Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-21 / 168. szám

www.ujszo.coml 2022. július 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR * I 7 Pezsgő, taps, konfetti Végre vitaasztalhoz ült Forró Krisztián és Gyimesi György MOLNÁRA. ELEMÉR Amikor leült az ember, hogy megnézze Gyi­mesi György és Forró Krisztián vitáját, egy eszmecserét várt, de Gyimesi na­gyon gyorsan kijelentette, hogy Ma­­tovic meg ő nemzeti konzervatívak - röviden így tudnám összefoglal­ni a találkozót, de aztán meggon­doltam magam, és így született az alábbi írás. Többszöri próbálkozás után az idei Gombaszögi Nyári Táborban ült végre vitaasztalhoz Forró Krisz­tián, a Szövetség elnöke és Gyimesi György, az OEaNO magyar ügyeket képviselő politikusa. Pezsgő, taps, konfetti. Gyimesi, aki sokak szemében a magyar ügy ifjú üdvöskéjének szá­mít, és szerepébe már régóta ügye­sen belefészkelődött - egyébként nem elhanyagolható sikereinek fé­nyében sütkérezve -, bizony-bizony kivillantotta már párszor foga fe­hérjét, aminek eddig egyik lego­­minózusabb pillanata talán az volt, amikor a frissen létrejött Napunk hírportál vitaestjén a szivárványos zászló körüli vita hevében ügyesen stílusosan homokosozta le akkori vitapartnerét, Ravasz Ábelt és úgy en bloc a témát részletező médiát. Van az úgy. A Ravasszal folytatott szócsata tükrében kevés újdonságra lehetett számítani a gombaszögi tábor Tóth Károlyról elnevezett sátra alatt lét­rejött vitától. Számomra eleve meg­lepő volt látni, hogy az elméletileg a nemzeti oldal egyazon hajójában evező politikusok a hajó két végé­ből szólogattak át, s a demonstrált távolságot a moderátor képtelen volt ügyesen (vagy csak nem volt kellő politikai akarat?) kezelni. Ilyen is megesik, no. Nehéz volt nem észrevenni Gyi­mesi György magas lovát - talán ez segített is a jelen levő hallgatók hát­só sorának, mert az első sorokból eléggé szembetűnt az, hogy a par­lamentből jövő politikus a kormány mikrovilágából miképpen tekin­tett lefelé a parlamenten kívüli, de a régiók problémáit talán egy han­­gyányit.jobban ismerő Forró Krisz­tiánra. így ezzel az alaphangulattal kényszerből kibékülve a „magyar­magyar” vita egy kicsi, de új dimen­ziója volt tapasztalható. Ä magát előbbre pozicionáló Gyimesi így képtelen is volt elsza­kadni Matovic ösvényétől - ami nem meglepő, sőt inkább akkor vonták volna fel a szemöldöküket a hallgatók, ha a pénzügyminiszter „jó barátja” szembemegy „főnöké­vel” - így tulajdonképpen bármi­lyen kérdés is merült fel, folyamatos defenzívába hátrált Gyimesi, ott jól megvetette a lábát, és onnan előre döfködve próbálta uralni a pástot. Nagyon kár..., mert ugye ez a talál­kozó vitának indult. Helyette láthattunk rapszodi­­kus panaszáradatot, szabadkozást, oda-odadöfködést meg nemzeti konzervatizmust. Amiből a legtöbb hiány volt, az a konkrét kérdések­re megszületett konkrét válasz. Ká­­vézacc és tealevél nélkül is könnyen megjósolható módon az inflációel­lenesből családsegítővé keresztelt, majd gyermeksegítővé átöltöztetett törvény - vagy politikusi akarat - volt az egyik sarokköve a beszélge­tésnek. Forró tűpontosan rávilágított ar­ra, hogy az önkormányzatok sírját ásó törvény egyrészt kiegyensúlyo­zatlan, másrészt a valóságtól távo­labb áll, mint az elfogadható lenne. Harmadrészt pedig, amit ő nem mondott ki, azt maga Gyimesi tette meg, éspedig számtalanszor, amikor a politikusi munka - ha eddig bír­ta az olvasó, kérem, ennél a pontnál már ne kövezzen meg, csak gyorsan befejezem - során megszülető ötle­teket puszta megkérdőjelezhetetlen akaratként írta le. Persze a vita, szerencsére - bár sekély mederben csordogált -, nem folyt végig egy irányban, mert szó volt az SaS-OEaNO háborúról és később természetesen a sokkal való­sabb ukrajnai konfliktusról is. Ami a legszembetűnőbb volt, az az a leplezetlen szervilizmus volt, amivel Gyimesi az egész beszélge­tés alatt, jól bevált panelekből össze­harácsolva, mintegy hibátlan kon­textuskövetéssel mondta fel a fide­­szes kotta jól ismert szólamait. így némi zavar is keletkezett a fejem­ben, mert végül nem tudom eldön­teni, hogy a magára cibált, ilyen­olyan, sokszínű jelmezek alatt vajon hol lehet az ember? De mihelyt elhessegettem ezt a gondolati vargabetűt, és lélekben visszatértem a sátorba, már csak a fotózkodás, ajándékcsomag, eről­tetett vigyorok mozogtak előttem. Ma sem lettünk gazdagabbak olyan gondolattal, ami már nem hangzott el máshol, máskor. Pont. AZ OLCSÓ GAZÉRT Szankciók az amerikaiakat bebörtönzőkre Joe Biden amerikai elnök kedden aláírta azt a végre­hajtási rendeletet, amelynek alapján szankciókkal sújthatják az amerikaiakat jogtalanul bebörtönző kormányokat, a fogva tartó bűnözőket ós terroristákat. A rendelet lehetővé teszi a kor­mányzati szervek számára, hogy pénzügyi szankciókat vagy utazási tilalmat vezessenek be olyan külföldi tisztviselőkkel vagy nem állami sze­replőkkel szemben, akik részt vesz­nek amerikaiak igazságtalan fogva tartásában. Az amerikai kormány­zatot egyes ügyekben tétlenséggel vádolják, különösen egyes családok, amelyek szeretteik hazahozatalát sze­retnék elérni. Ilyen Brittney Griner kétszeres olimpiai bajnok amerikai kosárlabdázó ügye, akinek oroszor­szági fogva tartására fokozott figye­lem irányult. A most elfogadott ren­delet a túszok visszaszerzéséről és a túszejtés elszámoltathatóságáról szóló Robert Levinson-törvény egy szaka­szára támaszkodik, ameíy a 15 évvel ezelőtt Iránban eltűnt és mára halott­nak tekintett, nyugalmazott FBI-ügy­­nökről kapta a nevét. Ez felhatalmaz­za az elnököt arra, hogy szankciókat, köztük vízummegvonást szabjon ki olyan személyekre, akikről úgy vé­lik, részt vesznek amerikaiak jogtalan fogva tartásában. A rendelet egy másik eleme arra utasítja a szövetségi ügynökségeket, hogy jobban osszák meg a fogvatar­­tottak családjaival az információkat és a hírszerzési információkat az ügyük aktuális állásáról és a szeret­teik hazajuttatására irányuló erőfe­szítésekről. Ezenkívül a washingtoni külügyminisztérium új kockázati jel­zővel egészíti ki az országspecifikus utazási tanácsokat, hogy figyelmez­tesse az utazókat, mely országokban áll fenn fokozottan a fogva tartás kockázata. (I68.hu) Politikai önzés a közösségépítésben? FELEDY BOTOND A pártok szeretnek közösségekről beszélni. Az egyik meghatá­rozó konzervatív narratíva arról szól, hogy az egyéni jogokat hangoztató oldallal szemben a közösségiség a legfontosabb karakterisztika. A valóság megint más. Közösség? Igény, az lenne rá! Mármint, hogy a végtelenségig polari­zált témákon túl is legyenek közéleti közösségek. Értelmes lokális tevé­kenységek körül, nemcsak vitára, hanem együttműködésre is. Nemcsak az ellentétek élezésére, hanem a közös célok kikaparására is. A politikai mozgalmak jó része mostanra viszont végtelenül leegysze­rűsített és polarizált üzenetek köré épít „igen-nem” virtuális közös­ségeket. Tehát nem azért teremt teret az emberek egy csoportjának, hogy nekik egyértelműen jobb legyen, hanem gyakran azért, hogy a politikai kommunikációba instrumentalizálja - közösségi médián, fel­­vonulgatáson, bármi máson - a megmozduló felhergelt csoportokat. Vagyis elvigye őket választani. Ehhez pedig egyre több érzelmi input kell, mert amúgy egyre nő a távolság az állam és választó között. További nehezítő körülmény, hogy a 21. században nehéz szakpoli­tikai kérdésekben egyszerű megoldásokat kínálni. Az adópolitika vál­tozása alapvető társadalmi igazságossági kérdéseket nyit meg azon­nal, ahogy lényegében egyetlen területen sem lehet egyetlen húrt úgy meghúzni, hogy az egész háló ne mozduljon be. Ez nem hiba, ez nem baj, csak figyelembe kell(enne) venni. A valódi igény inkább ott fedezhető fel, hogy az emberek újra kö­zösségeket alkossanak. Olyan közösségeket, amelyeknek vannak alap­vető, a legtöbb csoporttag által elfogadott közös értékei. Ebből kiin­dulva néha gondolni fognak valamit közéleti ügyekről, de nem csak az országos közélet létezik, sőt. Ez alapján szervezik majd az őszi kirán­dulást és választják a helyszínét, vagy hogy végán lesz a gulyás, vagy sok hússal. Hogy vigyáznak-e a gyerekekre a rendezvény idején, vagy mindenki oldja meg maga. Sorolhatnánk a mikro-értékválasztásokat, teljesen természetes. Az energiaválság idején újra felmerült az energiaközösségek kon­cepciója. Hogy utcák, blokkok, kisebb települések vagy kerületda­rabkák alkossanak olyan csoportot, amely képes a politikától teljesen mentesen, a saját energiafelhasználása körül optimalizálni. A teslás lakók akkumulátorának szolgálatba állításától a jól fekvő tetőkön lé­vő napelemeken át a puszta és altruista segítségig a közösségen belül. Hogy termesszenek a teraszon paradicsomot vagy fuvetsítsék a tetőt; vagy mi legyen az esővízzel. Ilyen kérdéseken mennyivel „egészsége­sebb” vitatkozni! Mindenkit ugyanúgy érint a közösségben, nem el­méleti kérdések országos szintről. A fogyasztást csökkenteni is lehet, ha mindenkinek el tudjuk magya­rázni, hogy például az A++jelzésű hűtőszekrény töredékét fogyasztja, mint a E és F kategóriás darabok. Ilyen egyszerű dolgokat is mennyivel könnyebb akkor elmagyarázni, ha tudjuk, hogy a lépcsőházban van két. lakás, akik „rám” jutnak. Nem pedig országos kampányt szervezni, és megint a piacra bízni, hogy majd marketingeszközökkel megoldja azt, ami valójában egy hatékony feladat közösségi szinten. Egyre több közösségi feladatot piacosítottunk, vagyis pénzért tet­tünk elérhetővé. A működő közösségek, ezzel szemben, számos fenye­getés legjobb ellenszerei: a fake newstól az energiaválságig, a közös élelmiszer-készletezéstől a lokális szolidaritásig. Ha lesz politikai erő, amely képes lesz lemondani arról, hogy a saját közösségeit teljesen a pártpolitika szolgálatába terelje, lényegében sokszorosát nyeri majd vissza az energiáknak. FIGYELŐ Elfogadták az azonos neműek házasságát Az amerikai képviselőház kedden elsöprő többséggel hagyta jóvá az azonos neműek házasságának vé­delmét célzó jogszabályt. A kez­deményező demokraták szerint azért van rá szükség, mert a Roe kontra Wade ítéletet felülbíráló, azaz az abortuszhoz való alkot­mányos jogot megsemmisítő leg­felsőbb bírósági döntés veszélyez­tethet más, a konzervatívok által kritizált jogokat is, írja a 444.hu. Az erőteljes, de egyoldalú vitában a demokraták intenzíven, gyak­ran személyeskedve érveltek a házassági egyenlőség szövetsé­gi törvénybe iktatása mellett, míg a republikánusok tartózkodtak a melegházasság nyílt elutasításától. A republikánus vezetők szükség­telennek állították be a törvényja­vaslatot, az emelkedő gázárakról, az inflációról és a bűnözésről be­széltek. (168.hu) WHO: ismét maszkot kellene viselni! Az európai országoknak fel kell gyorsítaniuk az oltások ütemét, és vissza kell állítaniuk a maszkviselést, hogy megbir­kózhassanak az omikron variáns által előidézett koronavírusos esetek megugrásával, és hogy el tudják kerülni a szigorúbb intézkedéseket az év későbbi szakaszában - közölte a Reuters hírügynökséggel Hans Kluge, a WHO európai regionális igaz­gatója. A múlt héten közel há­rommillió új, Covid-19-es esetet jelentettek Éurópában, ami a világszerte regisztrált új megbe­tegedéseknek közel felét tette ki. Kluge szerint a szigorításokkal el lehetne kerülni, hogy ősszel, télen túlterhelődjék az egészség­­ügyi rendszer, és hogy szigo­rúbb óvintézkedéseket kelljen bevezetni a tömeges megbetege­dések miatt. (24 hu)

Next

/
Oldalképek
Tartalom