Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-27 / 249. szám
www.ujszo.coml 2022. október 27. ISKOLA UTCA 121 Kreatív írásban is jók a pozsonyi gimisek A Vekker Műhely tagjai interaktív foglalkozásra invitálták a pozsonyi Duna utcai gimnázium negyedikeseit 2022. október 18-án a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumába, annak is a G rendel Lajos Olvasótermébe. Czuczor Nóra és Kálócz László drámatanárok finom terelgetésekkel juttatták el az érettségi előtt álló diákjainkat az asszociációs játéktól a regényrészietek megírásáig. A hely szelleme már magában inspiráló volt, hiszen a 70 éves korában Pozsonyban elhunyt Grendel Lajos Kossuth-díjas szlovákiai magyar írónk szellemi és tárgyi hagyatéka vette körül a legtöbbször körben, csapatban alkotó gimnazistákat. Az ismert magyarországi drámatanárt is meghökkentette, hogy mennyien írnak még a 18 éveseink közül képeslapot, küldve azt nagyszüleiknek, barátaiknak, kedvesüknek. Az írás nemcsak önkifejezés, hanem terápiás eszköz, kommunikációs mód is, mely rákényszerít bennünket, hogy jobban figyeljünk gondolatainkra, azokat mélyebben átfésüljük, egy lenyomat az akkori érzéseinkről. Diákjainknak a falon függő Grendel-fotókhoz először posztokat kellett kitalálniuk, amelyeket a képeken szereplők ma megosztanának A pozsonyi gimiseknek egyebek mellett a falon függő G rendel-fotókhoz posztokat kellett kitalálniuk (Fotó: MTAG) l az Instán vagy a Facebookon. Röpködtek a találó magyar, olykor angol „címek”, miközben fogalmuk nem volt a jelenlévőknek, hogy Grendelen kívül kiket is örökített meg a fotós lencséje. A rövid szövegek kezdtek hosszabbodni: először a kapott fotókhoz történetet, naplóbejegyzést kellett írniuk, majd a Grendel-művek címéhez borítót tervezni állókép formájában. Grendel Lajos a legismertebb (cseh)szlovákiai magyar író nemcsak kis hazánkban, hanem Magyarországon, sőt azon túl is. Az elsők között volt, aki felvetette, hogy a csehszlovákiai magyar irodalomnak igazából nincs létjogosultsága, egyetemes magyar irodalom létezik, nem hitt annak határon túli voltában, sőt szorgalmazta a kilépést ebből az elvárásból. A foglalkozás csúcspontjához közeledve olyan kérdéseket, emberi sorsokkal kapcsolatos témákat kellett megfogalmazniuk gimnazistáinknak, amelyek akár egy regény témái is lehetnének, olyanokat, amelyek jelenleg őket is foglalkoztatják, de nem csak őket érintik. A szavakon túl nonverbális eszközöket is segítségül hívtak, amikor a se Szlovákiában, se Magyarországon nem érzem magam magyarnak, el- és befogadottnak, vagy a szülői figyelem és szeretethiány, valamint a magány, a megcsalás és hűtlenség formái jelentek meg minielőadásaikban. Az utolsó percekben papír és toll helyett a mobiltelefonjukat használva regényrészieteket alkottak, majd olvastak fel elkápráztatva a két foglalkozásvezetőt. Lehet, hogy egy új Grendel Lajos rejtőzik közöttük? Író Erzsébet tanár Emlékezni jó, emlékezni kell Ünnepelni, együtt gondolkodni, együtt lenni felemelő őrzés. Ünnepelni jött össze a tardoskeddi Szemerónyi Károly Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola apraja-nagyja, hiszen 20 év telt el azóta, hogy iskolánk felvette Szemerényi Károly nevét. Lehet, sokak számára e név ismeretlen, de nekünk, tardoskeddieknek sokat jelent. Papi tevékenysége mellett nevéhez fűződik a tardoskeddi magyar nyelvű oktatás alapkövének letétele, a lányiskola építése. A megépült iskola a mai napig községünk éke. A magyar nyelvű nevelői munka bölcsője, hiszen óvodák működnek benne. Az iskola vezetősége és pedagógusai méltóképpen szerettek volna megemlékezni e jubileumról. Egyhetes programsorozatot szerveztünk tanulóinknak. Szemerényi Károly-folyosót avattunk, istentiszteleten vettünk részt, majd egykori diákjainkkal beszélgettünk. Vendégül láttuk Lantos Borbély Katalin énekesnőt, Tóth Feri gitárművészt és fotóst, Bara Mihály helyi lokálpatriótánk tardoskeddi sétára invitálta a felső tagozatos tanulókat, míg Csányi Mária vendégül látta diákjainkat a helyi tájházban. író-olvasó találkozót Benyovszky Mánya Ágnessel tartottunk, aki Pöstyénbe kalauzolt bennünket. A hét fontos állomása Pozsony volt, ahova diákjainkkal utaztunk, hogy lerójuk kegyeletünket Szemerényi Károly előtt. Sírját a Szent András temetőben találtuk. A programsorozatból nem hiányozhatott a helytörténeti vetélkedő, az alkotói munka, kiállítás. A hét folyamán vendégül láttuk a környékbeli oktató-nevelő intézmények vezetőit, képviselőit. A multiszenzorikus, fehér szoba átadása mellett szakmai napot is tartottunk, ahol az inklúzió és integráció volt a téma. Számos kérdés merült fel a tanácsadói csoport létrehozásával, az integrált tanuló gyakorlati oktatásával kapcsolatban. Ä pedagógusoknak lehetőségük volt megtapasztalni egy fejlesztő osztály működését, egyéni segédeszközök felhasználását. A hét méltó befejezése volt a Kuttyomfitty Társulat remek hangulatú előadása. Történelmi méretekben 20 év nem túl hosszú idő egy intézmény életében, számunkra mégis jelentős időszak, mert ide kötődik életünk egyegy darabkája. Változtak ugyan a szereplők: tanítók, tanulók, a módszerek, tantermek és még folytathatnám. De ami örök, az az elhivatottságunk, tanulóinkhoz való viszonyunk, magyarságunk. Bízom benne, hogy 20 év múlva ugyanilyen lendülettel és áhítattal tekintünk vissza névadónkra, iskolánk jövőjére. Dr. Tóth Szilvia Névadója előtt tisztelgett a tardoskeddi Szemerényi Károly Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola (Fotó: SZKAI) Tánc, ének, ritmusgyakorlatok és sok egyéb érdekes program várta Mosonmagyaróváron a szenei tanulókat (Fotó: SZMAAI) A zene a középpontban Az Erasmus+ pályázatnak köszönhetően a Szenczi Molnár Albert Alapiskola húsz tanulója részt vehetett egy kétnapos, eseménydús programon Mosonmagyarévárott október 11-12-én. A várva várt kirándulás zenei és fejlesztő, rendkívül színvonalas foglalkozásokkal kezdődött, melyeket mosonmagyaróvári testvériskolánk, a Piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda ének-zenét oktató pedagógusai, Keresztényné Barth Judit és Karácsonyné Molnár Andrea tartottak. A foglalkozások az iskolában mindkét nap délig zajlottak, délután terepmunkával folytatódtak az Óvári Várban. A foglalkozások alatt nemcsak a Kodály-módszerrel és annak korszerű használatával ismerkedhettek meg diákjaink, hanem énekeket, ritmusgyakorlatokat tanulhattak, és új, speciális hangszereket szólaltathattak meg. Tánccal és különféle mozgásgyakorlatokkal töltötték be a nagy teret. A kísérő pedagógusok, valamint az iskolai speciális pedagógus és pszichológus is rengeteg új, kreatív ötlettel térhetett haza. Ahogy minden Erasmus+ projektnek, e pályázatnak is fontos célja a szoros együttműködés, a kapcsolatok kialakítása az intézményeket látogató gyermekek között. Éppen ezért a foglalkozások a partneriskola húsz diákjának közreműködésével zajlottak. Egymástól tanulhattak, együtt játszhattak, s örömünkre a program végén címet is cseréltek egymással. A két nap alatt teret kapott a közös, felhőtlen szórakozás is: a program résztvevői kedd este a szállodában bowlingoztak, úsztak, szerdán pedig a helyi moziban megnézték az Énekelj! 2 című animációs filmet. A diákok rengeteg élménnyel, énekkel és a következő kérdéssel tértek haza: „Mikor lesz újból Erasmus+ kirándulás?” Tóth Katalin Hasznos információkat szereztek a selyések az oktatási intézményekről (Fotó: SJG) Egyetemi börzén jártunk Októberben ellátogathattunk a Gaudeamus szervezte egyetemi börzére Pozsonyba. Vonatunk kora reggel indult a komáromi állomásról, majd hosszú út és egy kis buszozás után délelőtt érkeztünk meg az Inchebához, mely otthont adott a rendezvénynek. Maga a börze igencsak grandiózus volt; a hatalmas terem egy része a nézőtérnek és a prezentációkra előkészített vászonnak adott helyet, ahol az egyetemek bemutatkozhattak. Az előadótérrel szemben sorakoztak a standjaik. Az itt eltöltött néhány óra alatt hasznos információkat szereztünk az oktatási intézményekről, melyek képviselői nem csak közeli országokból látogattak el ide. A standok közt találkozhattunk holland, francia és angol egyetemekkel is. Egyesek érdekes kísérletekkel vagy foglalkozásokkal fogadtak bennünket, egy kémiai témájú kiállítónál például vegyjeles „tetoválást” készíthettünk magunknak. Egy másik asztalnál kipróbálhattuk, milyen folyékony oxigénnel borított kukoricaropit enni. A pultok mögött állók is rendkívül segítőkészek voltak, egyetlen felmerülő kérdésünket sem hagyták megválaszolatlanul. Összességében pozitív érzésekkel tértem haza, jó volt eligazítást és bevezetőt találni a felsőoktatás intézményeinek világába. A sok szakot és irányt látva meg is nyugodtam kissé, hogy jóval több lehetőség áll rendelkezésemre, mint azt azelőtt gondoltam. Drozd Ádám, VII. N
