Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-08 / 208. szám
Interjú - Beköszönő WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM ■ VASARNAP0>VASARNAP.COM ■ WWW.VASARNAP.COM á k Életfilozófiám: Humanizmus, életöröm. Ha tehetem, egy kis világjavítás, jótállás nélkül. Hogyan jellemezné • három szóval önmagát? Átlagos, átlagosan kötelességtudó, képességeim határáig tisztességes. 2 Miből áll egy átlagos • napja? Dolgozom a kávészünetek között, zenélek, olvasok, sétálok vagy futok, esetleg kerékpározom. De a legtöbb napom nem átlagos. Ilyenkor vagy lustálkodom, vagy lóhalálában próbálom utolérni magam. Mivel tölti szabadidejét • legszívesebben? Zenélek, olvasok, zenét hallgatok, régi hangfelvételeket silabizálok, túrázom, hangszereket mustrálok. Ha lehetősége lenne, • hova költözne és miért épp oda? Nem mennék egy tapodtat sem onnan, ahol vagyok. Teljesen elégedett vagyok a térképen elfoglalt helyemmel. Mit jelent önnek az • egészséges életmód? Nem teszem tönkre a testem. Javítani már nem sokat tudok rajta, az állagmegőrzés a fő célom, még vagy 20 évre. 6 Az alternatív vagy • a hagyományos gyógymódban Kisz? A hagyományosban. Nem hiszek abban, hogy minden a fejben dőlne el. Sok minden sejtszinten determinálódik. Vagy még kisebb egységekben. Meglehetősen ezotériaszkeptikus vagyok. Mivel oldja legeredmé• nyesebben a stresszt, és hogyan töltődik fel? Zenélek, olvasok, zenét hallgatok, túrázom, futok, kerékpározom, kávézom vagy borozok a barátaimmal. Persze szigorúan az egészséges határon belül. A futást tartom a legjobb stresszoldónak. 8 Volt olyan élménye, • amely megváltoztatta életszemléletét? Minden élmény változtatott rajta. Szokott fogadalmat • tenni? Ha igen, legutóbb mit fogadott meg? Nem jellemző. Utólag szoktam csak nyugtázni, ha valamilyen változás sikeresen végbement. Mit üzen az Egészség • Extra olvasóinak? Hogy semmit se csináljanak hisztérikusan. Az egészségmegőrzést se. (Sz) Vasárnap kora délután, 30 fok árnyékban. Egy pozsonyi külvárosi autóbuszmegállón anya két gyerekével érdeklődik, hogyan lehet a szomszédos faluba eljutni. Egytől egyig minden megszólított azt mondta, hogy csakis gyalog, hiszen alig két kilométerre van a két település egymástól. Az asszony jól megtermett serdülő lányának unszolására szüntelenül kérdezgeti a járókelőket, de a válasz mindig ugyanaz: csak lábbusszal juthatnak el a célig. A csitri lány egyre idegesebben járkál, s nem hiszi el, hogy a 21. században nem jár autóbusz a szomszéd faluba, s ha feltétlenül el akar oda jutni, bizony meg kell tennie kétezer lépést, ami ugye meg sem közelíti az egy napra ajánlott 10 ezret. Látszik rajta, hogy nem a mozgás a fő szabadidős programja. Kitartóan azzal utasítja el a gyaloglást, hogy négy év körüli dundi húga biztosan nem bírná a terhelést. Hiába mondják nekik, hogy jobb, ha elindulnak, mert másképpen soha nem érnek oda. Aztán valaki azt tanácsolja a családnak, hogy sétáljanak ki a nem messzi főútra, onnan talán könnyebb lesz megközelíteni a keresett falut. Ám ez sem volt nagyon ínyére a lánynak, morgolódik, zsörtölődik, s csak percek kérdése, hogy kirobban. Hiába volt minden, még az anyja sem tudja lecsillapítani. Aztán betelt a pohár: „Hagyjatok békén a gyaloglással, nem megyek innen sehová, ideges vagyok, mert unatkozom... Már három órája nem voltam a közösségi hálón, nem tudok senkiről semmit, nem látom, ki milyen képet, videót osztott meg.” Az autóbuszra várók megjegyzés nélkül hallgatták dühkitörését. Az egyik idősebb úr halkan megjegyezte: „Nem is értem, hogyan éltünk, barátkoztunk, szórakoztunk akkor, amikor még vezetékes telefon sem volt, hát még mobiltelefon vagy közösségi háló.”- EXTRA 2022. Szeptember
