Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)

2022-09-22 / 219. szám

www.ujszo.coml 2022. szeptember 22. KÖZÉLET I 3 Bíróság: a Benes-dekrétumok alapján nem lehet földet elkobozni gatlant. Az ügy, az első jogerős dön­téssel, 2013-ban véget ért. Illetve véget ért volna, ugyanis 2014-ben az ügybe váratlanul be­avatkozott a szlovák Főügyészség, amely a már jogerős döntés ellen be­adott egy ún. rendkívüli felülvizs­gálati kérelmet és az esetet a Leg­felsőbb Bírósághoz utalta. Az erről szóló indítványt az a René Vanek fő­ügyészhelyettes írta alá, akinek ké­sőbb az Alena Zsuzsovával, a Kuci­­ak-gyilkosság egyik gyanúsítottjával való kommunikációja miatt kellett távoznia a tisztségéből. A Legfelsőbb Bíróság aztán a szlovák állam javára döntött. 2015- ben ugyanis kimondta, hogy mivel a földtulajdonos és a többi alperes felmenői minden kétséget kizáróan magyar nemzetiségűek, ezért a Be­­nes-dekrétumokra épülő 104/1945 számú rendelet miatt, amely a ma­eljáráshoz való joga, emiatt elma­rasztalta a szlovák államot. A stras­­bourgi bíróság szerint a Főügyész­ség közbelépése sértette meg Bosits ezen jogát, René Vanek főügyész­helyettes beavatkozása ugyanis egy újabb, jogfosztó döntéshez vezetett. A Főügyészség által alkalmazott ún. rendkívüli felülvizsgálati kérelem, amely a szlovák jogrendre jellem­ző sajátos és sokat kritizált intéz­mény, egy különleges eszközt ad a főügyész kezébe, amellyel akár po­litikailag is manipulálhat egy-egy ügyet. A bíróság ugyan nem foglal­hatott állást magának a vagyonel­kobzásnak a kérdésében, viszont elő­ször mondták ki nemzetközi szinten, hogy a Benes-dekrétumok alapján ma is kerül sor vagyonelkobzásokra Szlovákiában. Eközben már évek óta újra az első­fokú bíróságon, vagyis a bártfai tör­Bíróság határozata után egy közle­ményben azt írja, az első- és a má­sodfokú bíróság a döntéshozatalánál elismerte az ö jogi érvelésüket, mi­szerint Szlovákia köteles végrehaj­tani a strasbourgi döntést. „Ezt az adott esetben egyetlen módon tudja megtenni: ha a bíróság visszaállítja a jogsértés (vagyis a főügyészi be­avatkozás) előtti jogi állapotot, azaz meghozza ugyanazt a döntést, me­lyet már egyszer meghozott” - ír­ja az ügyvédnő. A közlemény sze­rint az Eperjesi Kerületi Bíróság a döntés indoklásában hangsúlyozta, Szlovákia Az emberi jogok és alap­vető szabadságok védelméről szóló egyezmény aláírásával és ratifiká­lásával vállalta, hogy magára néz­ve kötelezőnek tekinti a strasbourgi bíróság végleges ítéletét. Az első- és másodfokú törvényszék is kiemelte, hogy az állam köteles végrehajta­Már második, államot elmarasztaló bírósági ítélet született ugyanabban a földelkobzási ügyben (TASR-felvétel) CZlMER GÁBOR Másodszor is jogerős döntés született a szlovákiai bírósá­gokon arról, hogy az állam a Benes-dekrótumokra hivat­kozva nem végezheti be Bo­sits Miklós ingatlanjainak elkobzását. A több mint egy évtizede húzódó per újabb mórföldkőhöz érkezett. Bosits Miklós és társai ügyében, amelyről lapunk folyamatosan be­számolt, egy újabb fontos döntés született. Az Eperjesi Kerületi Bí­róság másodfokon újra úgy hatá­rozott, az Állami Erdőgazdaság (LESY Slovenskej republiky)'nem érvényesítheti a Benes-dekrétumok­­ra hivatkozva Bositsék észak-szlo­vákiai erdőinek elkobzását. Az álla­mi tulajdonban lévő vállalat ugyan­is már évek óta pereskedik, hogy a második világháború után kiadott, a magyarok és németek kollektív bű­nösségére építő elnöki dekrétumok alapján megszerezze Bositsék in­gatlanjait. Az idén augusztus végén született másodfokú bírósági döntés azonban újra Bositséknak adott iga­zat, ők gyakorolhatják az ingatlanok felett a tulajdonjogokat is. Csakhogy az államnak még mindig van jogi lehetősége, hogy a vagyonelkobzás bevégzésével próbálkozzon. Egy hosszú történet Ahhoz, hogy megértsük Bosits Miklós és társainak ügyét, egészen a második világháború utáni évekig kell visszamenni, amikor is Edvard Benes miniszterelnök olyan ren­deletekkel irányította az országot, amelyek alapján aztán megszületett „a Szlovák Nemzeti Tanácsnak a 104/1945 számú, a németek, a ma­gyarok és a szlovák nemzet árulói és ellenségei által birtokolt mező­­gazdasági tulajdonnak a konfiská­­lásáról és gyorsított szétosztásáról szóló határozata.” Bosits felmenői­nek ezen jogszabályok alapján a há­ború utáni években elkobozták volna az észak-szlovákiai Bártfa melletti birtokait. A konfiskációs folyamat azonban, egy eljárási hiba miatt, 1946-ban nem ment végbe, az ad­minisztratív lépések sorozata' egy ponton megakadt. Mindennek kö­vetkeztében a kilencvenes évek te­lekrendezése után 2000-ben Bosits apja tulajdonába vehette a több par­cellából álló ingatlanát. Az Állami Erdőgazdaság 2009- ben azonban valamiért úgy dön­tött, a vagyonelkobzásról szóló Be­­nes-dekrétumokra hivatkozva el akarja venni az azóta már Bosits Miklós tulajdonába került földet, az állami vállalat bírósági pert indí­tott. Csakhogy a Bártfai Járásbíró­ság, majd az Eperjesi Kerületi Bíró­ság is elutasította az erdőgazdaság, vagyis az állam keresetét, Bositsnak adott igazat, aki megtarthatta az in­gyarok, a németek és a szlovák nem­zet árulói és ellenségei által birtokolt földek elkobzásáról szól, a kérdéses ingatlant már 1946-ban konfiskál­­ni kellett volna. A Legfelsőbb Bí­róság egyben visszautalta az ügyet az elsőfokú törvényszékre, hogy ez alapján ismételjék meg az eljárást, és fosszák meg Bositsot a tulajdonától. A Legfelsőbb Bíróság eme dönté­sét az Alkotmánybíróság 2017-ben megerősítette. A földterület tulajdonosa azonban ekkor sem adta fel, és a strasbour­gi székhelyű Emberi Jogok Euró­pai Bíróságához (EJEB) fordult. Ez a testület pedig 2020. május 19-én kimondta, hogy a bírósági folyamat során sérült Bositsnak az igazságos vényszék előtt volt az ügy, hiszen ide utalta azt vissza a szlovák Legfel­sőbb Bíróság. A bártfai törvényszék aztán 2021-ben, megvárva a 2020-as strasbourgi döntést, újból elutasítot­ta az állam keresetét, vagyis megint Bositséknak adott igazat. Az állam azonban újra fellebbezést adott be, az ügy ismét az Eperjesi Kerületi Bíróság elé került. Ez utóbbi pedig most augusztus 23-án végül szintén úgy határozott, hogy a kérdéses in­gatlanok esetében Bositsék a jogos tulajdonosok. Ez immáron a máso­dikjogerős döntés az ügyben. Helyrehozni a jogsértést Keszegh Tünde, a Bositsékat kép­viselő ügyvéd az Eperjesi Kerületi ni a strasbourgi döntést, mégpedig olyan intézkedés meghozatalával, amellyel eltávolítja a jogsértés ne­gatív következményeit és visszaál­lítja Bositsék számára a jogsértés előtti állapotot. Keszegh lapunknak elmondta, a mostani, immáron második másod­fokú ítélet megerősítette Bositsék tulajdonjogát, akik ezt nagy öröm­mel fogadták. Arról is beszélt, ke­vesen vállalják ugyanis, hogy akár több mint tíz évig pereskednek az állammal egy ilyen ingatlanügyben. „Ugyanakkor az állam megenged­heti magának, hogy akár tizenhá­rom évig pereskedjen, mint ahogy az ebben az esetben is történt. A kis­emberek életében azonban ez na­gyon hosszú idő” - mutatott rá. „Egy jogállamban fontos, hogy a jogerős döntés végleges legyen” - emelte ki az ügyvédnő, és hozzátette, a mos­tani másodfokú döntést csak nagyon rendkívüli esetben lehet felülvizs­gálni. Fiala-Butora János emberi jogi szakértő, aki Bositsék ügyének a strasbourgi bíróságon való képvi­seletében jogi segítséget nyújtott, lapunknak elmondta, az erdővál­­lalatnak, vagyis az államnak ren­des jogorvoslati lehetősége már nincs, ilyen eszközzel nem támad­hatja meg a mostani döntést. „De rendkívüli jogorvoslati lehetőség­gel még élhet” - tette hozzá. Az ál­lami vállalat ugyanis a Legfelsőbb Bírósághoz fordulhat azzal, megint vizsgálja felül az alacsonyabb szintű törvényszékek döntését. Erre két hó­nap áll a rendelkezésükre. „Illetve a Főügyészségnek van még egy évig lehetősége arra, hogy különleges fe­lülvizsgálati kérelmet nyújtson be” - tette hozzá Fiala-Butora azzal, hogy ebben az esetben is a Legfel­sőbb Bíróság elé kerül az ügy. Ha az utóbbi testület az állam javára dönt, Bositsék a szlovák Alkotmánybíró­sághoz fordulhatnak. „Utána pedig a nemzetközi bíróságok következ­nek, mint például a strasbourgi tör­vényszék” - magyarázta a jogász. Hozzátette, ha a Legfelsőbb Bíró­ság Bositsék javára dönt, az állam ebben az ügyben már nem fordul­hat nemzetközi bíróságokhoz. „Egy ilyen esetben már megtámadhatat­­lanul Bositsék tulajdonába kerül­nének az ingatlanok” - mondta. A jogász arról is beszélt, ha a nem­zetközi törvényszékek elé kerülne az ügy és ott születne a szlovák ál­lamot elmarasztaló döntés, annak precedensértéke lenne a többi ha­sonló esetre is. Az állam ugyanis más magánszemélyek ingatlanjait is a Benes-dekrétumokra hivatkozva akarja elperelni. Erősködő állam A Bositsékat képviselő ügyvédnő arról is beszélt, az ügy tárgyát ké­pező 35 hektárnyi észak-szlovákiai, Bártfa környéki területen erdő talál­ható, amelynek a piaci értéke nehe­zen állapítható meg. Ezzel kapcso­latban Keszegh arra is rámutatott, Bositsék földjeiről ún. vázrajzot ké­szíttetett az állami erdővállalat. Ezt az egyébként nem olcsó lépést pedig jellemzően akkor teszik meg, ha va­lamilyen ingatlanfejlesztés készül. Az ügyvédnő azt is elmondta, egy másik hasonló esetben is képviseli a tulajdonos magánszemélyeket a bí­róságon. Ebben az esetben Rozsnyó környékén lévő erdőkről van szó, amelyek megszerzésére tavaly indí­tott pert az Állami Erdőgazdaság. „Az állami erdőgazdálkodási válla­lat nagyon keményen harcol ebben az esetben is” - jelentette ki Keszegh azzal, hogy ez az ügy 104 hektárnyi erdő tulajdonjogáról szól. Premier szeptember 23-án 19:00-kor az Új Szó Facebook-oldalán ÚJ SZÓ 1^1 STUDIO

Next

/
Oldalképek
Tartalom