Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)
2022-07-30 / 176. szám
IT SZALON 2022. JULIUS 30. www.ujszo.com (Folytatása 11. oldalról.) Üzleti érzék Horvátországban is sok a bevásárlóközpont, de az ottaniakkal ellentétben nálunk kevés büszkélkedhet azzal, hogy a vásárlók a szépen hullámzó tenger látványában gyönyörködhetnek. Nem úgy Fiumében! Nem tudom, mennyi pénz és ész kellett (vagy éppen hiányzott) ahhoz, hogy ezt a számomra bizarr ötletet - húzzunk fel egy gigantikus izét, sőt többet is a tenger mellé - valaki keresztülvigye. Igaz, amelyik országnak ennyi partja van, talán még ezt is megengedheti magának. Az azért mégsem fér a fejembe, hogy az egykori Abbázia gyönyörű, monarchiabeli szállodái fölé, az ikonikus Angyali üdvözlet templom elé hogy nyomhattak be egyet. Míg nálunk a legkisebb „nevezetességet” is szuvenírárusok hada lepi el, sem a várnál, sem az alatta álló kegytemplomnál, de még Fiumében sem tapasztaltunk ilyet. A városban vannak ugyan helyi termékeket - például a híresen finom olívaolajat és ftigelekvárt - árusító boltok, de nem kínálnak minden sarkon hűtőmágnest, pólót, giccses ajándéktárgyakat. Abbáziában, a tengerparton viszont kialakítottak egy több standból álló fedett „minilabirintust”, ahol a turisták feltöltekezhetnek és kiköltekezhetnek. Magyar emlékek az Adrián Az egykori Fiumében és Abbáziában az ember lépten-nyomon magyarokba és itt-ott magyar emlékekbe botlik Ez előbbin nem lehet csodálkozni, hiszen Magyarország karnyújtásnyira van, ez utóbbiból meg bizonyára volt/ van több is, hiszen a város a környező településekkel együtt kisebb megszakításokkal 1779 és 1918 között a Magyar Tengermelléket alkotta, amely a Magyar Királyság része volt. Mindkét település az Osztrák-Magyar Monarchia idején élte a fénykorát. A vidék azóta is többször cserélt gazdát, és mint azt az általános tapasztalat mutatja, strandot sikerült letesztelnünk. A turisták számára fenntartott információs központban zsákmányolt füzetecskéből tájékozódtunk Ez a sablicevói strandot családiasnak és alapfelszerel tségűnek jelöli. A tikkasztó hőségben, mára lepukkant, ám egykoron nagyon szép lakóházak és jobb karban lévő villák, valamint a teherkikötő érintésével jó negyven perc alatt a városközpontból indulva kikecmeregtünk a strandra. Számtalan lépcső leküzdése után a mélyben elterülő öblöcskében kedélyes, kavicsos kis „plázs” fogadott, zömében helyi vendégekkel. A pancsolást - a sziklán kívül - némileg beárnyékolta, hogy a bárban csak helyi készpénzzel lehetett fizetni, kizárólag innivalót (ezen már meg sem lepődtünk), átöltözni színes leplekből rögtönzött üregekben nyílt mód, az egyeden(!) vécé pedig a már említett hosszú Abbázia, a mai Opatija az Osztrák-Magyar Monarchia idején vált divatos üdülőhellyé, ahogy arról az elegáns szállodasor máig tanúskodik (a szerző felvételei) Víz, víz, víz! Abbázia hangulatos régi kikötője a „történelem viharában” eltűntek bizonyos dolgok, és valószínűleg volt, van, amit szándékosan eltüntettek A kirándulásra a Hazajáró című honismereti és turisztikai sorozat ide passzoló epizódjából is készültünk. És, mit ad Isten, a fiumei Korzón a műsorban szereplő Ágoston Gergely idegenvezetőt pillantottuk meg „akció közben”, szegedi turisták gyűrűjében. Fiumében rátaláltunk Baross Gábor, a „vasminiszter” és Jókai Mór emléktáblájára, valamint Skull Mátyás/Matteo Skull olasz származású fiumei vasöntöde-tulajdonos magyar és olasz nyelvű kikötőbakjaira. Abbáziában a Hotel Bellevue falán látható Markusovszky Lajos emléktáblája. Itt hunyt el a neves orvos, aki megmentette Görgei Artúr életét: ő kezelte a tábornok súlyos fejsebét, amelyet a második komáromi csatában szerzett. Magyar vonatkozású - bár a neve mást sejtet - az abbáziai Amerikai kert. Egy gazdag magyar vállalkozó, Kurucz Mihály építette feleségének az 1900-as évek elején. Sokáig elhagyatottan állt, csak nemrégiben nyitották meg újra. Sok még a tennivaló, a hely nem nyerte viszsza régi fényét, de így is lenyűgöző, megéri felkapaszkodni hozzá. A rengeteg rózsabokorral, citromfával és más pompás növénnyel ékeskedő kénből pazar kilátás nyílik a tengerre. Az impériumváltás(okk)al az egyes települések utcanevei is megváltoznak. Méltó „elégtétel” lehet nekünk, magyaroknak, hogy Fiumében Jelacic (Jellasics) bánnak, a horvát nemzeti hősnek, csak egy - még kisvárosi szemmel nézve is - terecske jutott. Horvátországba, akárhogy is van, az emberek nagy része mégiscsak a tenger miatt megy. Nagyon szerencsések vagyunk mi ám, hogy ennyi strandunk van, és ráadásul városon belül! - mondja Edit. A fiumei magyar hölggyel a városi buszon, a plocei strandra igyekezve ismerkedtünk össze. És valóban. Ötnapos otdétünk alatt két lépcsősor legtetején volt. A legnépszerűbbnek számító plocei strandra, ahová inkább busszal mentünk, gyönyörű, modern, működő uszodán keresztül jut az ember. Van ott minden, mi szem-szájnak ingere, legalábbis a tájékoztató szerint. Mindenekelőtt ugye - bár; fagyi, lángos, hot dog, sült hal - ilyesmiket hiába kerestünk. A tenger viszont remek volt, igaz, az éles parti sziklák korántsem veszélytelenek. Opatijában, az egykori Abbáziában fürdeni száz évvel a fénykor után is hatalmas élmény, hiszen a „díszletet” a monarchiabeli gyönyörű parti szállodák és a hegyre felkúszó villák egész sora, valamint a mindenfelé növő, három színben pompázó leanderek biztosítják. A Lungomare A Lovrantól Voloskóig húzódó, 1888 és 1911 között épült, tíz-tizenegy kilométer hosszú, egykor I. Ferenc Józseftől elnevezett tengerparti sétány maga a csoda! Mi „csak” Abbáziában csatlakoztunk rá, és majdnem az egyik végéig jutottunk. A part vonalát követő gyalogúton jönni-menni korántsem unalmas: egyfelől a kék és zöld minden árnyalatában pompázó kristálytiszta tenger, a másik oldalról pedig a szebbnél szebb villák - köztük a Miksa főherceg Miramare-kastélyát utánzó épület - határolják. A látványba belefeledkezett utazó közben a vizes palackját is feltöltheti, illetve nyilvános toaletteket is talál. A fentebb már említett magyar vonatkozásokon túl tudni lehet, hogy szívesen bóklászott a hosszú sétányon Márai Sándor, de nyaralt itt Móra Ferenc, Jókai Mór több alkalommal is, Feszty Árpád Lovranban, id. Andrássy Gyula pedig Voloskóban hunyt el. Krimi és torpedó Az egész kirándulás alatt Baráth Katalin A türkizkék hegedű című krimije járt a fejemben, amelyben a nyomozás szálai Abbáziába és a fiumei torpedógyárba vezetnek, merthogy a kikötővárosban nemcsak a Ganz-Danubius hajógyár működött (itt gyártották az első világháború előestéjén a tragikus sorsú Szent István csatahajót), hanem torpedók is készültek, szép számban. Hm, remélem, semmi nem torpedózza meg a tervünket, és jövő nyáron visszatérünk Addig is a tenger helyett - egyebek mellett - az említett krimi új ráolvasásban merülök el. Benyovszky Mánya Agnes Vasárnap-előzetes: Testről és lélekről - és arról, hogy milyen az élet a rákkal A Vasárnapban interjút olvashatnak Vasik Jánossal, a Pátria rádió riporterével, akinél 2019-ben a prosztatarák ritka és rendkívül agresszív típusát diagnosztizálták (Somogyi Tibor felvétele) L assan mi is oda jutunk, mint az angolok másról sem tudunk beszélni, csak az időjárásról. Bár most már ők sem a folyamatosan szemerkélő esőre és a nyirkos ködre panaszkodnak, hanem a szárazságra és a negyvenfokos hőségre, Európában ugyanis mindenki a saját levében fő meg, a szakemberek pedig azzal ijesztgetnek bennünket, hogy a következő években egyre rosszabb lesz a helyzet. Hogyan fogjuk átvészelni a nyarakat? Csak klimatizált helyiségekben lehet majd élni? Miért nem jó megoldás az állandó légkondicionálás? Ásványvizet igyunk vagy csapvizet? Milyen ételeket ajánlanak nyáron az orvosok? A témának Vrabec Mária járt utána. Cs. Liszka Györgyi főszerkesztői jegyzetében arról ír, vannak-e még jó hírek a közösségi média katasztrófadzsungelében (jó hír már az is, hogy vannak!), Szászi Zoltán pedig a naplójában arról, hogy mennyibe is kerül egy tányér házi lecsó. A lap sztárja Sára Sándor özvegye, Szegedi Erika, aki nehezen állt kötélnek „Evek óta nem nyilatkoztam, és már nem is fogok” - így kezdte a sok ponton fájdalmas beszélgetést, a kérdező Szabó G. László volt. A Lélek mellékletben a komfortzónákról olvashatunk, és arról is, hogyan lehet megelőzni egy párkapcsolat ellaposodását, és hogyan élhetnek tartalmas életet azok is, akik egyedülállók. A Vasárnap állandó szerzője, Tari Annamária pszichológus pedig arra figyelmeztet bennünket, hogy a komfortzóna nemcsak biztonságot, hanem csapdát is jelenthet, és néha felszabadító érzés kimozdulni a megszokott keretek közül. Hogyan lehet együtt élni a rákkal? — Gazdag József erről kérdezte Vasik János rádióriportért, akinél három éve a prosztatarák ritka és meglehetősen agresszív típusát állapították meg. Az orvosok akkor 40 százalék esélyt adtak neki a túlélésre, most kendőzeden őszinteséggel vall arról, hogy min ment keresztül az utóbbi hónapokban, hol tart ma a küzdelme, és milyenek a kilátásai. Elárulja azt is, eleinte milyen tünetei voltak, hogyan fogadta a diagnózist, tabu-e még a rák a társadalomban, mi gyorsíthatta fel nála a betegség kialakulását, hogyan viselte a kemoterápiát, milyen roncsoló mellékhatások jelentkeztek nála a sugárkezelés után, voltak-e mélypontjai, gondol-e a halálra, és meg lehet-e szokni a sztómát és a lábra erősített vizeletes tasakot. Testről, lélekről, rákról, reményről - és még sok minden másról olvashatnak a Vasárnap jövő heti, augusztus 2-án megjelenő számában!
