Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-06 / 155. szám

www.ujszo.com I 2022. július 6. KULTÚRA 9 Napsütés, toszkán ízek és illatok A Netflix nyári kínálata természetesen a kirándulóidényre hangolódik, kérdés, mit érdemes választanunk belőle HAVRAN KATI Hozzászokhattunk mór, hogy a streamingszolgáltatók az évszakra hangolják a produk­cióikat - legalábbis ha de­cemberben kattintunk a kí­nálatra, egész biztos, hogy mikulások, havas tájak és vil­logó karácsonyfák árasztják el a képernyőnket. Úgy tűnik, a Netflix számára a tomboló nyár is nézőcsalogató témá­nak bizonyul. Vajon a hangu­latkeltésen túl készülnek-e fi­gyelemre méltó alkotások? Elvágyódunk valahová délre, ahol habok nyaldossák a homokos par­tot? Ahol gondtalanul borozgatha­­tunk a naplementében gyönyörköd­ve? Csak épp nem tehetjük meg, vagy még odébb van a szabadság ideje? Nos, azt az űrt, amit az üdülés hiánya okoz az életünkben, szívesen töltené ki a Netflix olyan produkci­ókkal, melyek kirándulós hangne­met ütnek meg. Vagy azzal, hogy népszerű turistaparadicsomokban játszódnak, vagy pedig azzal, hogy olyan utazásról szólnak, ahol a fő­hős déli országba utazik. Ilyen volt legutóbb például a Firenzei nyár, ami egy romantikus felnövéstör­ténet, vagy pedig a Hétvégi kirán­dulás, egy thriller, mely a horvát­országi Splitbe kalauzolja a nézőt. Az ilyen típusú filmeknél jórészt a népszerű helyszín jelenti a húzóerőt, míg a karakterek laposak, és a né­ző joggal érezheti úgy, hogy nem jutott idő a forgatókönyvírásra. Hi­ába a gyönyörű tájak, az összered­­mény általában felejtős. Bár koránt­sem mentes hibáktól, egy produk­ciót azonban érdemes kiemelni: a Toszkána, ahogy azt a nevéből nem nehéz kitalálni, szintén a napsütötte Olaszországot varázsolja a képer­nyőnkre. A produkció, melyet Meh­­di Avaz rendező jegyez, az olasz mentalitást, illetve az északi és déli népek közötti különbséget feszegeti. A Toszkána főszereplője Theo (Anders Matthesen), egy séf, aki óri­ási precizitással és művészi igénnyel alkotja meg tányérjai tartalmát egy dániai étteremben. Michelin-gyanús a történet, de míg főhősünk szak­mája csúcsát képviseli, emberség­ből kevésbé jeles. Lekicsinylő hang­nemben beszél a szakácsaival, ha azok nem a követelményei alapján dolgoznak, sőt, az sem gond számá­ra, hogy ordibáljon egy potenciális befektetővel. Theo ellentmondásos figura, akinek meg kell dolgoznia a néző rokonszenvéért. Van egy álma, melyhez a végsőkig ragaszkodik: sa­ját éttermet szeretne nyitni. Mikor már a céljához vezető utolsó aka­dályt kellene leküzdenie - pénzfor­rást szereznie - elbaltázza a dolgot azzal, hogy rossz modorával elret­tenti a befektetőt. És ekkor érkezik egy levél, mely­ből kiderül, hogy meghalt Theo ap­ja - akit főhősünk gyerekkora óta nem látott - és fiára hagyta a több száz éves Ristonchi kastélyt vala­hol Toszkánában. Theo elutazik hát Toszkánába abban a reményben, hogy a lehető legrövidebb idő alatt túlad a kastélyon. A Ristonchi bir­tokon zajló élet merően eltér Theo dániai pontosságától. A kastélyban étterem és hotel működik, kissé ká­­oszosan, az olaszos temperamen­­tumú Sophia (Cristiana DellAnna) irányítása alatt. Theo megérkezik tehát a kastélyba, leül az étterembe és rendel - a felszolgálást látva pe­dig rosszallóan felvonja a szemöldö­két, majd fintorogva turkál villájával az ételben. Míg Theót teljességgel hidegen hagyják a toszkán vidék szépségei, a néző lassan már sejti, hogy főhősünknek végül meglágyul a szíve, megszereti az ódon kastélyt, és hogy ebben az átalakulásban egy nő is fontos szerepet játszik majd. A készítők azonban nem egy ro­mantikus vígjátékot szerettek volna készíteni, hanem sokkal inkább egy bonyolult személyiség fejlődéstörté­netét bemutatni. Theónak nemcsak az a feladata, hogy megtanulja sze­retni a zűrzavaros vidéki Olaszor­szágot, hanem hogy kibéküljön a múlttal, azzal, amit kisfiúként az apa hiánya jelentett számára. Eb­ben pont az északi és a déli mentali­tás ellentétei bizonyulnak gyógyító hatásúnak, hiszen főhősünk lassacs­kán rájön, hogy mindkét félnek van mit tanulnia a másiktól. Anders Matthesen dán színész minden igyekezete ellenére karak­tere azonban kissé ormótlan. Pont úgy, mint az északi és déli életszem­lélet ellentéte, a szereplők is kissé sablonszerűek. A felszínes forgató­­könyvért azonban kárpótol minket maga Toszkána, melynek tájait és ízeit szemléletesen igyekszik kiraj­zolni a film. Nemcsak szemet gyö­nyörködtető vidékeket látunk, ha­nem ínycsiklandozó képeket, mikor Theo a mesterszakács tudományá­val veszi kézbe a zamatos toszkán alapanyagokat - persze csak mi­után módszeresen rendet rakott a zűrzavaros olasz konyhában. Hogy tovább csiklandozza érzékszerve­inket, a film egy esküvői vacsora elkészítésével csúcsosodik ki, Theo ugyanis fogadásból azt szeretné egy potenciális vevőnek bebizonyítani, hogy a hely a legmagasabb elvárá­soknak is megfelelhet, ha helyesen irányítják. Az ízek, a színek, és az illatok azok (és kevésbé a forgató­­könyv), ami miatt érdemes megnéz­ni ezt a filmet. Elkezdődtek Pozsonyban a Nyári Shakespeare-játékok A szabadtóri színházi feszti­vált az Erzsébet-kori szerző legnépszerűbb darabjával, a Hamlettal nyitották tegnap este. Az elkövetkező egy hó­napban játsszák majd A vihart, a Téli regét, Shakespeare komédiái közül pedig A két veronai nemest és a Tévedések vígjátékét. A Hamletet Pavol Khek rendez­te, a főszerepet pedig Eubos Kostel­­ny játssza. A előadást minden este 20.30-kor játsszák a pozsonyi vár ud­varán egészen július 16-ig - a feszti­vál népszerűségét mutatja, hogy az előadások felére már az összes jegy elkelt. A két veronai nemes a szerző egyik korai darabja. A komédia tipikus struktúráját követi, és azért is ked­velt a rendezők körében, mivel sok­féle módon lehet színpadra vinni. Érezhető benne a commedia dell'ar­­te hatása, és Peter Mankovecky, aki az előadást rendezte, pont erre az ol­dalára épít. Július 18. és 24. között játsszák. A Tévedések vígjátékát Roman Polák vitte színre, és az előadás ér­dekessége, hogy a némafilmek vilá­gából merít inspirációt: a díszlet és a kosztümök kizárólag fekete-fehérek, míg az előadáshoz zongorajáték adja a zenei aláfestést. Prágából érkezik A vihar előadó­gárdája. A darab az egyik legszebb Shakespeare késői művei közül, jel­lemzően olyan nagy témákat vet fel, melyek egész pályája folyamán érde­kelték Shakespeare-t: a szerelem, az intrikák, a bosszú és a megbocsátás, de az illúzió, és az idő folyásának kér­dését is körbejárja a darab. A Téli rege a tavalyi nagy érdek­lődésnek köszönhetően tér vissza a fesztiválra, szintén Pavel Khek ren­dező jegyzi az előadást. A szervezők a felnőtteknek szánt esti előadásokon túl a gyerekeknek is kínálnak Shakespeare-rel kapcsola­tos programokat napközben Pozsony több helyszínén. A fesztivál augusz­tus 6-ig tart. (hk) A két veronai nemest július 18-tól 24-ig játsszák (Fotó: Letné shakéspearovské slávnosti) Budapesten lép fel John Malkovich A kétszer is Oscar-díjra jelölt amerikai színész ok­tóber 2-án A zenekritikus című zenés stand-up nagy­­zenekari változatával áll az Erkel Színház színpadára. Az előadás során a klasszikus zene legikonikusabb darabjait sze­di ízekre a John Malkovich által megformált zenekritikus, minden zeneszám között a leggonoszabb, kortárs kritikákban szereplő idé­zetek, vélemények hangzanak el a világhírű művész tolmácsolásá­ban. Mint kiemelik, a szimfoni­kus zenekari világpremieren John Malkovich Aleksey Igudesman és az Óbudai Danubia Zenekar kísé­retében mutatja meg a komolyze­ne szórakoztató oldalát. John Mal­kovich több mint harminc éve a világ egyik legnépszerűbb szín­művésze. Nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a Veszedelmes vi­szonyok, az Egerek és emberek, A John Malkovich menet, a Red, Az új pápa, a Johnny English vagy a Galaxis útikalauz stopposoknak. Emellett korunk egyik jelentősebb színpadi színésze, aki Magyaror­szágon is több alkalommal lépett már fel színházi előadásokkal. A zenekritikus című darabban Schumann azt képzeli, hogy „ze­neszerző”, Brahms egy „tehetség­telen fattyú” és Claude Debussy-t „egyszerűen borzalmas hallgat­ni” - ezek a markáns megállapí­tások az elmúlt évszázadok kri­tikáiban szerepelnek, amelyeket Aleksey Igudesman, orosz-né­met származású hegedűművész, zeneszerző gyűjtött össze, hogy egy szórakoztató színpadi pro­dukció formájában megmutassa, hogy a kortársak véleménye meny­nyire nem állta ki az idők próbáját. A klasszikus zenére, valamint a darabokról és szerzőikről szóló kritikákra épülő produkciót 2017- ben mutatták be - akkor még csak kamarazenekari kísérettel -, azó­ta a világ több pontján is nagy si­kert aratott. A darabban John Mal­kovich a gonosz kritikus bőrébe bújik, mégpedig azzal a megy­­győződéssel, hogy Beethoven, Chopin, Prokofjev és társaik egy­szerre fárasztóak és örömtelenek. Aleksey Igudesman és a zenekar tagjai viszont alig várják, hogy ellentmondjanak és visszatámad­janak. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom