja a szakember az ér­sekújvári kezdeményezést, az ilyen közösségi találkozásokat, amelyek al­kalmat adnak a kapcsolatteremtésre. Fájdalmas a hazagondolás Az érsekújvári találkozón akadt olyan hölgy is, aki Oroszországból költözött át a férjével Ukrajnába, majd a háború kirobbanását követő­en onnan is kénytelenek voltak elme­nekülni. Az egyik asszony sírva fa­kadt, amikor arról kérdezték, hogyan telnek a napjai az ismeretlen város­ban. A szomszédja mondta el helyet­te, hogy képtelen megbékélni a hely­zettel, aggódik a háborús övezetben maradt szeretteiért, de komoly lépés­nek tartják, hogy eljött a találkozóra. Gyakorlati, mindennapi teendőikről tudtak mesélni az ukrán édesanyák, de sem a háborúról, sem az otthon maradt szeretteikről nem eshetett szó. Túl fájdalmas, szinte felfoghatatlan, ami az országukban történt. Március­tól szlovákul tanulnak, időnként még gondjaik adódnak a munkahelyen, hogy minden szót megértsenek, de a szlovák és magyar munkatársaik se­gítőkészek. A napi teendőkre, a gye­rekek nevelésére, az új munkahelyen való beilleszkedésre fókuszálnak, és az adott nap feladataira. Mást most nem tehetnek, hálásak mindenkinek, aki ezen az úton bármilyen módon barátként segíti őket. Összefogás egy jó ügy érdekében Zsigáidon TORNYAI BIANKA Zsúfolásig megtelt a zsigár­­di református templom a Csá­szár László rehabilitációjának támogatására szervezett jóté­konysági koncerten. A fellé­pők elmondták, nem volt kér­­dás, hogy csatlakoznak a ne­mes ügyhöz. ZSIGARD Több százan gyűltek össze vasár­nap este a zsigárdi református temp­lomban, hogy támogassák Császár László rehabilitációját, aki nyáron szenvedett balesetet. Felépüléséhez olyan költséges gyógykezelésre van szüksége, amelynek kiadásait a hoz­zátartozói nem tudják önerőből fe­dezni, ezért a család barátai kezde­ményezésére jótékonysági koncertet tartottak. Tóth Krisztián, a reformá­tus hitközség lelkésze azzal a bibliai idézettel köszöntötte az egybegyűl­teket, hogy „Egymás terhét hordoz­zátok”, amely a koncert címe volt. A koncert első részében Zsapka Attila, Vadkerti Imre, Sipos Dávid és Jánoska Tibor zenélt, majd Lakatos Róberttel kiegészülve folytatódott a produkció (A szerző felvétele) Elmondta, hogy az esemény szer­vezésekor egy szó lebegett előtte, mégpedig az, hogy több. Kifejtette, a teológiai tanulmányai során hallott arról, hogy akkor jó a lelkész, ha ké­pes többletet végezni. A tanító tanít, a pedagógus nevel, vagyis többletet végez - ezt a gondolatot továbbfűz­ve úgy fogalmazott, hogy a koncert több mint zenehallgatás, hiszen fel­felé mutatás is, tehát szolgálat, vala­mi többlet. Lakatos Róbert a műsor közben arról beszélt, milyen szép él­mények kötik Zsigárdhoz, a szülő­falujához, ahogy mindig, úgy most is szívesen érkezett. Az ugyancsak zsigárdi származású Kiss Rékának megköszönte, hogy megszervezte a koncertet, hozzátéve, hogy ami­kor felkérte őt a fellépésre, egy perc alatt igent mondott a többi zenész is, igazi összefogás volt a rendezvény. A műsorban megzenésített versek és közismert slágerek hangzottak el. Császár Dávid édesapjával kap­csolatban elmondta, az idegrendszer fejlesztésén kell minél többet dolgoz­nia. Azért van szükség a gyógykeze­lésre, hogy a sérülés következtében a testének lebénult jobb felét újra mozgatni tudja. „Egyre jobban ha­lad a felépülésben, de aktív rehabi­litációra van szüksége, hogy rendbe jöjjön. A családunk nevében köszö­nöm a szervezők munkáját, minket csak akkor vontak be a szervezésbe, amikor már minden adott volt a meg­valósításhoz” - fogalmazott. Császár László közismert személyiség Zsigár­­don és a környéken. Több választá­si ciklusban volt helyi képviselő, a református gyülekezet meghatározó alakja, az egyik galántai középisko­la tanáraként dolgozott hosszú éve­ken át, oszlopos tagja a galántai Ko­dály Zoltán Daloskörnek, valamint a prágai magyar közösségben is sokan megismerték az egyetemi éveiben. A koncertre a helyi lakosokon kívül a környék számos településéről és távolabbi helyekről is érkeztek. Aki támogatná Császár László kezelését, a következő transzparens számlára küldött összeggel megteheti: https:// ib.vub.sk/pch/transparentne-ucty?i­­ban=SK4502000000004683533751.

Next

/
Oldalképek
Tartalom