Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)

2022-09-08 / 208. szám

341 SZOMBATI VENDÉG 2022. szeptember 8. | www.ujszo.corr Megtalálta élete fontos kikötőit Lukács Sándor: „Amíg van jártányi ereje az embernek, és képes új dolgokat befogadni, azt kell kihasználni..." SZABÓ G. LÁSZLÓ Kikötő címmel a kilencedik verseskötete jelent meg nem­rég, a Party című fekete komé­diában titkos viszonyt folyta­tó egyetemi professzor, a most forgó Petőfi-filmben osztrák tábornok. A Kossuth-díjas Lukács Sándor 75 éves lett, és vígszínházi tagságának 50. évfordulóját ünnepli. Ő és a telefon a születésnapján. Ezt is versbe foglalhatná. Kedélye­sen meséli: reggeltől éjfélig tízper­cenként szólt a mobilja. Elő szóban és írásban rengetegen gratuláltak neki. Hogy bírta? A nap vége felé nem unta már? Füllentenék, ha azt mondanám, hogy ideges voltam, vagy nem esett jól. Sokan szeretnek, sokan gondoltak rám. Én az a típusú ember vagyok, aki igyekszik azonnal válaszolni az üzenetekre, így az a bizonyos napom teljes egészében ráment arra, hogy a jókívánságokat fogadtam. S a múló idővel milyen a viszo­nya? Bosszantja, vagy már ügyet sem vet rá? Őszintén megmondom: engem is piszkál a dolog. Hol kicsit, hol na­gyon. Amikor már depresszióba kez­denék esni, azonnal leintem magam, hogy nem kell itt a jövőre, az elkövet­kező tizenöt-húsz évre gondolni. Elég csak a holnapra. Arra kell készen áll­ni. Rövid határidőket kell szabni, és a legközelebbi feladatokat a lehe­tő legjobban megoldani. Amíg van jártányi ereje az embernek, az agya működik, és képes új dolgokat befo­gadni, azt kell kihasználni. Remélem, hogy ezt a színházi munkaadóim is követni fogják, és amíg jó erőben va­gyok, addig ellátnak szép feladatok­kal. Örülök, mert ezekben a napok­ban is forgatok. A nagy költségvetésű Most vagy soha! című Petőfi-filmben kaptam elég nagy szerepet. Lederer Ignácot játszom, Magyarország csá­szári-királyi főparancsnokságának vezetőjét. Minden idők eddigi legdrágább magyar produkciója lesz a film. Legalább jól megfizetik? Elegánsan kezelik a dolgot, annyit mondhatok. És hogy nagyon jók a kö­rülmények. Két tehetséges fiatalem­ber irányítása alatt dolgozom. Lóth Balázs a film rendezője, Dobos Ta­más az operatőre, aki nyugodt és tü­neményes ember. A képei, a színei, a variációi fantasztikusak. Bármit kér­dezek tőle munka közben, azonnal válaszol rá. Remek hangulatban dol­gozunk. Tegnap épp egy nagyon ne­hézjelenet volt soron. Negyvenfokos melegben, a Foton felépített hatalmas díszletben forgattunk. Háromszázöt­ven statiszta, lovak, szekerek... a ne­héz külső körülmények ellenére kivá­lóan sikerült a jelenet. Most találko­zott Petőfivel az általam megformált Lederer Ignác, Metternich kancellár jobbkeze. Színészileg mire ad lehetőséget a szerep? Van mit játszani, hiszen a tábornok kulcsfigurája az 1848. március 15-i eseményeknek. Érdemben minden­ben ő dönt. A tilalmaknak, fenyíté­seknek ő szab határt. Tőle függ, hogy lőnek-e, történnek-e halálesetek. Ez mind az ő felelőssége. Körül van véve osztrák tisztekkel, szeretné vér nél­kül megúszni az eseményeket. Nem szereti a ribilliót, Ezt hangoztatja is több jelenetben. Csendben, fű alatt szeretne intézkedni, hogy Európa ne tudja meg, milyen zavargások vannak Pesten. De hát nem sikerül neki ezt így megoldani. Úgy állhat a kamera előtt, mint egy 19. századi osztrák portréfestő megelevenedett alkotása. Spanyolországban készültek a jel­mezek, sőt még a katonai kitünteté­sek is. Minden korhű a filmben. Le­derer Ignác a pályája végén járó tá­bornok, aki teljes mértékben élvezi Bécs bizalmát. Rosszkor jön neki ez a március 15-i lázadás. Előtte való nap Bécsben is lázongtak a fiatalok, ez is nehezíti a dolgát. Rendkívül súlyos helyzetben kell helytállnia. Izgul, hogyan fog ezzel elszámolni Bécs­ben. Mi lesz, ha forradalomba csap át a lázadás. Egyetlen nap története a film, reggeltől estig vagyunk az ese­mények szemtanúi. Látjuk, ahogy a tábornok a fiatalokkal tárgyal, ahogy megbíz egy magyar titkos rendőrt, aki beépül a fiatalok közé, eljátsz­­sza, hogy közéjük tartozik, közben sorozatban adja le a jelentéseit. De minden hiába. Összejön a nagy mú­zeumkerti gyülekezet. Länderer ki­nyomatja a 12 pontot. Ha nem is üti meg a guta a tábornokot, rendkívüli módon megviselik az események. Jó a szerep. Meg lehet mutatni benne, hogy Lederer az erő helyzetében je­lenik meg először, ő mindenki fölött áll, neki nem parancsol senki, még a helytartó tanács sem, és látjuk, hogy mindennek ellenére hogyan kezd mégis meginogni. A film végére tel­jesen összetörik, mivel képtelen meg­oldani a helyzetet. A vígszínházi öt évtizede alatt a drámairodalom izgalmas szerepe­it ölthette magára, jeles rendezők­kel dolgozhatott klasszikus és kor­társ szerzők darabjaiban. Az év­számok tanúsága szerint azonban a Vígszínházzal öt évvel korábban kötött „házasságot”, mint a felesé­gével. Féltékenység szóba sem jött soha a részéről? Mariban az volt varázslatos már a kapcsolatunk elején, hogy akkor én már napi ötven-hatvan levelet kaptam, amelyben autogramot vagy fényképet kértek tőlem. A Magyar Televízió aranykorában lehettem fi­atal, vezető színész. Dúskáltam a feladatokban, a film- és a színpadi szerepekben. De Marinak is volt már akkor szakmai múltja. A filmgyár­ban dolgozott. Eleinte sminkesként, majd scriptesként, aki az operatőr mellett térképezi fel az egész pro­dukciót, pontosan lejegyezve min­den képi beállítást. Nagyon fontos tagja volt a stábnak. Első filmem­nek, a Böszörményi Géza-Gyarma­­thy Lívia rendezőpárossal forgatott Madárkáknak ő volt a scriptese. Há­zasságunk előtt két évvel ismertem meg őt, amikor még mindketten fog­laltak voltunk. Én még éltem a sza­bad, aranyifjú életemet. Aztán egy este összefutottunk a Fészek klub­ban. Jaj, mondtam, de rég láttalak, milyen csinos vagy, és meghívtam őt az akkor nagy sikerrel futó Harminc­éves vagyok című előadásunkra. El­jött, megnézte, utána elmentünk a Halászbástya étterembe vacsorázni, akkor már mindketten szabadok vol­tunk, és azóta is együtt vagyunk. A házasságkötésre 1976 karácsonyán került sor, délidőben. Előtte minden este játszottam. Karácsonykor vi­szont nem volt előadás, ezért kény­telenek voltunk Jézus születésnapjá­nak ünnepére tenni ezt az eseményt. De akkor már részben nála laktam. Mari soha nem volt féltékeny. Sem a Vígszínházra, sem a rajongóimra. Legalábbis nem éreztette velem. Sok más kiváló tulajdonsága mellett ezt is nagyra értékelem benne. Mert vall­juk be őszintén, a féltékenység elég rossz állapot. Nem akarom magamat dicsérni, de igyekeztem mindig úgy viselkedni, hogy ne is adjak neki al­kalmat a felesleges idegeskedésre. Nem volt megerőltető olykor ez a nagy igyekezet? Nem. Tényleg nem. Szépen, ter­mészetesen alakult a kapcsolatunk. Mindkettőnknek van humorérzéke, így a vitákat, amelyek a legjobb he­lyeken is előfordulnak, mindig neve­téssel zárjuk le. Könnyen túl tudunk lépni rajtuk. Ez nagyon fontos. Szerepei hosszú sorából most nem emelek ki egyet sem. Inkább egy dalt hívok elő a múltból. Leo Ferré Paname című sanzonját, amelynek magyar változatával többször feltűnt már a televízió népszerű kívánságműsorában. Hol érte utol ez a kiváló szerzemény? A sors ajándéka volt. A Mikes Lilla vezette, várbeli Korona cukrászdá­ban készültem az első önálló estem­re. Nagyon komoly irodalmi műsorok futottak ott Koronaestek címmel, a legkiválóbb művészek, Ruttkai Éva, Darvas Iván és mások fellépésével. Lilla engem is felkért, hogy szere­peljek nála. Először nemet mondtam. Atyaúristen! A Vígszínházban tele voltam szerepekkel, tévéztem, fil­meztem. Féltem, hogy nem is-tudok megtanulni egy több mint egyórás anyagot. De Lilla addig járt a nya­kamra, amíg be nem adtam a dere­kamat. Hősök és antihősök lett az es címe, és ott énekeltem először ezt £ dalt. Szentirmay Ákos ült a zongorá­nál, aki több versemet megzenésítet­te. Ezt a szerzeményt Reményi Gye­­nes István halászta elő, majd hosszas korrepetíció után előadtam. Soká­ig énekeltem. Nagyon örülök, hog) a Magyar Televízió megörökítette. Kilencedik verseskötetének a Ki­kötő címet adta, de az elmúlt ötver év azt is igazolja: a Vígszínház is egy kikötő az életében. Most meg­jelent verseinek a többsége a pandé mia idején született. Mindaz, am most történik a világban, sőt a köz­vetlen közelünkben, miképpen hai költői énjére? Nagyon nehéz naponta szembesül­ni a hírekkel, a gazdasági nehézsé­gekkel. Ez engem is mélyen megérint A háború a szomszédunkban zajlik Negyvenhetes születésű vagyok. Öt venhatot, ha nem is felnőtt fejjel, d< értelmes, gondolkodó gyerekként él tem meg, és bizony nem gondoltán volna, hogy majd ilyen közelről kel látnom háborús eseményeket. A köz mondás szerint az emberben a remén} hal meg utoljára. Tényleg abban bí zom, hogy minél előbb vége lesz en nek a szörnyűségnek. Csak belátjál az illetékesek, hogy a háború a vég felé vezet. Szeretném, ha az okosabb józanabb emberek ezt megakadályoz nák. Hogy miért adtam a friss köte temnek a Kikötő címet? Mert a kiköt« rendkívül izgalmas hely. Ott tenge van, rengetegféle ember megfordul hajók jönnek-mennek, személy- é: kereskedelmi forgalom van, s még a legcsendesebb napokon is történd valami. Nem beszélve arról, hogy í Kikötő című vers a legstabilabb köl temény a kötetben. De kötődik a cin Várkonyi Zoltánhoz, egykori víg színházi igazgatómhoz is. Nagyoi régi történet, amelyet most felidézek Korábban mentem be az esti előadás ra, a színésztársalgóban öt-hat kollégi vette őt körül, és láttam, hogy felsza badultan sztorizik. Odasomfordáltam belehallgattam... az álmát mesélte Egy holdbéli tájról beszélt, egy ottan állomásról vagy kikötőről, ahol űrié nyék és emberek találkoznak. Nagyoi szuggesztíven adta elő, fantasztiku képességgel. Teljesen lenyűgözött ; történettel. így született meg a vers és próbáltam felidézni az általa meg fogalmazott képeket. Nemrég jött meg Andalúziából ahová minden nyáron visszajár Most volt ott tizedszer... ... Vagy tizenegyedszer. Én sen tudom pontosan. Mi az, ami újra és újra vissza csalogatja? A mediterrán életérzés. Az ottani ak életvitele, életfelfogása. A sok nap fény, a tenger gyümölcsei. Nem le hét véletlen, hogy a mediterrán égő' alatt élnek a legtovább az emberek Szeretik az életet. Sok mosolyt Iától az ottani arcokon. Sziesztát tartanai délután. Éjjel kettőkor még babako csikkal sétálnak a kikötőben. Rendkí vül pezsdítő, kreatív élet, amit ott Iá tok. Tulajdonképpen feltöltődni járói hozzájuk. Nyaranta tíz-tizenkét na pót töítünk a feleségemmel Malagátc hatvan kilométerre, Marbellában. A: idén Gibraltárban is jártunk. Csodá latos hely. Tele vagyok élményekkel A szerző a Vasárnap munkatársa Még valami... Hogy mit tart a legfontosabbnak az életében? A hitet. A mély, megalapozott hitet, amely munka közben is segíti őt. Hívő családba született. Meggyőződéssel állítja: a színpadon is érzi azt a szellemi segítséget, amelyet fentről kap az ember. A két pápa című előadás rendezőjével, Vecsei H. Miklóssal

Next

/
Oldalképek
Tartalom