Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-24 / 146. szám
www.ujszo.com | 2022. június 24. KULTÚRA 9 Rég elveszett filmtekercs a jelenről VÖRÖS VIKTÓRIA „azért vagyunk a világon, hogy valahol legyünk" - állapítja meg Horváth Benji íré, költő, szerkesztő, slammer Emlékmű a jövőnek című verskötetében. Tételmondat, kifejez mindent, amiről a könyv szól. A kötet a csontok mélyéből indul, hogy aztán transzcendentális magasságokat járjon be. Nagyon erősen meghatározza a hangját a depresszió és a szorongás, ami manapság már inkább tekinthető létélménynek, mintsem lelki betegségnek. Az önéletrajzi jellegű személyesség, a marginalizált egyén álláspontja több rétegben is feltűnik, például amikor a költő a punkok létjogosultságának kérdését veti fel („Mélyen haragudtunk az elnyomókra, / az ítélkezőkre és a megkülönböztetőkre. A privilegizáltakra.”), vagy amikor az erdélyi származás, a kisebbségi tapasztalat a számunkra is bensőségesen ismert „ide még nem teljesen, de oda már nem” érzéseként merül fel: „erdélyinek erdélyi, de / inkább ponyva”. Az emlékmű a jövőnek minden szótagjában mai kötet. Olyan témákat dolgoz fel, mellyel a 21. század közönsége tökéletesen ért. Az egyén kiszakadása a természetből, a társadalomból, az emberi testből, amit „rossz ösztönök / függőségek tévhitek és félelmek” uralnak, a saját gondolataival való együttműködés hiánya („több kontrollt akarok 100%-os / tudatosságot”) mind-mind olyan létélmény, amellyel az olvasó már biztosan találkozott. A kötet azonban egyáltalán nem tekinthető „a szenvedés feljegyzéseinek”, egy közös törekvés felé tart: amikor az ember elveszíti a hitét a tárgyi világban, s a felsőbb, a misztikus, a transzcendens felé fordul, s rájön, hogy minden, ami emberi, az ide való. Horváth Benji nem reményt ad, hanem megértést, s ha esetleg azt sem, az élményért megéri. Nagy szerepet kap a versekben a klímaválság és az ehhez kapcsolódó klímaszorongás érzése, ami 2022-ben nem meglepő. A Föld/fold mindenféle jelentésével találkozunk. A költő gyakran kapcsolja össze a természeti jelenségeket az ember alkotta világ vívmányaival („városom kék erei”), de szó sincs harmóniáról, inkább egy toxikus, függő, karcoló kötődést mutat fel, az oda nem illő tárgy kényelmetlenségét ragadja meg: „ha macska volnék, beoltatlan, másképp fájna”. A világvége, az apokaliptikus hang és a megtisztulás vágya nagyon erős húzóerőként van jelen, szinte minden versben megjelenik valamilyen formában. Horváth Benji azonban ügyel arra, hogy költészete ne váljon gyászmisévé. A slam poetryben és a zenében is otthonosan mozgó költő nem meglepő módon precíz és tudatos szerkesztő is: a tipográfiát, a tördelést - a zaklatott, már-már zavarosnak ható töredezettséget - ugyanúgy költői eszközként használja, mint az alliterációt vagy a szinesztéziát (mindkettőből van bőven a kötetben). Törekszik arra, hogy minden elem együtt dolgozzon a verssel, közösen meséljenek, erősítsék a kívánt hatást, illetve esetenként éppen hogy ellensúlyozzák a rapszodikus, zaklatott, elveszett hangvételt. A szerző szívesen operál éppen csak felvillanó képekkel, amelyeket aztán gyorsan elmos az újabb gondolatfolyam. A tömör, képletes, erősen képszerű jelenetek, életképek célja egy érzelemnyomat létrehozása az olvasóban, a halvány vonalak pedig a vers, illetve a kötet végére állnak össze egy megfogalmazható érzelemrajzzá („Szívünk körül burjánzó görcsbetűk.”). A tömör, képletes, erősen képszerű jelenetek, életképek célja egy érzelemnyomat létrehozása az olvasóban, a halvány vonalak pedig a vers, illetve a kötet végére állnak össze. Fontos még megemlíteni a rengeteg intertextust, a közvetlen és közvetett irodalmi utalásokat („úgy akarok meghalni, mint jósé / arcadio”), valamint az erős popkulturális hatást. A punk, a rock, a rave és összességében az underground kultúra a kötet összes versén otthagyja a lenyomatát. Ez érezhető a sok angol kifejezésből és elszórt félmondatból, illetve az általuk keltett érzelmi hatásból is: „Tudatom itt a legerősebb börtön: / ha elnyomnám, csak mélyebben / harap.” És itt kanyarodnánk vissza a bevezetőben idézett sorig: „azért vagyunk a világon, hogy valahol legyünk”. Az Emlékmű a jövőnek 2022 nyelvén szólva a klasszikus irodalmi hagyományt is tovább élteti. Horváth Benji: Emlékmű a jövőnek, Jelenkor Kiadó, 2022, 100 oldal Évadzáró nyári szabadtéri koncert a Nemzeti előtt A népszerűvé vált hagyományt folytatva idén is tart évadzáró nyári szabadtéri koncertet a Szlovák Nemzeti Színház. Pozsony. A június 25-én, a Szlovák Nemzeti Színház új épülete előtti téren zajló eseményen a teátrum mindhárom társulata - az opera, a balett és a prózai - jelen lesz szabadtéri előadáshoz igazított programmal. Az Opera a jövő évadra tervezett bemutatókból ad ízelítőt 18 órától, egyebek közt Bizet Carmenjének, Suchon Svätopluk című művének és Donizetti Stuart Máriájának áriáiba hallgathat bele a közönség, Katarina Flórová, Mariana Sajko, Andrea Vízvári, Denisa Hamarová, Ondrej Saling, Dániel Capkovic, Stefan Kocán és Peter Mikulás előadásában. A Balett mások mellett egy szintén tervezett bemutató, A rosszul őrzött lány című balettből ad elő részletet, a darabot Frederick Ashton változatában, koreográfiájával játssza majd a színház a jövő évadban. A prózai társulat a színház Míg megjön a Rolling Stones című előadásából hoz ki a térre koncertrészleteket 20.30-tól, Robert Roth, Alexander Bárta, Dániel Fischer, Ondrej Koval’, Marián Dzubák és Jakub Ursiny fellépésével. A teljes évadzáró nyári koncert ingyenes — az eseményt rossz idő esetén a színház új épületében tartják meg. (tb) A szabadtéri koncerten mások mellett a színház Míg megjön a Rolling Stones című előadásából is láthat-hallhat részleteket a közönség (Forrás SND) Balázsovits Lajos a nemzet színésze Balázsovits Lajost választották a nemzet színészének kollégái a néhány hete elhunyt Haumann Péter helyére. Haumann Péter halálával 11-re csökkent a nemzet színészeinek száma, ezért az elit társaság tagjai immár hagyományosan tanácskozni gyűltek össze a Nemzeti Színházban, hogy maguk közé válasszanak valakit. A nemzet színészei közül ott volt Almási Éva, Bodrogi Gyula, Cserhalmi György, Lehoczky Zsuzsa, Molnár Piroska, Szacsvay László és Tordy Géza. Csomós Mari, Jordán Tamás, Király Levente és Máthé Erzsi személyesen nem tudott jelen lenni, ezért ők telefonon kapcsolódtak be a választásba. A döntésük alapján az új tag Balázsovits Lajos színművész, színházi rendező és színiigazgató, érdemes művész. A Nemzet Színésze és a Nemzet Színésznője címet a nemzeti színjátszás élő művészei közül azok kaphatják meg, akik betöltötték 62. életévüket; negyven évet a színészi pályán vagy legalább húsz évadot - évadonként legalább egy szerepben - a Nemzeti Színház színpadán töltöttek. Emellett a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek. Ha a cím egy viselője elhalálozik, a megüresedett helyre a cím többi birtokosa egyhangú szavazással választ új színészt. A címet első ízben 2000-ben adták át, legfeljebb tizenketten viselhetik, akik életük végéig havonta nettó 630 ezer forint juttatásban részesülnek. A nemzet színészei jelenleg: Balázsovits Lajos (2022-től), Máthé Erzsi (2000-től), Király Levente (2006- tól), Bodrogi Gyula (2007-től), Tordy Géza (2008-tól), Molnár Piroska (2011-től), Cserhalmi György (2014- től), Szacsvay László (2015-től), Almási Éva (2016-tól), Csomós Mari (2017-től), Jordán Tamás (2020-tól), Lehoczky Zsuzsa (2021-től). A cím korábbi birtokosa volt Agárdy Gábor, Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Garas Dezső, Haumann Péter, Kállai Ferenc, Komlós Juci, Lukács Margit, Raksányi Gellért, Sinkovits Imre, Zenthe Ferenc, Szabó Gyula, Avar István, Sztankay István, Gera Zoltán, Bitskey Tibor, Kóti Árpád, Psota Irén, Andorai Péter és Törőcsik Mari. Balázsovits Lajos pályakezdőként lett Jancsó Miklós állandó színészeinek egyike. Szerepelt Makk Károly Isten és ember előtt, valamint az Egy erkölcsös éjszaka című filmjében, Mészáros Márta Holdudvarában, Sára Sándor Feldobott kő című filmjében. A 90-es színigazgatói ténykedése miatt kevesebb szerepet vállalt, Jancsó filmjeiben azonban szerepelt: Isten hátrafelé megy (1991), Kék Duna keringő (1992), A mohácsi vész (2004) és Ede megevé ebédem (2006). O rendezte a Játékszínben a Jacobowsky és az ezredest, a Furcsa párt, a Black Comedyt, a Szerelem Ó!-t és az Olympiát. 2018-ban visszavonult a színháztól. 1982-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1987-ben érdemes művésznek választották, 2015 óta pedig örökös tag a Halhatatlanok Társulatában. (MTI, juk) : Mostantól élete végéig havi 630 ezer forint illeti meg (Fotó: Szkárossy Zsuzsa)
