Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-03 / 204. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ 2022. SZEPTEMBER 3. RIPORT Elűzik a démonokat? Kisiklott a sorsuk. Lezuhantak a mélybe, s próbálnak feltápászkodni. Lassacskán legyőzni önmagukat, elűzni a démonokat. Vannak, akik újra és újra megpróbálják, de a csábításnak nem képesek ellenállni, rendre elbuknak, visszaesnek. A nagykeszi Reménység Házában többen is bizalmukba fogadtak, s őszintén vallottak tévelygéseikről, azokról a szörnyűségekről, amiket megéltek. Pali szülei elváltak. Akkor döbbent rá, hogy az, amiben felcseperedett, csak látszatrend volt Előző riportunkat, a Talpra állnak? címűt folytatva tanulságul ezt szeretnénk közre adni. S talán majd az idő múlásával emlékeztetve őket az ígéretükre... Pali: „Van miért és kiért talpra állnom” Mit keres itt? — szögezem neki a kérdést a huncut szemű, kedves mosolyú, szimpatikus fiatalembernek, minden bevezető nélkül. Nem lepődik meg, egyből rávágja, hogy „a boldogulásomat. Nem voltam boldog, pedig jó családból származom, jó nevelést kaptam. Ministráltam, mintagyerek voltam, mindenem megvolt - családom, autóm, spórolt pénzem. Sok mindent elveszítettem, a család meg a lakás megmaradt, most kezdem újra összeszedni magam.” A mintagyerek rossz vágányra sodródott, kisiklott az élete. Volt egy kapcsolata, ami tönkrement, s akkor indult neki a bulizásnak. „Keményen. Minden partidrogot kipróbáltam, de még aránylag normális keretek között. Aztán megismerkedtem a feleségemmel, s abbahagytam. Nagyon jó életem volt, sokat szórakoztunk, jó volt az életünk. Lakást vásároltam, menő munkahelyem volt, menő barátok, minden, ami lehet. Mégis jöttek a gondok...” A fiú szülei elváltak. Akkor döbbent rá, hogy az, amiben felcseperedett, csak látszatrend volt, s ezt felnőtt emberként is nehezen viselte. Apjának és anyjának nagyon rossz volt a kapcsolata a válás után, nem is tudott velük beszélni róla. Vagy ez csak ürügy, amit magában fogalmazott meg? „Túl sok volt a stressz, a munkahelyemen túlvállaltam magam, megvettem a lakást, de nehezen szántam rá magam, hogy kirepüljek otthonról. A lagzira készülve azon tanakodtunk, hogy lesz édesanyám és édesapám egy teremben, ráadásul sok minden egyéb összejött. Ügy éreztem, minden rám szakadt. Nem számíthattam édesanyámra, édesapámat meg nem hívtam, mert édesanyám ezt rossz néven vette volna. A munkában is mindent egyedül csináltam, nem akartam elveszíteni, s jött egy alkalom, bekínáltak, én meg mondtam magamnak, hogy ez milyen jó. Pervitin volt. Inni nem ittam, nem gépeztem. Egy év után vettem észre, hogy rászoktam a pervitinre. De nagyon jól tudtam titkolni. A feleségem nyolc évig nem vett észre semmit. Azt hitte, hogy depresszióm van, vagy a munkában adódtak problémák. Mindenkivel el tudtam hitetni, hogy valaki más a hibás, vagy épp nem jött ki egy üzlet úgy, ahogy szerettem volna, s anyagi gondok vannak, vagy családi probléma.” Paü keményen függő lett. Megmaradt ugyan a pervitinnél, de idővel kisebb vagyont költött rá. Bajba nem került miatta, nem árulta, végig dílertől vásárolta, s mindig kifizette a rendes árat. Rá is kérdezek, hogy ez mennyi, mert gőzöm sincs róla. „Mondjuk tíz euró egy adag, de én nagy mennyiségben vásároltam, hatvan-nyolcvan euró elment egy napra, rengeteg - látja be utólag. - Öt-tíz adagot használtam egy nap. A nyolc év alatt volt talán négy alkalom, hogy túladagoltam magam, s rosszul lettem, de ezt nem vették észre, azt hitték, hogy beteg vagyok. Tudtam titkolni, a lakásban soha nem tartottam drogot, figyeltem magamra. Éjjelente, ha lefeküdtem a feleségem mellé, nehezen tudtam aludni, s reggel, ha nem volt meg a szer, nem tudtam működni, nem tudtam elindulni. Volt olyan, hogy napi szinten jártam megvenni, a legnagyobb problémám az volt, ha nem éreztem, hogy a zsebemben vagy fogyóban van, s honnan szerzem meg és mikor. Volt, hogy csak egy vagy két adagot tudtam vásárolni.” A feleségének már mondogatták, w Egy év után vettem észre, hogy rászoktam apervitinre. De nagyon jól tudtam titkolni. A feleségem nyolc évig nem vett észre semmit. Azt hitte, hogy depressziós vagyok... hogy valami baj van, de nem akart hinni senkinek. Pali jó színész volt, tudta álcázni. Megesett, hogy az autóját megállították a rendőrök, s éppen csak el tudta dugni az anyagot. Voltak durva esetei az autóval, sokszor azt se tudta, hogy ért haza. Egyszer össze is törte az autót, szerencsére senki nem sérült meg. 2021 januárjában nagy pszichikai nyomás hatására, ő maga vallotta be a párjának, hogy függő. „Jó ideje tudtam, hogy ez így sokáig nem mehet, de két-három évig'is' tart, míg az ember azt hiszi, hogy tovább már nem mehet, de még mindig húzza, talál egy kiskaput. Aztán elfogyott a pénzem, jöttek a sorozatos rosszullétek, az egyik ilyen alkalommal már nem tudtam mit mondani, kijött belőlem az igazság. Meglepő, hogy mennyire nyugodt volt a feleségem arca, s mennyire megörült az őszinteségemnek. Biztos, hogy megijedt, de jobban el voltam foglalva magammal, minthogy ez megmaradjon. Azt hiszem, szerencsésen választottam párt, nagy kő esett le a szívemről, hogy így reagált. Már attól megkönynyebbültem, hogy kimondtam az igazat, ettől hiheteden önbizalmat éreztem, hogy meg tudom csinálni, van segítségem.” Otthon megbeszélték, hogy kezelésre kell mennie, édesapja elviszi Lekérre, de januárban még dúlt a pandémia, nem vették föl. Hazajövet meggyőzött mindenkit, hogy magától is menni fog. Húsvétig bírta. .Amikor megláttam a pénzt, mindjárt vettem szert, de rájöttek, s nem tudtam visszaesni. Ez csak megcsúszás volt, de egykét hónapra rá újra vásároltam, s nagyobb mértékben és még sokkal rosszabb dolgok történtek velem, mint előtte. A kislányom szeretete sem tudott visszatartani. A feleségem nagyon figyelt rá, hogy ő semmit ne lásson. Voltak veszekedések, valami biztosan benne maAdt, de akkor még pici volt. Amikor nagyon rossz passzban voltam, anyósoméknál vagy a sógoroméknál töltöttek egy-két hónapot. Most öt és fél éves, s úgy tudja, hogy azért vagyok el, mert itt dolgozom. Őszintén remélem, hogy ha majd elmondom neki, meg fogja érteni. Tényleg sokan vagyunk itt, a világutazótól kezdve az asztalosig mindenféle ember, családosok is, de olyan családja, mint nekem, szerető, megértő feleség és egy csodálatos kisgyerek, nem mindenkinek van. Emlékszem a feleségem mondatára, amit akkor mondott, amikor először látogatott itt meg, hogy »mindenki mondta, hagyjalak ott, mégsem tettem«. Ez egy rettentő nagy plusz, van miért és kiért talpra állnom.” Okos asszony - és tiszteletre méltó, mert ha valakit fölvállalunk, akkor is mellette kellene lennünk, amikor a legnagyobb szüksége van ránk. Ezt Palinak is jól az emlékezetébe kell vésnie, és visszaidézni, ha netalán újra kezd alóla kicsúszni a talaj. Tíz hónapnyi ittlét után - előtte egy hetet töltött Nyitraújlakon - ugyan állítja, hogy képes lesz talpra állni, ahányszor hazament mindig tisztán jött vissza, de jöhet egy pillanat, egy komoly kísértés, amely során erősnek kell maradnia. Nemcsak a pervitinnel szemben, hanem mindennel, ami függőséget vált ki. Imre: „Soha nem késő megváltozni!” Ahogy elnézem a többieket, ő a rangidős. Régen, 2006-ban érkezett először a Szőcs házaspárhoz, azóta folyton vissza-visszajár. Lakott már a szembeni félutas házban, most éppen szakácskodik, s itt él a központban. A mai ebédet is ő főzte, pedig nem ez a szakmája, hanem vízvezeték-szerelő. Húsz évig dolgozott a szakmájában, majd részben alkalmi munkákból élt. „Munkám mindig volt, húsz évet lenyomtam a komáromi hajógyárban, pénzem is volt, csak eszem nem” - most már belátja. Egy évvel azután, hogy beköltözött a Reménység Házba, nem volt szakács, őt dobták be a mély vízbe, mondja. Lassacskán beletanult, kilenc évig alkalmazott volt. Imre alkoholfúggő, többször volt kezelésen, 2004-ben kapott delíriumot. ,Az kegyetlen volt. Fehér egereket láttam, féltem magamtól, ordibáltam, akkor elvittek Nyitraújlakra. Ott voltam tizenkét hétig, de nem sikerült, csak a nyitrai állomásig voltam tiszta. Megint visszaestem, s egyre lejjebb süllyedtem. A családom - van két fiam - is elfordult tőlem, a testvéreim is. Próbáltak segíteni, de részben én nem engedtem. Aztán a bátyám segített, elvitt Lekérre, onnan jöttem ide, Nagykeszibe. Hálás vagyok neki, hogy mindvégig támogatott a kezelés során.” Ma sem tudja pontosan, mikor is kezdett el italozni. Imre legénykorában sportolt, futballozott. A családi indíttatás ugyan megvan, az édesapja is ivott, de soha nem volt erőszakos. „Kicsit szigorú volt, de soha nem vert meg. Én nevetős voltam, ha megittam, mosolyogtam. így is hívtak. Családi öszszejöveteleken, aztán munka után kóstoltam meg az alkoholt, vacsora után megittunk egy-két pohár bort. Aztán egyre többet. A hajógyárban a mi részlegünkön rengeteg pia lefolyt a garaton. Volt olyan, hogy a munkaidő végére berúgtam. A gyárban lefeküdtem az öltözőben, és kialudtam magam.” Az ivásra ráment a házassága, ’81- ben nősült, született két fia, ’86-ban elvált tőle a felesége. Amikor összekerültek, már italozott, de nem anynyira, mint később. „Nem mondhatnám, hogy nagyon rossz lett volna a házasságom; de nem is volt jó. De ilyenekre nem lehet ráfogni az alkoholizmust. Mindent meg lehet oldani. Válás után jártak hozzám a fiaim, hétvégén ott is aludtak nálam, a hajógyártól kapott lakást otthagytam nekik, de nem messze laktunk egymástól. A fiaim már kiskorukban is látták, hogy iszom, ahogy nőttek, többször is próbáltak lebeszélni róla, de ha az ember függő, mondhat bárki bármit. Szerették volna, ha leállók, meséltek ezt is, azt is, de nem tudtak letéríteni az utamról. Az egyik fiam rendben van, még csak nem is dohányzik, sajnos, a másik is függő lett, kábítószeres. Keményen. Szereden volt kezelésen. Vele 2012 óta nem tartjuk a kapcsolatot. A társkeresőn keresztül ismerkedtem meg a mostani párommal, s hozzá költöztem. Szeredre még jártunk a fiamhoz látogatóba, ő is a konyhán dolgozott egy darabig, egy évet lehúzott. Aztán hazajött, dolgozott, ő is elvált a kezelés után, a sógornőjénél lakott. Onnan is elment, s újra megindult lefelé. Egyszer-kétszer még találkoztunk, de aztán már nem is hívott, annyit tudok róla, hogy Komáromban lakik, dolgozik A gyerekeivel sem tartja a kapcsolatot, de én a volt feleségével igen, az unokáimat- mind a négyet ugyanúgy szeretem- el-elhozom egy-két napra, ha van szabadom. A volt feleségem húsz éve meghalt.” Imre a nagykeszi reszocializációs intézetben kigyógyult az alkoholizmusából, ebben nagy szerepe van annak, hogy 2009-ben megtért, és akkor lerakta a cigarettát is. Továbbra is vissza-visszatér Szőcsékhez, már nem kliensként, hanem alkalmazottként. Most negyedik hónapja ő a séf, azaz a szakács. „Szeretek itt lenni, ezt tartom az otthonomnak. Nyugalom vesz körül, úgy érzem, hogy egy közösségben vagyok, s hasznosnak érzem magam. Van egy garzonlakásom Gútán, de ott nem érzem magam ennyire otthon. Itt szoktam meg, tizenegy évet nyomtam itt le, hiányzik, amire itt leltem. Itt mind egyformák vagyunk Családi körben vagyok, folyton visszahúz a szívem...” Urbán Klára Imre: „A fiaim próbáltak lebeszélni róla, de ha az ember függő, mondhat bárki bármit" (Fotók: Somogyi Tibor)
