Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-01 / 227. szám
www.ujszo.coml 2022. október 1. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Idősek és nem idősek O któber van, s elkezdődik az idősek iránti tisztelet hónapja. De kik is az úgynevezett idősek? Valamely forrásban a 60 éven felülieket, máshol a 65 éven felülieket tartják idősnek, illetve valamiféle „közmegegyezés” (?) alapján a nyugdíjasok az idősek. S ha maradunk a 65 évet határkőnek tekintő meghatározásnál, akkor egy 2019-es adat szerint 703 millió idős ember él a világon, s 2050-re másfél milliárdra nőhet a számuk. Ezek a bizonyos korhatárból és munkaerőpiaci státuszból kiinduló meghatározások semmit sem árulnak el az időskor tartalmáról, magukról az idősekről vagy az „idősség”-ről, de tudom, hogy egy jelenség megragadásához mindig kell egy alapdefiníció. Csakhogy ennek is lehet társadalmi hatása, ahogyan az időseknek van is. S megfigyeléseim szerint nem éppen pozitív. A fejlett világot uraló iíjúságkultuszról és annak okairól már többször írtam. Leegyszerűsítve: dolgozzunk látástól mikulásig, hogy legyen miből fogyasztanunk látástói mikulásig. Aki ezt bírja, az fiatal, s addig fiatal, ameddig bírja. Ha a századik évében bekövetkező haláláig, akkor fiatalon halt meg. Aki ebből az ördögi körből valamilyen oknál fogva kiesik, az már nem hasznos tagja a társadalomnak. Elvétve a nem idős is kieshet, de az idősek nagy része biztosan kiesik, amikor nyugdíjba megy. Ráadásul meg is betegedhet. Vagyis nemcsak, hogy nem termel, s ezáltal általában véve kevesebbet is fogyaszt, azaz költ, hanem még pénzébe is kerül a társadalomnak, annak dolgozó részének, vagyis a nem időseknek. Ez nem az én véleményem, hanem egy létező ideológia, amely mélységes árkot tud ásni a nem idősek és az idősek csoportja közé. S aki nem gondolkodik, vagy eleve nem tudja elfogadni az időseket - ezzel kapcsolatban (is) kortól függetlenül mindenkinek ajánlom elolvasni Máté Gábor és Gordon Neufeld pszichiáterek „A család ereje” című könyvét az elhiszi ezt az alapjaitól káros, ember- és bolygóellenes ideológiát, és nemcsak hogy utálja az időseket, hanem ahol lehet, diszkriminálná is őket. Olvastam például egy felvetést arról, hogy ha a fiatalok 18 éves korukig nem szavazhatnak, nem kellene-e korlátozni az idősek szavazati jogát is. Persze a szerző hangsúlyozta, hogy ez csak az ő gondolata, semmi több. Én viszont azt mondom, hogy aki nyilvánosan oszt meg gondolatot, annak tudnia kell, hogy ha bedob egy kavicsot a vízbe, ott körök keletkezhetnek. Főleg ha az a víz már eleve befogadó az ilyen kavicsokra. Márpedig a hazai közeg befogadó. Emlékezzünk, a Covid-ellenes intézkedések miatt hányán szidták az időseket, mondván, miattuk kellenek a korlátozások (pedig számos nem idős is életét vesztette). A politikát illetően pedig él egy kép, az idős, begyöpösödött Meciar-választók - főleg nők - képe, ami sosem volt igaz, mert sokkal árnyaltabb volt, de leegyszerűsítő, s így tetszetős. Ennek máig tartó üzenete pedig az, hogy az öregek mindig a rosszat választják. Akkor talán inkább ne is válasszanak(?). Na, így is lehet árkot ásni idősek és nem idősek között. (Lubomír Kotrha) PRESIDENTE rGIORGIÄN MELONI ' FRATELLI' d’ITALIA Eduard Heger jajkiáltása SZILVÁSSY JÓZSEF D rámai hangvételű interjút adott a szlovák kormányfő a Financial Timesnak. Eduard Heger a neves gazdasági napilapban közölte: ha Brüsszel nem nyújt nagy összegű gyorssegélyt, akkor főleg az egekbe szökő energiaárak miatt rövidesen öszszeomlik Szlovákia gazdasága. A miniszterelnök 5,5 milliárd eurót remél az országunkat megillető uniós pénzek átcsoportosításából, másfelet pedig a nálunk megtermelt villanyáram külföldi eladásából származó nagy haszon visszaszolgáltatásából. Hazai szakértők meglepődtek a kormányfő kijelentésein, habár mértékadó hazai elemzők a jövő évi kilátásokat illetően valóban borúlátók. A legoptimistábbak minimális gazdasági növekedéssel, mások még ennyivel sem számolnak. Akadnak, akik a gazdasági hanyatlást, vagyis a recessziót sem zárják ki. A pozsonyi jegybank 2023-ra 18 és 22 százalék közötti inflációt jelez, ami alaposan megkopasztja a pénztárcánkat meg a bankszámlánkat. Ám országos gazdasági csődöt egyikük sem vár. A gyalogpolgárok mégis megdöbbentek a kormányfő válaszait ismertető hazai sajtóbeszámolókon. Főleg azért, mert idehaza az aktuális gazdasági helyzetünk kapcsán Heger a rá jellemző kincstári optimizmussal és mellébeszéléssel igyekezett eloszlatni aggodalmaikat, amelyek elsősorban sokasodó megélhetési gondjaikból adódnak. Ráadásul az esti tévéhíradókból és egyéb médiumokból naponta zúdulnak rájuk a cégek, az iskolák, a kórházak, az önkormányzatok egyre elviselhetetlenebb anyagi problémáiról tudósító hírek. Heger azonban idáig úgy viselkedett, mintha mindezt nem tudatosítaná. A pozsonyi közrádió Szombati dialógusok című politikai vitaműsorában magabiztosan jelentette ki, hogy kormánya képes „átvezetni az országot a gazdasági válságok háborgó tengerén”. A valóság merőben más. Leállította a termelés nagy részét a garamszentkereszti Slovalco, a kassai US Steel hatszáz alkalmazottat bocsátott el. Máshol is erre kényszerülnek. A vágsellyei Duslo felfüggesztette az agrárium számára égetően fontos műtrágyák és más termékek gyártását. Az ügyvezető igazgató keserűen állapította meg: Európában már csak két olyan országról tud, amely idáig egyetlen centtel sem segítette a nagy bajbajutott gyárakat és a vállalkozókat. Ez pedig Málta, ahol nincs ipar. A másik tétlenkedő meg Szlovákia, amelynek a kormánya csak ígérget. Nyilvánvalóan a jelenlegi kabinet megalakulása óta a bennünket sem kímélő világjárvány, idén pedig az elharapózó gazdasági válság miatt nincs könnyű helyzetben. Sehol a világon nincs, máshol viszont nem tétlenkednek. Hosszasan sorolhatnánk, akár csak a szomszédainknál milyen célirányos támogatásokkal segítenek a rászorulókon. Sajnos, nálunk a közügyek iránt jórészt még mindig érzéketlen testület csődközeli helyzetbe sodorhatja országunkat. Még az egészségügyben is. Az illetékesek hónapokon át tárgyalgattak az érintettekkel anyagi és egyéb követeléseikről, de egyezségre máig nem jutottak. Egy ideig azért sem, mert a pénzügyminiszter gonoszságból alaposan beszűkítette Vladimír Lengvarsky tárcavezető mozgásterét. így aztán mintegy kétezer szakorvos megelégelte a szócséplést, és beadta a felmondását. Ha decemberben valóban külföldre távoznak, akkor a legtöbb kórház, talán nem kevés rendelőintézet is, képtelen lesz a betegek ellátására. Heger most rémülten kérleli őket, maradjanak, ne tegyék túszukká a polgárokat. Végre béremelést kaphatnak, ám ők emellett munkahelyi körülményeik lényeges javítását, a kórházak jobb finanszírozását követelik. Nem szóbeli Ígéretekben, hanem az intézkedések ütemtervét is tartalmazó írásos dokumentumban. Eduard Heger végre tudatosíthatná: növeli, ki elfödi a bajt. Ha erre képtelen, akkor kormányával együtt értelmetlen jajkiáltások és parasztvakító ígérgetések helyett mielőbb távoznia kellene e felelősségteljes tisztségből. Olasz választás: elmaradt a méretes pofon az SVP számára TONI EBNER O laszország választott. A parlamenti választás kimenetele nem is lehetne világosabb. Az olaszok politikai paradigmaváltást szeretnének; azt akarják, hogy Giorgia Meloni legyen kormányon. Az Olasz Testvérek (Fratelli d’Italia) vezetőnője konzekvensen építette fel a 2012-ben Ignazio La Russával megalapított pártot. A 2013. évi parlamenti választáson a mozgalom csak 2%-ot ért el, és ez a 2019. évi európai parlamenti választásig 6,4%-ra nőtt. Most érkezett el számára az áttörés, mivel a nyáron megbuktatott Mario Draghi kormányzása alatt következetesen az ellenzékben szerepelt. Ügyesen tudta a politikai malmára hajtani az olaszoknak a nagy mértékű munkanélküliséggel, a gyengélkedő gazdasággal, a vásárlóerő csökkenésével és végül a gáz és az áram drágulásával kapcsolatos elégedetlenségét. Az olaszok leváltották az eddigi politikai spektrumot, és reményeikhez hűen választottak: „Giorgia mindent jobban fog csinálni!” Sokak számára valószínűleg irreleváns volt a Fratelli d’Italia politikai iránya, amelyik még mindig a Fiámmá Tricolorét, a régi posztfasiszta párt, az Olasz Szociális Mozgalom (Movimento Sociale Italiano) szimbólumát használja. Meloni hitelesen tudta kommunikálni, hogy a párt szakított a fasizmussal, és számára csak a polgárok jóléte fontos. Meloni megdolgozott ezért a szavahihetőségért. Róma egyik munkásnegyedében nőtt fel egyszerű körülmények között, egyedül neveli a 6 éves kislányát, és keményen megdolgozott a sikerért, mint ahogy a testvére, Arianna megállapította: „Amit elértünk, azt segítség nélkül és sok akadály leküzdésével értük el.” A jó beszédkészséggel rendelkező 45 éves római politikusnő megnyerte a választást. De a választás után most jön a kötelesség. Sikerülni fog neki a Matteo Salvini-féle Legával és a Silvio Berlusconi-féle Hajrá Olaszországgal (Forza Italia) kormányt alakítani? A szövetségi partnerek meggyengülve kerültek ki a választásból. Salvini székét fűrészelik északon a Lega őskövületei, akik inkább az anti-Róma-politikára akarnak koncentrálni - azért, hogy otthon megnyerjék a regionális választást. A Forza Italiánál már a bér- j lusconizmus végét rebesgetik, ami a ! politikai mozgalomból való kilépést jelenthetné. A kormányalakítás során viszont mindketten a fontos miniszteri pozíciókkal akarják kiegyenlí- f teni a választási vereség szégyenét. Emellett Meloninak Brüsszellel és más európai államokkal szemben is vigyáznia kell. Brüsszelt szidni és ezzel egyidejűleg milliárdos támoga- j tásokat kasszírozni, hát ez nem fog ; menni. Olaszország első miniszterelnöknője nehéz feladatok előtt áll, hogy az országot kormányozza és sikeresen kivezesse a tartós válságból. ! Meloninak még más tennivalói is vannak, például a dél-tiroli autonómia megnyirbálása, ahogyan azt az első dél-tiroli segélykiáltások el akarják hitetni. Eddig még egy jobboldali kormány sem nyirbálta meg Olaszországban az autonómiát. A Lega közismerten autonómiabarát, és Silvio Berlusconi sem ártott nekik a kormányzása évei alatt. Ezenfelül Meloni és miniszterei Európában folyamatos megfigyelés alatt állnak majd. A bajor miniszterelnök, Markus Söder már be is jelentette, hogy figyelni fog a dél-tiroliakra, hogy semmit ne vegyenek el tőlük. A Bolzano autonóm tartományban működő Dél-tiroli Néppárt (SVP) erős csapattal ismét jelen van a parlamentben. Habár veszített szavazatokat, de a választáson a némelyek által rettegett és mások által kívánt csattanós pofon elmaradt. 2 szenátor és 3 kamarai képviselő sikert jelent. Csak a Manfred Mayrt érintő, egy hajszállal elmaradt szenátusi mandátum jelent egy kis keserűséget. Körülbelül 400 szavazat hiányzott, ami Bozenben/Unterlandban/Überetschben biztosan meglett volna, ha az SVP választási kampánygépezete úgy működött volna, mint korábban. Egyedüli képviseleti igényt viszont továbbra sem támaszthat az SVP a parlamentben. A déli választási körzetben megválasztott Gigi Spagnolli (PD) már bejelentette: „a nem-SVP-választókat” akarja képviselni. Michaela Biancofiore (FI pártból megválasztva Roveretoban) és Alessandro Urzi (Fdl pártból megválasztva Vicenzában) részéről sem várható SVP-támogató akció. Kár, hogy az autonómiabarát Bozner Filippo Maturi (Lega) nem került be a kamarába; ellenkező esetben új rekord született volna Dél-Tirolban. A szerző az olaszországi dél-tiroli Dolomiten című lap főszerkesztője A Dolomitén és az Új Szó egyaránt a kisebbségi lapokat tömörítő Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Európai Szövetség (MIDAS) tagja.
