Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-26 / 172. szám

www.ujszo.coml 2022. július 26. KULTÚRA 113 Szekér Gergő szombaton hazatér JUHÁSZ KATALIN A párkányi származású, Budapesten élő énekes-dal­szerző, Szekér Gergő rendkí­vül sokoldalú egyéniség, és mindenben maximalista. Ha ez nem így lenne, talán köny­­nyebben boldogulna a magyar szórakoztatóiparban. Annak kapcsán kezdtünk el beszél­getni, hogy szombaton első nagykoncertjére készül Nyá­­rasdon, de sok minden más is szóba került. Színésznek tanult, aztán még­is világosítóként tevékenykedett az egyik színházban, mert rájött, hogy nem igazán szeret színpadon játsza­ni, mert „túl soknak” érezte magát a szerepeiben. A szélesebb közönség a 2018-as X-Faktorban ismerte meg, ahol bejutott az élő show-ba, a má­sodik adás végén esett ki. Kevesen tudják, hogy már akkor volt egy ha­tározott célja. „Az Eurovíziós Dalfesztiválra sze­rettem volna kijutni, és elhatároztam, hogy mindent megteszek ennek ér­dekében. Dolgoztam tévécsatornák­nál, több szerkesztővel jóban voltam, úgyhogy feltettem nekik a kérdést: hogyan teljesülhetne ez a vágyam. Azt javasolták, jelentkezzek a zenei tehetségkutató műsorba, mert a jó hang önmagában még nem elég, is­mertséget kell szereznem, és annak ez a leggyorsabb módja. Igazuk lett. Az X-Faktornak köszönhetően ki­nyílt az ajtó a Duna TV dalválasz­tó műsorába. A Madár, repülj! című dalt eleve úgy írtam meg, hogy euro­­vízió-kompatibilis legyen. Be is ju­tottam vele A Dal döntőjébe. Magas pontszámokat kaptam, sokak szerint egyértelműen én voltam a legalkal­masabb erre a küldetésre. Ha nem ismét Pápai Jocit szerették volna ki­küldeni, sikerült volna. A következő évben aztán Magyarország hirtelen kiszállt az Eurovíziós Dalfesztivál­ból, többé már nem volt fontos a köz­tévé számára az ottani részvétel.” A Madár, repülj! sikert hozott Gergőnek, és az azt követő, 2021- ben szintén A Dal-ban debütáló Ha­zatérsz című szerzeményét is sokan szerették, valahogy mégsem tudott berobbanni az élvonalba. „A me­nedzsmentem enyhén szólva nem volt a helyzet magaslatán. Manapság szinte minden ezen múlik, hiába csi­nálja az ember a világ legjobb zené­jét, ha nincs mögötte egy jól működő csapat, amely el tudja adni. Ezért for­dul elő olyan sokszor, hogy zeneileg kevésbé érdekes produkciók hirtelen nagyon népszerűek lesznek. Tartó­san azonban csak a valódi egyéni­ségek maradhatnak sikeresek ezen a pályán, mert a közönséget nem lehet becsapni, megérzi, ha valami nem őszinte” — véli Gergő, hozzátéve, számára egy-egy dal nem csupán az önkifejezés eszköze. Mindig történe­teket mesél, amelyekkel hatni szeret­ne az emberekre. „Ha csak nyolcán érzik azt, hogy ez a fickó helyettük mondott ki valamit, vagy hozzájuk hasonló problémákkal küzd, ak­kor már megérte. A zene tényleg gyógyír lehet a lélekre, stresszoldó, felszabadító erejű. Nem véletlen, hogy az anyák dúdolnak a gyerme­küknek, ha meg akarják nyugtatni. Őseinknek minden élethelyzetre megvoltak a dalaik.” Szekér Gergő első saját szerzemé­nyei népzenei elemeket is tartalma­zó popdalok voltak, szívesen kísér­letezett a fiatalokat is megszólító, modernizált folkvonallal. Ebben a szellemben születtek a szarvasi Cer­­vinus Teátrum felkérésére a Békési betyárok című előadás betétdalai is, amelyet márciusban mutattak be, és az első folkmusicalként hirdetnek. A nyárasdi koncerten ebből is elhang­zik egy kis ízelítő. Ezt a fellépést egyébként a szarvasi színház főren­dezője, a nyárasdi származású Var­ga Viktor szervezi, akivel olyannyira egy húron pendülnek, hogy több dal­szöveget is írt már Gergőnek, illetve színészként is szerepel a Hazatérsz című dal klipjében. „Nagy dolog számomra, hogy Szlovákiában tarthatom az első igazi, nagyszínpados koncertemet, mert itt vannak a gyökereim, fontos nekem ez a régió. Az igazi öröm azonban az lenne, ha szülővárosomba, Párkány­ba is meghívnának egyszer fellépni” - árulta el Gergő, és ezzel rá is tér­tünk az anyagiakra, amelyek sokszor gátolják az élő zene Covid utáni „fel­­támasztását”. Egy komoly színpadi produkció létrehozása és utaztatása komoly összegbe kerül, és ha a meg­hívó fél nem tudja vagy nem meri ezt megfinanszírozni, a fellépő mö­gött pedig nem áll produkciós iroda (Fotó: Baksi) vagy komoly támogató, akkor kútba esik a projekt, és folytatódhat a jól bevált anyaországi haknisztárok im­portálása. Sok más szerző-előadóhoz hason­lóan Gergő sem a zenéből él, van ci­vil foglalkozása: vágóként dolgozik egy tévécsatornánál. „A vágáshoz kell a ritmusérzék, fontos a jó időzí­tés, és fel kell építeni a képsorokat, csakúgy, mint a zenében. Sok min­dent tudok használni oda-vissza, és a videóklipeket is más szemmel né­zem, mint az átlag.” A világjárvány előtt Indiában és az Egyesült Államokban is dolgozott, a Warner Bros. és a Netflix számá­ra vágott sorozatokat, előzeteseket, csaknem két éven át. Kezdetben ott is hangvágással, háttérzenével fog­lalkozott, aztán munkáltatói felfi­gyeltek az általa készített remek tra­­ilerekre, és azt a munkát is rábízták. „Amerikában általában elcsodálkoz­nak, ha valaki több dologhoz is ért. Minket itt Kelet-Európábán viszont eleve úgy neveltek, hogy több lábon kell állni, alkalmazkodni kell a kö­rülményekhez” - mondja Gergő, akit egyébként a szinkronstúdiók szíve­sen foglalkoztatták egy időben, ren­geteg filmet, sorozatot szinkronizált. Ehhez természetesen szintén kell a ritmusérzék. De térjünk vissza alanyunk leg­nagyobb szenvedélyéhez, a zenéhez. Nemrég megcsapta őt a nyolcvanas évek szele, a szép emlékű szinti­pop stílus kezdte érdekelni. Ehhez az első lökést az Én vagyok te című tévéműsor adta, melynek lényege, hogy három zenekar/előadó kölcsö­nösen feldolgozza egymást dalát, mesélnek az alkotói folyamatról, végül stúdióközönség előtt előad­ják egymásnak a dalt. Gergő egy metálbanda, az Abigél egyik dalát kapta feladatul, amelyet egy merész ötlettől vezérelve szintipoposított. „A srácoknak nagyon tetszett ez az újraértelmezés, a műsor után el is kérték tőlem a basszussávot. Én meg rádöbbentem, mekkora kincsesbá­nya a nyolcvanas évek, és mennyi­re elfelejtettük az akkori számokat. Pedig tele vannak nagyszerű, krea­tív hangszerelési ötletekkel. Ha most csinálnék egy albumot, ebben a stí­lusban csinálnám.” A nagykoncert, amelynek megvaló­sulásán 50 ember dolgozik, és amely a Nyárasdi színházi esték programsoro­zat keretében valósul meg, szombaton 21 órakor kezdődik. A remek session zenészekből álló zenekar tagjai: Hiegl Gergő (gitár), Dér Dávid (zongora), Pál Olivér (cselló), Vitéz Juli (basz­­szusgitár) és Juhász Sly (dob). Ekkora meglepiben rég volt részünk A Red Hot Chili Peppers ápri­lisi albuma, az Unlimited Lo­ve hatalmas meglepetést oko­zott, mivel előtte 6 évig csend­ben volt, ráadásul 16 év után tért vissza hozzájuk John Frusciante, korunk egyik legjobb roekgitárosa. Annyi dal született, hogy nem fértek rá az albumra. Ezért ok­tóberben még egy lemezt meg­jelentet a kaliforniai kvartett. Az új lemez címe a Return of the Dream Canteen címet viseli majd, producere pedig az a RiCk Rubin, akit mostanában több visszatérő sztárcsapat szekerét segített tolni, és aki korábban, a 90-es években fontos trendformálónak számított. Már az Unlimited Love produceri feladatait is ő látta el, amely album kellően ki­elégítette az elvonási tüneteket pro­dukáló rajongókat. Mindeközben javában zajlott a zenekar visszatérő turnéja, amely Pozsonyba is elért. Nálunk egy he­venyészett stadionfesztivált kanya­­rítottak köréjük, másutt normál koncertet abszolváltak 15-20 ezres közönség előtt, jelenleg pedig az A Red Hot Chili Peppers Pozsonyban Egyesült Államokban folytatják a turnét egészen szeptemberig, olyan felvezetőkkel, mint Beck, a Haim, Tundercat, a The Strokes, St. Vin­cent vagy Post Mne. Az új albumról a megjelenés dá­tumán kívül (október 14.) nem sokat tudni. A zenekar csupán annyit kö­zölt, hogy ez a lemez legalább olyan fontos számukra, mint az előző. „Folyamatosan kerestük magunkat, (Fotó: TASR) mint azt a zenekart, amely mindig is voltunk. Csak a szórakozás ked­véért jammeltünk, újraértelmeztünk néhány régi dalt, majd pedig elkezd­tük az új dalok felépítésének titokza­tos folyamatát. És innentől nem volt megállás” - közölte a zenekar. A rock and roll történetében a Beatles óta nem fordult elő, hogy egy zenekar hat hónapon belül két albu­mot is megjelentessen, (pitchfork, juk) Idén utoljára ítélték oda a Madách-díjat Ha minden az illetékes mi­nisztérium elképzelései alapján történik, idén utoljá­ra adják át a Madách-díjat, illetve a nívódíjakat, amelyeket a megszüntetésre ítéltetett Irodalmi Alap (Literárny Fond) által felkért zsűritagok ítéltek oda. A minisztérium illetékesei már döntöttek, (lásd Csanda Gábor írását lapunk tegnapi számában), ezért elérkezettnek látjuk az időt a díjazottak nyilvánosságra hozá­sára - annál is inkább, mivel még mindig nem tudni, átvehetik-e sze­mélyesen az elismerést, vagy pos­tán kapják meg. A vélhetően utolsó Madách-dí­jat eredeti szépirodalom kategó­riában Németh Zoltán Tektonika (Kalligram, 2021) című verses­kötete, műfordítás kategóriában pedig Mészáros Tünde Katarina Kucbelová Főkötő (Phoenix Lib­rary, 2021) című regényének for­dítása kapta. Szalay Zoltán Senki háza (Kal­ligram) című elbeszéléskötete és Mészáros András Nem alszom... (Phoenix Library) című önélet­rajza részesült Madách-nívódíj­­ban. A bizottság tagjai Rozno Jit­­ka, Juhász Katalin és Sánta Szi­lárd voltak. Idén összesen 17 művet nyújtot­tak be a hazai magyar kiadók Ma­­dách-díjra. Ha Németh Zoltánnak iroda­lomtudományi munkái mellett verskötete is megjelenik, az min­dig kisebb fajta szenzáció a szak­mában. Konceptkötetekben gon­dolkodik, mindig egy-egy nagy téma köré csoportosulnak a ver­sei, ezzel külön világot teremt, melyben el lehet merülni. Vannak azonban olyan, csak rá jellemző jellegzetességek, amelyeknek kö­szönhetően akkor is azonosítani tudnánk a szerzőt, ha a neve nem szerepelne a borítón. Ilyen például a naturalista képi világ, a váratlan asszociációk és a továbbgondolást igénylő megállapítások. Ezekben a versekben egyszerre van jelen a bizarrság és a szépség. (juk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom