Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)
2022-08-17 / 191. szám
www.ujszo.coml 2022. augusztus 17. KULTÚRA 111 Fények és árnyékok szabad játékosa Tóth Jánosról, a magyar filmművészet egyik kiemelkedő operatőréről jelentetett meg kötetet az MMA SZABÓ G. LÁSZLÓ Hegyi Barnabás, Illés György, Zsigmond Vilmos, Ragályi Elemér, Kende János, Koltai Lajos... a magyar operatőriskola nagyjai. Világszerte ismert és díjazott alkotók. Közéjük tartozik a három éve elhunyt Tóth János is, a szakma „Tétjanéja". Örök varázs - Tóth János kinematográfus címmel jelentetett meg gazdag tartalmú, monografikus igényű kötetet a Magyar Művészeti Akadémia Gelencsér Gábor sokrétű tanulmányával, Pintér Judit kiváló szerkesztésében. Oldalakon át elemezhetnénk, kinek mennyi köze van a varázslathoz, a mozi mágikus hatásához, kinek a kézjegyét viseli magán erősebben a film, a rendezőét vagy az operatőrét? Itt és most ezt nem fogjuk eldönteni. Egy biztos: az eredetit, a meglepőt, a különös hatást az operatőr teszi hozzá az alkotáshoz. Kézjegye, ha éppen Tóth Jánosnak hívják, azonnal felismerhető. Egyedi és lenyűgöző. Életművét legenda övezi. Pedig kevés nagyjátékfilmet fényképezett. De az a kevés azonnal bekerült az egyetemes filmművészet kincsestárába. Gondoljunk csak a Makk Károllyal forgatott Szerelemre, a Macskajátékra és az Egy erkölcsös éjszakára. Az ágyához és szobájához kötött Mamára. Orbánná, Giza és Egérke világára. Darinka csónakázására Kelepei Jenővel, vagy tenyérnyi szobája hangulatára és a Mutter birodalmára. Huszárik Zoltán rövidfilmjeire, az Elégiára és a Capriccióra. Egy szuverén művész látásmódját közvetíti mind. De ki is volt valójában ez a csodaember? Honnan indult, mennyit árult el magáról hullámvölgyekkel teli pályája során? Milyen úton érte el bámulatos csúcsteljesítményeit a magyar filmművészetben? Huszonkilenc éves volt, amikor először fotózott nagyjátékfilmet (Mészáros Gyula: Szombattól hétfőig), ötvenhét, amikor utoljára (Makk Károly: Az utolsó kézirat). Munkatársa volt Gertler Viktornak (Vörös tinta), Fábri Zoltánnak (Nappali sötétség), Szinetár Miklósnak (Háry János) és Máriássy Félixnek (Kötelék). Mindemellett animációs és rövidfilmeknek is volt operatőre, utóbbiakból ő is készített néhányat, nem is akármilyeneket (Shine-Ragyogás, Örök mozi)! Ahogy Gelencsér Gábor írja: Tóth János gyermek- és kamaszkora a tolnai mozi gépházának bűvöletében, a némafilmek és a korai hangosfilmek igézetében telik. Már öt-hat éves korától különféle fényjátékokat kreált magának: tükrökkel, nagyítóval a Nap természetes fényeit vagy a gyertyáét vetítette a falra. Később camera obscurát is készített. Mindehhez egyik amatőr fotós rokonától kapott segítséget, de szülei is támogatták szenvedélyét az ajándékba adott diavetítővel, fényképezőgéppel, s moziba is gyakran elvitték. A zsebpénzből „méterre” filmszalagot vásárolt a helyi szatócsnál, s ebből állította össze első saját filmjeit. Előbb villanyszerelőnek, majd műszerésznek tanult, de a mozitól egyetlen napra sem szakadt el. Reklámfelelős lett második otthonában. A hirdetéseket kísérő zenét is ő választotta meg. A vetítőgép mögül aztán a kamera mögé állt. Operatőri diplomáját 1954-ben vette át. Az ezt követő időszak azonban egyáltalán nem kedvezett szabadon szárnyaló, költői szellemének. Tehetségét a Balázs Béla Stúdióban kamatoztatta, ahol első rövidfilmjeit készítette. 1960-ban tizenhét perces riportfilmet fényképezett Karlovy Vary fesztiválján, ahol a Kölyök című filmben nyújtott alakításáért Törőcsik Marit díjazta a zsűri. Gelencsér Gábor átfogó, több mint kétszáz oldalas tanulmányát színes fotóanyag választja el a könyvben a Tóth Jánossal készített interjúktól, A malom körüli világ vataSőin Péter A hétvégén végződő vajdasági Malomfesztivál idén is a megszokott színvonalat nyújtotta: töméntelen menynyiségű és változatos zenét, kulturális élményeket, illetve meditációt az élet dolgairól a bácskai síkon. Az elmúlt egy-két évtized Kárpát-medencei fesztiváljai tanulsága, hogy a hely szellemét nem lehet figyelmen kívül hagyni. A jó program és szervezés mellé bizony kell a karakteres helyszín is. A vajdasági Oromon idén nyolcadszor megvalósuló Malomfesztivál fogantatásától kezdve mintapéldája a „genius loci” követelményének. Az 1400 fős település szélén, a nyitott bácskai tér szélén álló 19. századi malomépület környéke és a Wemsical Serbia Ifjúsági és Kulturális Egyesület által szervezett esemény egymásra találása több mint szerencsés. A zenei spektrummal hat színpadon, csaknem 90 különálló koncerten találkozhattunk. A kínálat mindenképpen jól illeszkedik a fizikai miliőbe: a rock, a népzene mellett megtalálhattuk ajazzt, és DJ-k is játszottak. A szokatlan megoldásokkal kísérletező előadók mellett szépen megfértek a könnyen befogadható bulizenét játszó fellépők is. így például a pénteki napon az elmúlt évek egyik legsajátosabb magyar rockzenekara, a Woodstock Barbie mellett fellépett a különféle műfajokat ötletesen és hallgatóbarátian ötvöző francia La Caravane Passe, akiket a szerb alternatív rock neves kortárs képviselője, a Repetitor követett. Nem hiányoztak a rekreációs, valamint gyerek- és művészeti programok sem. Említsük meg a mindvégig nagy népszerűségnek örvendő fazekasmühelyt, vagy a komáromi születésű műfordító, Pet’ovská Flóra főleg szlovák és cseh szerzők köteteit publikáló kiadójának bemutatkozását. A vajdasági helyszínhez méltóan a Malomfesztivál a magyar és a szerb zenei színtér képviselőinek találkozóhelye is egyben. Magyarán, aki kíváncsi arra, hogy az elektronikus műfajoktól kezdve a púnkig mi zajlik Szerbiában vagy Magyarországon, az ezen a fesztiválon keresztmetszetet kaphat a dolgok állásáról. Mondani sem kell, hogy ez mennyire hasznos a regionális zenei hatások és kapcsolatok erősítése miatt. Habár a közönség túlnyomó része magyar anyanyelvű volt, bőven lehetett hallani szerb, illetve más beszédet is. A szervezők igyekeztek annyira környezetbaráttá varázsolni az eseményt, amennyire csak lehetett, például a szemétmennyiség minimalizálásával, az egyszer használatos poharak likvidálásával. Szlovákiai szemszögből nézve nem lehet különösebb panasz sem a belépőjegyekre (egy felnőtt napijegy mintegy 15 eurót kóstált), sem az étel- és italkínálatra. Utóbbinál egy-egy színvonalas szerbiai borászat vagy sörfőzde termékeivel is megismerkedhetünk, míg az előbbi spektruma is megfelelőnek mondható. A lakhatási/sátorozási tisztálkodási lehetőségek teljesen arányban álltak a fesztivál méretével. Ha ezen a téren valami kellemetlennek bizonyult, az független volt a szervezők igyekezetétől, hiszen az idei aszály Bácskát is keményen sújtja: egy-egy intenzívebb nagyszínpados buli után porfelhőből másztak elő az emberek. Ez a kellemetlenség, úgy tűnik, a forrósodó nyarakkal hozzánő a fesztiválozás műfajához. Az idei Szigetről szóló beszámolókból is láttuk, hogy a problémával ezentúl gyakran szembesülnünk kell. amelyeket a személyéhez kötődő írások keretezik. „Úgy éreztük, méltó módon vezet be Tóth János gondolatainak világába, ha újra közöljük Mándy Iván előtte tisztelgő novelláját” - írja Pintér Judit. Költői képekkel teli, szépséges vallomás ez mélységesen hallgató fákról, halkan szóló hegedűről és egy szeles futballpályáról. „Apám uszálykormányos volt, s a nyári szünetben mindig együtt utaztunk a Dunán - meséli az egyik interjúban Tóth János. - A legnagyobb kincsem volt a leltári kukker. Szétszedtem, és a lencsével gyűjtöttem a napfényt... Figyeltem a fényt és az árnyékokat... Leírhatatlan élmény volt például egy fa mozgó árnyképe a fehér falon... Kis üveglapokra írtam, rajzoltam, és tükörrel kivetítettem. Ilyen játékaim voltak...” Arra a kérdésre, hogy kikkel szeret együtt dolgozni, a következőt válaszolta: „Azokkal, akiknek, akárcsak nekem, fontosak a film rejtettebb, lényegi rezdülései, absztrakt, belső lüktetése, zenei mozdulatai, s ez állandó inspiráló erő a forgatástól a vágásig.” „Európa legelső operatőrei közé tartozol” - írja neki Londonból Bódy Gábor, a tragikus sorsú, nagy tehetségű rendező. „A lehetetlent sikerült megvalósítania, a fegyelmezett szecessziót” - vélekedik B. Nagy László, a neves filmkritikus. „Nincs nála csodálatosabb ember a világon” - állítja róla Dajka Margit, a Macskajáték forgatása során. Ajándékkal is szolgál a könyv. Egy hetvenperces DVD-vel, amely Tóth János rövidfilmjeit őrzi. Több lesz, aki megnézi. A szerző a Vasárnap munkatársa RÖVIDEN Johnny Depp már filmet is rendez Los Angeles. A bántalmazási botrányát, majd a volt feleségével folytatott rágalmazási pert követően nemcsak a színészethez tér vissza Johnny Depp: 25 év kihagyás után ismét rendez. Depp az olasz festőművész és szobrász Amedeo Modiglianiról készít játékfilmet, egyúttal producerként is közreműködik, A1 Pacino és Barry Navidi pedig társproducere lesz. A színész A halál ára című filmmel debütált rendezőként 1997-ben, ahol Marion Brando oldalán szerepelt. Az 1916-ban Párizsban játszódó Modigliani-film Dennis McIntyre színdarabja alapján születik, a forgatókönyvet Jerzy és Mary Kromolowski írta. A történet a festőművész életének fordulópontját mutatja be. A The Hollywood Reporter szerint a forgatás 2023 tavaszán kezdődik Európában. Depp azt ígérte, hogy olyan „univerzálisan emberi történetet rendez, amellyel minden néző azonosulni tud.” A színész július végén kezdett forgatni a Jeanne du Barry című francia romantikus történelmi filmben, amelyben XV. Lajos királyt alakítja. (MTI, hk)
