Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-29 / 225. szám
Nagyvilág UJSZO.COM/lTTA2Z ■ UTAZAS@UJSZO.COM Az elfeledett meglepetés, TORINO B izonyára sokunknak nem Torinó jut azonnal eszébe, amikor Olaszországra gondol. Vagy tovább megyek, a város nevét meghallva nem biztos, hogy egyáltalán azonnal beugrik valami jellegzetesség, talán a fiúknak gyorsabban bevillan a Fiat, a Juventus, míg másoknak a torinói lepel, de itt meg is állt a tudományunk. Pedig ide kell sorolnunk még a Lanciát, a Martinit, a gianduja mogyorókrémet, a Barolo vörösbort és a Lavazza kávét is. Valahol ezt az 'elfeledettséget' meg tudom érteni, hiszen az az olasz életérzés, a dolce vita, a tenger zaja, a finom étkek illata, ami miatt olyan sokan Olaszországba utaznak, valahogy északon nekem nem az igazi, nem olyan autentikus, mintha mondjuk Rómára vagy főleg Dél-Olaszországra, Szicíliára vagy Szardíniára gondolok. Emiatt az északi városokhoz, régiókhoz mindig kicsit fenntartással viszonyulok, így annál nagyobb és kellemesebb lesz a meglepetés, amikor elámulok azon, mennyire egyedi és szép ez a vidék is, csak másképp. Mert azért a dolce vitának, a lassú életformának vannak egészen nem praktikus mellékhatásai, így teljesen természetes, ha a déli káosz után például rácsodálkozunk arra, hogy a legtöbb olasz várossal ellentétben Torinóban működik a tömegközlekedés, tiszták és rendezettek az utcák, és még csodás látnivalók sora is vár ránk. Torinó a maga eleganciájával azonnal magával ragadja az ide látogatókat. Nézzük meg együtt, vajon miért is? TORINÓRÓL PÁR SZÓBAN Torinót a francia határhoz közel, az Északnyugat-Olaszországban elterülő Piemont régió központjában találjuk. Bár Róma, Milánó és Nápoly után Itália negyedik legnépesebb városa, ez szerencsére a város felépítésének köszönhetően egyáltalán nem érezhető. Sőt, a közel 850 ezer lakosú Torinó utcáit róva olyan érzésünk lehet, mintha egy nagyra nőtt kertvárosba csöppentünk volna. Azonnal szembetűnik a sok park és fasor, amik nagyon kellemes hangulatot kölcsönöznek a városnak. Torinó fekvését az Alpok és a folyók, különösen a Pó fo-Egy kis foccacia a Mollicából lyó határozza meg. Ez utóbbi kettéosztja a várost, sík és domboldali részre. A város története egészen az i. e. 3 századba nyúlik vissza, amikor ezen a területen telepedett le a taurin népcsoport, majd az 1. században a rómaiak Castro Taurinorum néven katonai tábort létesítettek in, és nekik köszönhető a város utcahálózatának kiépítése is. A város elnevezése és a jelképe egyaránt visszavezethető erre az időszakra, hiszen a 'kis bika' jelkép városszerte felelhető akár szökőkutak, kis szobrok vagy utcai díszítőelemek formájában. Az idő előrehaladtával Torinó többször is gazdát cserélt, ebből a Savoyai Hercegség időszaka volt az egyik legjelentősebb, hiszen a savoyai grófok uralkodása alatt számos, ma is fennálló barokk palota, kert épült, és még a város egyetemét is ők alapították meg 1404-ben. Majd Torinó oroszlánrészt vállalva az olasz egyesítésben, az egyesült olasz állam első fővárosa lett. 1861-ben itt választotta az olasz parlament II. Viktor Emánuelt Olaszország királyává. Igaz, hogy a piemonti város csak pár évig volt Itália fővárosa, viszont a hercegek és a királyok időszaka nem múlt el Utazás EXTRA nyomtalanul, hiszen Torinó még ma is hihetetlenül elegáns és rendezett város. A 19. századi iparosodás hatásaként a város lakossága nagyon rövid idő alatt megduplázódott, és rohamosan tovább nőtt. A Fiat, a Lancia megalapítása, a Világkiállítás csak úgy vonzotta a munkásokat, mígnem az 1980-as években megfordult a kocka, és a torinóiak jellemzően kiköltöztek a környező kis településekre, amik fokozatosan egybeépültek Torinóval. Ma már több mint másfél milliós lakosságú agglomerációról beszélhetünk. A bevezető után jöjjön egy kis ízelítő a látnivalókból és a további érdekességekből. Nézzük, mit tartogat számunkra ez az elegáns és kecses város, amely árkádos épületeivel és egyedi kávézóival sokszor Párizs hangulatát idézi meg. TORINÓ, A PALOTÁK VÁROSA A központi elhelyezkedésű paloták közül kettőt emelnék ki, a Palazzo Reálét és a Palazzo Madamát. A Flippo Juvarra építész által tervezett két jelentős barokk épület - a Palazzo Reale (királyi palota) és a Palazzo Madama Torinó történelmi központjának szívében, a Piazza Castello téren található. Mindkét palotát a méltóságteljes egyszerűség és a pompanélküliség jellemzi. A Palazzo Reale eredetileg a 16. században épült, de a 17. század végén Christine Marie francia hercegnő kérésére az építész átalakította. Az okkersárga palota végtelennek tűnik, egy téglalap három oldalán húzódik, elegánsan ívelt, de egyszerű homlokzattal. A palotát belépő ellenében tekinthetjük meg, viszont a kertjébe ingyenes a belépés, amit nem szabad kihagyni semmiképp sem. származik, a homlokzatot Juvarra 1718-ban egészítette ki. Napóleon például annyira megkedvelte a palotát, hogy torinói rezidenciájává tette meg. Az épület jellegzetessége, hogy hátsó része megmaradt középkori formájában, így már csak ezért is hihetetlenül szokatlan építmény. Juvarra homlokzata igazi barokk mestermű, de a belső tér talán még ennél is látványosabb: a monumentális és magasan emelkedő kettős lépcsőházat világszerte lemásolták. Napjainkban a Palazzo Madama a Museo Civico d'Arte Anticának ad otthont, ahol a középkor, a reneszánsz és a barokk korszak festményeinek gyűjteményét ismerhetjük meg. A TORINÓI MÚZEUMOK Nem vagyok nagy múzeumrajongó, viszont Torinóban egészen különleges múzeumok sora tárul elénk, amiket érdemes meglátogatnunk. Az első a város ikonikus tornyának számító MoleAntonellianában található. Ez az érdekes jelkép zsinagógának épült 1848-ban, ma viszont a Nemzeti Filmmúzeumnak (Museo Nazionale del Cinema) ad otthont. A Mole, ahogy a helyiek emlegetik, a maga 167,5 méterével a világ legmagasabb múzeumá- | nak számít. Mivel Torinót [ sokan az olasz film bölcsőjének tartják, nem csoda, hogy a filmmúzeum itt kapott helyet: az olasz filmgyártás felszerelései és emléktárgyai tekinthetők meg itt, a legkorábbi időszaktól napjainkig. Az igazi vonzerő azonban az épület tetején található kilátó, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a városra és a környező hegyekre. A második az Egyiptomi Múzeum (Museo Egizio), amely világszerte nagy tiszteletnek örvend az egyiptomi régiségek hatalmas gyűjteménye és tudományos kutatási eredményei miatt. A múzeumot 1824-ben hozták létre az akkori francia főkonzul Egyiptomban töltött ideje alatt összegyűjtött műtárgy gyűjteményéből. A Museo Egizio az elmúlt években jelentős felújításon esett át, és ma már interaktív bemutatók, 3D-s filmek keltik életre az ókori egyiptomi kultúra fénykorát. A múzeum központi eleme a Khasír: az i. e. 3500-ból származó fáraók sírépítőjének sírja. Mivel Torino az autógyár- [ tás fellegváraként tekintélyes autógyártási múlttal rendelkezik, a harmadik múzeum mi más lehetne, A szerencsét hozó bika jelkép (A szerző saját felvételei) 2022. SZEPTEMBER
