Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-04 / 154. szám

www.ujszo.coml 2022. július 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Csak az kérjen véleményt, aki azt el is tudja fogadni! MÉSZÁROS KRISZTINA Az iskolakonyha ve­zetője úgy dön­tött, a folyamatos ételpazarlás ellen úgy harcol, hogy kideríti maguktól a legfőbb kritikusoktól, vagyis a gyerekektől, mit is fogyasztanának szívesen ebédre. Összeállított egy névtelen kérdőívet, melyet az ebéd­osztáskor minden gyerek kezébe nyomott, majd kitöltve másnap egy dobozba kérte behajítani. Egysze­rű kérdéseket tett fel: mi a kedvenc ételed az iskolai étkezdében, mit ennél szívesen, mi az, amit nem szeretsz, min kellene változtatni? Másnap sorra érkeztek a lapok. A konyhavezető lelkesen bóloga­tott, önmagát is nyugtatva, hogy van értelme ezeknek a modern kí­sérleteknek, hiszen tényleg van vé­leményük a gyerekeknek, biztosan akad néhány, amelyből lehet majd meríteni. Egy nap alatt legalább száz vélemény, személyes tapaszta­lat gyűlt össze, amely olvasására a konyhai személyzet délután ült ösz­­sze. Az első egy gondosan hajtoga­tott lap volt, rajta gyöngybetűkkel, hogy a valószínűleg kitűnő tanuló mindent szeret, minden finom és nincs kérése a szakács nénikhez, majd a végén ott állt a köszönöm szócska. Az egyik szakácsnő ki is húzta magát, szerette ugyanis a munkáját és úgy érezte, ehhez ha­sonló levelekre számíthatnak, hi­szen ők nagyon igyekeznek. Majd előkerült egy foltokkal tarkított, a szélén megcincált lap, amelyen lát­ható kézírás olvasása már nem is volt egyszerű feladat. Lassan ala­kultak szavakká a betűk a konyha­vezetőnő szájában, aki meg-meg­­torpanva ejtette ki a szavakat. A la­pon ez állt: a Gizi néni büdös, mert meg van izzadva. Giziké, aki soha nem tűnt ki semmivel az életében, azonnal elvörösödött, a konyhave­zető pedig zavarában félretette a lapot. Akarva-akaratlanul a többiek tekintete pásztázni kezdte, a kíván­csiság vagy rosszindulat hajtotta őket, látni akarták, vajon áll-e ott még valami. Állt. Csak ennyi: süs­senek hamburgert! Gizi néni az öltözőbe ment, s mi­kor visszajött, sírás nyomai látszód­­tak az arcán, de a pólóját kicserélte, tisztára. A következő egy egyszerű és tö­mör üzenet volt: palacsinta, hal­rudacska, hasáb és soha semmi­lyen főzelék. A vezető sóhajtott, és csak annyit mondott: várható volt. A negyedik lap szétnyitása előtt az ötletgazda hezitálni kezdett, arra gondolt, talán jobb lenne ezt egye­dül csinálni, szegény lányok, biztos nem könnyű ez nekik! A következő lapon pici betűk, elnyúló mondatok jelentek meg, mintha nagyon nehéz lett volna azokat leírni: „Én csak azt szeretném kérni, hogy ne tes­sék velem kiabálni, amikor valamit nem eszem meg, mert akkor nekem nagyon rossz.” Amikor a mondat életre kelt, mindenki arca bekemé­­nyedett. Sorra jöttek a magyarázko­dások. Volt, aki hárított, de hiszen én soha nem mondom ezt senkinek. Más viszont védekezett: ő csak jót tesz azzal, ha visszaküldi a gyere­ket, hogy egyen még az ebédből, és miféle tiszteletlenség ez a mai gye­rekektől, bezzeg az ő idejükben, az anyja akkora pofont adott neki, ha visszavitte az ételt, de ezek a gyere­kek semmit nem becsülnek, milyen dolog az, kidobni az ételt kóstolás nélkül! A harmadik konyhás néni felállt és bejelentette, ennek semmi értelme. Ugyan mire jó ez? Most már a diákok diktálnak, mit akar­nak és mit nem? Ezt ne ők döntsék el, ez itt végtére is egy iskolakony­ha, szabályok vannak! A konyhave­zető elmosolyodott, majd bejelen­tette: a többit egyedül olvassa el. Giziké maradt csak vele. Az újabb lap mindegyikén megjelent egy-egy gyermeki lélek, személyiség, felve­tés, nyers vagy tisztelettudó véle­mény. Ezek szerint az iskolakony­hát be kellene zárni, olyan rossz az étel! De kiderült az is, hogy minden étel ehetőbb cukorral, mindenki vágyik a pizzára, de olyan olaszos módon, nehogy már lepényszerű tésztán kínálják! Majd az egyik, ta­lán már kilencedikes tanuló, akinek az írása szinte olvashatatlanul laza volt, az ékezeteket pedig simán el­hagyta, ezt üzente: a konyhavezető biztos lopja a pénzt, ha ennyit kér azért a moslékért, tuti meggazdago­dott belőle. Hetekig tartott megemészteni a véleményeket. A konyhavezető gondosan összehajtotta a papírokat, majd úgy tett, mintha sosem látta volna, bezárta a szekrénybe. Hülye ötlet volt, gondolta. Az iskolai ét­kezdében azóta is főznek főzeléket. Mert az, hogy a gyerekeknek van véleményük, nem azt jelenti, hogy komolyan is kell venni, vagy lehet velük valamit kezdeni. Engedélyeznék a nemváltást Tizennégy éves kortól min­denki szabadon megváltoz­tathatja majd a nemét és a ke­resztnevét Németországban egy formálódó törvényterve­zet szerint, mely a transzsze­­xuálisok helyzetéről szóló ré­gi, mára már elavult jogsza­bályt váltja majd fel. Mindhárom kormánypárt - a szoci­áldemokraták (SPD), a Zöldek és a li­berális Szabad Demokrata Párt (FDP) - egyetért abban, hogy új, úgyneve­zett önrendelkezési törvényre van szükség. A szakmai egyeztetéseken kidolgozott alapelvek szerint rendel­kezni kell arról, hogy egy egyszerű anyakönyvi hivatali eljárás révén 14 éves kortól mindenki önállóan, sza­badon határozhatja meg a nemét és a keresztnevét, bármiféle orvosi vizsgá­lat vagy szakvélemény nélkül. Marco Buschmann hangsúlyoz­ta: statisztikailag ugyan ritka, de nagyon is „normális, hogy vannak emberek, akiknél a szexuális identi­tás eltér a biológiai nemtől”. Ezeket az embereket „sok-sok évtizeden át betegként kezeltük, mintha valami nem lenne rendben velük”, de ez a „patologizálás” téves megközelítés, amellyel szakítani kell, hiszen „min­den ember megérdemli, hogy tisz­telettel bánjanak vele” - fejtette ki az FDP-s politikus. Hangsúlyozta: a koalíció célja nem a társadalmi vi­szonyok „felforgatása”, hanem az al­kotmány, a német Alaptörvény azon központi ígéretének beváltása, mi­szerint egyenlő szabadság és egyenlő méltóság jár mindenkinek. (24 hu) Káosz és nyaralás SZABÓ LACI Berobbant a nyári utazási szezon, ám akik most indulnak nya­ralni, azok feje felett megannyi veszély leselkedik: törölt já­ratok, reptéri sorban állás órákon át, némi sztrájkkal megfű­szerezve, többórás késések, egész éjszaka, vagy akár napokig várakozhatnak a csomagra. S ha ez még nem lenne elég, mindezért mé­regdrága árat kell fizetni! Azt gondolnánk, eljött a gondtalan nyaralás ideje, ám sokaknak egy rémálom lehet a vakáció - legalábbis maga utazás. Ha megnézzük az utóbbi napok híreit, szinte naponta olvashatunk olyan esetekről, amikor kellemetlen helyzetbe hozták az utasokat. Budapesten például az éjszaka érkező gépek utasai nem kapták meg a csomagjaikat, mivel a személy­zet egyszerűen hazament, így a szerencsétlenek egész éjjel vártak, hogy a bőröndjükkel hazaindulhassanak. A reggeli műszak érkezése jelentette számukra a megváltást. Londonban többnapos késéssel kézbesítik a cso­magokat (amelyek ráadásul állítólag olyan bűzt árasztanak a repülőtéren, hogy alig lehet elviselni - talán a sok előre csomagolt szendvics, étel vagy a jó ég tudja, mi minden rohad a csomagokban). Említhetjük még annak a több száz utasnak az esetét is, akiket egyszerűen magukra hagyott a (fapados) légitársaság a repülőtéren, mivel a napi késések miatt az utolsó járat már el sem indult értük... Ide tartozik a sok száz járattörlés, amit a szakmai szervezetek sztrájkja, vagy a munkaerőhiány miatt voltak kény­telenek meglépni a légitársaságok. Aki „szerencsés”, az el tud indulni vagy haza tud térni, ám a gépe sokszor órákat késik, nem ritkák a három, öt, vagy annál több órán át tartó késések sem. Pedig sokan hihették: ha ilyen sokba kerül a nyaralás, akkor az flot­tul megy. Merthogy a sok gond ellenére az árak olyan szintre emel­kedtek a turizmusban, hogy sokszor még magam is meglepődöm, pe­dig szinte naponta nézegetem a repülőjegy- és szállásárakat, szóval tisztában vagyok azzal, mi a normál ár, mi számít kedvezőnek, és mi a drága - de amit mostanában tapasztalok, arra még a drága szó sem illik, talán a pofátlan kifejezés a legtalálóbb. íme néhány példa, hogy megértsék, mire gondolok: néztem egy jegyet őszre, 600 euróért, két héttel később ugyanez a jegy már 1500 euróba került - na, nesze ne­ked „foglalj előre, akkor olcsó lesz a jegy” elmélet! Egy egyirányú jegy Lisszabonba, Bécsből, 1270 euró (!), nem ám business osztályon, ez csak sima economy light kategória, feladott csomag nélkül, hi­szen ez a „legolcsóbb” tarifa... Egy szállodai szoba, ami alapesetben 100-120 euróba kerül, most 2610 euró egyetlen éjszakára - és ebben még reggeli sincs... Korábban 140-160 euróért vettem jegyet Német­országba, most a legolcsóbb - ugyanazzal a légitársasággal - 1390 eu­ró! Európán belül. Hogy mennyi?! Megáll az ész! Az utazási csoma­gok is drágultak, legalább 30-50 százalékkal - és aki „csak” ennyivel többért foglalt vagy foglal, az még szerencsésnek is mondhatja magát. De persze csak akkor, ha az oda- és a visszaút is problémamentes lesz, amibe -a jelenlegi káoszt látva - a pár órás késés még belefér. Ha ezek után azt gondolnánk, hogy ilyen árakon senki sem akar utaz­ni, nagyot tévedünk - a legtöbb járat, szálloda tele van. Hiszen az utasok elfogadták, hogy idén minden drága, így kifizetik a magasabb díjat is. Ezt érezték meg a légitársaságok és a szállodák, amelyek az őszi, elvileg ol­csóbb szezonra is méregdrága tarifákat kínálnak - hogy lehalásszák azo­kat, akiket riaszt, hogy napról napra emelkedik az ár, így inkább foglal­nak, még ha sokba is kerül. Ez egy kivételes nyári szezon: a két éven át megvalósíthatatlan utazá­si vágy felülírja a racionalitást. Ám a most kifizetett extra összegek miatt az ősszel hiányozni fognak az utasok (elfogy, csökken a keret), így végül kénytelenek lesznek visszatérni a normál, megfizethető árakhoz. Hiszen ez a téboly nem tarthat sokáig, a nyári szezon vége után el kell jönnie a konszolidációnak, az árcsökkenésnek és vele együtt a normális működés­nek, sztrájkok, járattörlések és távozó poggyászpakolók nélkül. FIGYELŐ lan marad a hatóságok előtt. Ha nem sikerül azonosítani és megvé­deni ezeket az áldozatokat, akkor jó esély van arra, hogy a bűnözői világban maradnak - tette hozzá. Véleménye szerint a probléma ke­zeléséhez fontos felismerni, hogy „nem mindenki cselekszik önként, aki bűncselekményt követ el”. A bűnszervezetek felbukkannak iskolák, állami gondozási intéze­tek körül is, hogy kiskorúakat to­borozzanak, akiket „a kényszerí­tés finom formáival” vesznek rá bűncselekmények elkövetésére. Visszaélnek a gyerekek kiszolgál­tatott helyzetével, illetve próbál­koznak azoknál, akiknek adósság­vagy függőségi problémái vannak. Gyakran olyan sérülékeny gyere­keket és fiatalokat vonnak be te­vékenységeikbe, akik maguk nem tudnak vagy nem mernek segítsé­get kérni, s ezért hosszú ideig ki tudják őket zsákmányolni. (168 hu) Több ezer gyereket hálóz be a maffia Hollandiában évente több ezer kiskorút toboroznak bűnözőnek különböző bűnszervezetek - álla­pította meg a gyermek- és ember­kereskedelem elleni holland köz­pont (CKM) tanulmányában. A tanulmány szerint, melyet a Nl- Times hírportál szerint a belbiz­tonsági és igazságügyi miniszté­rium rendelt meg, az elmúlt két évben 2500 kiskorút hálóztak be és kényszerítettek bűncselekmények elkövetésére, például lopásra, ká­bítószer-kereskedelemre, prostitú­cióra. Hivatalosan viszont a ható­ságok mindössze 68 esetről tudtak ugyanebben az időszakban. Shamir Ceuleers, a CKM szóvivő­je szerint ez arra enged következ­tetni, hogy a kiskorúak bűnözésbe való bevonása többnyire láthatat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom