Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)

2022-08-10 / 185. szám

141 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2022. augusztus 10. | www.ujszo.com Hogyan alakult ki a tejcukor-tolerancia? ÖSSZEFOGLALÓ Egy nemzetközi kutatócsoport szerint éhínség és betegségek vezethettek a laktéztolerancia megjelenéséhez. A kutatás­ban az ELTE Régészettudomá­nyi Intézet három munkatársa, Anders Alexandra, Raezky Pál és Sebők Katalin is közremű­ködött, az eredmények a Natu­re oldalán jelentek meg. Jól ismert tény, hogy vannak em­berek - a világ népességének kö­zel kétharmada tartozik ebbe a cso­portba akiknél a tej fogyasztása kellemetlen tünetekkel jár. Ok fel­nőttkorban már nem képesek meg­emészteni a tejcukrot, és ez okozza panaszaikat. A tejcukor lebontásáért egy gén felel, amely körülbelül 10 ezer éve van velünk - amióta Ana­tolia területéről a tej és tejtermékek fogyasztása széles körben elterjedt. Európát a Kr. e. 5. évezredben érte el ez a folyamat. Mostanáig az volt a tudományos konszenzus, hogy a laktóztoleran­­cia, azaz a tejcukor megemésztésé­nek genetikai képessége azért alakult ki, mert ez tette lehetővé számunk­ra, hogy több tejet és tejterméket fo­gyaszthassunk. Ezzel az extra éle­lemforrással jelentős előnyhöz jutot­tak azok a közösségek, amelyek így ki tudták egészíteni táplálkozásukat. A legújabb kutatások azonban meg­változtatták ezt a képet - ahogyan azt a 2022 júliusában megjelent Na­­ture-tanulmányban olvashatjuk. A Bristoli Egyetem és a Univer­sity College London (UCL) tudósai által irányított, mintegy 20 ország munkatársaiból álló kutatócsoport a kérdést komplex módon kezelte. Fel­térképezték az elmúlt 9000 év tejfo-A friss kutatási következtetések azt is jól példázzák, hogy a régészet eredményei segítségünkre lehetnek olyan hétköz­napi dolgok pontosabb megértésében is, mint amilyen például egy pohár tej elfogyasztása után jelentkező hasfájás gyasztási szokásait, felhasználták az Egyesült Királyság Biobankjának je­len népesség tejfogyasztási szokása­ira vonatkozó információit, s ezeket összevetették az ősi DNS-ből kinyert adatokkal, radiokarbon kormeghatá­rozásokkal, valamint régészeti infor­mációkkal, új számítógépes model­lezési technikákat alkalmazva. így a korábbiaktól eltérő történet bon­takozott ki: a laktóztolerancia kiala­kulása az éhínségek következtében a kórokozóknak való kitettséggel magyarázható. A kutatók a tejfogyasztási szoká­sok feltérképezéséhez 554 lelőhely­ről mintegy 7000 olyan, régészeti feltárásokból származó edénytö­redéket vizsgáltak meg Richard P. Evershed vezetésével, amelyek bel­sejéből ki lehetett mutatni a felszívó­dott tejzsírok jelenlétét. A kutatás­ban magyarországi régészek is részt vettek: az ELTE Régészettudományi Intézetét Anders Alexandra, Racz­­ky Pál és Sebők Katalin képviselte. Nekik köszönhetően három, az újkő­kor (Kr. e. 5450-5050) megismerése szempontjából kulcsfontosságú le­lőhelyről - Polgár-Ferenci-hát, Pol­gár-Csőszhalom, Öcsöd-Kovásha­­lom - származó minták is bekerül­tek a tanulmányba. Következő lépésként a Univers­ity College London (UCL) Mark G. Thomas által vezetett kutatói több mint 1700 őskori egyéntől származó ősi DNS-szekvencia alapján adatbá­zist állítottak össze a laktázperzisz­­tencia (vagyis a laktózt bontó enzim tartós fennmaradása) genetikai válto­zatának jelenlétéről vagy hiányáról. A genetikai variáns először körül­belül 5000 évvel ezelőtti mintákban jelentkezett, majd 3000 évvel ezelőtt már számottevő gyakorisággal for­dult elő, és ma is nagyon elterjedt. Ezután a csapat új statisztikai meg­közelítést dolgozott ki annak vizsgá­latára, hogy a tejfogyasztás időbeli változásai mennyire magyarázzák a laktázperzisztencia természetes sze­lekcióját, de figyelemre méltó módon nem találtak összefüggést. Akkor mégis mi okozhatta a tejcukor-tole­rancia széles körű elterjedését? Az Egyesült Királyság Biobank­jának adatai alapján kiderült, hogy nincs összefüggés a laktóztoleran­cia és a tejfogyasztási szokások kö­zött, azaz a tejcukrot nem tolerálok is különösebb gond nélkül és szívesen fogyasztják a tejtermékeket, és fel­tételezhetően az őskorban is ez volt a helyzet. A kellemetlenség akkor vá­lik gonddá, ha az általános egészségi állapotot más körülmények is befo­lyásolják - például éhínségek és jár­ványok. Ilyen helyzeteket a tejcukrot toleráló emberek nagyobb valószínű­séggel élnek túl, esélyt kapva arra is, hogy génjeiket tovább örökítsék. Hiszen a hasmenéstől legyengült em­berek könnyebben fertőződnek meg, száradnak ki extrém helyzetben, és ez halálukhoz is vezethet, különösen nagyobb településeken, sűrűn lakott helyeken. (ELTE) Gyémántszerű anyagokat szór az aszteroida becsapódáskor Aszteroidabecsapódás során nagy energiájú és sebességű lökéshullám keletkezik, amely rövid ideig tartó magas hőmérsékletet és extrém nyomást képes generálni (Fotók: Shutterstock) A Földnek ütköző aszteroidák okozta lökéshullámok különle­ges gyómántszerű anyagokat hoznak létre, melyek szabályo­zott előállításával ultrakemény ás képlékeny anyagok is ter­vezhetők - derült ki egy friss kutatásából, amelynek során a magyar vezetésű nemzetközi kutatócsoport tagjai egy vas­­meteoritből származó ásványt tanulmányoztak. Németh Péter, az ELKH Csillagá­szati és Földtudományi Kutatóköz­pont (CSFK) Földtani és Geokémiai Intézetének tudományos főmunka­társa, valamint Fogarassy Zsolt, Il­lés Levente és Pécz Béla, az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont (EK) Műszaki Fizikai és Anyagtu­dományi Intézetének kutatói külföl­di kollégáikkal az arizonai sivatag­ban 1891-ben talált Canyon Diablo vasmeteoritból származó lonsdaleit nevű ásványt tanulmányozták a leg­korszerűbb elektronmikroszkópos, krisztallográfiai és spektroszkópiai vizsgálatokkal - írják az ELKH köz­leményében. Magyarázatuk szerint aszteroida­becsapódás során nagy energiájú és sebességű lökéshullám keletkezik, amely rövid ideig tartó magas hőmér­sékletet és extrém nyomást képes ge­nerálni. A különleges geológiai folya­mat kedvez a nem egyensúlyi körül­mények kialakulásának és a kivételes tulajdonságú anyagok képződésének. Az úttörő brit krisztallográfusról, Kathleen Lonsdale professzorról el­nevezett ásványról korábban úgy gondolták, hogy tiszta hexagonális szerkezetű gyémántból áll, ami kü­lönbözik a jól ismert köbös, kocka­szerű kristályrácsú gyémánttól. A mostani kutatás eredményei megkérdőjelezik a lonsdaleit szer­kezetének eddigi leegyszerűsített felfogását. A kutatók megállapítot­ták, hogy a körülbelül 50 ezer év­vel ezelőtti aszteroidaütközés során létrejött, egyedülálló tulajdonságok­kal rendelkező lonsdaleit valójában gyémánt-grafit nanoszerkezetek vál­tozatos összenövéseiből álló úgyne­vezett diafit, amely tulajdonképpen a két anyag közös szerkezete egyetlen kristályrácsban. Az ásványban emel­lett az atomrétegek ismétlődő mintá­zataiban előforduló számos rétegző­­dési hiba is megfigyelhető. Az eredmények alapján a grafén- és a gyémántszerkezetek közötti ösz­­szenövések különböző típusainak azonosítása hozzájárulhat az aszte­roidabecsapódások során fellépő nyo­más- és hőmérsékletviszonyok jobb megértéséhez. A kutatók megállapították, hogy a gyémánt és a gráfén határfelületén ta­lálható szénatomok egyedi környeze­te miatt a grafénrétegek közötti távol­ság jelentősen eltér a megszokottól. Azt is felismerték, hogy a diafit szer­kezete felelős egy eddig megmagya­rázhatatlan Raman-spektroszkópiai sáv megjelenéséért. A gyémántban lévő diafitszerkezetek ennek köszön­hetően mostantól egyszerű spektrosz­kópiai technikával is azonosíthatók anélkül, hogy drága és munkaigé­nyes elektronmikroszkópiára lenne szükség. Kitértek arra, hogy a Canyon Di­­ablo-mintában azonosított össze­tett szerkezetek számos más szén­tartalmú anyagban előfordulhatnak. A kutatók úgy gondolják, hogy nem­csak egy aszteroidabecsapódás so­rán létrejövő dinamikus lökéshullám, hanem magas nyomáson és hőmér­sékleten történő statikus összenyo­más, valamint kémiai gőzfázisú le­választás is létrehozhat diafitszerke­­zeteket. Hozzátették, hogy a diafitok szabályozott rétegnövesztésével ult­rakemény és ugyanakkor képlékeny, továbbá a vezetőtől a szigetelőig hangolható elektronikai tulajdonsá­gokkal rendelkező anyagok is ter­vezhetők. A felfedezés megnyitja az utat az izgalmas mechanikai és elektronikus tulajdonságokkal rendelkező, új típu­sú gyémántszerü anyagok tervezé­se előtt, így a csiszolóanyagoktól az elektronikán és a nanomedicinán át a lézertechnológiáig számos ipari terü­leten jöhetnek létre új alkalmazások - írták. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom