Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-15 / 138. szám
2022. június 15., szerda Selyemhangon mondom: egy város, sok történet Amália csembaló. Billentyűi fölött kék madarak röpködnek. Tulajdonosa (Katarina) gyengédségét, amelylyel megszólaltatja, mindig meghálálja. Egy nap beállít hozzájuk Nicolaus, akit a hangszer csal fel a lakásba: valahányszor ugyanis a ház előtt elhaladva, a nyitott ablakon át meghallja Katarina játékát, le kell lassítania lépteit. És ugyanez a férfi, a bányában járva, egy bizonyos helyen, nyilván a leány lakhelye alatt, meghallja ugyanezt a zenét. Sőt, lenn, a föld alatt sokkal jobban hallatszik. Annyira, mint mostani első látogatása alkalmával, Katarínáék otthonában, testközelben Amáliához és Katarínához. Nicolausnak kék a szeme, akár a harangvirág. ,A csembalón röpködő madarak amúgy a képzelet szüleményei. Kicsiben valahogy így építkezik N. Tóth Anikó regénye, A szalamandra mosolya. A,benti hang, a kihallatszó és a föld alatti - ezek mind egymásra rétegeződnek. Akár a színek és a helyszínek: mindennek több perspektíváját látjuk, mintha egy többdimenziós térben bóklásznánk. A tér, a helyszínrajz, a topográfia egyébként adott: Selmecbánya, az ezerarcú patinás bányaváros a maga német, magyar, zsidó és szlovák (vend) rétegeivel. Ha nem került volna be a könyvbe a várostérkép, akkor is tudnánk, hogy Selmecről van szó. Ahol mindig emelkedőnek felfelé kell menni. S persze, a város jellegzetes negyedei, utcái, templomai, ipari épületei, műhelyei jutnak így főszerephez. A macskakövek. Vagy például a trotuár, a megemelt, az utca szintje fölé emelt gyalogjáró; aki Selmecbányán jár, feltéden rálát vagy rátalál, ha nem keresi is. Említhető a tabacska és a Klopacska is, és még számos beszédes helyszín. S nemcsak a városnak van topográfiája, hanem úgyszintén a női testnek is, s ez az izgalmas kettősség végigvonul a könyvön. De hasonlíthatnánk a szerző eljárását az öltöztetéshez is: több, egymást kiegészítő, egymást teljesen el nem takaró, el nem fedő szövet és anyag, női matéria, melyen átlátni, egészen a testig. A ruházat (milyensége, minősége, készítése, próbája, hiányossága, levetése, a ruhától való megszabadulás és vetkőzés) szinte mindegyik történemek szerves része. Nagyon sejtelmes, színes arab szőtteseket, meséket idéző világ ez, melyben az anyag és az anyagi szerves egészet alkot a szellemmel és a szellemivel. A szó is az anyagból nyeri jelzőjét: „mondom selyemhangon’. Szereplői kislányok, lányok, aszszonyok, nők, idős nénik; a férfiak szerepe mellékes, közvetett. Persze fontos ez a szerep is: a nők egy-egy életszakasza a férfiak alkotta háttér előtt játszódik le. (És van férfi, akiről kiderül, hogy nő.) Ezek a női történetek rávetülnek a város egyes jellegzetes részeire. Nagyszerű lelemény, hogy a fejezetek címe (mindig egy utca vagy városrész) nem ismédődik meg a tartalomjegyzékben - ott a fejezetekben felbukkanó nők neve szerepel. Noha a terep, melyen járunk, maga a város, hangsúlyosan jelen van a természet is. Nem csak a feminin Frauenberg meg a Leányvár és a többi domb s a Kiinger vize, mely vagy szerves része a városnak, vagy Selmechez közel álló terület; fontosak az erdők, a rétek, a gyógy- és fűszernövények, az állatok, a bogarak, a madarak is. A gyógyfüves tájképfestő mondja Anka Hovorkának, de érvényes ez N. Tóth Anikó regényére is: „ Vannak helyek, amelyek Isten különös gyöngédségéről tanúskodnak. ” A tájképfestő álmából (a nagy fát körültáncoló tündérek) már következtetni lehet a művész nevére. A hangokon kívül fontos szerep jut a színeknek, az illatoknak-szagoknak is. A zene, a festészet, az írás mind-mind lényeges eleme a kötet száznál is több mikrotörténetének. Külön ki kell emelni a stílust. Ahogy a finom, érzéki szöveg elhalkul vagy felpörög. Ahogy egyszer csak felfeslik: hirtelen eltűnik a központozás. Vagy megjelenik minden e betűsen. Vagy kettősponttal kapcsolódnak egymáshoz a mondatok. Vagy újnál újabb jelzőket kap ugyanaz a főnév, s ezzel minden további mondat az előző bővítményévé válik: Harminchárom megfontolt lépés, harminchárom határozott lépés, harminchárom következetes lépés... A regény 158-160. oldalán olvasható, rövid, Leányvár (Barbora Holubová) című fejezetben ez a technika többször megismédődik és stilisztikai bravúrrá lesz. A Szentháromság tér 3. (Barbora Hampl) című darab újabb remeklés, a komponálást köti össze a városban tett sétával: ahogy halad az utcák labirintusában, a kinti zajok szolgáltatják a zenedarab kompozícióját, a belső hangokat elnyomja a szívdobogás. A szavaknak ízük, színük, hangulatuk van. Ezek is több dimenziót nyírnak meg, térfogatuk, kiterjedésük, varázserejük, „múltjuk” van: buba, hennin, mamó, Maminka, Mamuka, Babka, tomp, montura, hevér, atrament, sáhrit, jorcájt, koperta, csolamin, Iádat, szádfa, gabardin, homburg, styjavnicska, máshaus... És a felejtheteden szókapcsolatok: hangemlék, csókpecsét... Erősen költői, antropomorf, metaforikus nyelvvel van dolgunk. Eufrozina Konopeus (a név Bodor Ádám prózáját idézi) elpirulásának leírása: „Forróság kúszik fel a két mellem közül körbejárva a nyakam a tarkómon folytatja útját, onnan a halántékomra jut, majd lecsuszszan kétoldalt az orcámon. ” Anetta Filkenstein elpirulásáról meg így értesülünk: ,A dicséretre vörös kígyó kúszik a csipkegallér alól összetekeredik az arcomon... ” Kétségtelen: nagyon plasztikus, fülbemászó, szívet-lelket cirógató mondatokatszakaszokat-fejezeteket olvasunk, miközben ez utóbbiak majd mindegyike alfejezetekből áll össze, és minden történet jól konstruált dramaturgia szerint pereg le. Az egyik szereplőhöz Szent Katalin templomi szobra szól, a másik pont úgy mosolyog, mint Katalin, így rajta marad a Katalin-mosoly. Valaki „a családi múlt legmélyebb tárójába” vezeti a lányt, s ez egy újabb, jól kiaknázott területe ennek a prózának: a múlt egyfajta föld alatti, jórészt ismereden vagy csak sejtett, felfedezésre és feltárásra váró labirintus, akárcsak az egykori bányák tárói, s föld alatti abban az értelemben is, hogy az ember elhunyt családtagjai a föld alatt nyugosznak. A föld gyomrában. A tárók feltárásával tárul szemünk elé a múlt, a város múltja, egykori lakóinak múltja. Amúgy korokon átívelő történeteket olvasunk: az egyikben József főherceg (helyszín: a Szentháromság, valaha Felső tér), a másikban Svetozár elvtárs (helyszín: Vörös Hadsereg útja), közbül a gárdisták és Hitler (helyszín: a városból a deportáltakat elhurcoló teherautó). Látható, A szalamandra mosolya nagyon sokrétű és összetett mű, olvasása felhődén nyelvi kalandot ígér. Csanda Gábor N. Tóth Anikó: A szalamandra mosolya - A selmeci különös hölgy legendáriumából Kalligram, 2022, 360 oldal A szavaknak ízük, színük, térfogatuk, kiterjedésük, varázserejük, „múltjuk” van: buba, hennin, mamó, tomp, montura, hevér, sáhrit, jorcájt, koperta, csolamin, szádfa, gabardin, máshaus... n Újra megjelent a magyar Anne Frank naplója „Kiéhezett arcunkon az őrület kifejezése ük. Gyakran rátámadtunk a parasztokra és kitéptük kezükből a répát, amit az állatoknak vittek. Nem mozdultak és azon tűnődtek, emberi lények hogyan juthattak idáig. Szerettem volna odakiáltani: Ti tettétek!” Az idézet Bruck Edith, Rómában élő magyar származású írónő Ki téged így szeret című könyvéből származik. Az idén 91 éves szerző 1931-ben Tiszakarádon született ortodox zsidó családban. Nagy szegénységben éltek, könyve annak leírásával kezdődik, hogy a házuk nádfödelén itt is, ott is becsurgott az eső, sokat éheztek és fáztak. Szülei folyton veszekedtek, az iskola volt az egyeden menekvése az otthoni feszültség elől. Később aztán az sem, mert a náci propaganda hatására egyre nőtt a gyűlölet a zsidók iránt, a gyerekek is azzal szórakoztak, hogy minden módon gúnyt űztek zsidó osztálytársaikból. „Iskolából hazafelé sokáig lassan mentem és azon gondolkoztam, ami velem és körülöttem történik. A földet néztem, amelyet szerettem, az oly kedves házakat és fákat. A szembejövők arcát néztem, szerettem volna megkérdezni tőlük; Te is? Mindnyájan gyűlöltök?” Ez a gyűlölet juttatta a 14 éves Edithet és egész családját Auschwitzba, majd Dachauba és Bergen-Belsenbe. Édesanyját Auschwitzban, édesapját és László bátyját Dachauban veszítette el, csak ő és Eliz nővére élték túl a táborokat. Élt Csehszlovákiában, Izraelben, majd 1954-ben Olaszországba költözött és Primo Levi, az ugyancsak holokauszttúlélő olasz író bátorítására kezdte lejegyezni az emlékeit. Könyve nem szokványos holokauszttörténet, inkább szól az élni és újrakezdeni akarásról, mint az átélt gyötrelmekről. Ahol szenvedésről ír, ott is mindig olyan tárgyilagos, amilyen csak egy koraérett gyerek lehet, aki még rácsodálkozik, hogyan lehet a világ ilyen kegyetlen, ugyanakkor elemi ösztön hajtja a túlélés felé. Túlélni azonban nem elég, élni is kell. Bruck Edith könyve azért különleges és más, mert főleg arról szól, hogyan keresi és találja meg a helyét a világban, miként tanul meg újra bízni az emberekben, hogyan hiszi el, hogy olyasvalaki is szerethető, akinek minden önbizalmát letaposták. Nagyon nehéz, számos buktatóval volt tele ez az út, a koncentrációs táborból szabadult Edith folyamatosan költözött, országokat és szakmákat váltott, házasodott és vált. „Mindent és mindenkit elvesztettünk és azért házasodtunk, hogy soha egy pillanatra se maradjunk egyedül” - írja. Kereste a helyét és a társát, volt balerina, szakácsnő, modell, szabónő és szépségszalon igazgatója - míg túl a negyvenen megtalálta magát és írni, majd rendezni kezdett. Olaszul, mert a magyar nyelv a nyomorúságot és a szenvedést idézte számára. Új, élhető identitása Olaszországhoz, Rómához köti. A Ki téged így szeret című könyv 1959-ben szenzációként hatott az olasz könyvpiacon, a szerzőt életben maradt Anne Frankként emlegették. Magyarországon 1964-ben jelent meg a napló, majd jó ideig nem volt kapható. Tavaly adta ki újra az Európa Könyvkiadó, miután az Osservatore Romano vatikáni napilap interjút készített Bruck Edithtel, és ennek kapcsán az otthonában meglátogatta Ferenc pápa, hogy kifejezze a tanúságtétele iránti tiszteletét. A kisregény azonban a pápai reklám nélkül is figyelmet érdemel, pátosztalan, száraz tárgyszerűsége a legjobb holokausztnaplók közé emeli. Vfabec Mária a szerző a Vasárnap munkatársa Edith Bruck: Ki téged így szeret Európa Könyvkiadó, 2021 192 oldal
