Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)
2022-07-02 / 153. szám
12 SZALON ■ 2022. JULIUS 2. www.ujszo.com Ahogy haladunk a magánszférától a közéleti felé, egyre csökken a magyar nyelv használatának a gyakorisága 4. táblázat. Mennyire kell tudnia a Szlovák Köztársaság állampolgárának az államnyelvet (szlovák kérdőívet kitöltő adatközlők válaszai)? N=120 Nem muszáj, hogy megértesse magát szlovákul 7 5,8 Kell, hogy megértesse magát szlovákul 72 60 Maga kell, hogy eldöntse, milyen mértékben kell tudnia szlovákul 6 5 Társadalmi helyzetének megfelelő mértékben kell tudnia szlovákul 15 12,5 Kitűnően kell tudnia szlovákul 20 16,6 (Folytatás a 11. oldalról.) A magyar kérdőívet kitöltő adatközlők több mint a fele szerint - 67 fő (55,8%) - elvárható az emberektől, hogy megértessék magukat szlovákul, emellett az adatközlők csaknem egyharmada - 34 fő (28,3%) - szerint az egyén társadalmi helyzete a legfontosabb tényező a tekintetben, hogy milyen mértékben kell tudnia szlovákul. 12 adatközlő (10,0%) szerint az állampolgárnak magának kell megítélnie azt, hogy milyen mértékben kell tudnia szlovákul. 6 adatközlő (5%) vélekedett úgy, hogy kitűnően kell tudni szlovákul. (4. táblázat) A szlovák nyelvű kérdőívet kitöltők véleménye hasonló a magyar kérdőívet kitöltőkéhez abban, hogy többségük úgy vélekedik, olyan szinten szükséges tudnia szlovákul az egyénnek, hogy képes legyen magát mégértetni a társadalom többi tagjával: 72 fő (60,0%). Eltérő a helyzet azonban például abban a vélekedésben, hogy szlovák nyelvtudása szintjéről az egyénnek kell döntenie - 6 fő (5%) -, ill. hogy a szlovák nyelvtudásnak az egyén társadalmi helyzetének megfelelő mértékűnek kell lennie — 15 fő (12,5%). Kitűnően kell tudnia az állampolgároknak szlovákul 20 adatközlő szerint (16,6%). A másik, a „magyar” csoport véleménye e tekintetben viszonylag jelentősen eltérő. A szlovák kérdőívet kitöltők e csoportjának álláspontja véleményünk szerint nem lehet reális elvárás, ugyanakkor tükröz egyféle többségi magatartásmintát. Kisebbségi nyelvekkel kapcsolatos attitűdök (5. táblázat) A magyar kérdőívet kitöltő adatközlők közül 20 (16,6%), a szlovák kérdőívet kitöltők közül 35 (29,1%) nem tudta megítélni, hogy kedvező vagy inkább kedvezőtlen körülmény az, hogy az államnyelven kívül egyéb kisebbségi nyelvek is használatosak Szlovákiában (vö. Simon 2001). 30 magyar kérdőívet kitöltő adatközlő (25,0%) és 53 szlovák kérdőívet kitöltő adatközlő (44,1%) úgy vélekedett, hogy inkább gazdagító, illetve 11 (9,1%) és 3 (2,5%) nagyon gazdagítónak gondolja. Összességében a „magyar” adatközlőknek több mint a fele - 76 fő (63,3%) - általában gazdagítónak találta, a „szlovák” adatközlők közül pedig hasonlóan vélekedett 75 fő (62,5%). Az adatközlői vélemények itt tehát megegyeznek, csupán hangsúlybeli eltolódásról van szó. Lényeges különbség van viszont a tekintetben a két csoport között, hogy általában inkább kedvezőtlen körülménynek tartja a többnyelvűséget a „magyar” csoportból 24 (20%) adatközlő, a „szlovák” csoportból viszont csak 10 (8,3%). Összegzés Dolgozatunk célja az volt, hogy bemutassunk néhány adatot három dél-szlovákiai város kétnyelvűségéről. Az alábbiakban öszszegezünk néhány fontosabb tanulságot. Kutatásunk módszere a kérdőíves vizsgálat volt, ugyanakkor felmérésünk nem tekinthető reprezentatívnak. A felmérés során különféle, elsősorban a nyelvhasználatot érintő kérdéseket vizsgáltunk, például azt, hogy az adatközlők milyen nyelveken, nyelvváltozatokon (köznyelv, nyelvjárás) kommunikálnak az egyes nyelvhasználati színtereken, milyenek az attitűdjeik a nyelvekhez, ill. milyen mértékben van jelen a hétköznapi kommunikációban a magán- és a közéletben a szlovák mint államnyelv és a magyar mint kisebbségi nyelv. Ezenkívül egyéb, az adatközlők attitűdjeivel kapcsolatos kérdéseket is vizsgáltunk (Simon 2020). Vizsgálatunkban feltételeztük annak a korábbi kutatási eredménynek az érvényességét, amely a szlovákiai magyarok körében általánosan jellemző, hogy eltérés van az anyanyelv és nemzetiség megvallása tekintetében a megkérdezett adatközlők körében is, vagyis e két kategória nem fedi egymást teljesen. A véledenszerű mintavétel során is igazolást nyert, hogy az adatközlők közül többnek magyar az anyanyelve, mint a nemzetisége. Az eltérés 14 fő (5,8%). Ez az adat a vizsgálat helyszínein is jellemző asszimilációval hozható kapcsolatba. A teljes mintából - 240 adatközlő - 150 (62,1%) magyar nemzetiségűnek vallja magát; 83 (34,5%) szlováknak, ezenkívül 7 (2,9%) nem jelölte meg a nemzetiségét. Az a körülmény, hogy magyar nemzetiségű adatközlők szlovák kérdőívet is választottak kitöltésre, arra enged következtetni, hogy sokuknak fejlettebbek a szlovák nyelvi kompetenciáik. Ennek hátterében pedig az állhat, hogy szlovák tannyelvű oktatásban szocializálódtak, és vélhetően a nyelvváltás folyamatában vannak. A magyar kérdőívet kitöltők túlnyomó többsége a magyar nyelv változatait használja a családban és a közösségi kommunikációban is. Simon Szabolcs Felhasznált szakirodalom Czímer Gábor2022a. Népszámlálás: Damoklész kardja lebeg Szene és Vágsellye felett. Új Szó, 2022. január 25-, 3. old. Czímer Gábor 2022b. 422 ezer magyar + további 34 ezer. Üj Szó, 2022. január 21., 3. old. Gyurgyík László 2014. A szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai 1989-től 2011-ig. Különös tekintettel a 2001-től napjainkig tartó időszakra. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja. Gyurgyík László 2004. Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében. Kalligram Könyvkiadó (Mercurius Könyvek), Pozsony. Lampl Zsuzsanna 2011. A szlovákiai magyarok családi és nyilvános nyelvhasználata 2011-ben. Fórum Társadalomtudományi Szemle 13/3:3-20. Misad Katalin 2019. Nyelvhasználat kétnyelvű környezetben. Fórum Kisebbségkutató Intézet- Gramma Nyelvi Iroda, Somorja. Misad Katalin 2021. A hivatali érintkezés nyelve a dél-szlovákiai önkormányzati hivatalokban. Üj Szó — Szalon melléklet. 2021. október 24. Simon Szabolcs - N. Varagya Szilvia 2022. Identitás - attitűd - nyelv a komáromi kétnyelvű beszélőközösség körében. Fórum Társadalomtudományi Szemle 1:15-32. Simon Szabolcs 2020. Kétnyelvűség, nyelvi tájkép a szlovákiai Komárom városában. Hungarológiai Közlemények 3: 13-30. Bölcsészettudományi Kar, Újvidék. Az írás a Fórum Kisebbségkutató Intézet keretében működő Gramma Nyelvi Iroda 21-170-00334 számú, Dél-Szlovákia kétnyelvűsége, különös tekintettel egyes települések önkormányzati hivatalának kétnyelvűségére c. projekt támogatásával készült 5. táblázat: Hogyan ítéli meg azt a körülményt, hogy Szlovákiában a többségi (szlovák) nyelven kívül több nyelv is használatos? Nagyon kedvezőtlen 4 3,3 1 0,8 Kedvezőtlen 13 10,8 1 0,8 Inkább kedvezőtlen 7 5,8 8 6,6 Nem tudom megítélni 20 Í6,6 35 29,1 Inkább gazdagító 30 25 53 44,1 Gazdagító 35 29,1 19 15,8 Nagyon gazdagító 11 9,1 3 2,5 Vasárnap-előzetes: Az Görgey Gábor nevét a szlová-Nem repesett a boldogságtól Péchy Zsófia, amikor 1929. november 22-én férje, Görgey György az Arthur nevet választotta újszülött fiának Tudta ugyanis, hogy Görgey Artúr rendkívül nehéz sorsú ember volt, és attól félt, az ő gyermekére is ez vár majd. Nem is volt könnyű sorsa a később költővé, majd íróvá vált fiának, de sokkal könnyebb, mint felmenőjének, a híres tábornoknak. Első verseskötete Sík Sándor, a nagy katolikus költő tanácsára azonban már Görgey Gábor néven jelent meg, s bár később a hivatalos papírokban is így szerepelt, családtagjai és legbensőségesebb barátai számára megmaradt Arthurnak. Özvegye, Iván Ildikó opera-énekesnő, a budapesti Zeneakadémia tanára is így emlegeti, amikor nem sokkal az író életének 93. esztendejében, ez év áprilisában bekövetkezett halála után róla beszélgetünk. kiai közönség is jól ismeri, hiszen világszerte játszott komédiáját, a Komám asszony, hol a stukkeri-t huszonöt éve játsszák Martin Huba és Emília Vásáryová egykori növendékei, akik annak idején vizsgaelőadásként mutatták be a darabot, ma pedig a pozsonyi Astorka Színházban adják páratlan sikerszériát jegyezve. Nyolcvanötben ismerkedtünk meg a férjemmel, és bevallom, fura volt megszoknom az Arthur nevet - mondja Iván Ildikó. - Akkoriban ez még nem volt gyakori név. Mivel a nemesi osztályhoz tartozott, nem számított divatosnak Hozzá viíró és a szont azért is illett, mert ő minden ízében nemes volt és elegáns. A sors azonban őt sem kímélte. Ahogy mondani szokta: az úri fiúk gyöngyéletét is volt lehetősége megismerni, aztán jött a kitelepítés, villájukat elkobozták, kényszermunkatáborba vitték, ahol „rendesen megedződött”, sőt „golyóálló” lett. Igen, valóban az volt. Gyakran használta ezt a kifejezést. Hálás volt Rákosi Mátyásnak, ezt többször hallottam tőle, mert ha ő nincs, máshogy alakul az élete, és a témaköre, az élményanyaga is más lett volna. Sokat írt ezekről a dolgairól. A munkaszolgálatot a kecskeméti repülőtéren töltötte, ahonnan úgy menekült meg, hogy asztmás allergiája volt. Birkaistállóban helyezték el őket, ketten aludtak egy szalmazsákon, és egy idő után annyira rosszul érezte magát, hogy fúlladásos rohamai voltak. A keredegények, köztük egy „megfelelő szakképzettségű szadista”, nem tudták értelmezni, mi baja lehet, csak azt néma Angyal látták, hogy nehezen lélegzik. Azt hitték, tüdőbeteg, ezért elszállíttatták egy szanatóriumba. Attól féltek, elterjed a tüdőbaj a táborban. Arthur számára ez lett a menekülés útvonala. Meddig kísérték őt ezek a szörnyű emlékek? Gyakran mesélt minderről. Mi nagyon sokat beszélgettünk. Ezért is fáj olyan irtózatosan a hiánya. Mi ezt a harminchét évet, amit együtt töltöttünk, végigbeszélgettük, végignevettük. Arthurnak kivételes humora volt, engem pedig érdekelt a története, az egész családjával együtt. Egyszer el is vitt azokra a szlovákiai helyszínekre, ahol a gyerekkorát töltötte. Voltunk Kassán, ahol az édesapja született, megmutatta az utcát, a házat. Elmentünk Hermányba (Hermanovce), ahol az anyai nagyszülők laktak Ott áll nagyon szépen felújítva a kúria, mellette egy kis ház, amely majdnem nagyobb, mint a kúria. A nagyapa építtette, hogy amikor látogatóba jön valaki a családból, például Arthur az édesanyjával Budapestről vagy más rokon, legyen nekik kulturált szállásuk. A fő házban két család élt, a nagyapa és az egyik fia. Ott nem lett volna hely a család többi tagjának. Szabó G. László A folytatásban választ kapnak például arra is, hogy: Mennyire szerette Görgey Gábor a solymári házat, ahol együtt éltek? Szép, harmonikus házasság volt az övék, ennek ellenére érezte-e valamelyikük a harminc év különbséget? Meg kellett küzdeniük a szerelmükért? Szemükre vetette valaki a nagy korkülönbséget? Mikor tört meg Görgey egészsége - nem sokkal azután ugyanis, hogy ádépte a kilencvenet, azt mondta, százéves koráig szeretne élni. Két könyvön dolgozott párhuzamosan, sikerült mindkettőt befejeznie? A teljes írást elolvashatják a Vasárnap már hétfőtől, július 4-étől kapható számában.
