Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-03 / 204. szám
www.ujszo.coml 2022. szeptember 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Merre a kiút? ha Matovic hétfőig lemondana, visszaállhatna a négypárti koalíció SZILVÁSSY JÓZSEF erdáig úgy tünhetett, hogy a szlovák i W koalíciós politiku-MLA sok végre kivajúdnak valamiféle reményt keltő megoldást a válságra. Nem sikerült. Talán a jövő héten. Kétségtelen, hogy ez a kabinet és a kezdetben kényelmes parlamenti többséggel rendelkező politikai szövetség elejétől fogva kemény kihívásokkal szembesült. Főleg az országunkat is sújtó világjárvány, aztán a ránk zúdult infláció és egyik következménye, a vágtató élelmiszer- és energiaárak nehéz feladatok elé állították a kormány jórészt tapasztalatlan tagjait. Ám még ezekkel a nyilvánvaló tényekkel sem lehet mentegetni az érintettek gyakori tétlenségét, dilettáns lépéseit és főleg a szűnni nem akaró viszálykodásait, amelyek végső soron a lakosság többségének amúgy sem könynyű életét keserítették meg. Emiatt a kormány, különösen Igor Matovic megítélése egyre mélyebbre süllyed. Ennek a szomorújátéknak három főszereplője van. A legfőbb méregkeverő egyértelműen a jelenlegi pénzügyminiszter, akinek a baklövéseit, bosszúálló természetéből adódó övön aluli ütéseit felsorolni is hosszadalmas lenne. Különösen a Richard Sulikkal zajló, szinte már undorító csörtéi rontják az amúgy is feszült hazai társadalmi légkört. Nem makulátlan vetélytársa, a tegnapelőtt lemondott gazdasági miniszter sem. Nemrég a legerősebb kormánypárt elnökét ostorozta azért, mert az úgynevezett inflációellenes csomagot az újnáci képviselők támogatásával hajszolta végig gyorsított eljárásban a törvényhozásban. Ugyanakkor csaknem két évtizede Sulik egy ideig eltitkolt helyszínen egyezkedett Marian Kotlebával, legutóbb pedig a munkahelyén Robert Ficóval tárgyalt. Csak ők tudják, miről. Súlyos felelősség terheli az elmérgesedő koalíciós válságért Eduard Hegert. Hónapokon keresztül igyekezett eltussolni a két tárcavezető viszálykodását. Igaz, Matovic pártelnökként a főnöke, ami megnehezíti a kormányfő dolgát, de még így is túlságosan elnéző volt vele szemben. Még a lemondását is kilátásba helyezhette volna, ha nem hagyják abba a kakaskodást. Ehhez sem volt kurázsija. A nyár elején az SaS ultimátumot szegezett neki is. Ha augusztus végéig a politikai csatározásokat gerjesztő pénzügyminiszter nem távozik a kormányból, akkor ők lépnek ki a koalícióból. Hetekig nem történt semmi, aztán a miniszterelnök politikai erejéből csupán két eredménytelen tárgyalásra futotta, meg kincstári optimizmustól csöpögő nyilatkozatokra. Tegnapelőtt aztán az OEaNO vezetőségének tízpontos javaslatával rukkolt elő, amelynek elfogadásától tették függővé Matovic távozását a posztjáról. Biztosra vehető, hogy ezt a dokumentumot a pártelnök boszorkánykonyhájában kotyvasztották, ezért akár sátáni tervnek is nevezhető. Ugyanis több fontos javaslaton kívül - a családok és a nyugdíjasok megsegítése - olyan pontokat is tartalmaz, amelyeket Sulíkék eddig hevesen elleneztek. Minden bizonnyal most sem döntenek másképp, habár hajlandók minderről tárgyalni. De csak miután a pénzügyminiszter lemondott. A további i fejlemények elsősorban tőle függenek. Ha hétfőig lemondana, akkor visszaállhatna a négypárti koalíció, az egymást verbálisán csépelő két pártelnök nélkül, akik a kormány- i koalíciós tanácsban folytathatnák marakodásaikat. Főleg akkor, ha Heger ezután sem miniszterelnökként, hanem pártelnökének kiszolgálójaként viselkedik. Ha Matovic most sem áll fel a bársonyszékből, akkor esetleg kisebbségi kormány alakulhat, független képviselők, bizonyos esetekben akár az SaS, még inkább egyes újnácik támogatásával. Boris Kollár ezt a megoldást nem tartja működőképesnek, ezért pártja nevében alkotmányunkat módosító tervezetet nyújtott be, amelynek elfogadása utat nyithatna az előrehozott választáshoz. Amit a polgárok többsége a támogatna. EKKORA ÓRIÁSPLAKÁTJAIM VANNAK! (Kotrha) Felvidéki zsákbamacska MOLNÁR IVÁN Leírhatnám, hogy a felvidéki magyar választók „riadtan és lélegzet-visszafojtva” figyelik a Szövetség legújabb közjátékát, ez azonban távol állna a valóságtól. A választók többsége már hozzászokott az iszapbirkózásukhoz. A párt Nagyszombat megyei elnökjelöltje miatt kirobbant platformháború csak a jéghegy csúcsa, amely ugyan könnyen a Szövetség széteséséhez vezethet, a párt sikertelensége azonban ennél jóval mélyebben gyökerezik. Ha sikerülne is feloldani az MKP, a Híd és az Összefogás platformok közötti, megyei választással kapcsolatos súlyos érdekellentétet, a választókkal nehezen hitethetnék el, hogy a Szövetséget nem csak abból a célból hozták létre, hogy jól fizető pozíciókba juttathassa a már százszor leszerepelt megélhetési politikusokat. A választók többsége ugyanis úgy látja, a Szövetség lényege a kíméletlen pozícióharc, az ellenkező platformokhoz tartozók lejáratása. Ebbe pedig annyira bele tudnak feledkezni, hogy lassan el is felejtik, mi is lenne az eredeti feladatuk: a felvidéki magyarok hatékony érdekérvényesítése. Nem csak emiatt van azonban fagyponton a Szövetség népszerűsége. Van egy, a fentinél is fontosabb oka annak, hogy a pártok népszerűségét mérő ügynökségek rendszeresen a parlamenti bejutásra esélytelen politikai tömörülések között tartják számon a Szövetséget. A párt politikusainak a döntő többsége egész egyszerűen retteg a véleménynyilvánítástól a társadalmat megosztó kérdésekben. Egy részükkel kapcsolatban persze azt sem zárhatjuk ki, hogy a fontos kérdésekről nincs is véleményük. Jóval többen vannak azonban azok, akiknek ugyan rendkívül markáns véleményük van a legtöbb témáról, ám ezt legfeljebb egy haveri sörözés közben osztják meg a többiekkel, ha pedig a média képviselői érdeklődnek náluk, mereven elzárkóznak. Vannak persze kivételek. E sorok írója például szinte semmiben sem ért egyet a párt Híd-platformjának az elnökével, Rigó Konráddal, azt azonban elismeri, hogy határozott véleménye van a világról, és ezt vállalja is. Hasonló a helyzet Gyimesi Györggyel, aki ugyan nem a Szövetség politikusa, és a nézetei miatt rengetegen bírálják, ám a felvidéki magyar politikai térben szintén azok közé tartozik, akik nem rettegnek a véleménynyilvánítástól. És persze vannak még páran, akik hasonló cipőben járnak, a megszámolásukhoz azonban egy kéz is elég lenne. A választók igenis tudni szeretnék, mit gondolnak a világról azok, akik a szavazataikért esedeznek. Példaként a magyar kormányhoz fűződő viszonyuk említhető. Akik például úgy gondolják, Orbán Viktor megváltás a magyarok számára, ezt ne féljenek elmondani, megindokolva persze azt is, miért gondolják ezt. Ugyanez érvényes azokra, akik pokolra kívánják a magyar kormányfőt. Ehelyett a politikusaink többsége azzal a frázissal etet minket, hogy nekik jó kapcsolatokat kell ápolniuk „a mindenkori magyar kormánnyal”. Felvidéki magyarként a magyar nemzet részei vagyunk, jogunk van beleszólni a magyar politikába, amit a politikusainktól is meg kellene követelnünk. És ez persze csak a jéghegy csúcsa, hiszen hasonló a helyzet az összes többi kényes témával kapcsolatban. Ez nem változik, ha a politikusaink nem vállalják a véleményüket, és folytatódik a jelenlegi langyos kommunikáció, amelynek a lényege, hogy csak senkinek ne lépjünk rá a tyúkszemére, addig a politikusaink sem számíthatnak arra, hogy választókként kiállunk mellettük, hiszen azt sem tudjuk, kik is ők valójában. A zsákbamacskát meg kellene hagynunk a gyerekeknek, nekünk határozott és bátor politikusokra lenne szükségünk. Visszaszorulóban van a lányok és nők nemi szervi csonkítása A legtöbb érintett országban visszaszorulóban van a lányokon ás nőkön végzett kegyetlen nemi szervi csonkítás gyakorlata a PLOS Medicine tudományos folyóiratban közzétett kutatás eredményei szerint. A 30 érintett afrikai, közel-keleti és délkelet-ázsiai országból 26%ban csökkent a csonkítások száma az elmúlt években, bár vannak olyan térségek, ahol nem történt látványos változás. Az érintett országokban több mint 400 000 nő és csaknem 300 000 lány adatainak elemzése alapján készült felmérés szerint a 15 és 49 év közötti nők 37%-a, 14 éves korig pedig a lányok 8%-a érintett. A nemi szervek megcsonkítása során a csiklót és a szeméremajkakat részben vagy teljesen kivágják, a legsúlyosabb esetben a hüvelyt egy kis lyuk kivételével összevarrják. A csonkításokat vallási, társadalmi vagy kulturális okokból végzik, az érintett országokban van egy olyan nézet, hogy a beavatkozás javítja a lányok és nők házassági kilátásait, fékezi a szexuális késztetéseket. A világ 30 országában hagyománya van a lányok és a nők megcsonkításának. A Stephen McCall, a Bejrúti Amerikai Egyetem munkatársa által vezetett kutatócsoport úgy becsüli, a beavatkozások világszerte legalább 100 millió nőt érintenek, de azt is hozzáteszik, valószínűleg a tényleges szám ennél magasabb; az ENSZ becslései szerint 200 millió. A szerzők a női nemi szervek megcsonkítását a nemek közötti egyenlőtlenség szélsőséges formájának tekintik, libanoni kutatók pedig arra figyelmeztetnek, hogy a beavatkozás „életre szóló következményekkel jár a nők és lányok számára”. Amellett, hogy a női nemi szervek megcsonkításának nincs egészségügyi vagy tudományos értelme, előfordul, hogy az érintettek belehalnak a kegyetlen beavatkozásba. Akik túlélik, pszichológiai problémákkal, súlyos fájdalommal, fertőzésekkel, vérmérgezéssel, meddőséggel és a terhesség alatti komplikációkkal szembesülhetnek. Etiópiában 2000-ben még a csecsemőkorú és 14 év közötti lányok közel 52%-a volt szenvedő alanya ennek a gyakorlatnak, 2016-ban ez az arány 15,7% volt. A szerzők a változás okaként nemcsak a jogi tilalmakat, hanem az oktatáshoz való magasabb szintű hozzáférést, a társadalmi normák változását is megjelölik. Etiópiában 2004-ben tiltották be a női nemi szervek megcsonkítását, az UNICEF adatai szerint a lakosság többsége ma már úgy véli, nem szabad folytatni. Claudia Cappa, az UNICEF szakértője úgy fogalmazott, „ma a nőknek nagyobb hozzáférésük van az oktatáshoz és a munkaerőpiachoz, ami a társadalmi normákat is megváltoztatja”. A szakértő szerint „ezeket a normákat kell megváltoztatni, ám ehhez idő kell, és a nők helyzetét kell megerősíteni az érintett országokban”. A tanulmányban megjegyzik, hogy Burkina Fasóban, Szomáliában és Bissau-Guineában nőtt a nők ellen elkövetett csonkítások száma. Bissau-Guineában 2006-ban a nők 44,5%-ának csonkították meg a nemi szervét, 2018—2019-ben már 52,1%-ra ugrott az érintettek aránya. A női körülmetélés szempontjából Szomáliában a legsúlyosabb a helyzet; 2020-ban a nők 99,2%-a volt érintett, vagyis az országban élő nők és lányok szinte kivétel nélkül mindegyike. 2006-ban ez az arány 98% volt. Maliban sem sokkal jobb a helyzet, 2018-ban a lánygyermekek közel 73%-át érintette a beavatkozás. (MTI)
