Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)

2022-10-19 / 242. szám

241 KULTÚRA 2022. október 19. | www.ujszo.com Költészettel párosított arcképek Verebes István felemelő emléket állít egykori pályatársainak -könyvbe foglalt hatvankét portrét SZABÓ G. LÁSZLÓ Hatvankét művészről, hatvan­két elhunyt kollégájáról mesél legfrissebb könyvében Vere­bes István. Lelkiismereti köte­lességének tartotta, hogy meg­emlékezzen róluk, halványuló alakjuknak erős kontúrt adjon. Faludy Györgyöt, Radnóti Sán­dort, Szentkuthy Miklóst, Kosztolá­nyi Dezsőt idézi a kötet első lapján. „Nem kell a múltból kiemelnem az emlékeket, mert minden itt van kéz­­nyújtásnyira” - adja tudtunkra. „Sen­ki nem kérdezett, mégis válaszolok: írnom kell a voltakról, akikről eddig nem írtam” - foglalja keretbe pár ol­dalas, rendhagyó portréit. Voltak - ez a címe a háromszáz oldalas könyvnek, amely a magyar színjátszás nagy egyéniségeinek állít felemelő emléket. Élettel teli, szelle­mes, nemegyszer groteszk humorral átitatott személyes írások ezek, ame­lyekben megelevenedik egy arc, egy hang, egy felejthetetlen kézmozdulat, s mintha csak pár méter választana el bennünket a megidézett művész­től, látjuk, halljuk, érzékeljük őt, és álmélkodunk egy-egy megnyilvánu­lásán. Ahány portré, annyi kiragadott idézet. Minden archoz, íráshoz pár sor költészet. Tandori Dezső, Pi­linszky János, Weöres Sándor, Sza­bó Lőrinc, Fodor Ákos, Károlyi Amy, Lackfi János, Ady Endre, Tóth Ár­pád, Juhász Gyula, Szabó Magda, Szilágyi Domokos és mások sorai. Jól megválasztva, a hozzá illő arccal párosítva. Elképesztő égi csapat. Örökké nyitva tartó mennyei galéria. Legen­dás színházigazgatók, rendezők, szí­nészek. Híres alkotók, jeles egyénisé-RÖVIDEN Játékfilm készült a taxisblokádról Budapest. Holnaptól játsszák a magyarországi mozik a Tősér Ádám rendezésében készült Blo­kád című filmet, amely az 1990-es taxisblokád idején játszódik, köz­ponti alakja pedig Antall József, a rendszerváltás utáni első, szaba­don választott miniszterelnök. A taxisblokád 1990. október 25-én robbant ki és bénította le négy napra Magyarországot. Az utcá­kon zajló társadalmi konfliktus közben Antall József kórházban volt, várta a szövettani vizsgálat eredményét, hogy megtudja, halá­los betegséggel áll-e szemben. A történet az 1956-os forradalomra is visszatekint. Míg tavaly az őszödi beszédet és az annak kiszivárogtatása után ki­alakult utcai zavargásokat dolgoz­ta fel az Elk*rtuk a kormánypárti narratívának megfelelően, idén ok­tóber 23-ra is jut egy, a közelmúlt történelmét feldolgozó játékfilm - emlékeztetett a hvg.hu. A Blokád forgatókönyvírója Köbli Norbert, a producer pedig Lajos Tamás, aki a Post Mortem című film produ­cere is volt, mely Magyarorszá­got képviselte az Oscar-versenyen. Emellett már tudni, hogy ezúttal ismét Lajos Tamás producer film-Verebes István VOJTAK gek. Szeretettek és körberajongottak. Távozásuk óta is emlegetettek. A leg­többjükkel súlyos betegség végzett. Alig vannak köztük páran, akiket el­került a gyilkos kór, és egyszerűen leélték az életüket. Ahány név, annyiféle tehetség, any­­nyifajta színészi pálya. Gyorsan fel­ívelő, hirtelen megszakadó, évtize­deken át ragyogó, néha-néha kialvó, majd újra felfénylő, a leggyakrabban drámával végződő. Verebes István nagy mesélő. Szi­porkázó humorral, eleven drámai­­sággal építi fel történeteit. A lélek legmélyéről hozza fel a gyöngyöt. Garasról azt írja: „Az általam ismert nagy színészek közül szinte egyedül ő volt olyan, akit soha semmikor nem lehetett megalkuvásra kényszeríte­ni, se legyőzni szereppel, pénzzel, hízelgéssel, díjakkal. Senkinek nem volt ajánlatos Garassal ujjat húzni, mert rövidre zárta a kört... és bárkit elküldött a k... anyjába.” A szabad­szájú, dévaj Pártos Érzsiről, aki min­den fiatal fiúval flörtölt, kacérkodott, „obszcénkodott”, a következő törté­netet hozta elő: „Egy nap a társalgó­ban hozzám fordult: - Tudom, hogy kétszáz évvel idősebb vagyok nálad, de egyszer próbálj ki a hálószobád­ban! Ügy kezdem majd, hogy egy kis franciás kalapban eltáncolom neked meztelenül Salome hétfátyoltáncát. Meglátod, remekül fogsz szórakoz­ni.” Belegondolva a helyzetbe, felme­rül bennem a kérdés: hétfátyoltánc, meztelenül? Örömében netán a bőré­ből bújt volna ki Pártos Erzsi? Kozák Andrásról a legnagyobb tisztelettel említi meg: „Nem emlékszem, hogy színészként bármilyen méltóságán aluli feladatot elvállalt volna. Ma­kulátlan jellem volt, a politika ber­kében nem mozgósította boldogulá­sának, rangjának, elismertségének nyomatékát... Színészete is maku­látlan volt minden fölöslegességtől.” Tahi Tóth Lászlóról találóan jegyzi meg: „Rejtélyes volt a magánéleté­ben. Sokkal kevesebbről árulkodott szóban, mint amennyiről képzetei, ítéletei voltak. Nem lehetett a színé­szek közötti szokványos, locsogva mérlegelések diskurzusaiba csábí­tani.” Végvári Tamásról, aki nagy színész volt, jobbnál jobb szerepeket játszott, csak az érvényesülés elen­gedhetetlen harcosságához nem volt tehetsége, megállapítja: „Látszatra szertelennek tűnt, de a mögött min­dig ott várt »ziccerre« egy adag szi­­kárság is. Úgy volt úriember, hogy annak semmiféle közhelyes jegyét nem viselte. Egyáltalán nem hordta fenn az orrát, de távol állt tőle a leg­enyhébb bizalmaskodás is.” Egyetlen mondatban is hajszálpontosan rajzol­ja meg szeretett Dajka Margitjának portréját: „Nem mórikálta magát, hanem a gondolatainak, érzéseinek, emlékeinek elektromossága mozdí­totta erre-arra a tekintetét, az orra melletti két ráncát, az ajkának hol keserű mosolyba, hol bohócszomo­rúságba forduló rajzolatát.” Törőcsik Mariról egy nappal a színésznő halála után írta meg visz­­szaemlékezését, amelyben őszin­tén feltárja: volt idő, amikor „ő sem volt különösképpen jóban velem. Azt hitte, én is kárörvendő voltam a Művész színházbeli fiaskójukat tekintve, vagy mint Major kedvenc színésznője, sérelmezhette meste­re iránti fenntartásaimat.” Aztán mégis megtörtént a nagy találkozás. Verebes Németh László Bodnárné­­ját rendezte Szolnokon, Törőcsik Marival a címszerepben. Később, a Nemzeti Színházban Hauptmann A bunda című darabjában dolgoztak együtt. „Törőcsik bűvköréből nekem sem lehetett lelkesültség nélkül sza­badulnom. Rendezői pályám zenit­jeként tartom számon, hogy dol­gozhattam vele. Túlzás nélkül kell számon tartanom, hogy kétszer is rendezhettem a világ egyik legna­gyobb színésznőjét.” Verebes István remek író. Remek megfigyelő is. Érzékeny ember érzé­keny írásai sorakoznak a könyvben. Felelős szerkesztő nélkül. így aztán sok helyesírási hibával, több tárgyi tévedéssel. Várhegyi Teréz vezeték­nevét egy helyütt Várhelyinek írja. Négy művész halálozási évszámát pontatlanul tünteti fel. Ez utóbbit egy beékelt lapon korrigálja. A többi ma­rad a botlás szintjén. Kár. Nagy kár. Pironkodik a kötet. A szerző a Vasárnap munkatársa Srí Lanka-i íróé lett a rangos brit irodalmi elismerés, a Booker-díj je, pont a Blokád képviseli az or­szágot a nemzetközi filmek kate­góriájában, annak ellenére, hogy a filmszakma véleménye még nem ismert, hiszen a Blokádot csak most mutatják be. (MTI, hvg.hu) El Greco-festmóny a Szépművészetiben Budapest. El Greco egy külön­leges, magyar vonatkozású re­mekművével, a Gonzaga Szent Alajos képmása című festmény­nyel gazdagodott a Szépművé­szeti Múzeum állandó kiállítása. A nagyközönség október 28-tól, az El Greco műveiből nyíló nagy­szabású kiállításon láthatja majd több mint félszáz, a krétai-spa­nyol mestertől származó alkotás társaságában. A Gonzaga Szent Alajost ábrázoló mellkép az első portrék közé tartozik, amelyeket El Greco Spanyolországba érke­zését követően festett. A festmény a 20. században több magánkollekcióban is megfor­dult, köztük a századforduló Ma­gyarországának talán legjelentő­sebb magángyűjteményével ren­delkező Nemes Marcellében is, aki sok más remekművel együtt az 1910-es évek elején vételre ajánlotta a magyar államnak és a főváros vezetésének. (MTI) Shehan Karunatilaka szatirikus regénye a Srí Lanka-i polgárháború idején játszódik, a bírálóbi­zottság túlvilági noirkánt jellemezte. A The Seven Moons of Maali Al­meida (Maali Almeida hét holdja) természetfeletti történet: egy fo­tósról szól, aki arra ébred egy nap, hogy meghalt, de van egy hete, hogy megkérje barátait, keressék meg a fotóit és leplezzék le a gyilkos pol­gárháború brutalitását. A díjat Kamilla, III. Károly brit uralkodó felesége adta át a hétfő esti ceremónián. A nagy presztízsű elismerést az Egyesült Királyságban megjelent, angol nyelvű szépirodalmi mű szer­zője kaphatja, és 50 ezer font pénz­jutalom jár mellé. A ceremónián a díjnyertes író elmondta, hogy 2009- ben, a polgárháború után, amikor heves viták dúltak arról, hány civil halt meg és kinek a hibájából, eldön­tötte, hogy „ír egy kísértethistóriát, amelyben a halottak szempontjait is be tudja mutatni.” A bírálóbizottság vezetője, Neil MacGregor a regény témaválasztá­sát, ügyességét, merészségét és vi­Shehan Karunatilakának ez a máso­dik regénye (Képarchívum) dámságát dicsérte. A művet túlvilá­gi noirnak nevezte, mely „az olva­sót az életen és a halálon keresztül száguldó hullámvasútra ülteti fel.” MacGregor hozzátette, hogy a szű­kített listára került hat alkotás mind­egyike az egyéni élet értelmét bon­colgatta. A díj átvételekor Karunatila­ka elmondta, reméli, tíz év múlva is nyomtatni fogják a könyvét egy olyan Srí Lankán, amelyik tanul a történeteiből, és a The Seven Moons a könyvesboltok fantasyrészlegén, sárkányos és egyszarvús regények között kap helyet, és senki sem fog­ja realista prózaként vagy politikai szatíraként olvasni. A szűkített listán szerepelt még az angol Alan Garner Treacle Wal­ker című regénye, az ír Claire Ke­egan mindössze 116 oldalas Small Things Like These című könyve, a zimbabwei NoViolet Bulawayo Glo­ry című könyve, az amerikai Perci­­val Everett The Trees című regénye, valamint a szintén amerikai, Puli­­tzer-díjas Elizabeth Strout szerelem­ről, magányról, veszteségről szóló Oh! William című könyve. Tavaly a dél-afrikai Damon Gal­­gut The Promise című regénye nyer­te el a Booker-díjat. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom