Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-14 / 238. szám
www.ujszo.coml 2022. október 14. KULTÚRA 9 A hangulatjavítás jegyében Jövő pénteken kezdődnek a 47. Pozsonyi Jazznapok két visszajáró világsztárral és pár titkos favorittal JUHÁSZ KATALIN Úgy tűnik, Közép-Európa legrégebbi jazzfesztiválja fizikailag és zeneileg is keresi a helyét. Idén valami filmstúdióban rendezik meg, amelyről sajnos semmit nem tudok mondani önöknek, de a szervezők szerint olyan komfortos lesz, mint az Incheba volt. A három húzónév közül kettő a tutira menést, egy pedig a jövő zenéjét képviseli. Nem kérek sokat, csak annyit, hogy jobb legyen az új helyszín, mint a tavalyi Refinery Gallery, ahol a hosszú, keskeny nézőtér miatt a tizedik sorban is távcső kellett, a leghátul ülők pedig kénytelenek voltak a kivetítőkre koncentrálni, melyeket telefonképernyő nagyságban láttak. Persze tavaly rendhagyóak voltak a körülmények, hétszáz főre maximalizálták a nézőszámot a járványügyi előírások miatt, így botorság lett volna kibérleni az Inchebát. Mostanra viszont olyannyira megugrottak az ottani árak, hogy a szervezők inkább a Nagyszombati úton (Trnavská cesta 39) található A4 Studio nevű helyet szemelték ki. A Pozsonyi Jazznapok (BJD) már ötödször költözik, ami 47 év alatt nem mondható soknak, de a helyszínváltozások jól tükrözik a főváros átalakításának szerencsétlen folyamatát. Sokan még mindig viszszasírjuk a hajdani PKO-t, a város legjobb koncerthelyszínét. De nézzük, milyen programra számíthatunk idén, a hangulatjavítás' érdekében összerakott programban. Pénteken (október 21.) érkezik az a Richard Bona, aki nem először koncertezik Pozsonyban, kísérő zenészként és fő attrakcióként is járt már fővárosunkban. Basszusgitáros, énekes, zeneszerző és zenebohóc. Bárkivel egy csapásra meg tudja szerettetni a műfajt. 1967-ben született Kamerunban, már négyévesen elkezdett zenélni. A világhírnévhez az út Párizson és New Yorkon át vezetett. Bona korunk fúziós jazz-zenéjének legnagyobb alakjaival játszott együtt. Tagja volt a The Zawinul Syndicate-nek, a Pat Metheny Yussef Dayes dobos, a fesztivál egyik titkos favoritja (Képarchívum) Marcus Miller, a világ egyik legjobb basszusgitárosa Groupnak, a Steps Aheadnek, illetve Bobby McFerrin, George Benson és Mike Stern zenekarának. New Yorkban letelepedve Harry Belafonte vette a szárnyai alá, ő biztatta arra, hogy szólópályára lépjen. 1999-től jöttek sorban az albumok, amelyeken fokozatosan kidomborodott saját stílusa is, az afrikai és dél-amerikai zene, illetve a jazz, a funk és a progresszív rock elemeivel tarkítva. Enekhangja sem sokban marad el hangszeres kvalitásaitól, zeneszerzői tehetségének hála pedig dalai hozzáértők és laikusok számára egyaránt élvezhetők. Richard Bona maga a muzsika. Folyamatosan kommunikál a közönséggel, ezért fellépései inkább interaktív találkozók, mintsem szabályos koncertek. A műfaj megújulásában bízó szakmabeliek évek óta figyelik a londoni történéseket. London, mint Európa legforgalmasabb olvasztótégelye, élénk központja lett az új jazztrendeknek. Ennek a generációnak üzenete van, olyan témakörökben, melyek mindig is a jazz lényegét jelentették: a békés egymás mellett élés, az elfogadás, a közösségi érzés motiválja őket. Miközben zeneileg a populárisabb műfajokból is sokat merítenek, igazi ősélményt adnak a zenehallgatónak. Ilyen vintage-mester Yussef Dayes dobos, aki a szombati nap headlinere. 2016- ban figyelt fel rá a szakma, amikor Kamaal Williams billentyűssel elkészítette a Black Focus című lemezt, fülbemászó groove-okkal, álomszerű szintiszőnyegeken sikló, elsöprő erejű dobtémákkal. Azóta megalakította saját zenekarát, a Youssef Dayes Experience-t. Pár kattintással utánuk lehet nézni a YouTube-on. Aki ezt megteszi, és kicsit is szereti a jazzt, nagy eséllyel ott fog csápolni a nézőtéren. Vasárnap a világ egyik legjobb basszusgitárosa érkezik Pozsonyba, immár sokadszor. Marcus Miller bemutatására az egész oldal is kevés lenne. Sokáig Miles Davis mellett nyomta, aztán saját zenekarának élén kísérőhangszerből szólóhangszerré nemesitette a basszusgitárt, melyen virtuóz módon, mégis szórakoztatóan játszik. Olyan sztárok lemezein működött közre, mint Mariah Carey, Paul Simon vagy Billy Idol. 2003-ban bukkant fel először fővárosunkban, 2008-ban a csilláron is lógtak a PKO-ban, amikor (Képarchívum) Stanley Clarke és Victor Wooten mellett jelent meg a színen, pont a Pozsonyi Jazznapokon. Ok hárman állnak ugyanis a képzeletbeli baszszusgitáros-dobogón, és akkoriban a három tenor mintájára turnéztak. Aztán még kétszer kápráztatta el a pozsonyi nagyérdeműt, legutóbb 2015-ben, amikor a város összes basszusgitárosa ott tátotta a száját a Babylon klubban. A 47. Pozsonyi Jazznapok már csütörtökön elkezdődnek egy ingyenes esttel a Zámocká utcai Castle Art House-ban, a fiatal tehetségek viadalával (Sofia Kmet & band, BFK, God & Eve, Hip-ZZ, Dzez a Hrúza). A győztes, immár hagyományosan megnyithatja a fesztivált a következő évben. Ezt a lehetőséget tavaly a Marek Szarvas Projekt vívta ki. Hazánk legnagyobb jazzünnepének további fellépői a cseh Vojta Dyk, aki hazánkban látható új formációja élén. Poppy Ajudha egy ünnepelt londoni énekesnő, ő a népzenét jazz-zel keverő hazai Bashavel zenekar, a francia jazz üdvöskéje, Cyrille Aiméerue, valamint a hazai, felturbózott AMC Trio, amelynek Peter Lipa is tagja. Nádas Péter, a legfontosabb kortárs írók egyike 80 éves lett Ma ünnepli 80. születésnapját Nádas Péter Kossuth- és József Attila-díjas író, a modern magyar irodalom egyik meghatározó alakja, akinek legjújabb regénye, a Rémtörténetek idén májusban látott napvilágot. Huszonöt éves korában, 1967-ben jelent meg első kötete, A Biblia, két évre rá a Kulcskeresőjáték című novelláskötet. 1972-ben befejezte az Egy családregény vége című művét, amely csak 1977-ben jelent meg. 1984 óta a Zala megyei Gombosszegre költözött, hogy zavartalanul írhasson, két évvel később jelent meg monumentális nagyregénye, az írói ábrázolásmódot megújító Emlékiratok könyve, amelyet a kritika a háború utáni magyar epika egyik legkiemelkedőbb alkotásaként értékelt. 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották, ugyanezen év áprilisában infarktust kapott, újraélesztették és megműtötték, a nemlét közelségének megtapasztalásából született Saját halál című kötete, amelyben a szövegek mellett saját fotográfiái láthatók a kertjében álló vadkörtefáról. Felépülése után tovább dolgozott Párhuzamos történetek című regényén, amely csaknem húszévnyi munka után 2005-ben jelent meg. A háromkötetes regény egy magyar és egy német család történetén keresztül a harmincas évek Magyarországától a berlini fal leomlásig kalauzolja az olvasót. A sokrétű mű Nádas művészetének minden jellemzőjét magában foglalja: az érzékenységet, az analizáló képességet, a szigorú logikát, a pontos és sokszor kíméletlen ember- és környezetrajzot, az érzékiséget, a leheletnyi iróniát. A műért 2012- ben Nádas német fordítójával, Christina Virághgal megkapta a Brücke Berlin-díjat és a Südwestrundfunk (SWR) német közszolgálati rádió irodalmi díját. 2016-ban jelent meg Az élet sója című „urbanisztikai regénye”, amely egyszerre történelmi esszé és városlegendárium. 2017-ben publikálta Világló részletek című monumentális, sokrétegű, súlyos családi és társadalmi kérdéseket érintő memoárját. Az idén megjelent Rémtörténetek saját bevallása szerint az eddigi legszemélyesebb müve, amelyben tulajdonképpen minden szereplő ő maga. Szeptember végén összművészeti programsorozattal tisztelgett munkássága és életműve előtt a főváros, a jelenleg zajló Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár pedig városi sétákkal és egy rendhagyó beszélgetéssel köszönti. Ugyancsak az évforduló alkalmából a Jelenkor Kiadó az író novelláiból készített, egyedi válogatáskötetet jelentetett meg Berlini szürke címmel, a Berlini Művészeti Akadémia pedig megnyitotta a Nádas Péter-archívumot, amely az író kéziratait, jegyzeteit, emlékiratait, fényképfelvételeit, levelezéseit mutatja be. Nádas Péter nemzetközi viszonylatban is jelentős művész, hosszú évek óta szerepel az irodalmi Nobel-díj várományosainak listáján. (juk) (Képarchívum)
