Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)
2022-11-07 / 257. szám
www.ujszo.coml 2022. november 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Az útszéli napraforgó Az állandó rohanás gyakran felemészti az ember minden türelmét MÉSZÁROS KRISZTINA Azon a szerdai napon végre újra napsugár világította meg az őszi tájat, és túlterheltséget félretéve úton voltam haza, ahol a gyerekeim vártak. Igen, amikor szülő lettem, beköltözött a lelkem meghatározó szegletébe a felelősség, hogy innentől elég sokáig (a szülőkről való leválásig) sietnem kell haza, mert vár a gyermek, bárhol is vagyok, az út, amely hozzájuk visz, sosem tűr halasztást. Ennek hála nagyon gyakran azon kapom magam, hogy fénysebességhez hasonló gyorsasággal élem a mindennapokat, sehol sem időzöm, tétlenül pedig otthon sem töltök napokat. Az úton egy félreállított autóra lettem figyelmes. A kocsi tulajdonosa épp a négykerekűje mellett lépkedett, kezében egy csokor napraforgóval. A nyáron kihullott magról nőtt, már termést nem adó néhány szál napraforgó napok óta virágzik a mezőn, amely még nincs felszántva, bevetve. Reggelente szoktam rácsodálkozni én is a látványra, az a sok nyári hangulatot adó virág mosolyt csal az arcomra. Nem álltam meg az út mentén szedni belőle, mert ugye olyan szigorú beosztásban élem a rutinom, hogy nincs rá idő, örökké sietek. A férfi, feltételezem, a párját szerette volna meglepni a nagy csokor virággal, amelynek értéke így novemberben valóban kimagasló, amikor már ritkaságnak számít. Elhaladok a kocsimmal, és pár másodperc töredéke alatt eszembe jut, milyen szép ez a gesztus ettől a pasitól, mennyi figyelmesség, szeretet van abban a néhány szál virágban! Aztán gyorsan magamra vonatkoztattam, az életemre, a kapcsolatomra, hogy a Kedvesem vajon ugyanezt megtenné-e, egy késő őszi napon félreállna-e az autójával, hogy mezei virágcsokorral lepjen meg. A válasz helyett jobban érdekelt, hogy vajon én tudnám-e ezt a szép gesztust valóban értékelni, ki tudnám-e a mutatni a meglepetésem, az örömöm, a hálám, amiért gondolt rám, amiért az egyszerű odafigyelés, a mindennapi lényeges, fontos törődés eme szép megnyilvánulását adja át nekem? S feltettem a kérdést: vajon az én párom tudja-e, hogy nekem erre szükségem lenne? Őszintén, nem volt egyértelmű és mindig érvényes válaszom. Ahogy azt sem tudom biztosan, hogy az a nagy szeretet, amelyet mások iránt érzünk, tud-e a hétköznapok szürke rutinjában megnyilvánulni, vagy jellegtelen semmivé válik a nagy rohanásban?! Néhány napja együtt ellátogattunk apám sírjához, és ott zaklatottan sírtam. A Kedvesem nem kezdett szavakkal vigasztalni, de a karját rám helyezte, hogy érezzem: bár akkor semmi mást nem tud értem tenni, csak ott állni, jelezni szerette volna felém, hogy nem vagyok egyedül. Az állandó rohanás gyakran felemészti az ember minden türelmét, a szeretetet, amit a családra kellene fordítani. Velem is gyakran történik meg, hogy este már képtelen vagyok a családomtól egyáltalán befogadni bármit, a kicsi gesztusaik pedig olyankor értelmezhetetlenek, megesik, hogy nyűgként élek meg közelséget is. El sem tudom képzelni, ez milyen nehéz lehet nekik. Nem gondolom, hogy emiatt én rossz lennék, inkább megpróbálom megfogalmazni feléjük is, hogy ember vagyok, határokkal, korlátokkal és próbálok egyensúlyt tartani. Nem mindig sikerül. Ezért igyekszem ezen változtatni. Mondjuk azzal, hogy egyre gyakrabban élek meg egy ölelésben összetartozást. Tapasztalom, hogy egy széles vigyorban öröm van, amiért megérkeztem. S az a néhány virágszál, amelyeket a társam készen vett a bevásárlóközpontban, egy lépés felém, mert szeretné, hogy érezzem, szeretve vagyok. Igyekszem ezekbe kapaszkodni akkor, amikor magamnak szedek egy csokor napraforgót, és próbálok megelégedni azzal, hogy önmagámtól kapom. NEM LESZ SE KŐOLAJ, SE FÖLDGÁZ, DE MÉG UKRÁN GABONA SE! Trump megint elnök akar lenni? Donald Trump egyre erősebben utalgat arra, hogy 2024- ben indulna az elnökválasztáson. Az iowai Sioux Cityben tartott beszédében azt mondta, hogy ez „nagyon, nagyon, nagyon valószínű". Trump múlt héten újra kifejtette, hogy szerinte 2020-ban választási csalás miatt veszített. Szerinte több millióval több szavazatot kapott 2020-ban, mint 2016-ban, sőt úgy fogalmazott: „messze több szavazatot kaptam, mint bármelyik hivatalban lévő elnök az országunk történetében”. Ezután mondta, hogy „nagyon, nagyon, nagyon valószínű” az indulása, amihez hozzátette: „készüljetek fel!” Trump már eddig is célozgatott arra, hogy ismét indulna az elnökválasztáson, legalábbis mondott már olyanokat, hogy „valószínűleg” újra kellene indulnia, de a mostani „nagyon, nagyon, nagyon valószínű” szövege előtt volt főtanácsadója, Kellyanne Conway egy washingtoni rendezvényen külön szólt, hogy Trump „hamarosan bejelenti” elnökj előtti terveit. Donald Trump egyébként az idei félidős választások miatt járja az országot és kampányol a republikánus jelöltek mellett. Ha tényleg elindul a következő elnökválasztáson, a republikánusok között is lesz kihívója, legalábbis egyelőre úgy néz ki, hogy a lehetséges indulók között van Trump volt alelnöke, Mike Pence és Ron DeSantis floridai kormányzó is. (BBC, 444.hu) „Eskü, hogy ő szót' be!" KÁROLY ZSOLT „Komolyan mondom neked! Én nem akartam itt ekkora patáliát, de most mit tegyek, ha beszót’! Há’ má’ ne szidja a családomat!” Az október 29-i önkormányzati választás rekordszámú roma polgármestert eredményezett Szlovákiában, összesen 52 településen. Volt, aki örült, de akadt olyan is, aki egy egész komoly kis polgári lázadást indított. Zehra községében történt a napokban, hogy az újonnan megválasztott polgármester és az előző vezető között szóváltás történt, majd odáig fajult a történet, hogy a lakók vasvillákkal és botokkal szerették volna meglincselni az újdonsült irányítót. Jozef Miiigár a családjával kénytelen volt az erdőn át menekülőre fogni. A polgári engedetlenség odáig fajult, hogy a helyszínre rendőröket és kommandósokat kellett kivezényelni, akik egészen reggelig tartották a frontot, hogy minden békében maradjon. A következő hetekben bizonyosan számtalan feljelentés fog születni az ügyben, és a korábban már egy cikluson át uralkodó polgármester a Legfelsőbb Bírósághoz szándékozik fordulni, mivel elégedetlen a szavazatokkal. Lehet amúgy, hogy ez egy családi balhé? Jozef Miáigar összesen 462 szavazattal nyerte meg az idei választást, őt pedig Marián Mizigar követte 429 vokssal. Már csak a vezetéknevekről felsejlik, hogy itt bizony valami más is lehet a háttérben, nem csak a „zsíros bődön”. A korábbi hírek arról számoltak be, hogy az egész vita a temetőben kezdődött, ahol az alulmaradt jelölt családja az elődeik sírjánál ígérgette, hogy megölik az újdonsült „vezért”, miközben iszogattak. Tényleg nincs jobb hely az iszogatásra, mint egy temető?! Értem, persze, halloween is volt, de hát ilyenkor csak cukorkát szoktak osztani a gyerekeknek. Bár ki tudja, itt talán rumos csokoládé volt - a korra való tekintettel. Az egész olyan, mint egy Marvel-univerzumos low-budget show: Zehra Kapitány - Polgárháború. Félre a tréfával! Határozottan kijelenthetjük, hogy az utóbbi időben a romákkal való együttélés vagy együttműködés számtalan településen normalizálódott Szlovákiában. Igaz, lehet, hogy csak a média aktuális álláspontja láttatja ezt a képet, hiszen az utóbbi időben inkább a homoszexualitás és a migránsok kerültek terítékre, mintsem a különböző nemzetiségek. Általánosságban viszont azt látjuk, hogy a kisebbségek működése többnyire zökkenőmentes, ezt bizonyíthatja akár a fentiekben említett rekordszámú választás is, viszont mindig akadnak kivételek. A probléma ott kezdődik, hogy az ország kilencven százaléka a negatív kivételeknek köszönhetően megint elsősorban a romák problémás oldalát fogja látni, és nem az úgynevezett „megváltás-történeteket”. Az ember természetéből fakadóan előítéletes lény. Sok pszichológiai elmélet született a témában, miszerint ez az uralmi viszonyokból vagy a társadalmi helyzetekből fakad, netán a szocializációnak köszönhetően alakul így, de egy bizonyos, hogy ez belénk van kódolva. Ha az ember számtalan forrásból kapja ugyanazt a félrevezető információt, akkor akarva-akaratlanul is a gondolkodásában kialakul egy bizonyos séma, amit a hasonló helyzetekre kezd el applikálni. Jelen esetben is valószínűleg ez fog történni, csak ugye más kontextusban. A roma vezetők többsége szeretne fejlődni, szeretné megmutatni, hogy bizony ők is talpraesettek, képesek keményen és becsületesen dolgozni, de az ilyen „kis incidensek” teljesen felboríthatják az eddigi munkájukat. Csak azért szeretne végezni egyik a másikkal, mert épp nem került most hatalomra?! (Talán van egy kis személyes konfliktus is a háttérben...) Ennek eredményeként fellázadt a kis közösség, üldözték egymást, romboltak és garázdálkodtak, a média pedig ezt közvetíti mindenkinek. Nem azt fogjuk látni, hogy igenis végre bizonyítani akarnak, hanem azt, hogy még ebben a helyzetben is rongálnak. Az összefogás és egymás segítése helyett az önös érdekek lesznek úrrá. Kész, vége, megszületett az országos ítélet. Lehet, hogy a negatív reklám is reklám, de ebben az esetben nem biztos, hogy a többi társpolgármester örülni fog. FIGYELŐ Francia parlament: menj vissza Afrikába! Rasszista bekiabálás miatt csütörtökön felfüggesztették a francia nemzetgyűlésben az azonnali kérdések óráját, miután a jelenet hangos felháborodást váltott ki a képviselők többsége részéről - írta az MTI. Miközben az ellenzéki radikális baloldali Engedetlen Franciaország egyik kongói származású fekete képviselője, Carlos Martens Bilongo a kormányt kérdezte az illegális bevándorlásról, a szuverenista jobboldali Nemzeti Tömörülés padsoraiból Grégoire de Fournas azt kiabálta felé, hogy „Menj vissza Afrikába!” A képviselők hangos elképedését követően Yael Braun-Pivet, a nemzetgyűlés elnöke felfüggesztette a vitát az elhangzottak súlyosságára és a ház jogos felháborodására tekintettel. A képviselők közötti szócsata a folyosón folytatódott, miután Marine Le Pen pártjának képviselői azt állították, hogy képviselőtársuk nem fekete kollégájának üzente, hogy menjen vissza Afrikába, hanem a migránsokat szállító hajókról beszélt. Élisabeth Borne miniszterelnök, aki a teremben tartózkodott a vita alatt, a történtek után kijelentette, hogy a rasszizmusnak nincs helye a demokráciában, és véleménye szerint szankciókat kell foganatosítania a bekiabáló jobboldali képviselő ellen. Az Engedetlen Franciaország Grégoire de Fournas több havi kitiltását kéri a nemzetgyűlésből. (24.hu)
