Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)
2022-07-30 / 176. szám
Győry Attila tárcája a Szalonban 2022. július 30., szombat, 16. évfolyam, 30. szám Az egykori Fiume, a mai Rijeka továbbra is fontos teherkikötő, ahova és ahonnan áruk tömkelegé jön-megy Mi lehet kellemesebb, mint a tenger felől enyhet hozó szellő ellenére is tikkasztó nyári melegben egy második világháborús óvóhelyen hűsölni?! Fiume az említett világégés idején éppen az olaszoké volt. Ók építették 1939 és 1942 között a TunelRi néven emlegetett 350 méter hosszú alagutat, amely a szövetségesek légitámadásai elől nyújtott menedéket a polgári lakosságnak. A „tunelt”, amelynek két kijárata, egyben bejárata van, 2017-ben nyitották meg a nyilvánosság előtt. Az ingyen borzongató élményt (15 fok az állandó hőmérséklet) és időutazást nyújtó átkelési lehetőséget a helyiek és a városba látogatók egyaránt használják; fényképezőgépes turistával, hangos lánycsapattal és kutyát sétáltatóval egyaránt lehet itt találkozni. kodottá tette, ezért tovább szállították. 2003-ban II. János Pál pápa is ellátogatott ide, ennek emlékét a katolikus egyházfőről mintázott szobor is őrzi. A könnyebbik utat választók a helyi buszjárattal, a bevállalósok 561 lépcső leküzdésével juthatnak fel ide. Teher, vagon Az egykori Fiume, a mai Rijeka továbbra is elsősorban kikötőként működik, ahova és ahonnan áruk tömkelegé jön-megy. A várost átszelő, talajszintbe süllyesztett vasúti síneken turisták és helyiek csedenek-bodanak egészen addig, amíg des-i Szűz Mária tiszteletére épült temploma és a mellette álló Ploechpalota, tekintélyes a Hausz-mann Alajos által tervezett kormányzói palota, ahogy a kikötőt szegélyező hatalmas épületek is. Minden napszakban érdemes végigsétálni az 1707 m hosszú, az építése idején Mária Terézia császár- és királynőről elnevezett hullámtörő gáton, mólón, amely kikötőként és korzóként is szolgál. A rajta „trónoló” és éjjel különböző díszkivilágításban pompázó két hatalmas daru amolyan kis költségvetésű „ejfeltoronyként” magasodik fölé, ahogy a fiam megjegyezte. (Folytatás a következő oldalon.) „Tengerhez, magyar, el a tengerhez!” - adta ki a jelszót Kossuth Lajos. Egyes források szerint ő agitált elsőként és a legkitartóbban az egykor a Magyar Királyság gyöngyszemének számító Fiume (ma Rijeka, Horvátország) fejlesztése és az odavezető vasút kiépítése érdekében. Megy a gőzös... Fiume és Budapest vasúd összeköttetése 1873-ban vált valósággá, ez volt az egyik előfeltétele a kikötővárostól délnyugatra fekvő Abbázia, a mai Opatija kiépülésének is, amelynek alapítását 1882-től számítják. A túlnyomóan olaszok lakta szegény halászfalu a következő évtizedekben elegáns szállodáktól és csinos villáktól övezett divatos üdülőhellyé, az Osztrák- Magyar Monarchia első számú tengeri fürdőjévé, és a közép- és felsőbb osztályok nászutasainak kedvelt úti céljává vált. Ha nem is gőzösön, de manapság Pozsonyból és Budapestről is el lehet jutni vonattal a ma Horvátországhoz tartozó Fiumébe. Többször utaztunk már hálókocsis szerelvénnyel, igaz, más vasúttársasággal, így nagyjából tudtuk, mire számíthatunk. Az út minden elképzelésünket felülmúlta, többet negatív értelemben. A klíma őrültebben fújt és hűtött, mint bármely korábbi alkalommal, többet vesztegeltünk a határon, és sokkal inkább alul- vagy sehogy voltunk tájékoztatva, mint bármikor azelőtt. Mindezt feledtette, hogy a cseh magán-vasúttársaság személyzete olyan eleganciával kínálta a menetjegybe foglalt reggelire a fejenként egy darab üres „kroasszant” és a pohár szintén üres teát, hogy azt tanítani kéne. Lényeg a lényeg: eljutottunk oda, ahova vágytunk, és némi késéssel ugyan, de haza is keveredtünk. Bár, bár, bár... Itthon minden áldott nap főzünk és „hazain” élünk, így a kirándulásaink alkalmával szeretjük megtoldani a pihenést azzal, hogy a másét, általában kis vendéglők és éttermek helyi specialitásait fogyasztjuk. Fiumében azonban korántsem volt egyszerű hódolni ennek a szokásnak, kimondottan kutatni kellett ugyanis az ilyen típusú vendéglátóhelyek után. A a nap bármely szakában fel nem tűnik egy hosszú vonatszerelvény, amely hatalmas konténerekből álló kocsisorával a történelmi épületek előtt és között csörögve-zörögve, kedélyesen áthalad a vasútállomásról a teherkikötőbe. Eddig csak amerikai filmekben láttam ilyesmit: ott az óriási konténereken akcióhősök ugráltak és verték agyba-főbe egymást, itt, a valóságban egy magasba ívelő felüljáróról nézve a teherkikötő olyan, mintha legóból lenne az egész. Az óriási teherhajón rengeteg színes „doboz” várakozik. A két toronydaru szorgalmasan dolgozik, mindegyik egy-egy kamionra teszi a terhét. Pontosan, gépiesen megy az egész, mint egy ipari gyártósoron: emel, tesz, visz. Bevásárló, központ Tengerhez, magyar! Képeslapok Fiúméból és Abbáziából Skull Mátyás kikötőbakja tengerparton és a (bel)városban is egymást érik a divatos, hangulatos bárok, ahol legfeljebb kísérőként szerepel valami ételféleség az italok mellé. Nem kevés gyaloglás, keresgélés után azért sikerült találnunk az Óratorony mögött, az egykori Zöld piacon egy éttermet, ahova vissza-visszatértünk. Pedig alapanyag van bőven, ahogy azt a három, a 19. század végén épült vásárcsarnokban és az azokat körül ölelő piacon láttuk. Különösen a halcsarnok nyűgözött le: a tengeri herkentyűket nézni és enni is szeretem. Abbáziában valamivel jobb volt a helyzet ilyen szempontból, bár itt is a koktélokat és kávét kínáló bárok és a sokcsillagos szállodákhoz tartozó puccos ristoranték vannak túlsúlyban. Az ebédet - a legtöbbször - fagyival koronáztuk meg. A szállásunk földszintjén található cukrászdában mennyei hűs finomságokat kínáltak. Mivel általában pohárba kértük, jóformán fel sem tűnt, hogy ugyanabból az ízből dupla gombócot kaptunk, mert egymásét is kóstolgatva viszonylag ügyesen elfogyott. A tölcséres verziónál - szemmel láthatóan - ez ugye négy gombócot jelentett! Gyerekkoromban hihetedenül boldog lettem volna, ha ekkora fagyit kapok, most azonban szinte emberfelettinek tűnt a feladat, ami előttem tornyosult. Míg családom tagjai a maguk négyemeletesével küzdöttek, minden angol-, szlovák- és pantomimtudásomat összeszedve igyekeztem elmagyarázni, hogy én csak két, ám különböző gombócot kérek. A pult mögötti kiscsajok összenéztek. Lehet, de akkor is ki kell fizetnem a 4 árát. Tisztán emlékszem, hogy erre egy teljesen értelmes angol mondattal közöltem, hogy más országokban a két ízű dupla nem probléma. A cukrászdás kiscsajok újra összenéztek. Egyikük - mint a szóéiban a pult alól - a szó szoros értelemben körültekintően átnyújtotta nekem az általam vágyott kombinációt és mennyiséget. Mi tagadás, fagyi nem esett még ilyen jól! Mély és magas Fiume fölé magasodik a Zrínyiekkel rokon Frangepánok ősi vára, a Trsat (magyarul Treszat) városrészben. A nagyrészt rommá lett várból - vagy inkább váracskából - pazar kilátás nyílik Fiumére. Az alatta elterülő település kegytemploma híres búcsújáróhely. A legenda szerint az angyalok Szűz Mária názáreti házát, a Szent Család otthonát a település határába vitték. Mivel ez a helyieket elbiza-Egy város arculatát elsősorban az épületei határozzák meg. Fiume az elmúlt száz évben is többször cserélt gazdát, de a legnagyobb károkat a II. világháború során szenvedte. A budapesti Duna-sorhoz hasonlóan itt is új - és a megmaradtaktól zavaróan eltérő jellegű - épületek kerültek be a korábbiak helyére. A városkép szempontjából is vérlázító, hogy a személyi kikötőre néző házsor egyik viszonylag új „gyöngyszemének” teljes homlokzatán egy divatárumárka lógója díszlik! A belváros egyéb részein is ez a gyakorlat. A történelmi korzón két „modern” bevásárlóközpont terpeszkedik, és másutt is, ahol kiesett valami, egy borzalom került a helyére. Szerencsére azért még így is van mit nézni: a felújítás alatt álló vasútállomás épületét ugyanaz a Pfaff Ferenc tervezte, aki például a pozsonyi főpályaudvar 1904-es átépítését, Fellner és Helmer bécsi építészek műve egyebek mellett a pozsonyi és az itteni színház is. Gyönyörű a kapucinusok Lour-
