Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)

2022-09-16 / 214. szám

6 KULTÚRA 2022. szeptember 16. | www.ujszo.com Minőségben mindig a maximumot Gyárfás Dorka és Somos Ákos interjúkötete egy legendás osztály rendhagyó előadás-sorozatának állít emléket Az AlkalMáté Trupp, középen az osztályfőnökkel (Képarchívum) SZABÓ G. LÁSZLÓ Kell egy csapat. Sándor Pál filmjéből, A régi idők focijá­ból kelt szárnyra ez a szlog­en. Volt egy csapat, mond­hatnánk arról az osztályról, amely 2003-ban vógzett a Színház- ós Filmművószeti Egyetemen, majd AlkalMátó Trupp nóven tizennógy alka­lommal újra összeállt. Végzett már néhány legendás osz­­tály a Rákóczi úti intézményben. Het­­venháromban Kútvölgyi Erzsébet, Egri Márta, Szalay Edit, Kalocsay Miklós, Farády István és a többiek osztálya. Tíz évvel később Eszenyi Enikő, Kaszás Attila, Méhes Lász­ló és társaik. Kilencvenötben Anger Zsolt, Fekete Tibor, Hajdú Steve, Ka­marás Iván, Schell Judit, Marozsán Erika. Színészi diplomájuk átvétele óta nem álltak újra össze soha. Ket­­ten-hárman találkoznak ugyan kü­lönböző produkciókban, de azon a cí­men, hogy ismét együtt a régi osztály - nem. Sem az egykori tanáraiknak, sem nekik maguknak nem sikerült összeterelni az egykori csapatot, vizs­gaelőadásaikhoz hasonlóan létrehoz­niuk egy új produkciót. Egyetlen osztály fogott össze úgy, hogy megtartották, amit ígértek. Mégpedig azt, hogy évente tükröt állítanak maguk elé, amelyben min­denki megnézheti magát - a múló időben, kapcsolatai rendszerében, emberi valójában. Hogy milyen volt, és milyen lett. Hogy ki volt, és ki lett. Hogy mennyit változott. Hogy meny­nyit érett. És hogy mennyit ér a szín­padon kimondott szava. Mekkora an­nak a súlya. Máté Gábor 1999-ben indított osz­tályt Horvai Istvánnal. Tizennégy növendékük (öt lány és kilenc fiú) 2003-ban végzett, s csupán egy lett közülük pályaelhagyó. Tizenhármán folyamatosan űzik mesterségüket. Színházban, filmben, televízióban. Ki itt, ki ott, ki mindhárom helyen. Tehetségük megkérdőjelezhetetlen. 2004-től minden évben összeálltak egy nyári bemutató erejéig, 2007-től azonban tizennégy éven át a saját éle­tükből, örömeikből, kínjaikból, sze­relmeikről, szakításaikról szóltak az előadások. A darabok címében is az ő nevük szerepelt. így jött létre a Kovács Pat­rícia, a Mészáros Máté, a Szandtner Anna, a Máthé Zsolt, a Járó Zsuzsa, a Czukor Balázs, a Péter Kata, a Vajda Milán, a Száraz Dénes, a Gál Kristóf, a Fenyő Iván, a Dömötör András, a Mészáros Béla és a Jordán Adél című produkció. Páratlan vállalkozás volt ez a szak­mában. Igazi raritás. Várva várt ese­mény a színházi életben. Minden al­kalommal óriási színpadi robbanás a nyárban. Az AlkalMáté Trupp különleges sorozata - és ezt túlzás nélkül állít­hatjuk - színháztörténeti esemény­nyé nőtte ki magát. Kultikus rangot nyert. A közös alkotásra minden résztvevő valahogy úgy tekintett, mint életük folyamatos terápiájá­ra. Hogy ki lesz a következő előa­dás főszereplője, kinek a történetei, traumái, kalandjai kerülnek színre, azt minden alkalommal sorsolással döntötték el. Kalapból húzták ki az illető nevét. A többiek pedig - közös emlékeik alapján - megírták, ösz­­szeállították a „műsort”. Olyan volt minden előadás, mint egy izgalmas kibeszélő show, amelyben mellékes­sé váltak a titkok, a tabuk, az addig nem tisztázott egyéni problémák. A sorozat tavaly nyáron ért véget. A társulat dallal búcsúzott egymástól és a közönségtől. Televíziós felvétel nem készült az előadásokról. Nagy kár. DVD-soro­­zatra sem számíthatunk. Ezt is so­kan sajnálják. Az AlkalMáté Trupp produkcióihoz hasonlót ugyanis ed­dig sosem láthattunk. Minőségben a maximumot hozták. Szerencsésnek mondhatja magát, aki mind a tizen­négy előadáson ott lehetett, és percről percre élvezhette ezt a pompás, felka­varó, őszinte, gazdag élményanyagra épülő játékszériát. Erről a csapatról, erről a kivételes osztályról, ezekről a negyvenesek­ről, az ő előadásaikról írt könyvet AlkalMáté Trupp - Élveboncolás közönséggel címmel Gyárfás Dorka és Somos Ákos. Mindketten újság­írók, mindketten remek kérdezők, és mindketten a színház felől érkeztek. Tizenöt interjú (a csapat összes tag­jával, még azzal a kettővel is, akik aztán nem vállalták a színpadi élve­boncolást), az első az osztályvezető tanárral, majd sorra, egymás után a mára kiforrott művészekkel, a végén, egyfajta bonuszként pedig a háttér­csapat három tagjával. A katarzist ki­váltó társaság két tagja, az érsekújvá­ri Száraz Dénes és a Jake Gyllenhaal mellett is helyt álló „bőrnyakú”, Fe­nyő Iván ebben a könyvben beszél először arról, hogy miért nem vett részt ebben a „lemeztelenítő játék­ban”, és hogyan emlékeznek azokra a társaikra, akik ezt minden pardon nélkül bevállalták. „Valószínűleg ez a sorozat az al­kotópályám egyik csúcsa, ha nem a csúcsa - állítja Máté Gábor. - De ér­zelmileg is sokat jelentett: jólesett va­lamiben részt venni, ami láthatóan so­kat adott az embereknek. Jó volt éven­te együtt dolgozni azokkal, akiktől végül messze sodort minket az élet... Tehát megvannak a szakmai örömeim a dologban. És azt remélem, ez a soro­zat egyfajta lenyomata is annak, hogy valamit talán jelentettem a tanári pá­lyán. Valamiféle visszaigazolás. Cáfo­lata a sok rágalomnak, amit az SzFE lerombolása kapcsán ránk szórtak.” Igazolás, de még inkább egy szív­melengető tanúvallomás volt az is, amikor 2020. augusztus 5-én Má­té Gábor „őrködött” az egyetemei^ amelyet elfoglalva tartottak a hallga­tók, így tiltakozva a kormány dönté­se, a teljes átalakítás és az egyetemi autonómiára fittyet hányó új vezetés ellen. Egykori és jelenlegi tanítványai este tíz után közösen énekelték: „El­múlik sok, szép kis jelen.” Értékes emlékkönyv e csaknem háromszáz oldalas kötet. Jó, hogy megszületett. Megőriz tizennégy szépséges estet. A szerző a Vasárnap munkatársa RÖVIDEN Budapesten lép fel Anna Netrebko Budapest. A világhírű orosz szoprán, Anna Netrebko áriaes­tet ad a budapesti Operaházban, ahol Debussy, Dvorák, Rachmaninov, Rimszkij-Kor­­szakov és Richard Strauss dalai mellett többek közt Csajkovsz­kij, Leoncavallo és Offenbach operából is ad elő részleteket. A szeptember 25-én, 19:30-kor kezdődő zongorás esten az el­ismert művészt Pavel Nebol­­sin kíséri, mellettük a műsorban Elena Maximova mezzoszop­rán és Kurt Mitterfellner hege­dűművész lép fel. Idén tavasszal a nagy nyu­gat-európai operaházak sorra ki­tiltották színpadaikról Netreb­­kót, aki sokáig nem határolódott el a Putyin-rezsim inváziójától. Csak március vége felé ítélte el közleményben a háborút, hang­súlyozva, hogy soha nem kapott anyagi támogatást az orosz kor­mánytól, és Ausztriában él, ott is adózik. (MTI, juk) Meghalt Irene Papas görög színésznő (Képarchívum) Szerdán 96 éves korában el­hunyt Irene Papas görög szí­­nósznő, akit a Zorba, a görög című 1964-es filmben ismert meg a világ, Anthony Quinn oldalán, de kósőbb eljátszotta Atigonát is. Halálhírát a görög kulturális minisztárium jelen­tette be. Az idős színésznő egészsége az utóbbi időben törékeny volt, de a közleményből nem derül ki, hogy mi okozta a halálát. „Irene Papas a gö­rög szépséget testesítette meg a ké­pernyőn és a színpadon” - írta mél­tatásában Lina Mendoni kulturális miniszter. Irene Papas Athénban végezte ta­nulmányait, majd 1948-ban lépett először színpadra. Az ötvenes évek­től szerepelt filmekben. Hat évtizedes pályafutása alatt mintegy nyolcvan produkcióban szerepelt, olyan neves partnerei voltak a filmvásznon, mint Richard Burton, Kirk Douglas, James Cagney és Jon Voigt. Olaszországban is rendkívül népszerű lett, filmeket és tévésorozatokat is forgatott ott. Az 1968-ban bemutatott, a magyar tévé­ben is nagy sikerrel vetített Odüsz­­szeia című sorozatban ő játszotta Pé­nelopét. Eközben szülőhazáját és -kultúrá­ját sem feledte el. Olyan antik görög darabok filmes adaptációiban ját­szott címszerepet, mint az 1961-es Antigoné, az 1962-es Élektra, vagy az 1977-es Iphigénia, ahol Klütaim­­nésztrát alakította. Később egyébként jó hasznát vette olasz és amerikai kapcsolatainak: 1967-ben Olaszor­szágba, majd az Amerikai Egyesült Államokba kényszerült emigrálni baloldali politikai nézeteinek han­goztatása miatt, a Görögországban akkoriban hatalmon lévő szélsőjobb­­oldali párt ugyanis megpróbálta őt szakmailag és egzisztenciálisan is el­lehetetleníteni. Alakításait számos jelentős díj­jal ismerték el, 1961-ben elnyerte a legjobb színésznő trófeáját a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, 2009- ben pedig Arany Oroszlán-életműdí­jat kapott a Velencei Filmfesztiválon. Utolsó filmszerepét az Utazás Bom­­baybe című portugál-francia-olasz filmdrámába játszotta 2003-ban. Kétszer ment férjhez, mindvégig Irene Papas (1926-2022) első férje családnevét tartotta meg, de élete legnagyobb szerelmének Marion Brandót tartotta, akivel 24 évesen találkozott Olaszországban, és végig titokban tartották viszonyu­kat. Irene Papas csak a színész halála után fedte fel a történetet a nyilvá­nosság előtt. „Szerettük egymást és ebben a mozinak nem volt szerepe. Nem játszottunk együtt soha egyet­len filmben sem. Ő volt életem nagy szenvedélye, a legjobban őt szeret­tem és becsültem” - árulta el 2004- ben a Corriere della Sera olasz lap­nak adott interjújában, világra szóló szenzációt keltve. (MTI, juk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom