Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-19 / 216. szám
vww.ujszo.com I 2022. szeptember 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Háború Vleg kell tanulnunk békésen együtt élni 3RAUNSTEINER CRISTÓF B ár lehet, hogy a háborúk az emberiség történelme során fontos evolúciós szerepet játszottak, :gy dolog biztos: a mai technológili vívmányokkal a háború evolúciós zsákutca. Az emberi történelem telis-tele /an háborúkkal. Az antropológu;ok között két domináló nézet van íz emberiség háborúval való kap;solatára: az egyik nézet szerint már öbb mint 200 000 évvel ezelőtt volak háborúnak nevezhető fegyveres confliktusok egyes, a gyéren lakott bolygón egymásra találó proto-törrsek között, a másik nézet szerint az ;lső igazi háborúkra 15 000-8 000 ívvel a jelen előtt került sor. Amiben mindkét nézetet valló csoport jgyeiért, az az, hogy a háborúk gyacorisága, a háborúban részt vevő /gyedek száma és maguk a háborúk nérete az elmúlt 15 000 évben jelentősen növekedett. Ez a földművelés megjelenéséhez és az ezáltal létrejövő rapid technológiafejlődésnez köthető. Az emberi kreativitás nem ismer latárokat, ha új eszközöket, módszereket kell kitalálni arra, hogy /gymást likvidálják. így váltogatták egymást világszerte a hosszabb békés és rövidebb íiáborús időszakok az emberiség sgyes csoportjai, törzsei, civilizációi, városai és államai között. Nem mintha a békés időszakokban nem lett volna technológiai fejlődés, de a háborúkat megelőző időszakokban, valamint a háborúk alatt mindig felgyorsult a technológiai fejlődés. Ha veszély fenyegetett egy külső, idegen csoporttól, vagy a vezetőség eldöntötte, hogy eljött az ideje egy külső csoportot megtámadni, anyagi javaikat kisajátítani, a csoport egyedeinek egy részét rabszolgául ejteni, mindig akadt elég emberi erőforrás, elég nyersanyag és elég pénz ahhoz, hogy új fegyvereket, technológiákat fejlesszenek ki. Ezt a játékot, bármenyire brutális volt is, az egész emberi faj túlélésére nézve nagy biztonsággal lehetett játszani a 20. század elejéig. Bármennyire traumatizáló következményei voltak is ezeknek a fegyveres konfliktusoknak, ezek befejezte után a katonai technológiák egy része mindig kiszivárgott a civil társadalomba, és általában kényelmesebbé tették életünket. Viszont az a fejlődés, amely az első, a második világháború, majd a hidegháború alatt történt, teljesen megváltoztatta az emberi evolúció játékát. Elértünk egy olyan technológiastádiumot, ahol olyan gépek, fegyverek és tudományos vívmányok állnak rendelkezésünkre, amelyekkel nemcsak az emberiség, hanem az élővilág jelentős részét is megsemmisíthetnénk rövid időn belül, és bevetésük eredményéül teljesen megváltozna környezetünk. Egy atomháború nukleáris télhez vezetne, aminek következtében több milliárd ember halna éhen. A radioaktív sugárzás pedig, ami ellepné Földünket, szinte lehetetlenné tenné az életet a felszínen. Az atomfegyvereken kívül vegyi és biológiai fegyverekből sincs hiány a világ arzenáljaiban. Ha tudni akarjuk, milyen mizériát okoz a vegyi fegyverek bevetése, elég megnézni, milyen pusztítást végzett az amerikaiak által bevetett Agent Orange a vietnámi háborúban: nemcsak a dzsungeleket irtotta ki ez az alattomos méreg, hanem annyira megmérgezte a környezetet is, hogy a térségben máig magas a születési hibákkal világra jövő gyerekek aránya. Egy biológiai fegyver bevetése pedig beláthatatlan következményekkel járna. De az is elég, ha konvencionális fegyverek eltalálnak egy atomerőmüvet, vagy egyikét a világszerte megtalálható víruskutató laboroknak, ahol a legmérgezőbb baktériumokat és vírusokat tárolják. Ráadásul ezek a létesítmények anynyira érzékenyek, hogy szimplán a társadalom összedőlése katasztrofális balesetekhez vezethet. A háború már csakis az emberiség kihalásához vezethet. Meg kell tanulnunk békésen együtt élni. Szükséges, hogy kialakítsunk egy alapjaiban egységes, globális emberi identitást. Ez közel sem jelenti azt, hogy fel kéne adni nemzeti, kulturális identitásunkat. Csak el kell fogadnunk, hogy nem az a non plus ultra, ami összeköt minket. Közös genetikánk, közös evolúciónk köt minket össze. De ha nem lesz globális összefogás a civil társadalomban, akkor hamarosan véget ér evolúciós játékunk. emberei szorgalmasan a referendumra... (Lubomlr Kotrha) A Smer edzenek i Nagyon kevés nő van a politikában Izlandon csaknem minden második parlamenti képviselő nő, térségünkben nagyjából minden hetedik, még Oroszországban is kiegyenlítettebb az arány. Liz Truss brit miniszterelnökké választása apropóján készített a Statista. com egy összeállítást, hogy milyen arányban vannak nők az európai parlamentek képviselői között. Az 1889-ben alapított Interparlamentáris Unió augusztusi adataiból kiderül, hogy Európában csaknem minden harmadik képviselő a nemzeti parlamentekben nő (31,3 százalék). Az Egyesült Királyság valamivel az európai átlag fölött van (34,6), legkiegyenlítettebb a nemek aránya az északi országokban, Izlandon'47,6 százalékban vannak a honanyák. Figyelemre méltó Spanyolország: a maga 43 százalékával kiemelkedik a mediterrán régió országai közül. Oroszországban 16,2% a nők aránya, ennél is rosszabb, és ezzel a kontinensen utolsó Magyarország 14,1%-os aránnyal: a 199 magyar képviselőből 28 nő. Az Európai Parlamentben sokkal jobb a magyar nemarány, kereken 40%, ami kicsivel az összuniós átlag fölött van. Szlovákiában egy picivel jobb a helyzet, 20 százalék körül mozog a nők aránya a politikában, a cseh hölgyek pedig még aktívabbak: a gyengébb nem képviselőinek aránya a parlamentben eléri a 22 százalékot. A vállalatok vezető pozícióiban is kevés nőt látunk: tízből mindössze egy európai társaság főnöke hölgy. (infostart, ú) Európa kifosztása MOLNÁR IVÁN ukrajnai konfliktus bebizonyította azt, amire a geopolitikai elemzők már régóta figyelmeztettek: Európa számára végzetes lehet, hogy gazdag ugyan, de rendkívül gyenge. Nem elég hatalmas vagyont felhalmozni, ezt meg is kell tudni védeni. Ellenkező esetben csak idő kérdése, hogy mindenünkből kiforgassanak minket. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén elmondott évértékelő beszédében többek között azzal büszkélkedett, hogy Európa az elmúlt hónapokban hatalmas előrelépést tett annak érdekében, hogy megszabaduljon az Oroszországgal szembeni energiafüggőségétől. Hogy ezúttal nem beszélt a levegőbe, azt a német Szövetségi Statisztikai Hivatal legfrissebb jelentése is alátámasztja. Európa legnagyobb gazdasága, Németország eszerint idén júliusban feleannyi árut importált Oroszországból, mint egy évvel korábban. A német statisztikusok azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy a felére zsugorodott orosz importért Németország 10 százalékkal nagyobb összeget fizetett, mint a tavaly júliusi duplaannyi áruért. Magyarul: a behozott áru mennyisége ugyan látványosan csökken, ezért azonban a németek egyre többet fizetnek, és hasonló a helyzet egész Európában. „Mindent megteszünk, hogy Putyin megfizessen mindazért; amit tesz, és hadikasszája lassan, de biztosan elapadjon” - árulta el Leyen a német Bild TV-nek adott interjújában. Nos, lehet, hogy mindent megtesznek ennek érdekében, amint azonban látjuk, ennek egyelőre nem sok foganatja van. Még szerencse, hogy a harcban nem vagyunk egyedül. Leyen szerint Európa ezúttal is számíthat az Egyesült Államok segítségére, mára így a „stratégiai szövetségesünktől” származó gázbehozatal minden eddigi rekordot megdöntött. Az európai csúcspolitikusok szerint szóra sem érdemes, hogy míg az amerikaiak otthon megawattóránként 30 eurós áron kereskednek a földgázzal, Európának ugyanezt több mint 200 eurós áron adják tovább. Mit szól mindehhez az Európai Bizottság elnöke? „Ukrajna támogatása nagy árat követel, de a szabadságunk, a nemzetközi béke rendje és a demokrácia megfizethetetlen” - mondta el Leyen a Reuters hírügynökségnek. Nos, fogalmazhatunk így is, de mondhatnánk akár azt is, hogy épp Európa történelmi kifosztásának lehetünk tanúi, és ez csak a kezdet. Ha így folytatódik, nem csupán gyengék, hanem mérhetetlenül szegények is leszünk, és miután teljesen kifosztottak minket, már senki sem törődik majd velünk, és hosszú évtizedeken át nyalogathatjuk a sebeinket. Szlovákia e tekintetben különösen sérülékeny, hiszen míg más uniós tagországokban a legkülönfélébb módon segítenek a magas energiaárak miatt bajba került családokon és cégeken, nálunk a kormány csupán a saját problémáival foglalkozik. A helyzet súlyosságát mi sem jelzi jobban, mint hogy Eduard Heger kormányfő a közösségi oldalán jelentette be: Szlovákia védőszentjéhez, a Hétfájdalmú Szüzanyához imádkozik, hogy vegye oltalmába Szlovákiát a „mostani nehéz időkben és megpróbáltatásokban”. Nos, ez valóban szép dolog, nem ártana azonban a kormányfő eszébe juttatni a „segíts magadon, Isten is megsegít” mondást, ő ugyanis nem azért kapja a havi több ezer eurós fizetését, hogy imádkozzon értünk, hanem hogy olyan döntéseket hozzon, amelyeknek köszönhetően a lehető legkisebb veszteségekkel élhetjük túl az előttünk álló valóban nehéz időszakot. FIGYELŐ ENSZ: senki sincs biztonságban Itt az idő, hogy az ígéretekből tettek legyenek, ugyanis senki sincs biztonságban a klímaváltozás okozta természeti katasztrófák elől - fogalmazott António Guterres ENSZ-főtitkár a Meteorológiai Világszervezet (WMO) éghajlatváltozást vizsgáló idei beszámolójában. „Az éghajlatváltozás hatásai a pusztítás eddig feltérképezetlen területei felé haladnak” - mondta az ENSZ-főtitkár a tanulmányhoz fűződőén kedden. A WMO rámutatott: hiába esett vissza a károsanyag-kibocsátás a koronavírus-járvány miatti lezárások idején, a globális felmelegedést előidéző kibocsátások azóta már a járvány előtti szinteket is meghaladták: az év első felében mért szén-dioxid-kibocsátás 1,2%-kal túllépte a 2019-es év ugyanezen időszakában mért szintet, és félő, hogy az évszázad végéig mintegy 2,8 fokkal növekedhet a bolygó átlaghőmérséklete. „Semmi természetes nincs a természeti katasztrófák jelenlegi mértékeiben” - mondta az ENSZ-főtitkár, utalva az Európát sújtó hőhullámokra és a „bődületes” pakisztáni árvizekre. Guterres a megújuló energia mellett az úgynevezett korai figyelmeztetőrendszerek bevezetésének fontosságát hangoztatta. Ezek érzékelők, eseményészlelési rendszerek és infokommunikációs hálózatok segítségével a várható természeti katasztrófákról jóval idő előtt jelzést adnak, hogy az érintett régió felkészülhessen a közelgő csapásra. Petteri Taalas WMO-főtitkár szerint a 2030-ra kitűzött, a károsanyag-kibocsátás csökkentését célzó célkitűzéseket a hétszeresére kellene növelni ahhoz, hogy megfeleljenek a párizsi egyezményben foglaltaknak. A 2015-ös dokumentumban az aláíró felek megegyeztek, hogy erőfeszítéseket tesznek a felmelegedés 1,5 fok alatt tartására, a kutatás azonban rámutatott, hogy „szörnyen rossz irányba haladunk”. (MTI)
