Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-08 / 208. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2022. SZEPTEMBER 8. RIPORT ISI S hakespeare Rómeó és Júlia című drámája nyomán Verona felírta nevét a leglátogatottabb északolasz városok listájára. Műemlékeinek, látnivalóinak sokfélesége széles tömegeket érdekelhet. Minket a magyar emlékek is vonzottak. Veronát, a világörökség részeként nyilvántartott várost a kanyargó Adige folyó szeli át, az ősi település a rómaiak korában is jelentős volt, melynek ékes bizonyítéka a három korabeli városkapu. A középkori uralkodó Scaligeri család vasmarokkal tartotta kezében az uralmat. Várkastélyukat, a Castel Vecchiót s az Adige folyón átívelő hidat is vörös téglából, nagyon jó stratégiai helyen építtették Fel. Az épület jelenleg régi századok szobor- és festménygyűjteményének ad helyet. Itt láthattuk a San Bernardinotemplom Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázoló - Cavazzola által megálmodott - festmény eredetijét. S kedves ismerősre is rábukkantam, jellemző jegyeket fedeztem fel egy festményen. A feliratot olvasva beigazolódott feltevésem: az alkotó Michele Pannonio volt, Madonna a Gyermekkel című képe. A középkori magyar származású festő a ferrarai várban is dolgozott, a Thália múzsa című munkája a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható. Úgy vélik Janus Pannoniusszal ismerték egymást, aki szellemi mentorának, a Veronában született Guarino da Veronának egyik epigrammáját címezte: „Most az egész fold népe gyűl össze TenáladJ Mind idefut Hozzád: boldog tudományod! Forrásán azután tikkadt szive frissül... ” Shakespeare Verona városába helyezte a Rómeó és Júlia című lírai tragédiáját. Dante is megemlíti Isteni színjátékunk Purgatórium részében, a 6. énekben az ellenségeskedő Capulet és Montaque családot. Először az olaszok felszabadulási ünnepének napján próbáltuk megközelíteni Júlia házát, így átérezhettük Szerb Antal A harmadik torony című írásának néhány sorát: „Nem szerencsés pillanatban érkeztem Veronába. Ferragosto volt, augusztus 15-e, és ráadásul szabadtéri játékok voltak az arénában. Egész Olaszország Veronába jött, a városban nem lehetett egy olaszt leejteni, hogy ne essék egy másik olaszra. ” A hullámzó tömeget, s a több száz méter hosszan kígyózó sort látva, másnapra halasztottuk látogatásunkat a Júlia-házban. Az épület belső udvarán Júlia bronzszobrának keblét - hiedelem alapján -fényesre koptatták a fényképezkedők kezei. A családjának tulajdonított ház erkélyén, Júlia erkélyén újabb és újabb hölgyek jelentek meg, várva, hogy párjuk fotót készítsen róluk. Az, aki ezt a házat választotta Júlia otthonának - ki tudja, mikor bocsátva szárnyára a legendát -, jól döntött. A két szerelmes történetéhez a középkori épület belseje méltó keretet ad. A régi ferences kolostor temetőjében Júlia feltételezett sírja is látogatható, s hozzágondolhattuk a kriptában a Shakespeare által megírt Lőrinc barátot. A bejáratnál híres emberek sorait olvashattuk, többek között Heinrich Heine német költőét 1830-ból: „Egy költő szívesen keresi fel az ilyen helyeket, miközben nevet szívének hiszékenységén. ” Itt az igazi élményt egy nagyon szép szakrális festményeket bemutató kiállítás jelentette, s a temető bejáratánál egy különleges páros szobra, egy kínai város ajándéka. Rómeó és Júlia történetének több feldolgozása ismert: irodalom, zene, festészet, tánc, film Rómeó és Júlia városa Magyar emlékek nyomában Veronában formájában. Gottfried Keller svájci író például a Falusi Rómeó és Júlia című regényében két egymásnak feszülő paraszt család fiataljainak reménytelen szerelmét mutatja be: .Mert csak ez az egyetlen nap jutott szegényeknek, s ezen az egy napon át kellett élniük a szerelem minden szeszélyét és hangulatát..., és végül be kellett következnie a szenvedélyes befejezésnek is, életük odaadásával. ” George Cukor magyar származású Oscar-díjas rendező filmje a Metro-Goldwyn-Mayer Stúdióban készült, 1936-ban. A Júlia-ház minden szintjén a film egy-egy részletének képét láthattuk. Emlékezetes számomra Zeffirelli mozija az 1960-as évek végéről. Júlia háza felé haladva egy kis köz utcatáblája hirdeti: Vicolo della Regina d’Ungheria. Valószínűnek tartják a történészek, hogy Tomassina Morosiniről, III. András királyunk édesanyjáról nevezték el a közterületet. A San Bernardo-templomhoz egy kis, folyón átívelő hídon, s óriás diadalív alatt elhaladva sétáltunk el szállodánktól, a Hotel Piccolótól. A szobánk mérete Verona az erkélyek városa Verona korabeli látképe méltó volt a hotel nevéhez, miniatűr nagyságát feledtette számunkra az a halladan előny, hogy a szálló előtt ingyenesen lehetett parkolni. A templomban, a Szent Ferencoltárnál - a Vár kiállításán látott - Árpád-házi Szent Erzsébetet is ábrázoló nagy méretű festmény másolatát láthattuk. A legkeresettebb látnivalóhoz, a római korból itt maradt 25 ezer nézőt befogadó Arénához régebbi emlékem is fűződik: egy nyári estén a Parasztbecsület és a Bajazzák Opelt ra-előadását élvezhettem itt. Júlia szobra soha nem magányos Verona dómja Tiziano mester Mennybemenetelét őrzi. Szívemnek kedvesebb a San Zeno-templom egyszerű nagyszerűsége, a gótika csodája, melynek hatalmas kapuján - a bibliai jelenetek mellett - Nagy Theodorik gót uralkodó is megjelenik vadászként. Az ókeresztény fekete származású Szent Zénó meglepő szobra is látható a beltérben: a széles mosollyal ábrázolt veronai püspök kezében tartott pásztorbotjáról egy horgászzsinór lóg le, rajta hallal. A 4. században élt szentet a nép kedélyességéért, horgászszenvedélyéért nagyon szerette. E kolostort Dante is megemlíti Isteni színjátéka Purgatórium részének 18. énekében: „És Veronában San Zeno apátja valék, jó Barbarossa fénykorába'... ” A Szent Eufémiának szentelt templomban a Dal Verme család síremléke látható, külön fekete márványtábla őrzi Oliviero Spolverini kapitány nevét, aki 1684. július 30-án Buda alatt vesztette életét, midőn a Szent Liga csapatai a törököktől elfoglalt várat ostromolták. A háromhajós, téglatestű Szent Anasztázia-templomot két (A szerző felvételei) kiemelkedő látnivalóért keresik fel a turisták: Pisanello Szent György festményéért és a bejárati pilléreknél elhelyezett márvány szenteltvíztartókért. Utóbbiakat meglepő, groteszk, nyomorék alakok tartják. Nekünk más okunk is volt, a templom szépségén túl a látogatásra. 1600-ban, az egyik kápolnában Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyéit - egy övét és könyvet - helyezték el. Jóllehet a kápolna még megvan, azonban az ereklyéknek, jelenkori kutatások alapján, nyoma veszett. A San Luca-templom ajtaját ottjártunkkor mindig zárva találtuk, így nem láthattuk budaméri Üjházy Pál Sándor, II. Ferenc császár és magyar király őrnagyának sírját. Az 1799-es, franciák ellen vívott csatában fiatalon elhunyt katonának olasz barátja állíttatott sírkövet. Egy évvel később a budaméri családi sírboltban - Kassától tíz kilométerre - azonos felirattal készült emlék. Részlet a szövegből: „...Élt harminckét évet, magának keveset - a dicsőségnek sokat... ”. Veronában még egy csalódás ért bennünket: a Zálogház az Erbe tér mellett beazonosíthatadan volt, pedig itt is Szent Erzsébetünk freskóját láthattuk volna. Bár a forrásmunka, ami ezt állította igen régi, 16. századi. Az Aréna terénél egy különleges tematikus időszaki kiállításra néztünk be: az amfiteátrumban korábban előadott operák ihlették meg az alkotókat, ödetes festményeket szobrokat járhattunk körül. Az Erbe tér közepén álló négy oszlop lépcsőin szendvicsüket majszoló fiatalok ültek, vajon tudták-e, hogy ez az a hely, ahol egykoron a törvényeket kihirdették? A teret szinte beborították a piaci sátrak A hullámzó tömeg zöldségektől kezdve mindenféle turistacsalogatóban válogathatott. A gótikus palotákkal szegélyezett Signoria tér közepén Dante fehér márványszobra áll, körötte a turisták zajongtak, s hangjuk elkeveredett a középkori Városháza nyitott ablakain kiszűrődő, ülésező városatyák hangjával. A feljárat előtti íves, árkádos teraszon, árnyékba húzódva, egy francia család négy gyermeke focizott, miközben mi ott, árnyékba húzódva vékonyabb pénztárcájú turistatársainkkal együtt szendvicseztünk. Újból és újból rácsodálkozva arra, hogy milyen természetességgel zajlik az élet a középkori falak között. A 84 méter magas, 12. századi Lamberti Torréba is fellifteztünk, ahonnan pazar kilátás nyílt a vöröslő palotafalakra, háztetőkre. Dante - politikai okok miatt FiSéta az aréna körül renzéből száműzve - sok időt töltött Veronában, az uralkodó Della Scala-ház vendégeként. így érthető, hogy Isteni színjátéké ban - amit az olasz irodalmi nyelv forrásaként tartanak számon - a város lakói is megjelennek. A középkori lépcsőkön ülve elképzelhettük, amikor a paloták megteltek táncoló, éneklő emberekkel, muzsikusokkal, a filozófiáról vitázó tudósokkal. Különleges síremlékek állnak a közelben: a város egykori urainak, a Della Scaláknak - az indián elnevezésre hajazó - Can Grande (Nagy Kutya) és a Can Signorino (Úri Kutya) gótikus stílusú tornyocskákkal sűrűn díszített szarkofágjai. Nem messze tőlük a mesés emlékezet Rómeó házát mutatja a turistáknak. Az Adige folyón átívelő San Pietro hídon áthaladva a római kori színház romjaihoz jutottunk. Tőle nem messze a dombokon aló. századi stílusjegyeket őrző kertben ősrégi fák, szökőkutak, mitológiai szobrok, barlangok, vízköpők találhatók, teraszokról élvezhető a városra nyíló kilátás. A park neves látogatói voltak többek között Mozart, Goethe, II. József császár. A Habsburg Birodalom 1796— 1866 között az egykori Velencei Köztársaság területét, így Veronát is bekebelezte. Itt működött az itáliai császári hadsereg főparancsnoksága, s e vidék erődjeiben magyar katonák is állomásoztak. A város külső peremén található egy magyar—osztrák katonai temető, amelyben 1. világháborúban elesettek is nyugszanak. A szépen gondozott, kerített emlékhelyen fekete márványtábla hirdeti: „Nem hallom többé őseim nyelvéti És már nem szorítom meg újra bajtársaim kezét.! Anyám már nem mosolyog rám! És nem harcolok többé érted, hazám. ” (Mednyánszky Cézár) Három nyelven, németül, olaszul, magyarul olvasható: „Őrizze e kő a hazájuktól távol nyugvó magyar katonák Árpád-házi Szent Erzsébet, festményrészlet emlékét. Kőfaragó és Műkőkészítő Vállalkozók Országos Ipartestülete 2002. október”. A Habsburg-uralom idején erődrendszert építettek ki az olasz forradalmi megmozdulások elfojtására. Ennek a rendszernek része a Veronához közeli Forte Benedek, Pastrengo faluban, ami 1866-ig Benedek Lajos osztrák-magyar tábornok nevét viselte, utána Bolegára keresztelték. A főkapu felett azonban megmaradt az eredeti név kőbe vésett felirata. Az erődhöz közeledve láttuk, nagy beruházások zajlanak. A nyitott kapun besétálva a mostani tulajdonos édesapjába botlottunk, aki olaszos kedvességgel, s nagy büszkeséggel mutatta a készülő attrakciókat: bio bot-, sajt-, szalámi-, aszalt gyümölcsboltot nyírnak, éttermet működtemek, úszómedencés szálláshelyet üzemeltetnek azon a helyen, ahol egykor magyar katonák is állomásoztak. A régi feliratot ugyan lecsiszolták, de a sors iróniája, hogy panziójukat mégis az elnyomó hadsereg parancsnokáról, Benedeknek nevezték el. Annak igazolására, hogy a nagy utazók nem csak a műemlékeket csodálták, Goethe az Utazás Itáliában című könyvéből idézek: „Eszemben sincs ócsárolni a veronai hölgyeket, formásak, arcélük határozott, de többnyire sápadtak, és a cendal (selyemszövet) sem szolgál előnyükre, mert a szép viselet alatt még valami csábítót is keresünk. ” Csermák Judit
