Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)
2022-07-14 / 162. szám
18! SZOMBATI VENDÉG 2022. július 14. lwww.ujszo.com r Érintettek és érdeklődők könyve Nyáry Krisztián: „A jelenlegi magyar politika műveket akar elvenni az olvasóktól. Itt éppen a tizenhét évesektől..." SZABÓ G. LÁSZLÓ az teljesen egyedül van. Azt gondolhatja, hogy az iskolában nincs még egy olyan, mint ő. Mint minden ilyen fontos konfliktushelyzetben, az irodalom ebben is kapaszkodó. Ezért is vétek elvenni. A szerelem különböző stációja a fellángolástól a csalódásig, a fájdalomtól az eufóriáig megjelenik az irodalomban függetlenül attól, hogy férfi férfi iránt, vagy nő nő iránt érzi. Azokban a korokban és társadalmakban, ahol ez tiltott, tabusított, a bujkálás, a lelkifurdalás, a világNem az életrajz, hanem a tartalom, a szerelem sokféle arcának ábrázolása alapján keresett verseket, práza- ás drámarászleteket Nyáry Krisztián a Nem kötelező - Tiltott irodalom című válogatásába. A Corvina kiadásában megjelent könyvben Nyáry Krisztián közel háromezer év világirodalmi és magyar terméséből állította össze e rendkívüli fontosságú könyvet, amelyben minden mű az azonos neműek szerelméről szól. Kacagtam a hátsó borítón feltüntetett tanácsán, hogy akit zavar az azonos neműek közti - vagy bármilyen - szerelem ábrázolása, semmiképpen ne nyissa ki ezt a kötetet. Ez a megoldás. Az egyetlen. Ennél nagyobb buzdítással viszont nem is szolgálhatott volna. Önmagában a törvény is az. Viszszaemlékezve a saját középiskolás koromra... amikor azt mondták egy könyvre, hogy ezt tilos elolvasni akármilyen okból, azonnal kézről kézre adtuk. Zseniális volt az én gimnáziumi igazgatóm. Ha azt akarta, hogy olvassunk, betiltott bizonyos könyveket. Pontosan tudta, hogy legközelebb azt vesszük a kezünkbe. Ez a válogatás háromezer példányban jelent meg. Egy szépirodalmi, főleg egy klasszikus irodalomtörténeti antológiáért nem szoktak tömött sorokban várakozni. Erre a kötetre a körülötte levő közéleti dolgok miatt kíváncsiak annyian. Kortárs alkotók művei azért nem szerepelnek benne, mert fene nehéz lett volna a válogatás, hiszen nagyon sok magyar és külföldi mű szól azonos neműek szerelméről. Azokra ráadásul kevésbé van rálátás. Ezért döntöttem úgy, hogy csak olyan írók lesznek a kötetben, akik már nem élnek. Egyébként is mindig az idő mondja meg, mi a klasszikus és mi nem. Szerelmes levelek között kutakodik jó pár éve, akár egy szerelem szakos író. De egy ilyen válogatás is komoly kutatómunka eredménye. Bár ez épp a fordítottja annak, amit én szoktam csinálni. A legtöbb könyvemben, főleg ami írókról vagy művészekről szól, az életrajz a fontos számomra. Itt viszont a művek. Az másodlagos fontosságú volt, hogy maga a szerző a saját neméhez vonzódott-e vagy sem. Engem az érdekelt, hogy maga a mű mit mutat meg, miről szól. Ezért volt kicsit meglepő számomra, amikor megnéztem a hasonló külföldi kiadványokat. Amerikában több ilyen van, de néztem franciát, németet, olaszt is. Azokban mintha csak a szerző nemi orientációjára figyeltek volna. Itt, ebben a kötetben igazán a téma érdekes. Azt, hogy Faludy György vagy Thomas Mann írt ilyen müveket, tudjuk. De olyan szerzők, akik boldog vagy boldogtalan szexuális kapcsolatban éltek, mint például Örkény István, aki szintén foglalkozott ezzel a témával, az számomra is felfedezés volt. Örkénynek valószínűleg a kitaszítottság, a peremen „Kisebbségi helyzetben lenni mindig nagyon nehéz..." (Fotó: Hencz Péter) •István esetében. Nem gondoltam, hogy nála is érdemes keresni, mert akad ilyen témájú írása. Az özvegye, Radnóti Zsuzsa küldött két novellát, és az egyik be is került a kötetbe. De megemlíthetem Toldalagi Pált, a kolozsvári költőt, Pilinszky János barátját. Nagyon sok versét elolvastam, ő is méltatlanul alulértékelt és elfeledett szerző. Viccesen azt szoktam mondani, hogy bár végignéztem rengeteg idevágó művet, jelentem, nem lettem homoszexuális. Ez a könyv, a törvényt betartva elsősorban a középiskolásoknak szól, de ha megveszi egy nagykorú, megmutatja másoknak is. Csehy Zoltán nevét háromszor is megemlíti a kötetvégi köszönetnyilvánításban. Valóban nagyon sokat köszönhetek neki. Annak idején az ő monográfiája sok mindent megmutatott nekem is. Például a kuruc kor történelmének és irodalmának legismertebb kutatója, Thaly Kálmán költészetét, akinek egyértelműen homoerotikus versei is vannak. Ezekről nem is tudtam korábban. Zoli műfordítóként is nagyon sokat segített. Ennek a témának igazi szakértője, hallatlanul gazdag műfordítói kincs, amit neki köszönhetünk. Még valami... Azt írja Nyáry Krisztián: a kötetben szereplő művek 14 év feletti fiatalok számára is fogódzót adhatnának egy, az emberi civilizáció kezdetei óta velünk élő érzelmi alaphelyzet megértéséhez. Törvénytisztelő antológiaszerkesztőként azonban csak 18 éven felüli olvasóknak ajánl(hat)ja a könyvet. Ök majd eldöntik, kinek adják tovább. való élet miatt fontos ez, vagy a kisebbségi sors bemutathatósága miatt. A kis bevezetőkben egyébként oda is írtam, hogy a szerző érintett volt-e a témában vagy sem. De miért ne írhatna a melegek problémájáról az, akinek ez nem saját létproblémája? A jelenlegi magyar politika műveket akar elvenni az olvasóktól. Itt éppen a tizenhét éves olvasóktól azokat a műveket, amelyeknek egy része furcsa módon benne van az iskolai szöveggyűjteményben. De könyvesboltban már nem vehetik meg. És ezt akartam megmutatni. Hogy ennek semmi értelme. Egy tizenöt éves gimnazista Homérosz Iliászát és Szapphó verseit olvassa, hiszen velük kezdődik az európai költészet. Ott megkerülhetetlen ez a kérdés. Másrészt, ha a törvényalkotó azt akarja, hogy ezzel a problémával ne találkozzanak a tizenhét évesek, akkor még nem látott eleven tizenhét évest. Mert aki kíváncsi erre, és még nem találkozott szépirodalmi példákkal, az megnyom egy gombot. így is megteszi persze, és ömlik rá a pornográfia. És ugye, ezer okból lehet kíváncsi. Vagy azért, mert érintett, vagy mert csak érdekli őt a téma. Ezekre a kérdésekre mindig az irodalom adja meg a legérvényesebb választ. Kisebbségi helyzetben lenni mindig nagyon nehéz. Nádasdy Adámmal beszélgettem erről, aki azt mondta: más az, ha valaki etnikai kisebbséghez tartozik, és egészen más, ha szexuálishoz. Aki Erdélyben egy román többségű településen jár iskolába, és csúfolják, mert magyarul beszél, az egy dologban biztos lehet: nincs egyedül. Hazamegy, és apja, anyja magyar. De aki éppen abban a korban van, hogy felismeri magában, hogy a saját neméhez vonzódik, vagy csak éppen megkérdőjeleződik az egész, nézeti konfliktus jelenik meg a művekben, hogy a vallásomat miképpen tudom összeegyeztetni az érzéseimmel, a vágyaimmal. Nyolcvanöt szerző száznegyvenvalahány műve szerepel a könyvben. Erős volt a szembeszél? Nagyon meg kellett küzdeni értük? Akadtak természetes nehézségek. Több mint négyszáz jogörököst kellett felkutatni. Nem olyan kézenfekvő, hogy ki az örököse egy hetvenes években meghalt műfordítónak. Örkény István jogörökösét ismerjük. Az első meleg témájú regény furcsamód Oroszországban született meg a 20. század elején. Mihail Kuzmin írta Szárnyak címmel, és azt egy közelmúltban fiatalon elhunyt szegedi egyetemi russzista tanár, kiváló irodalomtörténész, Szőke Katalin fordította le, de nem élte meg a mű megjelenését. S mivel nem végrendelkezett, tizennyolc jogörököse van, rokonok, oldalági leszármazottak, és a tizennyolcból egy nem járult hozzá a műrészlet megjelentetéséhez, így az nem is került be a kötetbe. Ami azért is szomorú, mert kész a mű magyar fordítása, és alapvetően politikai okok miatt még hoszszú-hosszú ideig nem jelenhet meg. Olyan is volt, hogy pénzben nem tudott megegyezni a kiadó. De akadt egy fura helyzet is. Babits Mihályné Török Sophie jogörököse az Országos Széchényi Könyvtár. Amikor a kiadó kinyomozta, hogy ez hozzájuk tartozik, írásban megköszönték, de amikor közlésre kértük el azt a két verset, amit kiválasztottunk, nem járultak hozzá. Alapvetően mindenki odaadott mindent, mert fontosnak tartotta, hogy megjelenjen. Érte nagyobb meglepetés a válogatás során? Például a már említett Örkény Galgóczi Erzsébet és Pilinszky János hiányzik a könyvből. Mi ennek az oka? Galgóczi közléséhez a jogörököse nem járult hozzá. Olyasmit mondott, hogy nem akar politikai ügyekbe keveredni. És hogy nem akarja, hogy így tartsák számon Galgóczit. Pedig az ő esetében is nagy a veszély, hogy elfelejtik, hiszen még nem klasszikus, de már nem kortárs. Miközben a szocializmus keretei között ő már nyíltan vállalta, hogy a saját neméhez vonzódik. Pilinszkyt és más szerzőket azért nem tettem bele a kötetbe, mert bár sejthető a szexuális beállítottságuk, nincs olyan művük, amely egyértelműen erre utalna. Két verse van Pilinszkynek, amin gondolkodtam, de azok is csak halványan érintik a témát. Gyengítették volna a kötetet. Az sem véletlen, hogy az európai középkor hiányzik a gyűjteményből. Az életét kockáztatta volna egy trubadúr, ha kiderül, hogy fiúhoz szól a költeménye. Helyette bekerült ugyanebből az időszakból az európai iszlám, ahol rengeteg ilyen típusú vers van. Szintén Csehy Zoltán könyvéből került elő Szakhmári Fabricius István, az unitárius prédikátor. A magyar költészet írásbeli korának a legelején az első homoerotikus mű az övé, amely ugyan elítélően, de mégis megmutatja, hogy létezik ilyen szerelem. Kedvencei közül kit emel ki? Dante volt az egyik meglepetés számomra. Ahogy a pokolban a saját nemükhöz vonzódókat ábrázolja. Egyrészt elfogadja az egyházjogot, és azt mondja, ezek nyilvánvalóan szodomitáknak számítottak, nekik a pokolban a helyük, mégsem a legsúlyosabb bugyorban vannak, hanem az uzsorásokkal egy helyszínen. Közben szánja őket, mert a legerkölcsösebb emberek voltak Firenzében. Legszívesebben megölelné mindegyiket, de nem teheti, mert ez a pokolban van. Tehát Dante, a jogot ismerő polgár beteszi őket a pokolba, de Dante, az ember teljesen szolidáris velük. Fél generációval később Bocaccio már humorosan mutatja be ezeket a történeteket. Mindez nagyon erősen hozzátartozik az európai és a magyar kultúrtörténethez. Nem hiszem, hogy irodalmi alkotástól bárki olyan lelki sérülést szenved, amely deformálja őt. Thurzó Gábor A hal és a háló című művét is nagyon fontosnak tartom. Egészen kiváló regény. Minden, amit elmesél, nagyon hasonlít azokra a kortárs művekre, amelyek csak később jelentek meg. Vagy Márai Sándor Zendülőkje. Ő is a női nemhez vonzódott, mégis fontosnak tartotta, hogy erről írjon. A kirekesztettségről, a titokról, a bujkálásról. Nincs messze Stefan Zweig elbeszélésétől, az Érzések zűrzavarától. Szinte ugyanaz. De Jean Cocteau-nak is van hasonló műve. Ilyen irodalmi alkotásokat kivenni a fiatalok kezéből óriási hiba. Vagy bűn. És teljesen mindegy, milyen szempontból. Teljesen mindegy, hogy Shakespeare-nek a férfiakhoz írt szonettjeit vesszük ki a gyerekek kezéből, vagy az Othellót, mert sérti a feketéket. Ez is, az is bornírt baromság. A szerző a Vasárnap munkatársa
