Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)
2022-07-21 / 168. szám
www.ujszo.coml 2022. július 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR * I 7 Pezsgő, taps, konfetti Végre vitaasztalhoz ült Forró Krisztián és Gyimesi György MOLNÁRA. ELEMÉR Amikor leült az ember, hogy megnézze Gyimesi György és Forró Krisztián vitáját, egy eszmecserét várt, de Gyimesi nagyon gyorsan kijelentette, hogy Matovic meg ő nemzeti konzervatívak - röviden így tudnám összefoglalni a találkozót, de aztán meggondoltam magam, és így született az alábbi írás. Többszöri próbálkozás után az idei Gombaszögi Nyári Táborban ült végre vitaasztalhoz Forró Krisztián, a Szövetség elnöke és Gyimesi György, az OEaNO magyar ügyeket képviselő politikusa. Pezsgő, taps, konfetti. Gyimesi, aki sokak szemében a magyar ügy ifjú üdvöskéjének számít, és szerepébe már régóta ügyesen belefészkelődött - egyébként nem elhanyagolható sikereinek fényében sütkérezve -, bizony-bizony kivillantotta már párszor foga fehérjét, aminek eddig egyik legominózusabb pillanata talán az volt, amikor a frissen létrejött Napunk hírportál vitaestjén a szivárványos zászló körüli vita hevében ügyesen stílusosan homokosozta le akkori vitapartnerét, Ravasz Ábelt és úgy en bloc a témát részletező médiát. Van az úgy. A Ravasszal folytatott szócsata tükrében kevés újdonságra lehetett számítani a gombaszögi tábor Tóth Károlyról elnevezett sátra alatt létrejött vitától. Számomra eleve meglepő volt látni, hogy az elméletileg a nemzeti oldal egyazon hajójában evező politikusok a hajó két végéből szólogattak át, s a demonstrált távolságot a moderátor képtelen volt ügyesen (vagy csak nem volt kellő politikai akarat?) kezelni. Ilyen is megesik, no. Nehéz volt nem észrevenni Gyimesi György magas lovát - talán ez segített is a jelen levő hallgatók hátsó sorának, mert az első sorokból eléggé szembetűnt az, hogy a parlamentből jövő politikus a kormány mikrovilágából miképpen tekintett lefelé a parlamenten kívüli, de a régiók problémáit talán egy hangyányit.jobban ismerő Forró Krisztiánra. így ezzel az alaphangulattal kényszerből kibékülve a „magyarmagyar” vita egy kicsi, de új dimenziója volt tapasztalható. Ä magát előbbre pozicionáló Gyimesi így képtelen is volt elszakadni Matovic ösvényétől - ami nem meglepő, sőt inkább akkor vonták volna fel a szemöldöküket a hallgatók, ha a pénzügyminiszter „jó barátja” szembemegy „főnökével” - így tulajdonképpen bármilyen kérdés is merült fel, folyamatos defenzívába hátrált Gyimesi, ott jól megvetette a lábát, és onnan előre döfködve próbálta uralni a pástot. Nagyon kár..., mert ugye ez a találkozó vitának indult. Helyette láthattunk rapszodikus panaszáradatot, szabadkozást, oda-odadöfködést meg nemzeti konzervatizmust. Amiből a legtöbb hiány volt, az a konkrét kérdésekre megszületett konkrét válasz. Kávézacc és tealevél nélkül is könnyen megjósolható módon az inflációellenesből családsegítővé keresztelt, majd gyermeksegítővé átöltöztetett törvény - vagy politikusi akarat - volt az egyik sarokköve a beszélgetésnek. Forró tűpontosan rávilágított arra, hogy az önkormányzatok sírját ásó törvény egyrészt kiegyensúlyozatlan, másrészt a valóságtól távolabb áll, mint az elfogadható lenne. Harmadrészt pedig, amit ő nem mondott ki, azt maga Gyimesi tette meg, éspedig számtalanszor, amikor a politikusi munka - ha eddig bírta az olvasó, kérem, ennél a pontnál már ne kövezzen meg, csak gyorsan befejezem - során megszülető ötleteket puszta megkérdőjelezhetetlen akaratként írta le. Persze a vita, szerencsére - bár sekély mederben csordogált -, nem folyt végig egy irányban, mert szó volt az SaS-OEaNO háborúról és később természetesen a sokkal valósabb ukrajnai konfliktusról is. Ami a legszembetűnőbb volt, az az a leplezetlen szervilizmus volt, amivel Gyimesi az egész beszélgetés alatt, jól bevált panelekből összeharácsolva, mintegy hibátlan kontextuskövetéssel mondta fel a fideszes kotta jól ismert szólamait. így némi zavar is keletkezett a fejemben, mert végül nem tudom eldönteni, hogy a magára cibált, ilyenolyan, sokszínű jelmezek alatt vajon hol lehet az ember? De mihelyt elhessegettem ezt a gondolati vargabetűt, és lélekben visszatértem a sátorba, már csak a fotózkodás, ajándékcsomag, erőltetett vigyorok mozogtak előttem. Ma sem lettünk gazdagabbak olyan gondolattal, ami már nem hangzott el máshol, máskor. Pont. AZ OLCSÓ GAZÉRT Szankciók az amerikaiakat bebörtönzőkre Joe Biden amerikai elnök kedden aláírta azt a végrehajtási rendeletet, amelynek alapján szankciókkal sújthatják az amerikaiakat jogtalanul bebörtönző kormányokat, a fogva tartó bűnözőket ós terroristákat. A rendelet lehetővé teszi a kormányzati szervek számára, hogy pénzügyi szankciókat vagy utazási tilalmat vezessenek be olyan külföldi tisztviselőkkel vagy nem állami szereplőkkel szemben, akik részt vesznek amerikaiak igazságtalan fogva tartásában. Az amerikai kormányzatot egyes ügyekben tétlenséggel vádolják, különösen egyes családok, amelyek szeretteik hazahozatalát szeretnék elérni. Ilyen Brittney Griner kétszeres olimpiai bajnok amerikai kosárlabdázó ügye, akinek oroszországi fogva tartására fokozott figyelem irányult. A most elfogadott rendelet a túszok visszaszerzéséről és a túszejtés elszámoltathatóságáról szóló Robert Levinson-törvény egy szakaszára támaszkodik, ameíy a 15 évvel ezelőtt Iránban eltűnt és mára halottnak tekintett, nyugalmazott FBI-ügynökről kapta a nevét. Ez felhatalmazza az elnököt arra, hogy szankciókat, köztük vízummegvonást szabjon ki olyan személyekre, akikről úgy vélik, részt vesznek amerikaiak jogtalan fogva tartásában. A rendelet egy másik eleme arra utasítja a szövetségi ügynökségeket, hogy jobban osszák meg a fogvatartottak családjaival az információkat és a hírszerzési információkat az ügyük aktuális állásáról és a szeretteik hazajuttatására irányuló erőfeszítésekről. Ezenkívül a washingtoni külügyminisztérium új kockázati jelzővel egészíti ki az országspecifikus utazási tanácsokat, hogy figyelmeztesse az utazókat, mely országokban áll fenn fokozottan a fogva tartás kockázata. (I68.hu) Politikai önzés a közösségépítésben? FELEDY BOTOND A pártok szeretnek közösségekről beszélni. Az egyik meghatározó konzervatív narratíva arról szól, hogy az egyéni jogokat hangoztató oldallal szemben a közösségiség a legfontosabb karakterisztika. A valóság megint más. Közösség? Igény, az lenne rá! Mármint, hogy a végtelenségig polarizált témákon túl is legyenek közéleti közösségek. Értelmes lokális tevékenységek körül, nemcsak vitára, hanem együttműködésre is. Nemcsak az ellentétek élezésére, hanem a közös célok kikaparására is. A politikai mozgalmak jó része mostanra viszont végtelenül leegyszerűsített és polarizált üzenetek köré épít „igen-nem” virtuális közösségeket. Tehát nem azért teremt teret az emberek egy csoportjának, hogy nekik egyértelműen jobb legyen, hanem gyakran azért, hogy a politikai kommunikációba instrumentalizálja - közösségi médián, felvonulgatáson, bármi máson - a megmozduló felhergelt csoportokat. Vagyis elvigye őket választani. Ehhez pedig egyre több érzelmi input kell, mert amúgy egyre nő a távolság az állam és választó között. További nehezítő körülmény, hogy a 21. században nehéz szakpolitikai kérdésekben egyszerű megoldásokat kínálni. Az adópolitika változása alapvető társadalmi igazságossági kérdéseket nyit meg azonnal, ahogy lényegében egyetlen területen sem lehet egyetlen húrt úgy meghúzni, hogy az egész háló ne mozduljon be. Ez nem hiba, ez nem baj, csak figyelembe kell(enne) venni. A valódi igény inkább ott fedezhető fel, hogy az emberek újra közösségeket alkossanak. Olyan közösségeket, amelyeknek vannak alapvető, a legtöbb csoporttag által elfogadott közös értékei. Ebből kiindulva néha gondolni fognak valamit közéleti ügyekről, de nem csak az országos közélet létezik, sőt. Ez alapján szervezik majd az őszi kirándulást és választják a helyszínét, vagy hogy végán lesz a gulyás, vagy sok hússal. Hogy vigyáznak-e a gyerekekre a rendezvény idején, vagy mindenki oldja meg maga. Sorolhatnánk a mikro-értékválasztásokat, teljesen természetes. Az energiaválság idején újra felmerült az energiaközösségek koncepciója. Hogy utcák, blokkok, kisebb települések vagy kerületdarabkák alkossanak olyan csoportot, amely képes a politikától teljesen mentesen, a saját energiafelhasználása körül optimalizálni. A teslás lakók akkumulátorának szolgálatba állításától a jól fekvő tetőkön lévő napelemeken át a puszta és altruista segítségig a közösségen belül. Hogy termesszenek a teraszon paradicsomot vagy fuvetsítsék a tetőt; vagy mi legyen az esővízzel. Ilyen kérdéseken mennyivel „egészségesebb” vitatkozni! Mindenkit ugyanúgy érint a közösségben, nem elméleti kérdések országos szintről. A fogyasztást csökkenteni is lehet, ha mindenkinek el tudjuk magyarázni, hogy például az A++jelzésű hűtőszekrény töredékét fogyasztja, mint a E és F kategóriás darabok. Ilyen egyszerű dolgokat is mennyivel könnyebb akkor elmagyarázni, ha tudjuk, hogy a lépcsőházban van két. lakás, akik „rám” jutnak. Nem pedig országos kampányt szervezni, és megint a piacra bízni, hogy majd marketingeszközökkel megoldja azt, ami valójában egy hatékony feladat közösségi szinten. Egyre több közösségi feladatot piacosítottunk, vagyis pénzért tettünk elérhetővé. A működő közösségek, ezzel szemben, számos fenyegetés legjobb ellenszerei: a fake newstól az energiaválságig, a közös élelmiszer-készletezéstől a lokális szolidaritásig. Ha lesz politikai erő, amely képes lesz lemondani arról, hogy a saját közösségeit teljesen a pártpolitika szolgálatába terelje, lényegében sokszorosát nyeri majd vissza az energiáknak. FIGYELŐ Elfogadták az azonos neműek házasságát Az amerikai képviselőház kedden elsöprő többséggel hagyta jóvá az azonos neműek házasságának védelmét célzó jogszabályt. A kezdeményező demokraták szerint azért van rá szükség, mert a Roe kontra Wade ítéletet felülbíráló, azaz az abortuszhoz való alkotmányos jogot megsemmisítő legfelsőbb bírósági döntés veszélyeztethet más, a konzervatívok által kritizált jogokat is, írja a 444.hu. Az erőteljes, de egyoldalú vitában a demokraták intenzíven, gyakran személyeskedve érveltek a házassági egyenlőség szövetségi törvénybe iktatása mellett, míg a republikánusok tartózkodtak a melegházasság nyílt elutasításától. A republikánus vezetők szükségtelennek állították be a törvényjavaslatot, az emelkedő gázárakról, az inflációról és a bűnözésről beszéltek. (168.hu) WHO: ismét maszkot kellene viselni! Az európai országoknak fel kell gyorsítaniuk az oltások ütemét, és vissza kell állítaniuk a maszkviselést, hogy megbirkózhassanak az omikron variáns által előidézett koronavírusos esetek megugrásával, és hogy el tudják kerülni a szigorúbb intézkedéseket az év későbbi szakaszában - közölte a Reuters hírügynökséggel Hans Kluge, a WHO európai regionális igazgatója. A múlt héten közel hárommillió új, Covid-19-es esetet jelentettek Éurópában, ami a világszerte regisztrált új megbetegedéseknek közel felét tette ki. Kluge szerint a szigorításokkal el lehetne kerülni, hogy ősszel, télen túlterhelődjék az egészségügyi rendszer, és hogy szigorúbb óvintézkedéseket kelljen bevezetni a tömeges megbetegedések miatt. (24 hu)
