Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)
2022-08-13 / 188. szám
www.ujszo.coml 2022. augusztus 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 íme, az "■T • hitte volna, hogy idén Izland lesz I a kirándulók, nya- JH. m. JL ralók, vakációzok divatországa? Igaz, rég elfelejtettük már, milyenek is voltak a kemény telek, hogyan gázoltunk át a majd egyméteres hóakadályon 1987-ben, hogy akkor volt pluszszünet, no nem a szénhiányból eredően, akkor már nem volt divat a szénszünet, hanem azért, mert megállt az élet, nem közlekedtek az egyébként közlekedési eszközök, sem az autóbuszok, sem a vonatok, sem a trolik, sem a villamosok. Nem volt ugyan Covid-járvány, de általában egy családból egy bátor ember ment munkába, bevásárolni. Jó, nem hónapokig, legföljebb napokig, mégsem siránkozott senki, és a gyerekek nem várták a hosszú, forró nyarat. Jól elvoltak otthon vagy a rokonoknál, ember barátoknál - és most nem akarom, mert fölösleges ecsetelni, hogy bezzeg akkor még nem volt elterjedve a számítógép, az okostelefonról nem is szólva. Akkor más volt a világ, de legalább nem a petróleumlámpa pislákoló fényecskéjénél olvasgattunk este, ha olvasgattunk volna, meglehet, a szigorú szülők nyolckor elfújták volna, mert ne rongáld a szemed, gyermekem, még sokáig szükséged lesz rá. Szóval, valamikor, nem is olyan réges-régen, Izlandról nem álmodtunk, olyan távolinak tűnt, hogy meg sem fordult a fejünkben, egyszer valaki eljuthat oda. Mintha olyan helyre gondoltunk volna, ahol a madár sem jár, valami mesebeli tájra, ha egyáltalán gondoltunk volna rá. Semmi okunk nem lett volna rá, maximum annyi, meg kell tanulni, hol fekszik, kábé milyen az éghajlata, mi a fővárosa, van-e ipara, mezőgazdasága - csak és kizárólag azért, nehogy a földrajzórán elbukjunk. Még természetrajzórán tanultunk Izlandról, ott tudtuk meg, hogy létezik az izlandi pát nevű víztiszta, nagykristályos kalcit, melynek jelentős a kettőstörése. Ennyit bányászok elő a szürkeállományomból. Persze, Reykjavíkot. Ez elég is volt. Most, hogy a tűző nap elől nincs hová menekülni, elsősorban a panellakásokban lakóknak, az emberek nem a tengerhez, nem Horvátországba, Görögországba, Itáliába - mindegy, hogy hová, csak olyan helyre, ahol éjszakánként a tenger mormolását hallják - vágynak, hanem oda, ahol a hőmérő higanyszála, ha megfeszül, sem haladja meg a húsz fokot, de lehet, hogy el sem éri a nyár kellős közepén sem. Itt bátran elhagyja a harmincat, évről évre egyre följebb araszolgat, lassan kiszárad a föld a talpunk alatt, nem fütyül a szél, ha néhány csöpp eső koppan a tűzforró aszfalton vagy a repedezett földön, már indiántáncot járunk. És akkor hopp, divatba jön Izland. Ahol legföljebb a vízvezeték és a gejzírek szolgáltatnak meleg vizet, az emberek őszi kabátban járnak nyáron, a turisták dörzsölgetik fagyos kezüket, győzik öszszeszorítani vacogó fogaikat. Hiába, az ember már csak ilyen. Melegből hidegbe, hidegből melegbe vágyik. Európa-szerte kritikus a vízhiány Soha nem tapasztalt méretű aszállyal kell az európai országoknak megküzdeniük. Van, ahol az ivóvízellátás is problematikus, máshol a rizstermesztás állhat le évekre. Több mint száz francia település maradt ivóvíz nélkül a történelmi méretű aszály idején: lajtos kocsikkal hordják a vizet ezekre a területekre, mert a vezetékekben semmi sem maradt, írta a Euronews. „Ilyesmit korábban soha nem láttunk. A rossz hír pedig az, hogy nincs okunk azt hinni, hogy ne ez lenne a jövő” - nyilatkozta a helyzet kapcsán Christophe Béchu ökológiai átmenetért felelős miniszter. Elisabeth Borne miniszterelnök figyelmeztetése szerint az idei lesz a történelem legsúlyosabb aszálya francia földön, június óta magas a hőmérséklet az országban. Olaszországban a Pó völgyében a rizstermést is veszélyezteti az aszály, a kiszáradt rizsföldek talaja veszélyesen elsósodhat, ami évekre ellehetetleníti a mezőgazdaságot. Hetven éve nem volt ekkora szárazság Olaszországban, ez pedig már a termés harminc százalékát sodorja veszélybe a mezőgazdaságban. Hollandiában arra kérik az embereket, rövidebb ideig zuhanyozzanak, illetve autóikat ne mossák le kertjükben. A hajótulajdonosok szerint akkora lett a vízszintingadozás a téli és nyári időszak közt, hogy a hajók ferdén fekszenek a kikötőkben, az ország pedig hivatalosan is vízhiányt jelentett be. Valószínűleg eltart még egy ideig ez az állapot. Egyelőre az ivóvíz menynyisége megfelelő, de szükség lehet további korlátozásokra. Az országot gátak és csatornák rendszere védi a víztől, de mivel szárazföldi területének körülbelül egyharmada a tengerszint alatt van, az éghajlatváltozással szemben különösen sebezhető Hollandia. Egyes régiókban már megtiltották a gazdáknak, hogy felszíni vízzel öntözzék a terményeiket. A kormány szerint most a holland gátrendszer biztonsága élvez prioritást, majd az ivóvíz- és energiaellátás következik. A német Rajna folyó szintje is egyre esik, a hajóval történő szállítmányozás költsége megugrott, egyes hajók csak kapacitásuk 75 százalékának üresen hagyásával szállhatnak vízre. Az alacsony vízszint két szénerőmű működésére is kihat. Romániában a Duna szintje esett történelmi mélypontra. Portugáliában a megművelt földterületek 45 százalékán extrém a szárazság. (infostart) Magányos társadalom BRAUNSTEINER KRISTÓF A 21. században a lakosság nagy részét sújtja a magányosság. Idősek és fiatalok egyaránt szenvednek miatta. Mi, emberek, közösségi lények vagyunk. Jelentőségteljes kapcsolatokra van szükségünk. A barátságok, családi, szerelmi, kollegiális kapcsolatok mind fontos szerepet játszanak életünkben. Szükségünk van közeli személyekre, akikkel megbeszélhetjük bánatunkat, hisz sokszor egy probléma már szimplán azáltal megoldódik, hogy hangosan kimondjuk, mi aggaszt bennünket. Akikkel hangosan nevethetünk, viccelődhetünk, mert a kacagás során felszabaduló örömhormonok nemcsak a kedvünket javítják, hanem serkentik a kreativitásunkat, megerősítik a közösségen belüli összetartozás-érzetet, erősítik immunrendszerünket is, és egészében pozitívan befolyásolják lelki és fizikai egészségünket. Sajnos a mai világban sok szociológiai, pszichológiai és orvosi kutatás arra utal, hogy világszerte egyre többen magányosak. A Covid terjedése ellen bevezetett korlátozások ezt megerősítették, de ez a trend már régebb óta megfigyelhető. Az utóbbi évtizedek technológiai és társadalmi fejleményeinek a következménye. És bár az ember feltételezhetné, hogy azáltál, hogy a világ populációja lassan eléri a 8 milliárdot, annyian vagyunk a Földön, hogy lassan senkinek nem is lesz esélye, hogy magányos legyen, hisz mindenhol találunk embert. De attól még, hogy valaki sok ember között dolgozik, tanul és él, még nem garantált, hogy létrejönnek jelentőségteljes kapcsolatok. A szupergyors hiperkapitalista rendszer, amiben élünk, olyan környezetet alakít ki, ahol könnyű magányosnak lenni. Az emberek egyre inkább városokban élnek, ahol izoláltan laknak kis lakásokban, egyedül, vagy ha másokkal, lakóközösségben, akkor az gyakran muszájból van, olyan emberekkel, akiket nem is nagyon ismernek, szeretnek, mert a fizetések nem emelkednek a lakásárakkal és bérekkel egyetemben. Egyre többen kerülnek a szegénység küszöbére annak ellenére, hogy teljes munkaidőben dolgoznak. A nehéz pénzügyi szituációból eredő stressz szorongáshoz és depresszióhoz vezethet, ami befolyásolja az ember képességét új kapcsolatokat teremteni, illetve régi kapcsolatokat fenntartani, párkapcsolatot létrehozni, családot alapítani. Az ebből eredő magányosság pedig megint csak növeli a stresszt, és így kialakul egy ördögi kör, amiben az illető komor realitása elől menekülve a digitális világban próbálja megtalálni vigaszát. A sorozatok bindzselése, számítógépes játékok túlzott játszása és a pornográfia exceszszív konzumálása során felszabaduló dopaminnal próbálja helyettesíteni az emberi interakciók során felszabaduló örömhormonokat. Végtelenségig görgeti a közösségi médiát, ahol a legtöbb felhasználó egy hamis képet mutat magáról, de ha ennek tudatában is vagyunk, az algoritmus egy idő után úgy is elhiteti velünk: mindenki más boldog, csak én nem. Persze nem kell a digitális világba menekülni, a tárgyi világban is lehet kompenzálni a közösség hiányát. Shoppingolással, ételek, italok vagy tudatmódosító szerek kompulzív fogyasztásával is lehet az agyat elönteni gyors dopaminnal. A magányosság epidémiájának megállítására csak egy megoldás van: olyan életkörülmények létrehozását kell lehetővé tenni, amelyben egészséges közösségek ki is tudnak alakulni. Meg kell akadályozni, hogy a techcégek, korporációk és hatalomra vágyó politikusok hamis hovatartozási érzés ígéretével profitáljanak az emberek magányából. A civil társadalomnak kell összefognia, hogy létrehozzanak lokális közösségeket, amelyekkel aztán az országos és globális szinten is lehet változásokat végrehajtani. Nemrég megjelent egy tanulmány, miszerint az emberek, akik régen látott barátaiktól, ismerőseiktől egy üzenetet kapnak, jobban örülnek, mint azt az üzenet írója feltételezi. Tartsuk fent kapcsolatainkat! Ne vesszünk össze kis dolgokon, és ha összevesztünk, béküljünk ki! Járjunk össze szeretteinkkel beszélgetni, bulizni, sportolni, túrázni! És ne zárkózzunk el új emberek elől! Ne hagyjuk, hogy a rendszer legyőzzön minket! FIGYELŐ Számos kórokozó jobban elterjedhet A globális felmelegedés a betegségek terjedését is elősegíti, ugyanis a klímaváltozás megkönnyítheti számos kórokozó agresszívabb terjedését - olvasható a Hawaii Egyetem kutatócsoportjának egy összesítő tanulmányában. A szakértők szerint az éghajlatváltozás a kórokozók által okozott betegségek 58 százalékát negatívan befolyásolhatja. Ez a felmelegedés mellett olyan szélsőséges időjárási jelenségeknek is köszönhető, mint az aszályok, árvizek vagy hőhullámok. A Nature Climate Change című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány egy olyan lista alapján készült, amely világszerte 375 betegséget tartalmaz. Ebben azok a betegségek szerepelnek, amelyeket kórokozók váltanak ki, így például vírusok, baktériumok, de akár növényi pollenek vagy gombák is. A kutatók a szakirodalmat vizsgálva több mint 1000 olyan elérési útvonalat térképeztek fel, amelyek mindegyike tartalmazott az éghajlatváltozáshoz köthető kórokozót. Például a hőség - amelyhez 160 egyedi betegség köthető -, vagy az árvizek (121 esetben) elősegíthetik a kórokozók, így a baktériumok, valamint a szúnyogok, kullancsok, illetve más betegségközvetítők terjedését. Ráadásul a szélsőséges időjárás a stressz vagy az alultápláltság miatt gyengítheti az emberi immunrendszert. (MTI)
