Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)
2022-08-15 / 189. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.coml 2022. augusztus 15. I 7 Rekviem a tízeurós repülőj egyekért? SZABÓ LACI M ichael O'Leary, a Ryan légitársaság vezére bejelentette, hogy az egyre emelkedő üzemanyagárak miatt a fapados fuvarozó nem indít többé nagyon alacsony áron elérhető járatokat, mint mondta, lejárt a 10 eurós jegyek korszaka. A vezér jóslata szerint a következő öt évben az eddigi, átlagos 40 eurós jegyár 50 euróra emelkedik. A hír végigsöpört a sajtóban, szinte gyászolják az olcsó repülőjegyek időszakát, ám nincs ok temetési hangulatra, az olcsó repülés velünk marad. A 10 eurós emelés, ilyen inflációs környezetben nem olyan jelentős, főleg úgy, hogy ötéves időtávról beszélünk. Folyamatosan nő az utazási kedv, a jegyárak pedig nem 40-50 eurós átlagáron fogytak, hanem sokkal jellemzőbb volt a 100-150 eurós (sőt, egy liszszaboni jegyért 280 eurót fizettem egy barátomnak) retúrjegy - Európán belül, fapadossal, minden szolgáltatás nélkül. Márpedig a legtöbb utas ilyen-olyan extrát is vásárol a jegyhez - van, aki feladott pogygyászt, vagy még egy kézitáskát, ülőhelyet stb. Mivel a keresőkben a jegyár jelenik meg elsőként, ez a csali, így nem kizárt, hogy ugyanúgy lesznek 10 eurós jegyek, mint eddig, legfeljebb ritkábban, és úgy alakítják majd a dolgot, hogy csak egyik irányba legyen olcsó jegy, a visszaút viszont már nem. De ez eddig is így volt, az oda-vissza útra elérhető, minimális jegyárra bukkanni a legtöbb esetben nehezebb (de nem lehetetlen), mint nyerni a lottón. Az üzemanyagárak, a bérköltségek emelkedése miatt minden légitársaság emelni fog, elsősorban a főszezonban, akkor kevésbé feltűnő, és olyankor az utasok pénztárcája is könnyebben kinyílik, mert tudják, ha csúcsidőben utaznak, az nem olcsó. A szezonon kívül maradnak az olcsó, utazásra csábító akciók, mert akik nem főszezonban utaznak, azok sokkal árérzékenyebbek. A gépeket meg kell tölteni utasokkal, hogy a felszállás nyereséget hozzon. Korábban a repülés csak a kiváltságosok privilégiuma volt, ma már mindenki megengedheti magának, hogy a levegőbe emelkedjen. Ezt pedig egyértelműen a fapados légitársaságoknak köszönhetjük, ők indították el az árversenyt, őt tették mindenki számára elérhetővé a repülést. Ebben pedig az első Európában éppen a Ryanair volt. Most az áremelést is ők jelentették be elsőként, nem kétséges, a többi cég is folytatja. De az olcsó jegyek ugyanúgy elérhetőek lesznek, hiszen a verseny, a sok-sok légitársaság, a piaci folyamatok nem változnak: hol ez a cég akciózik, hol az. A belengetett áremelés nem fogja csökkenteni az utasszámot, talán csak a növekedés mértéke csökken csak picit, de nem jelentősen. Aki akar és tud utazni, az ezután is fog. Legfeljebb két csoportra oszlik az utazótábor: az egyik, amelyik duzzogva, de elfogadja, hogy ez is drágább, mint korábban, a másik pedig a „tőlem nem zsebeltek be több pénzt” jeligére ezentúl nem, vagy csak kevesebb extra szolgáltatást vesz, és mostantól nem zavarja majd, hogy nem ott ül, ahol szeretne (ablak vagy folyosó mellett), illetve elfogadja, amit a gép ad - még ha sokszor a középső, legrosszabb hely is jut neki. Vagy feladott poggyász helyett csak kézitáskával utazik. De a kirándulásról nem tesz le, mert utazni akar. Kerül, amibe kerül...- Én fölállítok egy saját cirkuszt! xarmK Félelmetes tekintély MÉSZÁROS KRISZTINA A játszótérre érkezve néhány percen belül felfigyelek a családra. Két gyerek szaladgál, az anya háttal ül, az apa állva sörözik. A férfi nagy hanggal cseveg, az anya csendes, néha bólogat és hátranéz, hol vannak épp a gyerkőcök. A két fiú hangját alig hallani, akkor figyelek fel rájuk, amikor elszaladnak mellettem és rám vetik a tekintetüket. A nagyobbik már tizenkettőnek tűnik, a kisebbik nem lehet idősebb hétnél. Hasonlítanak, kerek arcforma és nagy szemek. Az apa, aki addig a játszótérre érkező minden személlyel próbál szóba elegyedni, jófejséget játszva erőlteti az idegenekkel a beszélgetést, nagyon bele van merülve hangja hallgatásába, senki meg sem szólal, csak ő. Ennek hatására a hatótávolságában alig marad ember, valószínűleg senki sem kíváncsi az életrajzi adataira, amelyből kiderül, hogy a nagymamája vezetékneve mi volt és ő hányad részben szlovák. Amint nincs, kihez beszéljen, beteríti a teret a hangja, visszhangzik a környék a mély hangszínétől, hiszen mindenkinek hallania kellett, ahogy ráripakodik a gyerekére. Mit csinálsz? Nem megmondtam, hogy nem nyúlsz semmihez!? Összerezzenek én is, feltételezem, a gyereke sem élhet meg mást, érzem, hogy a gyomrom összeugrik. Felém fordított fejjel kiabál, hirtelen azt se fogom fel, miért és kihez szól, másodpercek töredéke után tudatosítom, hogy nem hozzám beszél, de ekkora távolságról is ijesztő a helyzet, mert a férfi félelmetes. A fia a célpont, aki néhány méterre mögöttem egy száraz ágat tart a kezében. A gyerek elindul az apja irányába, az gyors iramban indul felé, közben szócséplés zajlik, ugyanazok a gondolatok váltják egymást. A férfi túlsúlyos, a felső teste nekilódul, a lábak követik, valahogy természetellenes ez a járás, mintha a feje zsiráfszerű nyakra csatlakozna, s csak később éri utol a lába. Közben fortyog: mit mondtam, hogy nem nyúlsz a bokrokhoz, te tépted le, pedig hányszor figyelmeztettelek, majd holnap hív a polgármester, ki volt, mondd meg, azonnal, letépted, pedig megtiltottam! A gyerek tőmondatokban válaszol. Nem én. Találtam. Közben emeli a gallyat, száraz, azonnal észre lehet venni, hogy legalább egy napja szárad a napon. Az apa pedig rá sem néz, egyszerre nekem kezdi mondani, ilyen szégyent, kell ez neki, pedig ő mondta. Zavarba hoz az egész helyzet. A gyereke akkor már az anyjánál jár, a nagyobbik követi, valamit magyaráznak a fiúk, az apa folytatja az óbégatást, fel sem tűnik neki, mi zajlik, csak a szerepét játssza, nekem és azoknak, akik szemtanúi az esetnek. Mikor nem kap tőlem megfelelő reakciót, megfordul, és míg a családjához ér, kétszer ordítja ugyanazt a monológust, amiben nehezményezi, hogy a polgármester majd holnap őt kéri számon a letört ág miatt. Emelygek. Arra gondolok, ez a férfi milyen lehet otthon, ha társaságban ilyen emberi színjátékra van szüksége, játszmák ezek, átlátható, hazug, mesterkélt eszközök az együttérzés kizsarolására, a szülői tekintélye erősítésére. Nem engedett a gondolat, hogy ennek az embernek a gyerekének lenni mennyire fájdalmas élmény lehet. S arra is gondoltam, vajon ezzel az egész jelenettel mit is akart kieszközölni az apa. Ha visszaigazolást kapott volna arra, hogy micsoda nagyszerű, környezettudatos, szigorú, következetes apa, abbahagyta volna a gyereke megszégyenítését, akkor látta volna a fia félelmét, a helyzet igazságtalanságát?! Talán mondhattam volna, hogy ilyenek a kölykök, mi szülők mennyit szenvedünk miattuk, vagy biztos megnyugtatta volna, hogy bizony, jól meg kell őket nevelni, különben elfajzott vadállatok lesznek, te bezzeg igen jó vagy, látszik, mennyire törődsz azzal, kivé válnak, igyunk még egy sört! Helyette könnyes lett a szemem. Hány ilyen gyereket látok súlyos bántalmazásban, érzelmi zsarolásban, mély kötődés nélkül megélt gyerekkor után, felnőttként a válás küszöbén, ugyanilyen játszmákat játszva? Fájdalmasan sokat. A tüzifarendelet a legszebb magyar erdőket veszélyezteti Veszélybe kerül a védett területeken található, ökológiai szempontból értékes őshonos, idős erdőállományok hosszú távú fenntarthatósága a kormány tűzifarendelete miatt - hangsúlyozza a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja. Az Orbán-kabinet az augusztus 5-től hatályos kormányrendelettel a gyorsabb fakitermelés érdekében felfüggesztette az eddigi természetvédelmi és erdészeti jogszabályokat, ráadásul határozatlan ideig. A kutatóközpont szerint az, hogy a rendelet alapján a védett területeken őshonos fafajú, magas természetességű erdőkben is alkalmazható a tarvágás, hosszú távon a fiatalabb állományok területi növekedéséhez vezet, az idős és vegyes korú erdők rovására, amelyek leginkább biztosítják a biodiverzitás megőrzését és az erdei ökoszisztéma szolgáltatásait. „A rendelet alapján Magyarország legszebb, legértékesebb erdeit veszélyeztetjük, ami erdőgazdálkodási szempontból sem kedvező, hiszen ezek az állományok alkalmasak leginkább a minőségi rönkfák előállítására. A klímaváltozás enyhítése és az élővilág védelme szempontjából kulcsfontosságú a meglévő természetes élőhelyek fenntartása” - emelték ki. A kutatócsoport állásfoglalásában nem kérdőjelezi meg a tűzifa iránt megnövekedett igény létét, vagyis a tűzifa-kitermelés növelésének szükségességét, ez energetika-politikai kérdés, mint írják. Azonban felhívják a figyelmet arra, hogy ehhez nem az őshonos fafajú védett erdőket kell feláldozni. Ezt elsősorban a nem védett területen található, rövid vágásfordulóval kezelt idegenhonos állományok, például akácosok intenzívebb használatával kellene megoldani. Csakhogy a rendelet nem csak a 2 millió hektáros magyarországi erdőterület 27 százalékát kitevő akácosokra vonatkozik. Gálhidy László, a WWF Magyarország erdőprogramjának vezetője szerint rendkívül problémás az is, hogy a határozat a vegetációs időszakban is engedélyezi a kitermelést, mivel ez az egész ökoszisztémát veszélyezteti, köztük a korona- és talaj szinten egyaránt fészkelő madárvilágot (a törvény értelmében a madarak fészkelési időszaka alatt is lehet fákat kivágni). További komoly visszalépés, hogy a rendelkezés feloldja a 2009-es erdőtörvény egyik korlátozását, ami állami tulajdonú, magas természetességű, különleges rendeltetésű erdőknél (ezek nagyrészt idős tölgy- és bükkerdők) lényegében tiltotta a tarvágást. A kutatók abban bíznak, hogy a rendelet lehetőségei ellenére az erdész szakemberek bölcs döntéseket fognak hozni, és a tűzifaigények kiszolgálása érdekében nem szorulnak majd háttérbe az ökológiailag értékes erdőállományok hosszú távú fenntarthatósági szempontjai. Erdőgazdasági szakemberek szerint a hazai erdőállományból a korábbi jogszabályok szigorú betartása mellett is kitermelhető lenne évi 13 millió köbméter faanyag, aminek azonban csak alig a felét vágják ki ténylegesen. Ennek oka eddig a képzett munkaerő és a kereslet hiánya volt. Az ukrajnai orosz invázió és a rezsicsökkentés kivezetésének együttes hatása nyomán kialakult energiakrízis ugyan másfélszeresére növelte a szokásos lakossági tűzifaigényt, ám az erdészek szerint ezzel sem volna gond, ha lenne elegendő favágó. (klubradio.hu, qubit.hu) Az augusztus elejétől hatályos tüzifarendelet alapján Magyarország legszebb, legértékesebb erdei kerültek veszélybe, ami erdőgazdálkodási szempontból sem kedvező.
