Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)
2022-08-27 / 200. szám
[8 RIPORT PRESSZÓ ■ 2022. AUGUSZTUS 27. www.ujszo.com Holló Tibor neve végérvényesen egybeforrott a floridai nagyváros, Miami történetével: a 95 éves budapesti születésű, párizsi tanulmányokat folytatott ingatlanfejlesztő hat évtized leforgása alatt mintegy hét-nyolc millió négyzetméternyi ingatlant fejlesztett, javarészt a metropoliszban. Mr. Holló, akit a Florida East Coast Realty nevű cégének Miami belvárosában található irodájában kerestünk fel, már tervezi a visszavonulását, de előbb még felhúz két sokemeletes felhőkarcolót, és befejezi az életéről szóló könyvet. Az 55 emeletes Opera Tower felhőkarcoló. Az épületben 635 egyedi tervezésű luxuslakás található. (Fotó: Shutterstock) A Panorama Tower Miami legmagasabb épülete. 265 méterével egyben Florida legmagasabb épülete is. (Fotó: Wikipedia/Chris6d) Floridát a koronavírusjárvány okozta viszszaesést követően - a 2022-es adatokat alapul véve - negyedévente mintegy 36-40 millió látogató keresi fel, alapvetően a napfény, a homokos tengerparti szakaszok, valamint frivolsága és a szórakoztatókomplexumai miatt. A legnaposabbként emlegetett délkeleti állam az amerikaiak felkapott buli- és nyaralóhelyszíne (miközben a közeli latin országokból érkezők rendre elözönlik a floridai oudetáruházakat), de a felszín alatt gazdag történelmet és kultúrát rejt. Miután 1513-ban Juan Ponce de León spanyol konkvisztádor felfedezte, és a virágok ünnepének (Pascua Florida) tartott húsvétról elnevezte, a háborúskodások és a betegségek rohamos időn belül megtizedelték az őslakos indiántörzseket. Santo Domingo és San Juan meghódítójának számtalan honfitársa - mintegy kétszáz éven keresztül - próbálkozott aranyat találni a „La Floridaként” emlegetett régióban, de érdeklődésüket leginkább a terület stratégiai jelentősége tartotta fenn, hiszen az újvilági gyarmatokról arannyal és kincsekkel megrakott galleonok a Golf-áramlat kedvező adottságait meglovagolva Florida partjai mentén haladtak végig az Óvilágba, az Atlanti-óceánon. Igaz, a régiót húsz évre megkaparintották az angol gyarmatosítók, de végül 1821-ig, mígnem az Egyesült Államok részévé nem vált, spanyol kézen maradt. Ekkoriban kezdődött meg a floridai ültetvényes rendszer kialakítása, amelynek során az amerikaiak megpróbálták valamennyi lehetséges módszerrel leigázni az őslakosokat. Az eredmény: 1858-ban véget ért a harmadik szeminol háború, és az indiánok visszavonultak az Everglades ősmocsárba, ahol azóta is élnek. Az amerikai polgárháború után aránylag gyorsan magához tért Florida, Henry Flagler és társai modern vasúthálózatot építettek, és mutatós szállodákat építettek, amelyek elkezdték mágnesként vonzani az északi gazdagokat. A turizmus, amely a 20. század hajnalától exponenciálisan növekedett, az 1950-es Miami királya a fellegek felett bonyolultabb procedúra. Itt aztán mindenféle munkát elvégeztem, amit csak el lehetett: voltam fuggönygyári kisegítőmunkás, aztán minőségellenőr egy nagyobb vállalatnál” — mesél első tengerentúli éveiről. „Sok olyan munka volt a Manhattan-félsziget vízparti területeinél, amelyeket az ádag amerikai nem akart elvégezni, de - hiszi vagy sem - a saját főnököm engedélyével elvállalhattam ezeket. Kiaknázadan területre akadtam, ez volt a titkom. Erre szakosodott vállalatot indítottam, és egyre gazdagabb lettem, rövidesen már állami és kormányi megrendeléseket kaptam” - eleveníti fel a hét évtizedes emlékeket. Az Egység Magazin hazai sajtótermék egyik 2018-as lapszámában megjelent portrécikk óta tudom, hogy Holló Tibor, aki a húszas éveiben már gazdag és elismert emberré lett, nem sokkal a 30. születésnapja után belefásult a munkájába, ezért mindenféle előzmény nélkül átadta a vezetést a munkatársainak. Nem beszél nekem a drámai eltökéltségéről, csak arról, hogy a magyar szabadságharc évében ragadta meg Florida szépsége és klímája, valamint mindaz a kiaknázadan lehetőség, amelyre ittjártakor felfigyelt. Mivel akart foglalkozni kisfiúként vagy fiatalemberként, cikázik át a fejemen a kérdés, miután felidézem, hogy több szobán is áthaladtam, még a titkárnője bevezetett az irodába, és mindegyikben tucatnyian dolgoztak: telefonáltak, tervrajzokat készítettek, e-maileket írtak, tárgyaltak vagy beszélgettek. Nem tudom, de valamiért úgy sejtem, nem az építészet és az ingadanpiac foglalkoztatta mindig ezt a magyart, aki most Miami királyaként trónol a világváros felett. „Tényleg így van” - szólal meg, majd finoman elfordítja a fejét az üvegablak felé. Sok száz méterre vagyunk az utcafrontiéi, előttünk az Intercontinental, és túl azon, ameddig a szem ellát, a kéklő óceán. „Az első munkám lifeguard volt. Igen, úszómester és vízimentő voltam San Franciscóban, az egyik hotelben. Magyarországon vízilabdacsapatban játszottam, amikor nagyon fiatal voltam. 6,2 láb, tehát 188 centiméter volt a magasságom, és nagyon széles vállaim voltak, miközben öregebbnek néztem ki, mint tizenöt. És úgy kaptam meg a munkát, hogy a hoteltulajdonosok felfigyeltek a termetemre, és látták, hogy jól úszók Kipróbáltak, és meg voltak elégedve. Ez volt az első munkám itt, Amerikában.” Miami ingadankirálya Holló arcán nem jelenik meg sok érzelem, de fegyelmezetten és udvariasan felel. Megkérdezem, mennyi ideig végezte az alábbi munkát. „Körülbelül egy évig voltam ottan, és akkor, egy év után elhatároztam, hogy az ingadannal szeretnék törődni. És el is kezdtem foglalkozni a házakkal. Az volt az első, amit csináltam. Az első nagy épület, amit építettem, kétemeletes volt. Az már Eloridában volt, a korábban elmondottak után. Akkor már itt éltem.” Nyugodtan, csak úgy, mellékesen hozzáteszi, hogy az épület még mindig áll. Miközben megígérem neki, hogy a következő héten elmegyek és megnézem, felidézi, hogy az ötvenhat lakásos épületet a floridai Hollywoodban építette. Nem győzöm csodálni, hogy a holokauszttúlélő, aki húszévesen - állítólag 18 dollárral a zsebében — érkezett Amerikába, néhány év alatt megcsinálta a szerencséjét, majd képes volt felhúzni egy ilyen nagy épületet. „Először kaptam egy úgynevezett real estate licence-t, amit akkoriban könnyen meg lehetett kapni, és ami az ingatlanos nélkülözhetetlen engedélyének számított. Fizetnem kellett az ingadanos engedély költséget, és egyszer csak rájöttem, hogy nemcsak eladni, hanem építeni is szeretnék. És a jutalékból, ami nagyon kicsi volt abban az időben, összegyűjtöttem pénzt. Mielőtt elkezdtem építeni az első házat, már láttam, hogy ezek a házak nagyon jól mennek. Akkor határoztam még mindig bejár a Florida East Coast Realty cégének Miami belvárosában található irodájába. Munkás hétköznapok „Háromszor egy héten bejövök az irodába, és körülbelül reggel nyolctól délután egy óráig itt vagyok” - magyarázza a Bayfront Park kedvelt, tengerparti közpark közelében lévő cégszékházban. Viszonylag halkan, tagoltan beszél, magyarul, akcentus nélkül - csupán a szórendi kötöttség pillanatnyi hiányán, valamint az időnként felbukkanó angol kifejezéseken érződik, hogy nem magyar anyanyelvi közegben él. „Ugyanezt csinálom kedden és csütörtökön, de otthonról. Teljesen ugyanezt, ugyanennyi idő alatt, de otthon tartom magamat.” Hol van ez az otthon, kérdezem az ismert cégvezetőt, aki fehér munkaruhában fogad az irodájában, a dolgozóasztala előtt ülve, amelyen mindig ott áll egy vízzel teli kristálypohár, valamint egy feketekeretes nagyító, mert a látása annyira megromlott az elmúlt években, hogy már csak a nagybetűs szövegeket tudja elolvasni. „Miami Beach nyugati részén lakom. Nem a turisták által látogatott szakaszon, hanem a másik oldalon” - válaszol olyan udvariasan, amellyel csak régi vágású úriember képes megnyilatkozni. A Miamiban eltöltött hónapjaim alatt elkezdtem egyre jobban megismerni a várost, így nem habozok megjegyezni, hogy Miami Beachen, ahol Kenneth Treister amerikai építész felkavaró holokauszt-emlékművét 1990-ben helyezték el, rengetegen élnek a népirtás túlélői közül. „Én nem éltem mindig ott” - jegyzi meg interjúalanyom. Köhögés szakítja félbe. „Csak az utolsó ötvenöt évben.” Újból köhögés rázza meg, miközben elismétlem: ötvenöt év. Hiheteden, még belegondolni is! „Igen, az” - folytatja, de a köhögés újból megszakítja. A pohár víz után nyúl, hogy miután elkortyolgatta a felét, tovább mesélhessen. Vízparttól vízpartig „Érdekes dolog volt Európából Amerikába jönni. Az öreg kontinensen bementem az amerikai követségre, és egy látogatóvízumot kaptam. Egyetlen távoli rokonom, egy idős nagynéni volt az itteni kapcsolatom. Miután akkori lakóhelyemről, Párizsból San Franciscóba érkeztem (ez volt a legolcsóbb járat), a státuszom megváltoztatásához folyamodtam. Látogatóból emigrált lettem. Akkoriban még könnyű volt, ma ugyanez már jóval években robbant be. Igaz, Miami legikonikusabb épületei az 1920- 30-as években épültek, a század közepén a metropolisz történelmét meghatározó építészet- és ingatlantörténeti eseménye rázta meg: a budapesti születésű, volt auschwitzi fogoly, Holló Tibor a keleti partról átköltözött ide, az élénkszínű paradicsomba. A most 95 éves Holló hamar ráeszmélt, hogy az állam kasszáját alapvetően az évről évre többeket vonzó turizmus és a szüntelen gyarapodás tölti fel. Gyorsan felismerte, hogy Florida, „ahová mindenki máshonnét érkezett”, nemcsak festői természeti adottságokat és többsíkú kikapcsolódást kínáló helyszín, hanem a nagy lehetőségek vidéke. Holló nem pusztán kivette részét a nagymértékű városfejlesztésben, víziói alapvetően meghatározták a modern Miami látképét. Most, amikor hat évtized leforgása alatt hét-nyolc millió négyzetméternyi ingadant fejlesztett a javarészt latin-amerikaiak Holló Tibor elegáns szürke öltönyben a Florida East Coast Realty egyik lakta metropoliszban, heti kétszer liftjében (Fotó: Nick Garda)
