Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)
2022-07-06 / 155. szám
www.ujszo.coml 2022. július 6. ISKOLA UTCA 111 Galántai programozó alapsulisok sikere A versenyző csapat 9. osztályos diákjai: Lóránt, Arnold, Róbert, Oszkár és Rita (GKZA-felvételek) Az Új Szóval tanulhattak a selyós kisgimisek Ebben a tanévben még novemberben hirdették meg első alkalommal az ENTER programozási olimpiát. A feladat az volt, hogy a diákok csapatban BBC micro:bit vezérlők segítségével valami újat alkossanak, márciusig elkészítsék, programozzák. A Galántai Kodály Zoltán Alapiskola tanulóinak először az az ötlete támadt, hogy szerkesztenek egy működőképes flipperasztalt. A versenyző csapat a 9. évfolyam diákjaiból alakult, tagjai Lóránt, Arnold, Róbert, Oszkár és Rita lettek. A diákok a szabadidejüket feláldozva a tanítás után sokszor sötétedésig maradtak az iskolában és dolgoztak a műhelyben. Otthon tervezték a 3D modelleket, amelyet az iskola 3D nyomtatóján nyomtattak ki. Áramköri elemeket forrasztottak. Rita csodálatosan megtervezte és megfestette a flipperasztalt, a fiúk az egyes vezérlőket programozták, 8-bites hangsávban „komponálták meg” Kodály Zoltán műveit. A „mű” nagy nehézségekkel készült el a határidőig, de még meszsze nem működött tökéletesen. Végül a versenydarab bekerült a legjobb 10 közé, így újabb motivációt kapott a csapat, hogy a hibákat a júniusi döntőig kiküszöbölje. A döntőre a pozsonyi Auréliumban került sor, ahol sok híresség is jelen volt. Az eredményhirdetést élő adásban sugározták a YouTube-portálon, így az egész iskola együtt izgulhatott. Végül az áldozatos munka meghozta a gyümölcsét, és a csapat a szavazatoknak köszönhetően megnyerte a közönség szimpátiadíját, így az iskola egy új 3D nyomtatóval gazdagodhatott. Végül a szakmai zsűri a 3. helyezéssel jutalmazta a csapat munkáját, így kétszer is dobogóra állhatták tanulóink. A versenyt követő beszélgetésekből kiderült, hogy fel vannak lelkesülve, és alig várják, hogy jövőre ismét benevezzenek hasonló jellegű versenyekbe - már egy-egy középiskolát, gimnáziumot képviselve. Kluka Tamás tanár Földrajztanárnőnk, Kovács Zsuzsanna segítségével és közreműködésével részt vehettünk a Tanuljunk az Új Szóval! programban a földrajzórákon. Ezeken az órákon nem volt olyan szigorú a fegyelem, mégis rengeteg mindent megtudtunk a hazánkban (sőt, a saját kertünkben is) megtalálható madarakról, bogarakról, fűszer- és gyógynövényekről. Kvartós diáktársaink, mint megtudtuk, az angolórákon angol nyelven tették meg ugyanezt Vlahy Anita tanárnő segítségével. Interaktív módon tanultunk, ami segített egy kicsit felrázni bennünket az évvégi fáradtságból és monotonitásból. Nemcsak az Új Szó munkafüzetét használtuk, hanem elmeséltük saját tapasztalatainkat vagy terveinket például a madáretetők készítéséről. Egyik csütörtöki óránkra a tanárnők a saját kertjükből hoztak nekünk fűszernövényeket. Ezeket illatuk és külsejük alapján próbáltuk párosítani az elkészített kis kártyák segítségével. Ezeken az órákon ültettünk is. A kis növényeinket (bazsalikom, paprika- és paradicsompalánták) először csak joghurtosdobozkákba ültettük, ezzel új feladatot adva nekik. Ez a feladat aratta osztályunkban (III. N) a legnagyobb sikert, sokan még nevet is adtak a saját kis palántájuknak (pl. Pisti, Karesz, Eugén vagy Zeusz), amelyek jelenleg is az osztályunkat díszítik. Nagyszerű ötlet volt ez az ültetés a tanárnőktől, hiszen így megtanuljuk az egyik legfontosabb dolgot a növényekről: nem elég őket egyszerűen elültetni a földbe, meg kell tanulnunk róluk gondoskodni, ha azt szeretnénk, hogy később tényleg termést hozzanak. A program folyamán nemcsak tanultunk, de a csoportfeladatok és élményeink elmesélése is közelebb hozott minket egymáshoz. Köszönjük az Új Szónak, hogy részt vehettünk ebben a projektben, valamint a tanárnőknek a rengeteg segítséget és türelmet, amely az egyes órákhoz kellett. Magyarics Amina Emma, III. N A csoportfeladatok és az élményeik elmesélése is közelebb hozta egymáshoz a diákokat (Fotó: SJG) Utazás a Csillagösvény mentén Erdélyben A Rákóczi Szövetség évek óta szervez utazást a Kárpát-medence magyar ajkú diákjai számára Erdélybe, a csíksomlyói pünkösdi nagybúcsúra. Az ipolysági Szondy György Gimnázium diákjai az idei tanévben először kaptak meghívást a zarándoklatra. Négyen vállalkoztunk a nem mindennapi kalandra, mindannyian az 1. A osztályból: Felyo Bianka, Hamerlik Enikő, Pásztor Csaba és Szabolcs. Izgatottan vártuk az időpontot, és amikor tényleg eljött a nap, szinte hihetetlen volt számunkra, hogy útra kelünk, őseink nyomdokába lépünk a legendás „Csillagösvény” mentén. Június 2-án, csütörtökön a kora reggeli órákban indultunk Budapestről, a Keleti pályaudvarról. Már ez is élmény volt számunkra, mert valójában sose jártunk a Keletiben, sőt még vonaton sem ültünk sosem, hiszen a mai modern világban az autók rabjai vagyunk. A Boldogasszony Zarándokvonat 5.20-kor útra készen állt a 7-es vágányon, hogy ezúttal velünk együtt induljon a csíksomlyói búcsúba. Indulás előtt a zarándokokat megáldották, és megkezdődött a nagy kaland. A Rákóczi Szövetség 300 fős diákcsoportot indított Székelyföldre, viszont a vonaton kb. 1000 zarándok utazott velünk együtt arra a helyre, ahol „a föld és az ég összeér”. Több nagy városban, köztük Szolnokon, Nagyváradon, Kolozsvárott és Marosvásárhelyen is megálltunk. Mindenütt ünnepeltek, szeretettel köszöntöttek bennünket. A székelyek igen szívélyes, szeretettel teli emberek: testvérükként tekintettek mindannyiunkra. Elhalmoztak bennünket frissítőkkel, étellel és virágokkal az oda- és a visszaúton is. Gyergyószentmiklóson volt a szállásunk, innen indultunk el reggelente a programokra, és este ide tértünk vissza megpihenni. A napközben elvesztett energiát finom ételekkel pótolták nekünk vendéglátóink. Pénteken Madéfalvára és a Gyimesek völgyébe, Gyimesbükkbe vonatoztunk. Meglátogattuk a 30-as számú vasúti őrházat, az ezeréves határt és a Kontumáci kápolnát, ahol szabadtéri szentmisén és szentségimádáson vettünk részt a gyimesi csángókkal. Nagyon szép volt, a csángó népviselet egyenesen leírhatatlan. Csodálatos élményben volt részünk, viszont a java csak a következő nap, szombaton történt. Ismét korán ébredtünk és keltünk útnak, hiszen Csíkszereda felé vettük az irányt, hogy részt vegyünk a csíksomlyói pünkösdi fogadalmi búcsún. Itt csatlakoztak hozzánk a Missziós Zarándokvonat utasai, akikkel közösen énekelve, imádkozva vonultunk a kegytemplomhoz, majd a hármashalmi oltárhoz a nyeregbe. Elképesztő látvány volt, hogy amíg a szem ellát, emberek sokasága vonult együtt, hitben, szeretetben. Különféle nemzetek, nemcsak magyarok, de más nyelvű fiatalok, akikkel mégis megtaláltuk a közös hangot: egy ritmusra dobbant a szívünk. A Kis- és Nagy-Somlyó hegyének völgye megtelt a több százezer ember zsongásával. Tapintani lehetett a megmagyarázhatatlan csoda jelenlétét. Az erdélyi természet gyönyörű, színes, meseszép, igazán áldott terület. Elmondhatatlan élmény volt együtt énekelni a magyar és a székely himnuszt, és rájönni arra, hogy magyarként a legszebb szövegű himnuszaink vannak, amiket teljes átéléssel énekelhettünk. Sose gondoltuk volna, hogy ilyen messze az otthonunktól ennyire otthon érezhetjük magunkat. A székelyföldi legendárium szerint székelyek és magyarok édestestvérek vagyunk. Vasárnap a hazafelé vezető út sokkal rövidebbnek tűnt, hiszen új barátainkkal sokat beszélgettünk a vonaton. Mindannyian tudtuk, hogy bár először, de nem utoljára voltunk Csíksomlyón. Szívünk egy darabját ott hagytuk a nyeregben, a másik fele pedig visszavágyik. Pásztor Csaba és Szabolcs Az ipolysági Szondy György Gimnázium kis csapata (Fotó: SZGYG)
