Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-15 / 239. szám
Gyurász Marianna tárcája a Szalonban 13. oldal IIZZZI... 2022. október 15., szombat, 16. évfolyam, 41. szám Észak-Korea robbanásveszélyes játéka Kim Dzsong Un eltökélten követi a célját: a nemzetközi közösségnek, még ha vonakodva is, de el kell fogadnia őt egy atomhatalom vezetőjeként (Fotó: tasr/ap) ^ szak-Korea idén több Emint 40 ballisztikus rakétát lőtt ki, és állítólag hetedik nukleáris kísérletére készül. Az ukrajnai háború, valamint az Egyesült Államok és Kína közötti, egyre kiélezettebb rivalizálás Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor ambícióit is növelheti, és megteremtheti a terepet az eszkaláció egy újabb, veszélyes ciklusához. Egy újabb geopolitikai válság körvonalazódik az ukrajnai háború, a Tajvan körüli feszültségek és az egyre éleződő amerikai-kínai rivalizálás hátterében. Eszak-Korea három évre felfüggesztette a nukleáris provokációt, most viszont titkosszolgálati információk szerint a hetedik nukleáris kísérletére készül - valószínűleg még a november 8-ai amerikai félidős választások előtt. Öt évvel ezelőtt, amikor Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor és Donald Trump akkori amerikai elnök nukleáris háborúval fenyegetőzőn, a világ már szembesült a „tűz és düh” kilátásával. Hamis béke következett: Kim a világ számos vezetőjével találkozott, hogy a nukleáris programja egyes elemeinek a befagyasztására vonatkozó homályos ígéretekért cserébe elérje az Észak-Koreára kivetett szankciók enyhítését. Miután 2019-es hanoi csúcstalálkozója Trumppal kudarccal zárult, Kim visszatért Phenjanba, és hamarosan országos zárlatot rendelt el, hogy így előzze meg a covid terjedését, bár az erőfeszítések hiábavalónak bizonyultak. Eközben azonban Eszak-Korea nukleáris fegyverkezése és rakétaprogramja továbbra is gyorsan haladt előre. 2018 elején, mikor megkezdte diplomáciai akcióit, Kim jelezte, hogy Eszak-Korea nukleáris képességeinek a bővítése a célja, és a jelek szerint állta a szavát. Kim arzenálja jelenleg mintegy 50 nukleáris fegyvert tartalmaz. Sőt, 2020-ban, nem sokkal azután, hogy egy új típusú, tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétát teszteltek, Kim egy hatalmas, új, nagy hatótávolságú rakétát mutatott be egy éjszakai katonai parádén, hogy ezzel is hangsúlyozza a rezsim félelmetes fegyverzetének potenciálját. A következő évben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség arról számolt be, hogy Eszak-Korea újraindította a plutóniumdúsítást. Nem sokkal ezután nagy hatótávolságú cirkálórakétákat és egy új, nukleáris töltetet hordozni képes hiperszonikus rakétát tesztelt. Észak-Korea idén eddig több miht 40 ballisztikus rakétát lőtt fel, folyamatosan megsértve az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatait. Az egyik kilövést Karnak Harris amerikai alelnök múlt havi japán és dél-koreai látogatására időzítették; egy rakéta átrepült Japán felett. A rezsim emellett folytatta a plutónium illegális újrafeldolgozását a Yongbyon atomkutató központban, műholdfelvételeken pedig kivehető a Punggye-ri nukleáris kísérleti telephelyén folyó építkezés, ami megerősíti az aggodalmakat, hogy a hetedik nukleáris kísérlet küszöbön állhat. Kim tehát eltökélt, hogy nukleáris arzenálját ellenségei megfélemlítésére használja. Ez a tény, valamint az ukrajnai háború következtében változó geopolitikai helyzet növeli annak valószínűségét, hogy Észak- Korea ismét a régió stabilitását és a globális biztonságot fenyegető komoly veszéllyé válik. Nem világos, hogy Kim vagy előw Kim tudja: ebben a pillanatban sem Hszi, sem Putyin nem engedheti meg magának, hogy érdemben a kezére csapjon. dei - apja, Kim Dzsong II és nagyapja, Kim ír Szén, a rezsim alapítója - komolyan gondolták-e valaha a nukleáris leszerelést. Az Egyesült Államok és más kormányok évtizedek óta változatos eszközökkel - nyomásgyakorlással, biztonsági garanciákkal, gazdasági ösztönzőkkel - próbálják rábírni Eszak-Koreát, hogy hagyjon fel a nukleáris arzenál bővítésével. Mindhiába. A világ vezetőinek hinniük kell Kimnek, amikor azt mondja, hogy Eszak-Korea nukleáris képessége az ország „megbízható pajzsa” és „nagy becsben tartott kardja”, és soha nem mondana le róla. A múlt hónapban Kim arról szónokolt, hogy rezsimje „soha nem adja fel” egyeden nukleáris fegyverét sem - az apropót pedig az adta, hogy épp egy új törvényt jelentett be, amely engedélyezi a nukleáris csapást, ha egy idegen hatalom megpróbálja őt eltávolítani a hatalomból. „Szó sem lehet leszerelésről, szó sem lehet tárgyalásról, és szó sem lehet alkudozásról kereskedelmi engedményekért cserébe” - mondta. Kim magatartása arra utal, hogy eltökélten követi a célját: a nemzetközi közösségnek, még ha vonakodva is, de el kell fogadnia őt egy atomhatalom vezetőjeként - hasonlóképpen, ahogy el kellett fogadnia Indiát és Pakisztánt is. A változás az, hogy felhagyott korábbi „valamit valamiért” stratégiájával, amikor hajlandónak mutatkozott a szankciók visszavonásáért cserébe kis lépésenként engedményeket tenni, korlátozásokat vállalni az atomprogramja terén. Mára oda jutottunk, hogy Eszak-Korea érdemben még csak nem is reagált a Biden-adminisztráció sürgetésére, hogy folytassák a tárgyalásokat a nukleáris leszerelésről. Ehelyett Kim azt követeli, hogy az Egyesült Államok vonja ki erőit Dél-Koreából, és távolítsa el a stratégiai eszközeit a térségből - ami nyilvánvalóan nem reális tárgyalási alap. Következő lépésként Eszak- Korea nagy valószínűséggel atomfegyver-csökkentési tárgyalásokat fog kezdeményezni az Egyesült Államokkal, ami számára azt jelentené, hogy végre atomhatalomként ismerték el, nem pedig zsiványállamként kezelik. Kim valószínűleg arra is törekszik majd, hogy maximálisan kiaknázza az USA és Oroszország, az USA és Kína közötti diplomáciai konfliktusokat. Kim rezsimje már régen magas fokon űzi a művészetet, hogy a nagyhatalmak közötti nézeteltéréseket a maga javára fordítsa. A hidegháború befejezése után azonban korlátozott lehetőségei voltak ezen a fronton, mivel Amerika általában véve kiegyensúlyozott viszonyt ápolt Eszak-Korea fő mentoraival - Kínával és Oroszországgal. Most az Egyesült Államok és Oroszország, valamint az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatok gyors lejtmenete megváltoztatta ezt a játékot. Hszi Csin-ping kínai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök stratégiai szövetsége biztosította, hogy egyikük sem csadakozna a Nyugathoz Kim megfegyelmezésében. Hszi és Putyin jelenleg a Nyugat ellenfeleinek udvarol, nem a féken tartásukban érdekelt. És miközben pártfogói az ENSZ Biztonsági Tanácsában blokkolnak minden Eszak-Korea elleni akciót, Kim akadálytalanul követheti nukleáris ambícióit. Elvben Kína és Oroszország is ellenzi Eszak-Korea nukleáris programját. A kínai vezetőket joggal riasztja a kilátás, hogy a határ közelében egy nukleáris kísérlet egyszer csak félremegy. De Kim pontosan tudja, hogy ebben a pillanatban sem Hszi, sem Putyin nem engedheti meg magának, hogy érdemben a kezére csapjon. Ténylegesen ugyanis Hszi és Putyin is abban érdekelt, hogy Kim elterelje az Egyesült Államok figyelmét Tajvanról, illetve Ukrajnáról, és az USA a forrásait is kénytelen legyen megosztani. Ezt szem előtt tartva, az észak-koreai rakétaindítások közelmúltbeli hulláma egy veszélyes eszkalációs ciklus kezdetét jelentheti, amely a „tűz és düh” retorikáját könnyen valósággá változtathatja. Daniel Russel A szerző az USA korábbi helyettes külügyi államtitkára, az Asia Society Policy Institute nemzetközi biztonságért és diplomájáértfelelős alelnöke ©Project Syndicate Esterházy János csallóközcsütörtöki emléktáblájának felavatására Tisztelt Ünneplő Közönség, Kedves Csütörtökiek! Tisztelettel köszöntőm Esterházy János csallóközcsütörtöki emléktáblája avatási ünnepségének résztvevőit, s mivel egy időben, hogy úgy mondjam, körülbelül negyedrészt szintén csallóközcsütörtöki polgár voltam, a táblaavatás alkalmából én is mélyen meghajlok gróf Esterházy, a nem mindennapi ember, az államférfi, a mártírpolitikus, az újságkiadó, egyszóval a közjóra született ember emléke előtt. Életem egy részében csütörtöki feleségemnek és családjának köszönhetően lakhattam tartósabban a községben, s azokra az évekre visszatekintve most kicsit úgy érzem magamat, mint aki régi, értékes sírok fölött lépkedett sokáig úgy, hogy nem tudott róla: töredelmesen bevallom, nem is sejtettem, hogy mikor a csallóközcsütörtöki utcákat jártam, Esterházy János nyomaiban lépkedtem, hogy a nagy előd anno Csallóközcsütörtökben is megfordult, s a csütörtöki régi iskola épületében 1938-ban előadást tartott. Nem szól róla írásos dokumentum, hogy itt milyen alkalomból és miről beszélt, de ismerve az 1938-as, több mint jelentős nemzetközi eseményeket, elképzelhetjük, hogy akkor egy felelős és nagy formátumú államférfi miről értekezett csütörtöki hívei előtt. Egy államférfi állam nélkül, mert ugyan Esterházy Csehszlovákia alkotmányának rendelkezéseit és törvényeit mindig következetesen betartotta, amikor Benes 1935-ben mint kassai parlamenti képviselőnek miniszteri széket kínált neki, ő az ismert Petőfi-vers szellemében válaszolt a hírhedt elnöknek: Haza csak ott van, hol jog is van, nem vállalhatok olyan országban miniszteri tisztséget, ahol egy népcsoportnak, nevezetesen a magyarnak nincs joga. De ez a kiállás távolról sem jelenti, hogy Esterházy lélekben ne vállalta volna Csehszlovákia területét, s benne főleg szülőföldjét, az egykori Felvidéket, azaz Szlovákiát hazájának, csakhogy az ő haza-fogalma sokkal tágabb volt Szlovákiánál, sőt Csehszlovákiánál is, és távolról sem volt azonos a terület éppen fennálló államrendjével. Az ő hazája Közép-Európa, sőt Európa volt. A születését tekintve anyja után lengyel, apja után magyar főnemes ha kellett, beszélt és gondolkodott szlovákul is, csehül is - azt mondhatnánk, benne testesült meg először a közép-európai ember fogalma. S még egy valami megkülönböztette a kicsinyes ideológiákban és pusztán önző nemzeti érdekekben gondolkodó, inkább Shakespeare államférgeihez, mintsem az igazi államférfiakhoz hasonlító benesektől és tisóktól: a mély keresztény hite. Sokan például még a jóakarói közül sem tudták megérteni, hogy annak idején miért nem menekült külföldre a letartóztatás elől, noha megtehette volna. Erre a talányra éppen a vallásos hite ad magyarázatot: krisztusi alkat volt. Nemcsak szóval, ideológiákkal, elméletekkel, hanem egész életével, egész egzisztenciájával harcolt az eszméiért. S amikor győzött fölötte a sötét középszer, nem menekült el a keresztje elől. Elképzelem hát, hogy 1938-ban, az akkor már forrongó, a nagy, tektonikus változásokat érző szlovák főváros közelében ilyen és hasonló, országos és nemzetközi jelentőségű, aktualitású problémákról, eszmékről beszélhetett Esterházy János a csallóközcsütörtöki közönségének. S most, nyolcvanhét év elteltével mi is ezeknek az eszméknek, ma is aktuális problémáknak a jegyében emlékezünk a község történetének nagy eseményére, gróf Esterházy János, a nem mindennapi ember, a nagy államférfi, a mártírpolitikus és az erkölcsfenomén egykori csütörtöki látogatására. Ma és mindig, ha elhaladunk emléktáblája előtt. r* Pozsony, 2022. október 8. Tőzsér Árpid ád Ml *1
